Mándy Iván: A villamos

Mándy Iván:

A villamos

Felszállt a felszállókkal.

Leszállt a leszállókkal.

Jegyet váltott.

Vagy éppen potyázott.

Kinézett az ablakon.

És ha egy rozsdás lavórt látott

egy üres telken, az volt a boldogság.

A FIÚ

UTAK ÉS UTASOK

KOCSIK ÉS SÍNEK

A FIÚ

A gangon álldogált.

A térdét belepréselte a gang rácsa közé. Az állát is megpróbálta beledugni. Sehogy se sikerült. Körülötte csönd. A délután csöndje. Mintha mindenki elköltözött volna az emeletekrõl meg a földszintrõl. A fiú magára maradt a házzal. Valósággal belezsibbadt ebbe a csöndbe, ahogy lenézett az udvarra.

Egyszerre csak bekanyarodott a villamos. Meghitten, otthonosan. Nem volt utasa. Se kalauza, se vezetõje. Úgy jött, magányosan. Mint akinek már nincs több útja. Csak éppen még benéz ide, ebbe a Gyár utcai házba. Csak éppen még belátogat.

Átvágott az udvaron.

Eltûnt valahol a hátsó lépcsõházban. Nem volt ebben semmi különös. Annyi minden eltûnt abban a sötét hátsó lépcsõházban.

A fiú várt.

Majd csak feltûnik a villamos. Egy kicsit pihen, aztán majd elõkerül. Akárcsak az utasai. Mert hát azért mégiscsak lehetnek utasai. Csak összehúzták magukat, hogy ne lehessen õket látni. Tréfára készülnek. Mindjárt kipukkan belõlük a nevetés, ahogy kiszaladnak. Nõk fátyolban, tollas kalapban, végigrepülnek a gangon. Lányok kibontott hajjal. Jancsi! Jancsi! Lehajolnak hozzá, megcsókolják.

A fiú belekapaszkodott a rácsba.

Majd csak feltûnik valaki. És a villamos is elõbújik onnan a sötétbõl. Ki tudja! Talán faképnél hagyta a vezetõt meg a kalauzt. Azok meg végigkutatják a várost. Mindenhova benéznek. Egy pillanat, és ide is berohannak. Izgatottan körülnéznek. Fölszólnak a fiúhoz.

- Nem láttál itt egy villamost?

Õ meg csak hallgat. Nem árulja el azt az öreg kocsit. Csak keressék! Ez most már az õ villamosa.

Nem tûnt fel se a kalauz, se a vezetõ. Senki se kereste a villamost. Az pedig egyszerûen nem bújt elõ.

A fiú másnap délután is ott állt a gangon. Várt. A hátsó lépcsõházba valahogy nem mert benézni. Így hát csak várt délutánonként, ha magára maradt a házzal.

A reggelek! A villamos reggelei!

A villamos csöngetett. Csöppet se sürgetõen. Inkább kedvesen, türelmesen. Kicsit elnézõen. Jó, jó, azért nem kell így rohanni.

De õ rohant. Iskolatáskáját a hóna alá szorítva nyargalt a villamos felé. Fél kézzel a lecsúszott harisnyáját rángatta. Megvár! Meg kell, hogy várjon!

Felugrott a lépcsõre. Egy pillanatra lehunyta a szemét. Nem jutok fel! Egyszerûen lehetetlen! A könyvek mind kipotyognak. Könyvek és füzetek a síneken.

De akkor már fent volt. Orrát az üveghez nyomta. Visszanézett a sínekre. Az üres sínekre.

Beült egy sarokba. A lábát lógázta. Még az iskoláról is elfeledkezett. Mindenrõl. Nem volt más, csak ez a derûs reggel a villamos csilingelésével.

Éjszaka meg ott állt az ablaka alatt.

A fiú egyszerre csak felébredt. Az álom kilökte magából. És most úgy feküdt nyitott szemmel. Meg se próbálta lehunyni a szemét. Minek? Az álom már nem fogadja vissza. Lépéseket hallott valahonnan. Ajtónyikorgást. Mintha nagyon lassan kihúznának egy fiókot, hogy aztán éppen olyan lassan visszatolják.

Csönd. Az éjszaka mélységes csöndje.

És akkor meglátta a villamost. Nem kelt fel az ágyból. Nem ment oda az ablakhoz. Még csak oldalt se fordította a fejét. Mégis látta azt a sápadt fényû kocsit, ahogy ott áll az ablak alatt. A vezetõ bundában, ormótlan csizmában felemeli ökölbe szorított kezét, mintha rá akarna vágni a csengõre. De úgy marad mozdulatlanul. A kalauz egy sarokban bóbiskol. Észre se veszi azt a sötét kabátos, szemüveges férfit. Az pedig olyan mereven nézi. Mélységes döbbenet az arcán. Miért állunk? Talán várunk valakire?

Igen... várnak valakire.

Felkelés! Öltözés a sötétben. Nem lehet villanyt gyújtani, kiszûrõdik a fény. Átmenni a szobán. Az elõszobán. Leosonni a lépcsõn. Egy pillanatra megáll odalent az éjszakai villamos mellett. Valaki leemeli a vaskorlátot. Felszállás!

Csakhogy meg se tudott mozdulni. Bénultan feküdt a sötétben. Közben látta, ahogy a szemüveges férfi feláll. Odamegy a kalauzhoz, megrázza a vállát. A kalauz hunyorogva fölnéz. Elõremennek a vezetõhöz. Alig hallható suttogás. Megbeszélést tartanak. Egy éles hang válik ki a suttogásból. Felmegyek érte!

A szemüveges férfi leszáll a kocsiról. Elindul a ház felé. Felmegy a lépcsõn. Végig a gangon. A lakás ajtaja elõtt megáll. Még vár. Még ad egy kis idõt. Néhány percet... legfeljebb néhány percet! Ráteszi az ujját a csengõre!

Kalauzok járkálnak körbe-körbe odalent a sötét udvaron. Az éjszakai járatok kalauzai.

A délutánok. A villamos vasárnap délutánjai.

Ahogy futballmeccsre vitte a fiát. A lépcsõn lógva, valami olyan szédületben! Azt se tudta, hogy jutott fel. Hiszen már fürtökben lógtak. Egy hátra ugrott fel? Elkapott egy vállat? Egy kart? Akárhogy is, de felkerült. Belepréselve a tömegbe. Kabátok nehéz szaga. Benyomták egy zsebbe, dohányszálak, törött gyufák közé. Egy rémületes ragacs zsebkendõ. Forró lehelet csapódott az arcába, ahogy kibújt. Eszelõs tekintet.

- Különjáratot kéne indítani!

- Majd éppen magának!

- Életveszély! Valóságos életveszély!

- Maradjon otthon!

Lebegtek a kabátszárnyak. Karok ölelték át a villamost, kétségbeesetten rátapadva.

Közben zengtek, kavarodtak a hangok.

- ...majd nézze meg a Ströck Albit ezen a délután!

- Mit akar maga a Ströck Albitól?

- Mondjak magának egy jobbszélsõt? Ide figyeljen, én mondok magának egy jobbszélsõt!

- Maga nekem ne mondjon semmit!

Valahonnan a távolból feltûnt a tribün. Parányi folt a pályából.

A kerítés mellett futott a villamos. Megállt. Mintha egy kicsit megrázta volna magát, ahogy lepottyantotta a fiát.

Lefelé, fiatalúr!

A gyilkos erre járt. Ez volt az útja.

A fiú a sínek fölé hajolt. Az üres sínek fölé, a töltés mellett. Egy-egy elveszett vonatfütty onnan fentrõl. Vagonok zörgése. Fegyencek, gondolta a fiú. Fegyenceket szállítanak. Távolabb, a sínek mellett kis kertes házak. Nem nagyon törõdött velük. Se a házakkal, se a vagonokkal. Csak azok a rozsdás, mogorva sínek.

Erre járt a tizennégyes.

Most már nem jár erre. Kivonták a forgalomból. Megbüntették. Akárcsak magát az utat. Itt többé nem jár villamos.

Lehajolt. Megkopogtatta a síneket.

Felállt. Úgy állt, mozdulatlanul.

Talán feltûnik a kocsi. Csöndesen, észrevétlenül elõbukkan a kanyarból. Csontfehér számok a fekete táblán. - 14 - Még egy utat engedélyeztek neki. Egy utolsó utat.

A fiú várt egy darabig. Elindult a sínek között.

A kanyar!

Ott történt az az eset. A tizennégyes elkapott egy fiatal párt. Alkonyodott. Azok ketten errefelé sétáltak. Át akartak kelni a síneken. Megfogták egymás kezét. A lány kissé visszahúzódott. - Villamos! - A másik felnevetett. - Ugyan! Hát akkor csöngetne! Meg különben is... - A tizennégyes nem csöngetett. Még csak nem is csikorgott a síneken. Úgy siklott, zajtalanul. Egyszerre csak elõttük volt, és akkor már... Különben nem ez volt az elsõ eset. Egy öregembert is elkapott. Egy asszonyt, aki bevásárlásból ment haza. Itt, ebben a kanyarban. A halálkanyarban.

A fiú megborzongott.

Halálkanyar!

Ezt hangosan mondta. Mintha hívná a villamost, hogy jöjjön elõ. Akárcsak a kalauzt. A vezetõt. Õket is megbüntették. A vezetõnek el kellett hagynia a vezetõhelyet. A kalauznak leverték a fejérõl a kalauzsapkát. Letépték a kalauztáskát. Neki is el kellett hagynia a villamost. Soha többé nem szállhatott fel. Hová tûntek? És hová tûnt maga a tizennégyes?

A fiú ment, ment elõre, mintha végig akarná járni az eltûnt tizennégyes útját.

Valaki azt mondta, hogy máshová helyezték a kocsit. Más számtáblával és máshová.

Valaki azt mondta, hogy egy csapat iskoláslányt belevitt a Dunába. Matrózruhás lányokat. Osztálykirándulás. És a tizennégyes, aki más számot kapott... Senki se menekült meg a lányok közül. A tanárnõk is odavesztek.

Milyen szám mögött húzódhatott meg a tizennégyes? A gyilkos! Huszonkettes? Ötvenötös? Õ volt az ötvenötös? Mindegy. A tizennégyes mindig tizennégyes maradt. Megfosztották a számtáblájától. Megszégyenítették. Egy darabig meghúzta magát. De aztán bosszút állt. Rémséges bosszút. Hiszen csak erre várt. Késõbb kiemelték onnan a mélybõl. De talán nem is õt. Egy másik kocsit. A tizennégyes odalent közlekedik. Viszi a lányokat a sötét, iszapos víz alatt. Az osztályt.

A fiú lehajolt.

Egy ellenzõ! Egy sapka törött szélû ellenzõje a sínek között!

Fölemelte abból a szürke porból. Úgy tartotta a két kezében. Alaposan behorpadt, és mintha sáros lenne. De akkor is egy sapka ellenzõje!

A tizennégyes kalauza! Itt állt a villamos elõtt azon a napon. Fején a sapka, oldalán a táska. Mellette a vezetõ, ugyancsak vigyázzban. Szóltak a dobok és a trombiták. Gyászindulót játszott a kalauzok zenekara. Az ellenõrök sorfalából kilépett egy pofaszakállas fõellenõr. Odalépett a kalauzhoz. Leverte a fejérõl a csákót. Nem nyúlhatott utána. Csak nézte, ahogy a csákó elgurul.

A fiú körülnézett.

Talán a sapka is itt hever valahol. Az ellenzõjétõl megfosztott sapka. A leszakított kalauztáska.

Üvegszilánkok. Egy földbe taposott kesztyû. Szétszóródott gyufaszálak. Halottszürke por.

A fiú nem adta fel. Ment tovább, kezében az ellenzõvel.

Hirtelen megmerevedett.

Ott áll valaki az út végén. Egy kocsi a régi végállomásnál. Ablaka sincs. Számtáblája sincs. De hiszen ez a... ! Nem merte kimondani. Még úgy magában se. Elrohanni! Elhajítani ezt az ócska ellenzõt és elrohanni!

Ment tovább.

Mereven tartotta a sapka ellenzõjét. A magasba emelte. Mintha ezzel akarná kiengesztelni azt a kocsit.

A kocsi a végállomásnál várta.

Gyere csak, kisöreg!

Aztán majd beszállsz!

Beszállsz, és beülsz!

Akárhová beülhetsz!

Ne kérdezd, honnan jöttem!

Ne kérdezd, merre jártam!

Semmit se kérdezz!

Ülj be!

Megjelent az ünnep. A tél ünnepe.

A sûrû havazásból bukkant elõ az a vékony, ezüstszürke vonal. Alig hallható csilingelés, ahogy elsiklott. Könnyedén, elegánsan.

A fiú az ablakból nézte.

Ezüstös doboz. A teteje, az oldala belepve hóval. Akárcsak a számtábla. De azért nagyon is jól lehetett látni: 75.

- Az új hetvenötös!

A fiú magára kapta a kabátját. Levágtatott.

Már alig lehetett valamit látni a villamosból. Talán csak az utolsó kocsi behavazott ablakát. Meg azt az üvegre tapadt arcot. Az integetõ kezet. Többen is integettek. Egy vidám társaság.

- Várnak! Engem várnak!

De a kocsi már eltûnt.

Egy öreg, kopott villamos mászott elõ enyhe sértõdöttséggel. Elnézést, de azért még én is itt vagyok!

Kedvetlen utasok szálltak fel a kedvetlen kocsira. Õk is mást vártak. Akárcsak a fiú. Mozdulatlanul állt a járda szélén.

De megint csak egy olyan kedélytelen öreg! Zörgött, csikorgott. Dühödten csöngetett.

Sorra jöttek az aggastyánok. Nyugdíjasok régi remízekbõl. Rokkantak a javítómûhelyekbõl. Mi több! Még a régi hetvenötös is elõmerészkedett egyetlen, rozoga kocsijával.

A fiú hógolyót gyúrt és utánavágta.

Úgy állt ott hólétõl csatakosan, mintha õt bombázták volna. Hólé csorgott a nyakába. Kesztyûje ázottan kinyúlt.

- Felmegyek! Lefekszem! Többé le se jövök az utcára!

Nem ment fel. Ott állt behavazva, és várt.

És akkor feltûnt az a csillogó tetejû kocsi! A második hetvenötös! Már kettõt láttam! Két új hetvenötöst! Majd otthon beírom egy füzetbe. Mindennap beírom, hogy hány új hetvenötöst...

Zajtalanul siklott a kocsi a megálló felé. A fiú felé.

Az ablakok mögött a karácsony ragyogása. Meghitt, otthonos fények. És mégis olyan ünnepélyes. Csöndes készülõdés. A fa díszítése. Talán a kalauz állította fel, talán a vezetõ. De az biztos, hogy együtt díszítették fel az utasokkal. Együtt rakták fel a tobozokat, a szaloncukrot, a színes papírba csomagolt ajándékokat.

- Megérkezett a karácsony!

Nem lehetett tudni, honnan jött a hang. Mindenesetre a várakozók közül. Ahogy ott álltak mélységes csöndben. Senki se tolakodott a felszállásnál. Senki se lökdösõdött. Utat nyitottak a leszállóknak. Titokzatos mosoly a leszállók arcán. Mint akik ünnepélyrõl távoztak. Egy öreg néni cinkosan a fiúra hunyorított.

A fiú ott lent a lépcsõ alján. Fél kézzel a vasrudat fogta. Még várt. Még mindig várt. Elõreengedett egy öregurat. Egy asszonyt a kislányával. És akkor aztán õ is felszállt. A vezetõ lassan feléje fordult. Bólintott, mint egy régi ismerõs. Keze fejével megérintette a csengõt. Halk harangozás.

Szétnyílt a terem üvegajtaja.

A fiú a tömeg fölött megpillantotta a karácsonyfát. Ott állt kivilágított díszeivel, tobozaival, gyertyáival.

Megint az az alig hallható harangszó.

Egy kéz elõretolta a fiút.

- Menj csak oda!

Egy lánnyal a hátsó peronon.

Kezét a lány haja alá csúsztatta. Nézte azt a kissé ovális arcot. A szeme zöldesszürke. Ha feldühödik, akkor olyan iszapszürke. Apró, sárga pontok abban az iszapos szürkeségben. Az egyik mintha nagyobb lenne. De ez most teljesen lényegtelen. Még egy-két pillanat és elsötétedik. Megjelennek a sárga pontok. Hiszen már többször is megkérdezte: Hová megyünk? Hol szállunk le, és aztán hová megyünk?

Most már nem is kérdez semmit. Lassan elfordítja a fejét.

Hová megyünk? Úristen, hová? Mi lesz, ha leszállunk? (Mert egyszer azért mégiscsak...) Sétálunk? Örökké sétálunk? Hiszen még mozijegyet se tudok váltani. És hogy a cukrászdában feladjak egy nagyobb rendelést? Két csokis mignont, kisasszony... meg két pohár szódát! Reménytelen.

Keze kicsúszott a lány haja alól. Mint akit kilöktek. Elég volt! Meddig csúszkál ott a hajtömeg alatt a nyaknál, a fül környékén?!

A fiú benézett a kocsiba. A félig üres kocsiba. Az egész valahogy olyan otthonos. A páholyok szinte várták. Egy idõsebb férfi újságot olvasott. Ölébe ejtette a lapot. Felemelte a kezét, mintha feléjük intene. Miért nem jönnek beljebb?

Csakugyan! Miért nem megyünk beljebb?

Széttolta a fülke ajtaját. Tessék! Befelé! Elõreengedte a lányt. Egy darabig még az ajtónál álldogáltak. Talán rájuk szól valaki. A kalauz vagy egy utas. Kifelé! Mit akarnak itt?! Kifelé! Kifelé!

Senki se szólt rájuk.

A fiú csöndesen behúzta maga mögött az ajtót. Jó napot kívánok! Belekapaszkodott egy bõrfülbe. Mintha mutatványra készülne. Mindjárt felhúzódzkodik. Átlendül egy másikra. És megint egy másikra.

A lány is megkapaszkodott egy fülben. Ott lógtak egymás mellett.

A fiú megfogta a lány karját. Végigsétáltak a szobán. Egy páholyba vezette a lányt, az ablak mellé. Átvitte a másik oldalra. Kimentek a vezetõhöz. Úgy álltak mellette, mintha régi barátjuk lenne.

A fiú keze megint elindult a lány nyakán. Apró kis szeplõk azon a nyakon. De hiszen ez egy vörösesszõke!

Egy vörösesszõke lány állt mellette. Mikor szállt fel? És mikor szállt le az a másik?

Egy darabig együtt utaztak a vörösesszõkével. Aztán egy megállónál õ is csak leszállt.

Valaki megérintette a fiú vállát. Egy derûs tekintetû, õsz férfi, harisnyával a nyakában. Vagy az mégiscsak sál? Valamilyen elnyûtt sál?

- Mi van apáddal?

- Kálmán bácsi!

- Még szép, hogy megismersz, de hát apád...

A fiú kifelé nézett a fasorra. Apa? Igen, õ is bent ült a kocsiban. Egyszerre csak felállt. Megérintette a vállamat, és lelépett. Valaki várta odalent. Egy nõ. Lehet, hogy anya, lehet, hogy valaki más. Mert tudja, Kálmán bácsi...

Csakhogy akkor Kálmán bácsi már eltûnt.

Fiúk ugrottak fel a villamosra. Egy darabig a robogó villamos mellett futottak. Aztán felkapaszkodtak. Zihálva kapkodták a levegõt, ahogy nevetve, lökdösõdve átrohantak a kocsin. Egyszerre csak körülvették.

- Mi az? Meg se ismersz?

- Mit bámulsz?

- Megnémultál?

- Nahát, ez meg se ismer!

Õ meg végignézett az arcokon.

Nejfi!

Ugrai!

Váradi Tika!

Barabás!

Ott ugráltak körülötte. Nejfi, Ugrai, Váradi Tika, Barabás. A fiúk a térrõl meg az utcáról. A fehér trikós Tika. Most valahogy csak ez a Tika volt elõtte, azzal a halvány forradással a szemöldöke fölött. Talán nem is forradás, csak egy vörös csík. Furcsa, rossz érzés fogta el. Ezzel majd történik valami, ezzel a Tikával. Szólni kéne neki. Figyelmeztetni. De mire?

Tika arcáról eltûnt a mosoly. Mintha megsejtett volna valamit. Olyan könyörgésféle a tekintetében. Hagyjál engem! Hagyjál!

- De Tika, én igazán...

A fehér trikós fiú eltûnt. Akárcsak a többiek.

Egy keménykalapos úr megemelte a keménykalapját. Egy ráncos képû, fekete hajú férfi mereven biccentett. Egy nõ elmosolyodott. Barátok, ismerõsök. Egy darabig a fiúval utaztak. Aztán a villamos rándult egyet, és megállt. Õk meg leszálltak.

A fiú kint állt a hátsó peronon. Lenyújtotta a kezét, és felhúzta Rózsit, a nevelõnõt. És azt a békaképû kislányt, aki mindig ott ült Rózsi mellett a Károlyi-kertben. Fölhúzta a kövérkés Rottman Verát, a kibontott hajú Hegedûs Klárit. Mindig akadt valaki. Nem is kellett semmi más, csak hogy lelógassa a karját. És már érezte a kezében azt a másik kezet.

Semmit se érzett. A keze üresen lógott a levegõben.

Egy lány odalent a megállóban. Mosolytalan arc, riadt tekintet. Kabátján sárga csillag.

- Magda! Friedman Magda!

A lány fölnézett. Valahonnan nagyon messzirõl jött ez a tekintet. Egy pillanatra elmosolyodott. Összehúzta a kabátját. Hátrébb húzódott.

Õ meg csak a kezét lengette.

- Magda... gyere! Magda!

A lány elfordította a fejét.

A villamos elindult.

A fiú egy mozdulatot tett, mintha le akarna ugrani a kocsiról. Valaki visszahúzta. Elment az esze?!

Behúzódott a sarokba. Ahogy fölnézett, megint elõtte az arc. De most már üveg mögött. A másik kocsi peronjáról nézett vissza Friedman Magda. Felemelte a kezét, mintha rá akarna valamit írni az üvegre. De aztán csak állt ott beleveszve a tömegbe. Kabátok, hátizsákok, sárga csillagok egymásba préselve.

Átmegyek hozzá! Át kell hogy menjek!

Leugrott, hogy mindjárt felugorjon a hátsó kocsira. Megcsúszott. Legurult valamiféle töltésen.

A villamos eltûnt.

Azért még összeakadtak.

De akkor a házak már fölemelkedtek, a levegõbe repültek. Az utcák kibicsaklottak, akárcsak a villamossínek.

A villamos felborulva a kövek között. Körülfogták. Hurkot vetettek rá. Úgy hurcolták el valahova.

Õ pedig megint csak utánanézett.

Segítséget vár! Azt akarja, hogy segítsek rajta. Hogy ne hagyjam így elhurcolni.

Állt megmerevedve.

Körülötte csönd. A pusztulás csöndje. Romok, romok, romok. Maga a mozdulatlanság.

Késõbb még felbukkant a villamos.

Honnan kerülhetett elõ?

Megkeményedett, szürke sár tapadt az oldalához. Nem is sár. Inkább iszap. Valósággal befonták a fekete kúszónövények. Valamilyen iszaptengerbõl merülhetett fel. Mocsárból. Az ablakok kitörve. Be lehetett látni a kocsiba. A bõrfülek leszakítva vagy félig leszakítva. Meghasadt ülések. A táblák valahogy megmaradtak. Hadirokkant-ülõhely. Terhes anyák.

A fiú honnan kerülhetett elõ azzal az ócska táskával? Abban ingek, pizsama, borotva és kéziratok. Mindenféle kéziratok. Miféle szétlõtt házból mászhatott elõ?

Mindenesetre ott állt a szétdobált utcakövek között. Nézte a villamost.

Az pedig jött, jött valami rémületes bizakodással.

Egy nõ futott feléje kigombolt kabátban, lobogó sállal. Szemüveges férfi hevesen integetve. Katona szakadt köpenyben, felkötött karral. Pokrócba csavart öreg. Reszketõ csontváz.

A fiú is elindult táskájával a hóna alatt.

UTAK ÉS UTASOK

Kossuth Lajos a Teréz-templomnál várta a villamost. Odadõlt a templom sárga falához, szemét félig lehunyta. Senki se törõdött vele. Csal hadd álldogáljon itt ez a szakállas öreg. Egyébként õ se törõdött senkivel. Egy-két kávéházba benézett. Odaült volna egy asztalhoz, beszélgetni vagy talán éppen vitatkozni. Mondjuk, ha benn találja a hírlapírókat. Azokat az örökké izgatott fiúkat. De hát senkit se talált a kávéházban. Az utcán se akadt össze senkivel. És most már igazán nincs semmi más, mint felülni egy villamosra. Felülni és egy kicsit körülnézni. (Minek?! - dobolt benne egy hang. Most mondd meg, minek?!)

Ahogy feltûnt a villamos, levált a falról. Mintha egy öreg kõszent csúszott volna le. Várni lehetett, hogy szétporlad a járdán.

Felkapaszkodott a kocsira. Nem lehet mondani, hogy elõreengedték volna. De nem is lökdösték.

Egy darabig a peronon álldogált. Figyelmesen nézte a boltokat, a járókelõket. Az utcát, ahogy átsütötte a langyos, tavaszi napfény.

A kalauz megérintette a vállát. Gyengéden, szinte kollegiálisan. Ki tudja! Talán egy nyugdíjas kalauz az öreg ebben az ormótlan, sötétszürke kabátban. Valósággal várta, hogy elõhúzza a nyugdíjasbérletet. De nem, õ pénzt guberált elõ. Összeragadt filléreket.

Beljebb sodródott. Egy kislány belefúrta magát a kabátjába. Beletemetkezett.

- Mindig ezt csinálja! (Elkínzott sóhaj.) Egyszerûen nem lehet vele felszállni egy villamosra!

- Tessék csak hagyni!

Az ablaknál ült. Kifelé bámult. A fasor! Elmosolyodott, de csak egy pillanatra. Az Andrássy út, na persze! Az õ mûve, róla nevezték el. Ki akarja elvitatni a Gyulától?! Csak hát azért volnának egyebek is, kedves Gyulám! Hagyjuk! Miért kell ezen rágódni! Maradjunk az utcáknál meg a fáknál. Mégis... ezt azért nem vártam volna! Hogy éppen õ tegye Ferenc József fejére a koronát, hogy éppen a Gyula! Mindegy. Most már igazán mindegy. Jól van, Gyula! Rendben van.

A villamos szerényen elcsúszott az Andrássy út mellett. Továbbsomfordált. Lapos tetejû, apró házak közül indult a félrecsúszott számtáblájával. Örökké sáros oldalával. Mintha sártengereken törte volna magát keresztül. Üres telkek, korhadt kerítések kísérték. Kültelki futballpályák. Elképesztõen szûk utcák. Azután mindez elmaradt. A körút mellett találta magát. Tovább! Tovább! Még rácsenget egy gõgös hatos kocsi! Bebújt egy mellékutcába.

Csavargó! Kossuth elmosolyodott az ablak mellett. Züllött, vén csavargó! Bejárja a várost. Csak tudnám, hová visz?

Vécsey utca.

Ez állt egy sarokház tábláján.

Elkomorodott. Összehúzta magát az ülésen.

A tábornokok! A tábornokaim! Vécsey, Aulich, Nagy Sándor...

Árnyak emelkedtek fel. Halottak árnyai. Akadt, aki tisztelgésre emelte a kezét. Akadt, aki csak úgy belemeredt a levegõbe.

Sápadtan lobogó mécses a szürke téren.

Egy szakasz honvéd a villamosban. A vörössipkások. Elõrehajoltak, furcsán, öregesen. Oly csüggedten, mintha lekéstek volna egy csatáról.

Kossuth felemelte a kezét, hogy feléjük intsen. Lehanyatlott a keze.

A villamos zökkent egyet.

Megrovó hang: Nem is hadirokkant! És hogy befészkelte magát!

- Ugyan hagyd! És különben is honnan tudod, hogy...

- Azt látni! Az ilyesmit azért nagyon is jól lehet látni! Öregember, de...

- Hagyd már!

De õ fölrezzent. Hátranézett, úgy a válla fölött. És most már látnia kellett azt a kis táblát. - Hadirokkant-ülõhely. - Alig mert visszafordulni. Hátha beleütközik egy tekintetbe. Egy olyan zord, rendreutasító... Kinézett az ablakon. Makacsul, elszántan. Csak nem állítanak fel?! Azt azért csak nem merészelik!

Ki ez az alak? És mit integet? Elment az esze?! Megõrült?!

A kalapját lengeti!

Sovány, borotvált arcú férfi futott a villamos mellett. Egy kissé lemaradt. Már úgy tûnt, hogy kifullad. De aztán megint rákapcsolt. A kalapját lengette.

- Lojács! Lojács!

Kossuth Lajos félig felemelkedett. Arcán döbbent ingerültség. Na tessék! Még csak ez hiányzott! És mi az, hogy Lojács?!

A tolakodó végül is lemaradt.

Kossuth még mindig úgy elõredõlve. Mint aki még mindig gyanakszik. Lehet, hogy ez az alak felugrott a lépcsõre. Az ütközõre.

Valaki visszanyomta.

- Üljön le, bácsika!

Eszelõsen maga elé meredt. Még mindig csak azt ismételgette.

- Lojács! Lojács!

Esõcseppek az ablakon. Ideges, ferde vonalakban folytak végig az üvegen.

Ernyõk nyíltak odakint az utcán. Ernyõk futása.

Egymásra boruló ernyõk egy téren.

Gyûlés? Valamilyen gyûlést tartanak?

A villamos elfutott mellettük, ki a Dunapartra.

Kossuth levette a kalapját. Végigsimított a karimáján. A térdére tette a kalapot. Ölébe vette. Hát elég ócska! Beázások sötét foltjai.

- Mit nézegeti azt a kalapot? - Egy öregasszony állt elõtte. Elszáradt, sárga csont.

- Csakugyan! Mit nézegetem? Egy kalap az csak egy kalap.

- Azért egy kicsit törõdhetne vele! És mi lenne, ha venne egy újat?

- Erre már én is gondoltam.

Az öregasszony közelebb hajolt.

- Persze könnyû tanácsot adni! Tanácsot mindenki adhat. De ha valakinek üres a zsebe! - Elhallgatott. Majd hirtelen. - A gyerekeinkre pedig ne is számítsunk!

- Én nem panaszkodhatok.

- Nem panaszkodhat? - Kissé gyanakodva nézte ezt a szakállas férfit, ahogy kõvédermedt arccal kibámul az ablakon. Összehúzza azt a vékonyka sálját. - Nem akartam megbántani.

- Szó sincs róla. De miért nem ül le?

Már alig lézengtek néhányan a kocsiban. Cserbenhagyták, ahogy megint olyan kopott, kis házak mellett futott.

Kossuth megismételte.

- Csakugyan! Miért nem ül le, asszonyom?

Az öregasszony megrezzent. Megint olyan gyanakvóan nézett. Asszonyom! Mit akar ezzel? Aztán csak annyit mondott: - Mindjárt leszállok. A Bõrgyárnál.

Kossuth elõrehajolt. Mintha kérdezni akarna valamit. Hogy is van ez a Bõrgyárral? A nénike férje ott dolgozik? A fia? Várjunk csak! Ha megkérdezném, hogy mennyi manapság a tojás ára? Na nem! Ezt azért ne firtassuk! Ömlene belõle a panasz.

- És maga? - Az öregasszony váratlanul mégis leült, szemben Kossuthtal. - Maga meddig megy?

Õ meg végigsimított a szakállán. Mosolygott, mint egy vén csínytevõ. - Nem is tudom.

- Nem is tudja?

A fejét rázta, hogy nem, nem, sejteleme sincs róla.

- Csak úgy utazik... fölszállt erre a villamosra, és azt se tudja, hogy hová?

Kossuth széttárta a karját.

A villamos zökkent egyet. Megállt.

A nénike kifelé indult. Egy pillanatra még visszafordult.

- Tiszteltetem a gyerekeit!

Megint sütött a nap. Olyan bizonytalan, borús fénnyel. Valahonnan a gyárak felõl emelkedett fel.

A villamos otthonosan csörtetett elõre.

A kalauz egy távoli páholyban tízóraizott. Zsíros kenyér zöldpaprikával. A falból vette elõ a csomagját. Egy kis faliszekrénybõl. Nem ült le mindjárt. Bizalmatlanul pislogott a vendégére. Csak nem szól rám, hogy szabálytalanság, meg ilyesmi! Á, ez nem olyan! Így hát hozzálátott a zsíros kenyérhez. Úgy falatozás közben elõrement a vezetõhöz.

Kossuth Lajos magára maradt a villamossal. Lehunyta a szemét. Az a zúgás! Az az igazi, meghitt villamoszúgás! Ezt hallgatta, ahogy kezét összekulcsolta az ölében. Utazott.

Hogy kezdõdött? Hogy kezdõdhetett ez az egész?

Egy kislány odaállt Ferenc József mögé. Egy olyan kültelki kislány. Szorosan mögéje húzódott. A császár a bunda gallérja mögött is érezte azt a forró leheletet. Rá akart szólni: Tessék hátrébb húzódni! De hát az utat figyelte. Közben már hallotta azt a hangot: Vezetõ bácsi! Elkísérjem a végállomásig? Mit szólna, ha elkísérném? Tudja, én nem szeretem a fiatalokat. Azok olyan... Csúfondáros kuncogás. És maga nem is olyan öreg, vezetõ bácsi! Ó, vezetõ bácsi! Vezetõ bácsi!

Le kéne szállítani ezt a pimasz kis...

Rácsöngetett egy nénikére.

A nénike botjára támaszkodva baktatott át a síneken valami olyan nyugalommal!

És ha elütöm! Mi lesz, ha elütöm?! Ezek egyszerûen nem törõdnek semmivel! Fütyülnek a szabályokra!

Ferenc József arca megremegett. Gondosan ápolt, õsz pofaszakálla.

Egy kéz mintha hátulról elõrenyúlt volna, hogy megrángassa azt a pofaszakállt. Mindjárt vissza is húzódott.

Megint az a pimasz kis csitri?! Vagy valaki más? Lehet, hogy valaki más?

Egy templom mellett kanyarodott el a kocsi. Ferenc József tisztelgett. Könnyedén a sapka ellenzõjéhez emelte a kezét. Megint az a kuncogás a háta mögött. Nem törõdött vele. Az utat figyelte. Beértek a megállóba. Olyan észrevétlenül tudott megállni. Olyan könnyedén. (Hiába, ez még a kezemben van, ez a mozdulat.)

Leszállók tolongása. Felszállók rohama.

Rávágott a csengõre. - Elõbb engedjék a leszállókat!

Érezte, hogy az agyát elfutja a vér. Egyszer itt döglök meg! Mert egyszerûen nem tudom nézni, hogy...

Megint a hang. Az a halk, de mégis olyan tisztán hallható hang. Leszálljak? Vagy maradjak még egy kicsit?

Nem fordult hátra. Különben is a kalauznak kéne rendet teremteni. Hallja, kislány! A vezetõvel nem szabad beszélgetni! Nem látja a táblát? Nem tud olvasni?

Csakhogy a kalauz semmivel se törõdik. Kiadja a jegyeket. Lyukaszt, lyukaszt. Azt hiszi, ennyi az egész!

Közben már indított.

Egy csapat utcagyerek rohant át elõtte. Egy csontos arcú férfi az öklét rázta. Ennek meg mi baja velem?

Szõnyeg lógott le az egyik ablakból. Sötétvörös szõnyeg. Valósággal beborította a ház falát.

Hát itt tartunk! Az utcára rázzák a szõnyeget! A Körútra! És nem is reggel! Délben! Fényes délben!

Férfihang a kocsiból: Jó lenne, ha nem bámészkodna, öregem! Jobbra-balra forgatja a fejét, és közben...

Megszédült, mintha az arcába vágtak volna. Majdnem hátrafordult, de aztán mégse.

- Megbízható. (A kalauz hangja.) Évek óta járok vele. Teljesen megbízható az öreg.

Micsoda?! Mit beszél ez?! Mit menteget engem?!

Pusmogás. Zavaros, érthetetlen pusmogás. Egy szót lehetett csak tisztán hallani. Nyugdíj.

Csönd.

Megint a lány hangja.

- Nyugdíjba akarnak küldeni, papuska? De hát téged azért még nem kell nyugdíjba küldeni!

Nem érdekel! Beszéljenek, amit akarnak! Egyszerûen nem érdekel. Meg se hallom. Csak ledõlhetnék egy félórára! Fél óra... húsz perc. Ha lenne itt egy szék! Miért nem ülhet le a vezetõ? Ostobaság! A vezetõ egyszerûen nem ülhet le! A vezetõnek végig állnia kell!

Üres út futott mellette. Eltûntek a házak, a fák, a fasorok.

Hátulról megrántották a köpenyét. A köpenye zsebét. Egy kéz belenyúlt. Kíváncsian matatott.

Hátulról megpöccintették a csákóját.

Egy kéz végigfutott a köpenye gallérján. Fürge ujjak csúsztak be a gallér mögé. A nyakát csiklandozták. A fülét. Meghúzták a bajuszát. A pofaszakállát. Majd megint a köpenyét.

Nem fordult hátra. Meg se szólalt.

- Kapitány! - suttogta egy hang. - Jöjjön velem Algírba!

Erre leállította a kocsit.

Kapitány! És még hogy Algírba!

Döbbent csönd, ahogy megfordult. Nem törõdött vele. Azzal a felcsapódó morajjal se, ahogy kopottas bundájában, csizmájában leszállt a kocsiról.

Elhagyta a kocsit.

Semmit se vitt magával. Se az indítókart, se mást. Boldoguljanak, ahogy tudnak!

Elindult a homoksivatagban.

Homoksivatag, amerre csak ellátott. Valahol messze egy kopaszodó erdõ. Házak sehol.

Fújt a szél. Hordta a forró homokot.

Ebben a homokviharban botorkált vaksin hunyorogva.

A forradalom villamosa.

Valahonnan a kültelkek felõl bukkant fel fellobogózva. A megállók táblái visszahúzódtak elõle. Azok a meggörbült, gonosz aggastyánok. A villamos nem törõdött velük. Elhúzott mellettük.

Olykor lehorgonyzott. De csak azért, hogy felvegye a várakozókat. Õszirózsás katonasapkák. Elnyûtt katonaköpenyek, diáksapkák, puhakalapok, keménykalapok, horpadt ellenzõjû sapkák.

A kalauz nem kért jegyet. A potyázóknak nem kellett potyázni. Aki eddig az ütközõn utazott, most odabent a kocsiban. Már ugye, ha idejében fölkapaszkodott. Hiszen a villamos már zsúfolva indult. Teletömött kocsikkal. Mikor szálltak fel? Mikor indult az elsõ roham? És ki tûzte fel a zászlót?

Teleaggatták zászlókkal. Hûségesen vitte, akárcsak az utasait.

Dohányoztak odabent a kocsiban. Fújták, okádták a füstöt. Kihajoltak az ablakon, akárcsak az erkélyen. Az utca felé integettek. Kezek nyúltak le, hogy fölhúzzanak valakit. Zsiga, gyere! Kapaszkodj! Mi az, vérzik a szád? Fiúk, a Zsigának vérzik a szája!

A villamos szédülten tántorgott. Nem állt meg. Talán nem is tudott volna megállni.

Nyitott kapuk és ablakok kísérték.

Néhány ablak becsukódott. Mogorván lehúzott redõnyök.

Nem sértõdött meg. Azt se tudta, mi a sértõdöttség. Megtelt kiabálással, káromkodással, nevetéssel. A tetejérõl egy-egy lövés. Csak úgy bele a levegõbe.

Vitte az utasait végig a Körúton. Az Andrássy úton a Liget felé. Olykor valaki lezuhant a lépcsõrõl. Szédült ájulattal bele az utcába. Megindult valami lavina. Többen is lepottyantak. Vagy utánuk kaptak, vagy nem.

Fegyveres csoportok üldögéltek a síneken. Üldögéltek, álldogáltak. Egy puska felemelkedett. Csöppet se fenyegetõen. Inkább olyan családiasan. Megkísérelték a felszállást. A villamos õket is felvette. Õket is magával vitte.

Meddig tartott az út?

Egyszerre csak valaki elkiáltotta magát.

- A Parlamentbe!

Leugráltak a villamosról. Otthagyták. Õ meg oly szerényen álldogált a síneken. Szerényen és hûségesen.

Visszajönnek! Vissza kell hogy jöjjenek!

A levert forradalom villamosa.

Kedélytelen kocsi kitört ablakokkal. Zászlóitól megfosztották. Akárcsak a végtelen útjaitól.

A megállók táblái fölemelkedtek. Megállásra kényszerítették. Odabent a kocsiban a tilalom táblái.

Kihajolni veszélyes és szigorúan tilos !

Dohányozni tilos !

A vezetõvel beszélgetni tilos !

De hát kinek volt kedve kihajolni?

Ki akart rágyújtani?

Ki akart a vezetõvel beszélgetni?

A kocsi utasai már rég nem beszélgettek senkivel. Behúzódtak a kabátjukba. Maguk elé meredtek. Üres tekintetek. Megfagyott leheletek.

A villamos váratlanul meglódult. Nekiiramodott.

Jelt kapott valahonnan? Egy hangot hallott? Egy dalt? Valamilyen dal foszlányát?

Mindenesetre vígan kocogott.

Lelassított. Épp oly váratlanul, mint ahogy megindult. Lelohadt a lelkesedése. Mintha orrba verték volna.

A megálló táblája. Ez volt elõtte.

Táblák. Fázósan ácsorgó alakok. Az utcák szürkesége.

Még várt. Még nem adta meg a jelt.

Ott állt az üvegpagoda parancsnoki hídján az utca fölött. A villamosok és a várakozók fölött. A köpenye ujján aranyszegélyes vörös szalag. Állt és figyelt. Mintha valamilyen láthatatlan hálón húzná be a kocsikat.

28, 37, 24, 24/A.

Begördültek elkínzott, fáradt csikorgással.

A leszállók leszálltak. A kocsik magukra maradtak jámbor együgyûséggel.

A felszállók a megálló táblájánál. Ki tudja, mióta! Egy pillanatra ellepték az üres síneket. Talán megindulnak a villamos felé, hogy aztán egyetlen rohammal...! De nem! Visszahúzódtak a járdára. Az üvegpagodát nézték. Ahogy elegánsan és mégis fenyegetõen kiugrik abból a vörös téglás épületbõl. Vékony, fekete vonalak az üveg mögött. A parancsnok és vezérkara.

A parancsnok még mindig nem adott jelt.

Mélységes csönd a vezérkarban.

Megint begördült egy 24-es.

A tömeg megmozdult. Megindult valamilyen hullámzás.

- Esküszöm, hogy ez gyûjti a huszonnégyeseket!

- De hát nekem be kell érnem a kórházba!

- Mit gondol? Én talán ráérek?!

- Mikor indítják már azt a nyomorult...

Vékony, borotvált arc az üveg mögött. Elszûkült, éles tekintet. Talán a tengerekrõl került ide. Egy hadihajóról. Még most is mögötte a tengerek viharzása. Ahogy a hajó tüzet nyit egy ellenséges hajóra. Ahogy tûz alá veszi. Õ adta meg a jelt. Pontosan tudta, mikor. A megfelelõ idõpontban.

Azok odalent ismét megindultak. Elszántan, szótlanul. Mint akik el akarják foglalni a villamosokat. Meg akarják szállni az elhagyott kocsikat. Csakugyan! Még a kalauzok és a vezetõk is eltûntek. Egy kalauz felrohant a pagoda vaslépcsõjén. Bekopogott. Nem nyílt meg elõtte az ajtó. Nem nyert bebocsátást. Ott maradt a lépcsõn. A tömeg felé fordult sunyi riadtsággal.

Visszavonultak.

Mintha váratlanul megrémültek volna a magányos villamosoktól. A konok, mogorva ütközõktõl. Vissza a járdára! A trafikig! A zöldséges bódéjáig!

Egy szürke bajuszos vezérkari odahajolt a parancsnokhoz. Súgott valamit. Talán a tömegrõl. A várakozókról. Hogy nem jó tovább feszíteni a húrt... pattanásig feszíteni...

A parancsnok megrázta a fejét. Na nem! Ilyesmire nem lehetünk tekintettel! És különben is, bízzák rám a döntést! A döntés jogát!

Szél jött. Éles, rosszindulatú szél.

- Mindjárt esik! Erre várnak?! Hogy ronggyá ázzunk?!

Egy barna kalapos férfi egyedül a síneken. A vezérlõfülke felé fordult.

- Menjen oda! - suttogta egy nõ. - Beszéljen velük!

A férfi nem mozdult. Egy hangot várt onnan fentrõl. Valaki leszól hozzá. Talán maga a parancsnok.

Így állt egy ideig. Visszafordult. Valósággal belefúrta magát a tömegbe. Mintha ott keresne menedéket.

- Á, maga is csak...! (Csalódott nõi hang.)

A kocsik mozdulatlansága. A számtábláké. Az ütközõké.

Egy férfi szembefordult velük. Hátat fordított. Nekivágott az útnak, úgy gyalog. Néhány lépés után visszafordult.

- Bérletem van! Villamos- és buszbérletem!

- Hajat mosattam. Mosás és berakás. És most ebben a szélben!...

- Nincs kendõje?

- Kendõm?!

- Kombinált bérletem van! Tõlem senki se kívánhatja, hogy...

Egy 24-es megindult. Alig észrevehetõen. Mint aki titokban jelt kapott.

Néhányan elõrefurakodtak. Megint néhányan. Tömeg a tömegbõl. A kocsi! A mi kocsink! Hátak és vállak bizakodása. A lábakban benne a lendület. A felszállás diadala.

A parancsnok felemelte kék-sárga zászlóját. Kétszer intett.

A 24-es megállt.

A tömeg felmorajlott. Egyesek elindultak a villamos felé. Többen is elindultak. Elvadult, loboncos hajú öregek. Szerelõk olajfoltos ruhában. Két dühös bevásárlószatyor. Egy tanárnõ a tanítványaival.

A parancsnok a 24/A-t indította.

Indította, és megállította.

Egy anya gyermekével felrohant a pagoda lépcsõjére. Visszatuszkolták.

Egy öregasszonyt kivakartak a 24/A hátsó kocsijából.

Egy hajlott hátú úr hosszan eltûnõdve nézte a kalauzt. - Én emlékszem magára.

- Ne mondja!

- A lóvasúton szolgált.

- Na ne hülyéskedjen!

- De igen... igen... a margitszigeti lóvasúton.

- Hagyjuk ezt, jó?! Másszon le innen! Gyerünk! Gyerünk!

De akkor már a tömeg megindult a pagoda felé. Egy kõ vágódott az ablakhoz. Bezúzta az üveget.

A parancsnok a telefonkagyló után nyúlt.

- Erõsítést kérek!

Foglyok csoportja az üres remízben. Ott álltak a kalauzok kivégzõosztaga elõtt.

Egy karszalagos ellenõr megadta a jelt.

- Tûz!

A parancsnok az üvegpagoda hídján az utca fölött. A villamosok és a várakozók fölött. Úgy állt mozdulatlanul.

Szállt a por a téren. A porban egy labda. Ócska harisnyákból összegyúrt rongylabda. Kalauzgyerekek kergették kigombolt kalauzkabátban. A kabát éppoly poros, akár a tér.

Lebegõ szárnyú kalauzkabátok futása. Egy fiú rohant a labdával a pálya szélén. Két csel - és leadta. Mindjárt vissza is kapta. Kapura húzott. A kalauzkapus két földre dobott kalauzkabát között várta a lövést. Kezét térdére tette. A csatár középre játszotta magát.

- Szúrd rá! - zúgott a pálya.

Rászúrta.

- Fölé! Ezt az állatot!

Nézte, hogy száll a labda. Levágta magát a földre. Kabátja szétterült. Õ meg eltûnt a kabát alatt.

Egy pillanat és felugrott. Rohant a labda után.

Kavargott a por. A porban a kalauzkabátok. Zengett a pálya. Csel! Beadás! Menj rá! Ne hagyd lõni! Mit alszol?! Ne aludj!

Meg se hallották azt a rosszkedvû villamoscsikorgást.

A villamos csikorgott.

Csöngetett. Megállt mélységes sértõdöttséggel. Ott, ahol a sínek kettéváltak. Az egyik sínpár szinte eltûnt a föld alatt. A másik roskatag, földszintes házak felé kanyarodott.

A vezetõ sötét arca az üveg mögött. Ahogy úgy elnézte a futballozó gyerekeket. A röpködõ kalauzkabátokat. A vasrudakat a tér szélén. Akárcsak a pásztorbotok, ahogy a pásztorok gondosan lerakták egy halomba.

A vezetõ rákönyökölt a kapcsolótáblára.

Mögötte a kalauz.

- Na, mi lesz?!

- Mi lenne! Tizenegyes!

- Micsoda?!

- Tizenegyes rúgás. - A tér felé mutatott. - A fiút felvágták a kapu elõtt. Tiszta tizenegyes.

- Na de hát a váltók! Ki váltja át a villamost?

Néhány utas is elõjött a kocsiból. Nézték, ahogy az egyik fiú a tizenegyeshez készülõdik. Ahogy a kapus ide-oda ugrál a kapuban. Lövés! Góóól!

- Ez bent van! (A vezetõ.)

- Tizenegyest nem lehet védeni. (Egy utas.) Tizenegyest csak rosszul lehet rúgni.

A kapus föltápászkodott. Leporolta a térdét. Kirúgta a labdát. Középkezdés. A center elindította a labdát.

Õk meg csak nézték a villamos páholyából.

- A második félidõ? Vagy még csak az elsõ?

- Itt várjuk meg a mérkõzés végét?

- Miért? Egész ügyes az a kis jobbszélsõ.

- Egész ügyes.

A vezetõ úgy elnézte az ügyes kis jobbszélsõt. Lassan, kényelmesen leszállt a kocsiról. Besétált a pályára. Elkapott egy kalauzkabátot. Megrázta. Alaposan megrázta.

- Hogy áll a mérkõzés?

A fiú kicsúszott a kezébõl, mint egy rongycsomó. Lent tenyerelt a porban. Nem állt fel. Nem nézett fel. Valahonnan a magasból hallotta azt a hangot.

- Szóval ez már a második félidõ? Vagy még csak az elsõ? Mi megvárjuk! Idõ van bõven!

Egy mozdulattal felrántotta a fiát.

- Én váltsam át a kocsit?!

Magához húzta. Oly közel, mintha bele akarna nyomulni abba az arcba. Ellökte.

A fiú végigcsúszott a földön. Homok pergett a kabátjáról, ahogy felállt.

Felemelt egy vasbotot. A síneket piszkálgatta. Kopácsolt, kopogtatott.

- Elég már! Elég!

A vezetõ felszállt.

A villamos elindult.

A fiú vasbotját hóna alá szorítva tisztelegett. A többiek is felsorakoztak. Nézték, ahogy a villamos eltûnik a kis házak között. Úgy álltak, kezüket a sapka széléhez emelve.

Az egyik fiú villámgyors mozdulattal fenékbe rúgta a szomszédját. Az is a szomszédját. És az is... és az is...

Egymás körül pörögtek hosszú, poros kalauzkabátjukban.

Ordítva, röhögve röpködtek a porban.

Füstölgött körülöttük a tér.

Szeplõs képû fiú a sínek között. Kifakult, nevetségesen bõ kalauzkabát, félrecsúszott kalauzsapka. Kezében vasbot. Örökség egy elhunyt kalauztól. A halottas ágy mellett heverhettek ezek a holmik, rádobva egy székre. Az özvegy odavezette a kalauzgyereket.

- Ez a tied! Ahogy a megboldogult elrendelte!

Ráadták a kabátot. Fejébe nyomták a sapkát. Kezébe a váltóbotot.

És elindult azzal a bottal, hogy átváltsa a villamost egyik sínpárról a másikra. Hogy helyes irányba terelje.

A kocsik megismerték. Engedelmesen követték. Azok a rozzant kültelki kocsik. Akik azért még úgy-ahogy tartották magukat. Szûk kis utcákon baktattak utána. Elhagyott terek mellett. Gyárak mellett. Üres telkeken.

A fiú hátra se nézett. Olykor lehajolt. Igazított valamit a síneken. Kopogtatott. Megszólaltatta a síneket.

Ment tovább.

Nyomában a villamosok.

Majd ha megbolondult!

Ha meszet evett!

Ha megveszett!

Majd akkor megy el nyaralni a gyerekkel!

Pénzért!

De addig?!

Hogy õ, egy kalauz felesége?

Akinek a férje a 44-esen?!

Felpakolta a gyereket egy zuglói járatra. Karján szatyor. Abban kifli, felvágott, fürdõruha, kenõcs szeplõk ellen. Akárcsak strandra mennének. Kellemes kis strandolás fürdéssel, napozással.

A kalauz mosolyogva tisztelgett.

- Jó reggelt, Davidokné!

Felsegítette az anyát és a fiacskáját. Meglehetõsen rosszallóan végignézett az utasokon.

- Sajnos, nem tudok ülõhelyet adni! Legalábbis egyelõre.

- Ó, nem olyan nagy baj! - A valószerûtlenül vékony, fekete asszony megrázta a fejét. - Tudunk mi állni!

A fiúcska olyan képet vágott, mint aki ebben nem olyan biztos. Szürke arc, kifakult, kék trikó, elnyûtt szandál.

- Remélem, jó utunk lesz, Davidokné! Az idõ mindenesetre...

Az asszony kivett a szatyorból egy üveget. Átadta a kalauznak.

- Az Árpád küldi.

- Nahát, ez az Árpád! - A kalauz a vállánál fogva betolta a gyereket a kocsiba.

A kopaszra nyírt, kék trikós fiúcska az ablak mellett. Lehunyta a szemét. Az arcán érezte a kora reggeli napfényt. A bõre bizsergésén. Kellemesen elzsibbadt.

- Ne aludj! Mit alszol?!

- Hagyja, Davidokné!

- Hallja! Még csak az hiányzik nekem, hogy végigaludja az utat Budáig! Nem azért hoztam el!

Csengetés.

A kocsi elindult azzal a riadt tekintetû gyerekkel az ablakban.

- Egy a vágyam! Hogy megint a kettesre kerüljek!

- Emlékszem arra a télre. Negyvenhárom telére. Mit mond? Hogy kemény tél volt? Ide figyeljen! Én mást mondok. Aljas tél volt. Kegyetlen és aljas. A hideg, az semmi. A havazás, az semmi. De a síkosság! Csúszott a sín. Érti? Az a fagyott sín. Egyszerûen nem lehetett róla lekaparni a ráfagyott havat. Akkor az ötvenhatoson jártunk. Húszpercenként leállt a kocsi. Húszpercenként? Tízpercenként! Homokot szórtunk a sínekre. A párom homokozott nekem. Senki se tudott úgy homokozni nekem. Nincs ebben semmi különös. Összeszoktunk.

És mégis...

Egyszer megütöttem. Végigcsúszott a havon, a kocsi mellett, akkora pofont kapott. Soha, uram, én hozzá nem nyúltam. De akkor mégiscsak... Nem tudom, mi történhetett vele. Rendetlenül szórta a homokot. Szétszórta a hóban. Azzal pedig takarékoskodni kellett. Többször is rászóltam: Aranka! Mi van veled? Meg se hallotta. Csak nevetett. Lehunyta a szemét, hagyta, hogy az arcára hulljon a hó. Úgy nevetett, csukott szemmel. Aztán, ahogy fölnézett... Hát igen... akkor megkapta... Elvágódott a kocsi mellett. Felállt, úgy tántorogva. Nem segítettem neki. Csak álltam, és néztem. Felrepedt a homloka, a szemöldöke mellett. Nem nézett rám. Egy szót se szólt. Különben is fel kellett szállnunk. Indítottam a kocsit. Õ meg odabent. Hallottam, ahogy egy utas azt mondja.

- Kalauznõ, vérzik a homloka! - Alighanem megtörölte a homlokát, úgy a keze fejével. Nem néztem hátra. De valahogy mégis láttam azt a mozdulatot. És most is látom. Soha nem beszéltünk errõl. Soha meg se említette. Késõbb se... soha. Hogy elfelejtette volna? Alig hinném. Az a tekintet, ha úgy hirtelen feléje fordulok! Vagy egy váratlan mozdulat... Nem is a félelem... inkább talán a gyanakvás. Nem tudom...

- Te tudod, hogy miért vették le a Terit a kettesrõl?

Egy táska a kocsi ülésén. Hatalmas, fekete diplomatatáska. Valahogy ottfelejtették. Vagy éppen csak így utazott, magányosan.

Egy férfi elindult feléje. Lassan, óvatosan. Közelebb, egyre közelebb. Aztán már ott ült mellette. Olyan ismerõsen, otthonosan. Hirtelen megragadta. Le akart szállni vele.

Akkor állt eléje a kalauznõ.

- Ez a táska nem a magáé!

- Hogy nem az enyém?! Azt mondja?!

- Azt mondom.

- Ide figyeljen! Hát azért csak magamhoz vehetem a saját táskámat?

- Csakhogy az nem a saját táskája.

A férfi egy pillanatra elnémult. Odafordult a többiekhez.

- Hallottak már ilyet? Mégiscsak képtelenség! Amikor az ölemben szorongattam ezt a...

- Nem tudom, mit szorongatott az ölében, de az biztos, hogy nem a táskát.

- Ide figyeljen! Én feljelentem! Feljelentéssel élek!

- Azzal él, amivel akar, de nem száll le a táskával!

- A táska az úré!

- Dehogy az úré! Az úr a kocsi másik végében ült. Én láttam.

- Mit látott maga?!

- Nagyon is jól láttam, ahogy...

- Ugyan kérem! - És most már indult kifelé a táskával. - Elég ebbõl az ostoba fecsegésbõl! Leszállok!

A kalauznõ megfogta a karját.

- Azért nem kell olyan nagyon sietni! Mondja csak, kedves uram, mi van abban a táskában?

- Hogyhogy?

- Hát csak tudja, hogy mi van a saját táskájában?

- Ez az! Mi van a táskában? Nyögje már ki!

- A tízóraim! Az van a táskában.

- És mi az a tízórai?

- Honnan tudnám? A feleségem csomagolta.

- Lássuk csak, mit csomagolt a gondos kis feleség!

A férfi egy tétova mozdulatot tett. A keze megállt a levegõben.

- Hát akkor majd én!

Egy kattanás, ahogy a kalauznõ kinyitotta a táskát.

A táska fölé hajoltak. Dermedt, mozdulatlan arcok. Egy nõ alig hallhatóan.

- Uramisten... egy csecsemõ! Egy halott csecsemõ!

Aztán megint a csönd. Ahogy csak úgy álltak és nézték...

Egy bukta az ülésen. Egy gyûrött, rózsaszín papírba csomagolt túrós bukta az ablak mellett.

Mióta utazik így? Ki hagyta ott? Miféle utas? Férfi? Nõ? Egy kisgyerek? Félig kibontotta a papírból, a szájához emelte, de aztán valahogy... Na igen, elment tõle a kedve. Elment a gusztusa. Letette maga mellé. Letette, és otthagyta. Valaki talán majd csak kedvet kap hozzá.

Egy kisfiú feléje nyúlt.

Az anyja a kezére csapott.

- Teszed le!

Egy borotvált arcú, idõsebb férfi felemelte. Úgy két ujjal tartotta maga elõtt. Szemügyre vette. Alaposan, tüzetesen. Visszatette valamilyen váratlan riadtsággal. Olyan bûnbánó képet vágott, mint aki beszédbe elegyedett egy kétes hírû alakkal.

A kalauz megrovóan nézett rá. Mint egy potyautasra, akit már nem is érdemes leleplezni.

Egy nénike megzörgette a papírját. Talán arra pályázott? Arra a rózsaszínû papírra? De éppen csak megzörgette, és aztán békén hagyta.

Senki se törõdött vele.

Egykedvûen utazott tovább az ablak mellett.

Belebújt egy könyvbe, és csak olvasott, végig az egész úton.

A huncut aggastyán, ahogy leült egy kislány mellé.

- Hová utazik ez a helyes kislány, bevásárlókosárkával a karján? Hohó! Hát persze, hogy bevásárolni! És ez a kislány már ilyen ügyes, hogy csak így egyedül? Vagy anyuka felírta szépen egy cédulára, hogy mit kell vásárolni? Nem írta fel? Bravó! Bravó! De hiszen akkor ez már egy önálló kisasszony!

Hogy hívják a kisasszonyt?

Nem, nem! Majd én kitalálom! Hát akkor a szemedbe nézek... megfogom az állacskádat és a szemedbe nézek... Ildikó! Eltaláltam? Mit rázod a fejecskédet? Melléfogtam? Na, várj csak! Panni! Pannika! Ne-em? Még jobban a szemedbe kell, hogy nézzek. Hallod-e, ne izegj-mozogj! Ne fordítsd el a fejecskédet! Bözsi? Nem! Nem! Te nem lehetsz Bözsi! Bea! Ez az! Megvan! A kis Beácska kosárkájával a karján bevásárolni indul!

Ó, én még nagyon sok játékot tudok! Mindenfélét kitalálok!

Én vagyok a nagy mókamester! És majd útközben...

A Közlekedési Vállalat

felvesz

Nõket

és kiképez!

Az a lány vele szemben! Ölében tokba bújtatott hegedû. Sötétkék ruhájában meg a hegedûvel, mintha éppen a fõiskoláról jött volna.

Növendék, gondolta a férfi. Növendék a zenei tanszakról.

Vékony, piros csík a homlokán! Vékony, véres csík! Nem, már nem vérzik. Csak éppen szivárog. Õ pedig nem törõdik vele. Mintha nem is tudna róla. Ennyire megszokta? Nem szokhatta meg, hiszen... Inkább nem törõdik vele. És talán már mással se. Azt se tudja, milyen villamosra szállt. És hogy hová megy.

Közelebb hajolt hozzá. Mintha meg akarná szólítani. De csak nézte a lányt. A növendéket sötétkék ruhájában.

Most mégis elõvesz egy zsebkendõt. A homlokához érinti.

Ez a lány nem óráról jött. Vagy legalábbis óra után még felment valakihez. Felszaladt.

Elõtte volt, ahogy felrohan a lépcsõn. Megáll egy ajtó elõtt. Csenget.

Az a valaki odabent nem nagyon siet ajtót nyitni. Igazán nem lehet mondani. És amikor végre kinyitja, olyan unott pofával! Te vagy? A lány megpróbál mosolyogni. Mást vártál? Nem mindegy? Be se engedsz? A fiú vállat von, és kissé arrébb húzódik.

Aztán odabent a szobában...

Nem, semmi se történt odabent.

A lány az ajtó elõtt. Csöngetett. Senki se nyitott ajtót. A fiú nem volt otthon. A lány még várt. Talán, hogy az ajtó magától megnyílik. Megint csöngetett. Hátrébb húzódott. Elindult a lépcsõ felé. Vissza-visszanézett.

Felemeli a kezét. Az ujjai elindulnak a homloka felé. Hogy remegnek azok az ujjak! Milyen ingerülten! Mintha neki akarnának esni annak a véres csíknak. Föltépni! Fölhasítani!

A kéz visszahullott.

Kissé hátravetette a fejét. Szemét félig lehunyta. Fáradt lehet. Irtózatosan fáradt.

Mégiscsak le kellett mennie a lépcsõn. Hiszen senki se nyitott ajtót.

Lent várt a kapunál.

Nem is a kapunál. A téren. Azon a poros kis téren a ház elõtt. Nyugdíjasok a padokon. Gyerekek fociznak. Letette a hegedûjét a padra. A pad támlája mögött állt. Ha leülök, akkor soká jön, vagy egyáltalán nem. Kezével a pad támláját fogta. Valósággal beleragadt a padba. Várt... ki tudja, meddig!

Egyszerre csak felbukkant a fiú. Hosszú, elnyújtott léptekkel, szemtelen unottsággal. Hirtelen megállt. Elmosolyodott, ahogy meglátta a lányt meg a hegedût a padon. Olyan ronda farkasmosollyal. És még mielõtt a másik megszólalhatott volna: Meg tudnád mondani, hogy miért jöttél? A mosásért? El akarod vinni a mosást? A lány makogott valamit. Azt mondtad, hogy felhívsz. Hát nem hívtalak fel! És nem is hívlak fel! És te se hívj fel! Most mit bámulsz? Nem érted? Süket vagy? Megsüketültél?

A fiú nem várt választ. Sarkon fordult. Csakhogy a lány elkapta a karját. Magához rántotta. Még egyszer látni akarta azt az arcot. Azt a pökhendi, pimasz...

Az egész egy pillanat. És a lány már a földön. A fiú úgy lökte el magától, olyan erõvel! Végigvágódott a kavicsos, homokos földön. A másik meg otthagyta. Nem emelte fel, nem ültette le a padra, na nem!

Meddig feküdhetett így a földön? Talán föl se akart kelni. Minek? Valahogy berendezkedett ott a kavicsok és hulladékok között. Már megszokta az elhajított üvegeket, csikkeket, papírfoszlányokat.

Aztán valaki mégiscsak odament hozzá. Talán egy öreg nyugdíjas, aki a tér padján napozott. Egy járókelõ, aki éppen átvágott a téren. Egy téri ácsorgó. Lehajolt hozzá, hogy felemelje, mint egy szétesett csomagot.

A kép elmozdult a földön heverõ lánnyal. A föléje hajló férfival. A kép ugrálni kezdett. Mint amikor a vetítõkészülék elromlik. Egy folt a lány lábából, a pad támlájából. Aztán semmi.

Az üres ülés.

A lány eltûnt. A növendék. Mikor állt fel? Mikor szállt le?

A férfi zavartan hunyorgott. Akárcsak a moziban, ha hirtelen kigyullad a fény.

De hiszen itt van! Nem ment el! Csak éppen átült!

Igen, a lány fogta magát, és átült a hegedûjével a másik oldalra. Az ablak mellé, háttal a férfinak. Makacsul kibámult.

A férfi két kézzel fogta az ülés szélét. Égett az arca. Az egész olyan szégyenteljes, olyan...

Mi ez? Miért ült át? De hiszen én nem akartam leszólítani. Ismerkedni... kérdezõsködni. Semmi ilyesmi. Hát akkor? Mit láthatott rajtam?

Az arcom! Milyen lehet az én arcom?!

- Ahogy a Gitta fékez! Simán, észrevétlenül!

- Na, azért láttam én már tõle...

- Mit láttál te a Gittától?

- Jó, jó...

- Most mi ez a jó, jó?!

Ki ez az alak? Mit akar?

Már a huszonnyolcason is a nyomomban volt. Igazán nem mondhatok mást. Mellettem állt a peronon. Kijött utánam a kocsiból. A félig üres kocsiból. Azt hittem, le akar szállni. De odaállt mellém, elég szorosan. Nem bámult éppen a képembe, de azért... És most, itt a hatoson! Utánamnyomult. Itt lóg mellettem a bõrfülön. Dúdol valamit. Dúdolgat. Nem éppen a fülembe, de hát... Ki lehet? Egy olyan leszólító? Ismerkedõ? Itt ismerkedik nõkkel? Nem valami fiatal. Erõsen õszülõ oldalszakáll, meglehetõsen rózsás arc. Azt hiszem, nem veti meg az italt.

Fenékre vereget? Paskolgat?

Hallottam ilyenekrõl. Sõt, egyszer...! Na, nem az én fenekemet veregették. De láttam, ahogy a villamoson elkaptak egy ilyet. Egy sovány nõ kapta el. Legalábbis õ üvöltött a legjobban. Egy lapos mellû, sovány nõ. Nem is lehetett feneke. Se mell, se fenék. Akkor meg mit veregethettek rajta?

Nem, ez nem ilyen. Ez valami mást akar. De mit? Már nem is dúdol. Mintha hirtelen letört volna. Valahogy úgy lekonyult. Azért nem mozdul mellõlem.

A férjem küldte a nyakamra? Felfogadta? Felbérelte? Tõle kitelik. Mindenféle beadványokat irkál. Feljegyzéseket. Hogy az életére török, aljas módon. Délutáni alvás közben lecsúszott róla a takaró... és én nem igazítottam meg! Nem takartam be. A háta szabadon maradt. Amikor nagyon jól tudom, hogy milyen érzékeny. Milyen könnyen inklinál a hûlésre. Így írta... inklinál. Nevetséges. Igen, nevetséges és megalázó. Egy biztos. Meg akar tõlem szabadulni. Felbérelte ezt a rózsaszínû puffancsot! Ezt a pufi-puffancsot!

Ha a Margit hídnál átszállok, õ is átszáll. Akkor már biztosan leszólít. Hogy kezdi? Milyen a szövege? Lehet, hogy mindjárt megtudom. Felém hajol. A nyakamon érzem a leheletét.

Hová tûnt a bajusza?!

Esküszöm, hogy a huszonnyolcason még...! Olyan tömött, deresedõ, akár az oldalszakálla.

Leborotválta?

Ez a villamoson borotválkozik?! Mit csinál még a villamoson?!

Még elcsípte a villamost. Még éppen fel tudott ugrani a hátsó peronra. Egy mozdulattal félrelökte a vaskorlátot. És ott állt a szemüveges, puhakalapos férfi elõtt. Az újságot olvasott. Valahogy úgy berendezkedett a peronon. Egy pillanatra felnézett. Az újság megremegett a kezében. Enyhén hullámzott.

- Simongáti!

A lapot a zsebébe csúsztatta. És csak nézte azt a széles vállú, vörös képû férfit. Akár egy gabonakereskedõ. Aki nem riad vissza attól, hogy a vállára dobja a zsákot.

- Tiszteletem, szerkesztõ úr! (Sötét gúny.) Ezt a meglepetést... hogy így összeakadtunk!

A szerkesztõ ujja hegyével megérintette a zsebre gyûrt újságot.

- A redakcióban valahogy sose tudunk összeakadni. A Béhánál.

Egy vékony, szõke asszonyka, ott mellettük, megrázta a fejét. - A Béhánál!

Simongáti mosolygott. Elbûvölõen mosolygott, mintha mindjárt megmagyarázná ezt a Béhá-ügyet. De nem magyarázott meg semmit. És már nem is mosolygott.

- Mennyit kerestem a szerkesztõ urat! A héten is legalább háromszor. Mindig elpasszoltam.

- Pech... nagy pech.

- Hát Istenem! - Közelebb hajolt. - Lenkei Andor biztosan nem passzolta el a szerkesztõ urat. Hiába! Lenkei Andor vasárnapi tárcaíró!

- Már csak hétköznap hozzuk.

- Úgy! Már csak hétköznap! - Váratlanul megint az asszonykára mosolygott. - Mit szól ehhez, hölgyem? Lenkei Andor kiszorult a vasárnapi számból.

Az asszony oly bódultan nézte ezt a két férfit. A szemüvegest, meg a vörös képût.

Megjelent a kalauz.

- A jegyét, uram!

- Majd a barátom!

- Átszáll, Simongáti?

- Nem szállok át. Én innen nem szállok át.

- Így mindenesetre olcsóbb. - Leszúrt tizenhat fillért a kalauznak.

A kalauz eltûnt.

A szerkesztõ és Simongáti egy darabig csak nézték egymást.

- Olcsóbb? Azt mondta, szerkesztõ úr?

- A szakasz tizenhat, az átszálló huszonnégy. Vagy tévedek?

- Csakhogy volna még valami. A tárca.

- Tárca? Miféle tárca?

- Még azt kérdi, szerkesztõ úr, hogy miféle tárca? A Hé, valaki!

- Hé, valaki! - rebegte az asszony.

- Amit ezelõtt egy hónapja beadtam. Benyújtottam. És amire még csak választ se kaptam. Se szóban, se írásban.

- Azért ez nem szép! - Az asszony szemrehányóan ingatta a fejét.

- És amit most itt helyben kifizet, drága szerkesztõm! Amiért most itt helyben leszúr huszonnégy pengõt!

A szerkesztõ egy pillanatra kivette a zsebébõl a lapot. Visszacsúsztatta.

- A Béhánál tizenhat pengõ a tárca.

- Ez stimmel! A Béhá tizenhatot is alig tud kinyögni.

A nõ maga a kétségbeesés. Mi lehet a Béhával, hogy tizenhatot is alig tud kinyögni? És mi az a Béhá?

- Mindenhol tizenhatot fizetnek. Huszonnégyet csak a Nemzeti Újságnál és a Pesti Hírlapnál. Na meg a Lloydnál.

- A Lloydnál! - Simongáti arca elfelhõsödött. - A Lloydhoz nehéz bejutni!

- Csakugyan?

Csönd. Megint úgy méregették egymást.

- Maga rúgatta ki Brózik Engelbertet!

- Mit akar ezzel?

- Brózik Engelbert! Micsoda név!

- És micsoda férfi! Tudnia kell, asszonyom, hogy nem akadt olyan éjjeli szerkesztõ az egész magyar sajtóban!

- Ez az úr is éjjeli szerkesztõ?

- Én nem vagyok éjjeli szerkesztõ.

Szünet.

A tárcaíró alig hallhatóan. - A Béhá rövidesen beadja a kulcsot.

- Maga félrebeszél.

- Mindenki tudja, hogy a Béhának már alig van elõfizetõje. Hajaj! Megcsappant az elõfizetõk tábora!

- Nem állunk rosszul.

- Az árusok már át se veszik a lapot.

- Mi az, hogy át se veszik?

- Szóval, a Béhá döglõdik.

- Ne féltse maga a Béhát!

A nõ ahogy úgy elnézte õket. Istenem, már megint ez a Béhá! Ez vadítja meg õket!

- Frissítünk, barátom! Új neveket hozunk.

- Maguk? Mindenki tudja, hogy a Béhá az aggok menhelye.

- A Béhá kapuja mindig nyitva áll az új tehetségek elõtt.

- Röhög a vakbelem. Asszonyom! Tudja, mi az, hogy temetõ?

- Temetõ?!

- Írók temetõje! Novellisták temetõje! Hát az a tárcarovat! Ott... ott a lap alján... a fekete vonal alatt! Unter dem Strich!

- Mit makog itt németül, Simongáti?!

- Ott fekszenek az írók, asszonyom! A feltámadás minden reménye nélkül!

- Ó, ne mondjon ilyet, uram!

- Ne hallgasson rá! Nem tudja, mit beszél!

- Nagyon is jól tudom! És azt is tudom, hogy maga most legombol nekem tizenhat pengõt!

- Mit gombolok le?

- Jól hallotta! Tizenhatot!

- Maga beteg!

- Nem hinném. Na, ide figyeljen, szerkesztõ úr! Vagy leszúrja azt a tizenhat pengõt, vagy lehúzok két olyan pofont!

Az asszony felsikoltott.

Többen is feléjük fordultak. Egy pillanatra a kalauz is kinézett. Mindjárt vissza is húzódott.

Õk ketten szemben egymással.

- Mi lesz?!

A szerkesztõ egy lassú mozdulattal levette a szemüvegét. Átnyújtotta a nõnek. Az olyan mereven tartotta, akár egy kegytárgyat. A novellista elvakkantotta magát.

- Megverekszik a szerkesztõ úr?

- Engem nem tanítottak verekedni.

- Fizet?

- Egy fillért se!

- Hát akkor?

A szerkesztõ nem felelt. Úgy állt, szemüveg nélkül, szinte vigyázzban.

- Rajta, Simongáti!

Az megrázta a fejét. Az asszonyra nézett.

- Mit szól ehhez?

- Megüti? Meg akarja ütni?

- Ha én ütök, akkor törik a csont.

- Azt nem teheti!

- Hallja, szerkesztõ úr! Törik a csont!

Az lehunyta a szemét. - Kezdje már!

- Kérem... uram! Én adok magának öt pengõt. Több nincs nálam... többet nem tudok.

- De asszonyom! Azért ott még nem tartok!

- De ott tart, Simongáti! A feleségét is kifosztotta!

- Hogy merészel...!

- Akárcsak azt a trafikosnõt!

- Ugyan! Mit tud maga arról a nõrõl!

- És meséljen nekem Volentiknéról!

- Volentikné is volt?

- Hajaj, asszonyom! És nagyon ajánlom, hogy tegye el azt az öt pengõt!

- Volentikné...

- Ugyan! Az emberrõl annyi mindent fecsegnek, ha egy kis hírnévre vergõdik.

- Miféle hírnévre vergõdött maga, Simongáti?

Simongáti kedvetlen mosollyal. - Megúszta. Most az egyszer még megúszta.

A szerkesztõ elvette a nõtõl a szemüvegét. Gondosan megtörölgette a zsebkendõjével.

- Mikor jön a Hé, valaki?

- Soha! - Rálehelt a szemüvegre. Tovább törölgette.

- Azt akarja mondani, hogy nem közli?

- Azt akarom mondani.

Megint kezdik! Már azt hittem, hogy minden rendben, és most tessék!

- Nem adja le?

- Nem adom le!

Simongáti tekintete elszûkült. Hátrált egy lépést, mintha rá akarná vetni magát a szerkesztõre.

- Rohadj meg a rohadt lapoddal együtt!

Azzal levetette magát a robogó villamosról.

- Úristen! A kerekek alá kerül!

- Ez?! Soha!

Csattogás onnan lentrõl. Futó lépések csattogása. És egy hang.

- Egy évet se adok a Béhának!

A szerkesztõ kihajolt. Nézte, ahogy Simongáti lobogó kabátszárnnyal rohan a kocsi mellett.

- A Béhá tartja magát!

Az asszony felsírt, mint egy kétségbeesett sziréna.

- A Béhá! A Béhá!

Fénytelen, homályos peronarcok.

És mégis! Valaki fütyörészik. Csak úgy, magának.

A kalauz kinéz.

Visszahúzódik.

Ki fütyörészik a peronon?

Ki lóg a lépcsõn?

Ki rohan a kocsi mellett?

Nem ültek le mellé! Nem, az Istennek se!

Igazán nem lehet mondani, hogy elterpeszkedett volna. Inkább összehúzta magát.

Minden hely foglalt. Megszállták a hadirokkant ülõhelyeket. A terhes anyákét. Csak éppen az az egy hely, ott mellette!

Egy zöld szoknyás lány egy pillantást vetett rá - és már eltûnt.

Na jó, ez egy klasszis. Oda ül, ahova akar. Akárhol kap helyet. De majd egy kissé megértõbb: egy olyan középkorú. Vagy talán egy idõsecske.

Hát nem! A megértõbb középkorúak is elkerülték. Az idõsecskék. A dühös öregurak, akik oly elszántan törtetnek elõre. A nyájas aggastyánok, akik mindig szívesen elbeszélgetnek valakivel.

Félig felemelkedett. Visszaült. Egy pillanatra kinyújtotta a kezét. Talán, hogy karon ragadjon valakit. Hogy maga felé fordítson egy arcot.

Egy aktatáska ereszkedett le mellé. Méltóságteljesen, enyhe sértõdöttséggel. És éppen csak úgy átmenetileg. Akárcsak az a kopottas bõrönd. A középsõ zárja felkattant. Egy pillanat és minden kiborul. De egy fáradt, ideges kéz lezárta. Fölkapta, vitte tovább.

Helyes! Vigyék csak! Mi vagyok én?! Lerakodóhely?! Valamiféle csomagmegõrzõ?!

Közben égett benne a düh.

Szóval még õk se...

Még egy táska se! Egy ócska bõrönd! Majdnem szétesik, alig lehet tovább vinni! A gazdája is majdnem szétesik. De azért tovább cipeli!

Én leszállok! A következõ állomásnál. Mondjuk, a másodiknál. Dehogy a másodiknál! Igenis a következõnél!

Nem szállt le. Egyszerûen nem tudott felemelkedni. Meg se tudott mozdulni.

Kibámult az ablakon, de nem látott tájat.

Belebámult a kocsiba, de nem látott arcot.

Utazott tovább az üres üléssel.

Felrántotta a kocsi ajtaját. Úgy maradt, beleragadva egy mozdulatba.

Az a társaság odabent! Földszínû fegyencruhák. Földszínû sapkák a kopaszra nyírt fejeken. Szuronyok az ülések szélén. Az õrök szuronyai.

Szólni senki se szólt. Se az õrök, se a foglyok.

A férfi még mindig az ajtóban. Nem tudott elmozdulni.

Hová szállt fel? Miféle villamosra? Rabszállítóra? Rabokat szállítanak egyik börtönbõl a másikba?

Egyébként mintha észre se vették volna. Az egyik fegyenc kissé elhúzta a száját. Sötét gúny a tekintetében. Mintha már régen figyelne. Mi az, uram? Nem erre számított?

Darócban vannak. Földszínû darócban. Kivéve azt az egyet az ablaknál. Kifakult, csíkos pizsama. Egy másik csapatból kerülhetett ide. Mintha várta volna, hogy benyitok. Hát akkor tessék! Üljön közénk! Tartson velünk!

Most már igazán le kéne lépni. De hát hol lehet leszállni? Hol és mikor? Ez a kocsi nem áll meg. Nincs megállója.

Akkor miért állt meg a Népszínház utcánál? Talán meg se állt. Csak éppen lassított egy kicsit.

Az egyik õr felnéz. Gyanakvó, éles tekintet. Igazoltat. Ebbõl igazoltatás lesz. Hé, maga! Mit keres itt? Hozott valamit nekik? Be akar csempészni valamit? Csomag? Cigaretta? Üzenet? Kinek hozott üzenetet?

Mit bólogat az a csíkos pizsamás?

A Müller Béla!

Ugyan, a Müller Béla tanár Szombathelyen! Hohó! Csakhogy aztán elcsapták. Elkövetett valamit. Politikai vétség... fene tudja! Elcsapták. Egyre lejjebb csúszott.

Odamegyek hozzá. Odaköszönök.

Agyrém!

Még csak az hiányzik, hogy elkezdjek itt köszöngetni!

Kopaszra nyírt fejek. Kivénhedt, mogorva nullás gépek szántottak végig rajtuk. Mindent letaroltak. Behatoltak a bõr alá. Szürke csíkokat hagytak maguk után. Forradásokat.

Rabszállító. Egyik börtönbõl a másikba a kopaszra nyírt utasaival. És aki benéz... Aki ezeket az utasokat megbámulja...!

Egy bakancs koppanása. Egy másiké.

Jeleznek egymásnak. Beszélgetnek. Megbeszélnek valamit. Talán, hogy itt állok az ajtóban, kalapban és kabátban.

Egyszerre csönd.

Csak ülnek, mint lomha, barna zsákok. Kopott kavicsarcok.

Ezt látta, ahogy lassan, kínlódva mégiscsak behúzta az ajtót. Közben egy hangra várt.

Mindjárt felemelkedik egy õr.

Szólítanak.

Villamosok a sínek hálójában. Magányosan, elhagyatottan. El se lehet képzelni, hogy valaha is elindulnak. De ez most lényegtelen.

Csak megtaláljam Grácit!

Itt kell lennie valahol. Bent üldögél egy kocsiban. Kéziratot olvas, kávézik. Öregem, sehol se lehet olyan kávét kapni, mint az ötvenhatos végállomásán! Ez az egyetlen hely!

Ide jár kávézni az ötvenhatos végállomásra. A kéziratokat is magával hurcolja. A Család és Otthon kéziratait. Hát elég ócska lap! Ha nem õ szerkeszti a prózát, eszem ágában sincs novellát adni. Most is õ kért tõlem kéziratot a karácsonyi számba.

Fölmásztam egy kocsira.

A peronon senki. Odabent senki. Végig mentem a kocsin, akárcsak egy üres szobán. Benéztem az ülések alá. Mit tudom én! Lehet, hogy Gráci éppen odabújt. Tõle aztán minden kitelik. Novellát kér, és aztán egyszerûen eltûnik. Se telefon, se semmi. De most majd fülön csípem a szerkesztõ urat!

Zöldesszürke hátizsák az ülés alatt. Talán ebbe gyömöszölték bele a kéziratokat. A közölhetetlen kéziratokat.

A hátizsák üres.

Egy szalámihéj... egyetlenegy szalámihéj. Az ujjamon lógattam, mint valami pertlit.

Kinéztem az ablakon.

A másik sínpáron megindult a villamos. De csak azért, hogy mindjárt meg is álljon. Leszállt a kalauz meg a vezetõ. Elhagyták a kocsit. Eltûntek egy mellékutcában.

Csöndes szuszogás a hátam mögött. Alig hallható nevetés.

- Gráci!

Senki se állt mögöttem, ahogy megfordultam. De hát a nevetés! Itt járkál valahol... itt kell lennie!

Átszálltam egy másik kocsiba.

Figyelnek. Valahonnan figyelnek. Kalauzok vagy talán éppen ellenõrök. Mit mászkál itt ez az alak? Mit járkál egyik kocsiból a másikba?!

A szerkesztõ urat keresem! Aki azt állítja, hogy a barátom!

Bent ültem a kocsiban, az ablak mellett. Kinyújtottam a lábamat. Igazán kifújhatom magam egy kicsit!

Micsoda sötétség! Miért nem gyújtják fel a villanyt? Igaz, a végállomáson mindig sötétek a kocsik.

A sínek között járkáltam. A sínek kanyargós vonalát követtem.

Megálltam egy kocsi elõtt. Megfogtam az ütközõjét.

- Gráci! Most már igazán bújj elõ!

Végigrohantam a kocsikon. Az ajtókat csapkodtam.

- Gráci! Gráci!

De hiszen itt ül!

Széles, elõrehajló hát. Vállra lógó, fekete haj. Nem, ez mégse a Gráci. Õ régebben hordott ilyen hajat, amikor még aforizmákat írt. Az ám! Meséket meg aforizmákat.

Az az alak mintha megmozdulna. Megérintettem a vállát.

Ráncos, öreg arc fordult felém. Kifejezéstelen, üres tekintet. Szája szétnyílt. Álla lecsúszott, mint egy elromlott persely. Várni lehetett, hogy fillérek és nadrággombok potyognak ki belõle.

Elkaptam azt az állat. Úgy tartottam, két ujjal.

- Bocsánat, uram!

Egy szót se szólt. Vigyorgott. Mint aki csak erre várt. Hát persze! Csõbe húzott! Most aztán tarthatom az állát!

Megpróbáltam elengedni. Leesik! Mindjárt leesik! Így hát ott ültem mellette. Fogtam az állát. Néztem az arcát.

- Mondja, hol száll le?! A Körtérnél?!

Elképedt tekintet.

Megráztam az állát.

- A Móricz Zsigmond körtérnél?

Megrázkódott valami hangtalan nevetésben.

Nesztelenül nyílt a kocsi ajtaja. Fekete ruhás, õsz nõ lépett be. Egy hölgy azzal a feltornyozott, fehér hajával. Elmosolyodott.

- Úgy látom, még nem rendelkezik kellõ gyakorlattal.

Leült mellém. Egy mozdulattal kivette a kezembõl azt az állat.

- Ugye, nem haragszik?

- Kérem... egyáltalán! - Kissé arrébb húzódtam. - Igazán nincsenek ilyen ambícióim!

A hölgy elfordult tõlem. Gyengéden tartotta a férfi állát két áttetszõen fehér ujjával.

- Jó utazást!

Felálltam és ott hagytam.

Gyûrött, koszos cédula a kocsi padján. - Sírkert utca. - Ez állt rajta.

Aha, hát akkor ott vár rám a szerkesztõ úr! Az én szerkesztõ barátom!

Hogy jutok el a Sírkert utcába? Mondjuk, ez a villamos elindul... Egyszer mégiscsak elindul.

Tájékozódnom kell! Az most a legfontosabb.

Igen, a szerkesztõség átköltözött a Sírkert utcába. A Család és Otthon. Gráci ugyan alig jár be, de most mégis ott akarja velem megbeszélni a karácsonyi novellát. Hát jó!

Leszálltam.

Elmerültem a sötétségben. Egy-egy villamos számlapja világított csak bágyadtan hunyorgó fénnyel. Nem is számlapok. Inkább órák. Öt perc múlva fél tíz. Ezen meg éppen tíz. Annak meg nincs is kismutatója. Nagymutató és kismutató. Két testvér. De ha az egyik hiányzik...

Egy fehér folt a sötétben. Egy fehér folt derengése.

Kávéházi asztal! Kávéházi márványasztal! És aki annál az asztalnál ül, lomhán elõredõlve...

- Gráci!

Meg se halotta. Úgy ült elõredõlve, kezében az üres feketéscsészével. Súlyosan, tömbszerûen. És valami irtózatos levertséggel.

- Pongrác... kérlek!

Elnémultam. Mi az, hogy Pongrác... kérlek?! Miféle hang ez?! Én így soha... de soha...!

De aztán megint az a fuvolahang.

- A novellám... a karácsonyi szám részére... - Elakadtam. Majd valósággal szûkölve. - Leközlitek?

Eléje kerültem. Valahogy elegem volt a hátából! Oly mélyen lehajtotta a fejét, hogy nem láthattam az arcát.

A sínek között ült annál a kávéházi márványasztalnál. Sötét ruha, kihajtott ing. Mögötte egy villamos a kivilágított számlapjával.

Rátettem a kezemet az asztal szélére.

- Pongrác! (Már megint ez a Pongrác!) Novellát kértél tõlem a karácsonyi számba! Levelet írtál, telefonáltál! Azt mondtad, hogy nélkülem nincs karácsonyi szám! Egyszerûen nem jelenhet meg!

Szünet.

Ismét elhangzott a kérdés.

Leközlöd?!

Most se felelt. Most se emelte fel a fejét. Még mindig csak úgy belemeredt a kávéscsészébe. Majd anélkül, hogy rám nézett volna.

- Nem közlöm le.

Letette a csészét az asztalra.

- Én már nem közlök le semmit.

És csak ült maga elé meredve.

Hátrálni kezdtem az üres utcák felé. És közben valami dühödt gúnnyal:

- Csak tõlem?! Vagy mástól se?!

Nem jött válasz.

Én meg egyre csak hátráltam, és kiabáltam.

- Mástól se?! Mástól se?!

Egy villamos mellett álltam a hajnali derengésben. Megkocogtattam a piszkosszürke ablakot.

Csontfehér arc az üvegen. Magas, kopasz homlok. Nézett, enyhe rosszallással. Lassan szétfoszlott, elkenõdött az üvegen.

KOCSIK ÉS SÍNEK

A villamos a Nagymezõ utcában!

Ahogy aranyló, nyári délutánokon végighúzott a házak között! Mozik, színházak, boltok és öreg házak között. Kétoldalt fák árnyékolták be az utat. Napszítta, csíkos vászon a kocsi tetején. Az ablakok nyitva.

Ki lehetett könyökölni. És nézni, nézni az utat!

A jegyek szaga!

A jegytömböké!

A szakaszoké és az átszállóké!

Szemesné, bevásárlókosarával a karján, kiszólt a hús-hentesbõl:

- Igazán megvárhatnál!

És a villamos megvárta.

Kopottas, kis zöld villamos. Valamikor erdei járat lehetett? Oly hûségesen bandukolt végig a városka szûk utcáin. Akárcsak egy postás. Ide is, oda is bead egy levelet. Közben ezzel is, azzal is elbeszélget.

- Köszönöm!

Szemesné felszállt bevásárlókosarával. Kinézett az ablakon. Izgett-mozgott. Jobbra-balra forgatta a fejét.

- Megállhatnál egy pillanatra! Csak éppen beugrok a kötödéshez!

A villamos megállt.

Szemesné beugrott a kötödéshez. Meglehetõsen csalódott arccal tért vissza.

- Még mindig nem kész a pulóver! Pedig biztosra ígérte! Most már igazán nem is tudom, mit gondoljak!

Sértõdötten vállat vont. A cukrászdánál megint felemelkedett.

- Be kell néznem a Tuczayhoz!

Habosroládot vásárolt a Tuczaynál. Kettõt magának, egyet-egyet a Szemes gyerekeknek. Egyet pedig Szemesnek.

A villamos mindenhova elkísérte. Mindenhol megvárta.

Úgy elkedvetlenedett, hogy Szemesné leszállt a házuk elõtt!

- A viszontlátásra!

A kapuból még visszaintett.

- Pá! Pá!

A villamos megvárta, míg Szemesné eltûnik a kapualjban, és akkor tovább baktatott.

Másnap reggel már ott állt a kapu elõtt. Várta, hogy bevásárlókosarával a karján kipenderüljön Szemesné.

Egy villamoskocsi az erdõ szélén.

Mintha hirtelen megtorpant volna. Vagy talán kifulladt. Esetleg megrémült valamitõl. Lehet, hogy magától az erdõtõl. Idáig még csak eljött, de hogy behatoljon a fák közé?!

Hogy kerülhetett ide? Meglógott a városból? Elege volt az utakból és az utasokból?

Kora reggel léphetett meg a remízbõl. Vagy éppen éjszaka. Mindenesetre a többiek még aludtak.

Hogy képzelte ezt az egészet?

Erdei járat? Az erdõben közlekedik valamilyen vékonyka ösvényen?

Csakhogy sose jut be az erdõbe. Egyszerûen leragadt az elsõ fánál. Mellette homokdomb. A dombban ásó. Ittfelejtették. Valaki valaha építkezni akart errefelé. De már a kezdet kezdetén elment a kedve. Itt hagyta a homokdombot meg az ásót. Rossz álom. Felejtsük el!

Az biztos, hogy egyelõre õk a villamos társai. (Barátságról még nem beszélhetünk.) A domb meg az ásó. A fák nagyon is gõgösek. Még ezek a vézna fák is az erdõ szélén. Meglehetõsen elképedtek ettõl a kocsitól. Egymás között megbeszélték.

- Ki ez?

- Mit akar?

Továbbadták a hírt. Van itt valaki. Egy jövevény. Betolakodó. Az... az... betolakodó! Igazán nem mondhatunk mást!

Azok a vastag törzsû, vén fák odabent meg se hallották ezt a locsogást. Nem is érdekelte õket. Hiszen már annyian feltûntek errefelé! Szerelmesek. Magányos sétálók. Csavargók. Feltûntek és eltûntek. Vagy most is ott bolyonganak abban az áthatolhatatlan sötétségben. Ahova sose tud betörni a napfény.

Egyáltalán, ki törõdik ezzel a villamossal?

Még a sínek is elhagyták.

Egy darabig vele tartottak. De aztán egyszerre csak eltûntek. Mintha valaki kihúzta volna õket a kocsi alól.

Az még elbotorkált, úgy dülöngélve. Aztán kifulladt.

Az ágak... Igen, a bokrok ágai egyszer majd feléje nyúlnak. Benyúlnak a kocsiba, és bekúsznak. Maguk a bokrok is beköltöznek. Növényfélék fonják be az üléseket. Fûszálak bukkannak elõ. Elõször csak itt-ott, szerényen. Hogy aztán teljesen elborítsák. Egy-egy madár is beröppen. Sárga csõrû feketerigó nyújtogatja a nyakát a peronon.

Igen, egyszer majd mégiscsak befogadják. Egyelõre nem számíthat ilyesmire. Még csak ne is reménykedjék! Ez a magányos, meglehetõsen riadt csavargó itt az erdõszélen.

Két szembejövõ kocsi. Döbbenten összenéztek. Majdnem megálltak, hogy köszöntsék egymást. Néhány szót váltsanak. Valaha barátok lehettek. Összekaptak valami ostobaságon. De most, hogy így újra egymásra bukkantak...

Ugyan már, öregem!

Felejtsük el!

Szóra se érdemes!

De nem... semmi. Egy pillanatra összenéztek. Aztán tovább, ki-ki a maga útján.

A kalauz két megálló között leemelte a sapkáját. Végigsimított a homlokán. Keze egy gyanakvó mozdulattal a fejére csúszott. Végigsimított kopasz fején. Az ujjak útközben megremegtek. Nekem volt hajam! De hiszen nekem néhány napja még...!

Belebámult abba a sötét, fölfelé fordított sapkába.

Akkor szállta meg az a keserû düh? Hogyha csak eléje került egy utas...

- Mutassa a jegyét!

- Miféle hang ez?

- A jegyét!

- Már egyszer megmutattam!

- Valaki másnak.

- Ide figyeljen, ha maga azt hiszi, hogy velem...

- A jegyét!

Egy utas átlyukasztott tenyere.

A kalauz már továbbment. Már kint állt a peronon. Õ meg abban a zsúfolt kocsiban. Forgatta, nézegette azt az átlyukasztott tenyeret.

De hát hogy...?! Hogyan?!

József körút! Végállomás!

Átszállás a 6-os, a 66-os és a 4-es kocsikra!

Utasainknak további kellemes utazást!

Viszontlátásra!

- Most nézze meg! Nézze csak meg ezt a kocsit! Ócska! Rozoga! Valóságos roncs! Szétesik a következõ kanyarnál! Az ülések megrepedtek. A színe? Ugyan, nincs ennek már semmiféle színe!

És most azt mondja meg, milyen kocsi ez! Igen, igen! Jól hallotta! Milyen kocsira szállt fel?

Tizenkilencesre?

Ne röhögtessen! Mit röhögtet?

Szóval maga azt hiszi, hogy egy tizenkilencesen ül?

Óriási tévedés! Megsúghatom, hogy ez egy hatos. Egy kiszuperált hatos villamos.

Nyugalom! Nem kell felugrálni! A vonal a tizenkilencesé. A számtábla. Csak éppen maga a kocsi...

Eláruljak valamit?

A kiöregedett hatosokat benyomták a tizenkilences vonalára. A veteránokat. Mert ugye, a Körútra már nem engedik ki õket. Ott már nem mutatnak valami fényesen. Tudj' Isten, valahogy nem jó rájuk nézni. De itt, ezeken a kis utcákon...

Figyeljen ide!

Nincsenek már tizenkilencesek. Nincs egyetlenegy tizenkilences se. Akirõl maga azt hiszi, hogy tizenkilences, az nem más, mint...

Ördögi, uram! Ördögi!

A régi hatosok! Valaha a város büszkeségei. A Körút gavallérjai.

És most ezeken a kis utcákon. Megbújva, meglapulva. És megalázva. Ó, de milyen gyalázatosan megalázva. Idegen név alatt! Bárki bármikor rájuk piríthat. Megszégyenítheti a nyílt utcán. Hohó! Mintha már találkoztunk volna! Mintha már láttam volna uraságodat! Csak akkor éppen...

Igen, ezt még megkaphatják. Ez még hátravan.

Hát akkor inkább széthasítva

aprófára vágva

eltüzelve...

Egy kalauznõ aludt a fûben a végállomás mellett. Zubbonya szétnyitva. Szõke haját fújta a szél.

Kissé távolabb a villamos mélységes megértéssel.

Aludj csak! Aludj!

A sírköves.

Csak így. Jön a sírköves. Itt a sírköves. Mit hozott megint a sírköves?

Õ pedig hûségesen cipelte azokat az idétlen köveket. Az ajándékokat. Igen, ezek az õ ajándékai. Az elhunytnak. A megboldogultnak. A legderekasabb családfõnek, a drága édesanyának, a pótolhatatlannak. Az oly korán eltávozott kis angyalkának. És a többieknek. Akiknek már nem jutott ilyesmi. Semmi felirat. Csak éppen a név. És a két évszám. A születés és a halál. Alig látható, vékony vonalka a kettõ között.

Kopottan botladozott a temetõ felé a görbe síneken. Egy darabig még akadtak társai. Kedélyesen csörömpölõ, vidám fiúk. De aztán otthagyták. Leléptek. Oly idegenül, mintha sose látták volna. Nem vette rossznéven. Eszébe se jutott ilyesmi. Tudta, hogy egy bizonyos forduló után magára marad.

Mit is keresne errefelé a 28-as? A 34-es? A 42-es? Vagy akárki más?

Nem jár errefelé senki. Csak õ, a sírköves.

Akadtak azért ünnepek.

Feldíszítették a sírkövest. Koszorúkat nyomtak a homlokára. Fekete szalagos koszorúkat, aranybetûs felirattal. De ezek a feliratok még gyászosabbak, mint a koszorúk.

Drága Bélánk

emléked

a Bajtényi család

Margit, Ákos, Rózsi néni

megõrizzük

Ennyit lehetett elolvasni. A többi beleveszett abba a sötét tömegbe.

Indult a koszorúkkal, a szalagokkal. Hatalmas, feldíszített koporsó.

Az utasai! Azok a sötét ruhás nõk és férfiak! Fekete fátylak. Fekete kalapok, nyakkendõk.

Egy nõ odahajolt egy férfihoz. Súgott valamit. Az mereven bólintott. Valaki váratlanul felsírt. Egy kövérkés nõ cukorkát ropogtatott. Korholó tekintetek. Egy cseppet se törõdött velük.

- Hajaj!

De ez is olyan könnyedén hangzott. Szinte hetykén. Egyáltalán nem a halottnak szólt.

Kopaszos férfi kinyitott egy csatos üveget. Még mielõtt a szájához emelte volna, egy kéz megfogta az üveg nyakát. Egy fekete kesztyûs kéz lezárta az üveget.

Egy kisfiú elvakkantotta magát.

- A Noldi bácsi!

A tekintetek a fiú felé fordultak.

Behúzta a nyakát, lesütötte a szemét.

Egy nagy szemû, sápadt nõ megkövülten meredt a szemben ülõ férfira.

- A Parragh Ákos!

- Miket beszélsz?! - A férje megfogta a kezét. Egy olyan csillapító mozdulattal.

- Megismerem! Az a vágás az arcán!

- Ugyan már! Hiszen nagyon jól tudod, hogy a Parragh Ákos már két éve...

- De akkor is!

- Hallgass! Hallgass!

Elhallgatott. De még mindig azt a férfit bámulta. Közben hangtalanul mozgott a szája. Mintha szólítaná. Beszélne hozzá. Ki tudja! Talán megbeszél vele valamit. Egy találkát. Ahol nem kell titkolózni. Ahol mindent elmondhatnak egymásnak. De addig is! Legalább nézz rám! Ákos! Parragh Ákos! Adj valami jelt! Éppen csak valami jelt!

A férje most már az ölébe vette a kezét. Úgy tartotta, mint egy foglyul ejtett madarat.

A férfi, vágással az arcán, mintha elmosolyodott volna.

Csönd.

A csöndben egy hang.

- Miért köszönsz te mindig elõre a házmesternek?

Nem jött válasz.

A csatosüveg elszabadult. Noldi ivott. Tempósan, kedélyesen. Egy pillanatra körülnézett.

- Mi az, Noldikám? Poharat keresel?

- Á, nem kell ennek pohár!

Noldi vállat vont. Megint a szájához emelte az üveget.

A nõ, aki eddig cukrot ropogtatott, most már evett. Kecsesen tartotta a tortaszeletet, úgy két ujjal. Ölében szalvetta.

Egy hang a kocsi végébõl.

- Én ezt nem nézem tovább! Leszállok!

Senki se szállt le. Csak amikor már...

A kocsi megállt a temetõnél. Tudta, mi következik. Tudta, mi vár rá. A gyászolók rohama. A feketeruhásoké.

Egy pillanat alatt ellepték.

Elszabadult pincebogarak, ahogy rávetették magukat. Lökdösõdve, egymást taszigálva tépték le róla a koszorúkat és a szalagokat.

Megfosztották a koszorúktól. A gyászos, aranybetûs szalagoktól.

Egy-egy letört gally, tépett szalagfoszlány. Most hullottak le, és máris beletaposva a földbe.

Õ meg közöttük csupaszon, kifosztottan.

Így álldogált egy ideig. Majd kissé szédelegve elindult a temetõ fala mellett.

Sörkert utca

Maglódi út

Gitár utca

Lavotta utca

Sibrik Miklós utca

Sírkert út

Új Köztemetõ

Fõbejárat

A várakozás csarnoka. Hatalmas, börtönszürke hodály.

És a villamosok jönnek, jönnek. A körutakról, az utcákról és a mellékutcákról. Terekrõl, gyárak környékérõl, kültelkekrõl. Porosan, derékig sárosan, hólétõl csatakosan. De most már megszabadultak az utasaiktól. Lerázták õket. Hazatérnek.

Éjszaka még ég a villany a remízben.

Még látni az üres kocsikat. Azokat a fáradt, álmos kocsikat. Csakhogy még várni kell az alvással. Szürke köpenyes öregasszonyok szállják meg õket, seprûvel, vödörrel. Megtisztítják õket, amitõl még egyáltalán meg lehet tisztítani. Úgy surrannak át rajtuk, mint az éjszakai bogarak. Egyszerre csak eltûnnek a vödreikkel. Leszállni senki se látta õket. A kocsiban tûntek el.

Magukra maradnak a kocsik. Hunyorogva álldogálnak a villanyfényben. Nem mintha túlságosan zavarná õket, de hát azért mégiscsak... Valósággal fellélegeznek, ahogy egyszerre csak elsötétedik a terem. Most már csak kívülrõl hull be valami fény a hatalmas üvegablakon. Az éjszaka fényei. Kit zavar? Kit zavarnak azok a távoli zajok? Ahogy a sínek megcsikordulnak. Végigzengenek az alvó városon. Az éjszakai járatok. Igen, õk még nem tértek meg. Mogorva csikorgások jelzik útjukat. A remízek lakói annál jobban alszanak. És ezt nagyon tudják az éjszakaiak. Annál ingerültebbek. Késõbb azért megenyhülnek. Lomhán továbblõdörögnek.

Alszanak a kocsik.

Olykor egy-egy késõnjövõ még beslisszol, de erre se ébrednek fel. Egymás mellett állnak és alszanak.

Reggelre eltûnnek.

Észrevétlenül lépnek meg. Egyik a másik után. Olyan végtelen tapintattal! Csak fel ne ébredjenek, akik még aludhatnak egy kicsit!

Olykor egy kocsi még délelõtt is odabent aludt. Egy éjszakai vándor. Egy lump. Ott állt abban a szürkeségben, az örökké homályos ablakok mögött. Egy kalauz beszállt. A peronon járkált. Az ajtókat csapkodta. Hiába! A kocsi nem ébredt fel. Azért egyszer õ is csak elhagyta a remízt. Tétován hunyorogva indult el a reggeli napfényben. Rekedtes csikorgással. Alig várta, hogy elérje az elsõ megállót. De aztán valahogy magához tért. Már el is felejtette a remízt. Belekerült a forgalomba.

A 28-asok elfoglalták a remízt. Benyomultak. Nem engedtek be senki mást. Úgy álltak szorosan egymás mellett. A 26-os egyszerûen kintragadt. Pedig elég közeli rokon. Nem is beszélve a 32-esrõl, aki ugyan már egy kissé távolabbi... Nem, ide ma más nem jöhet be! Ez az õ napjuk. Álldogáltak. Kinéztek az utcára. Azokra az elszáradt növényekre az ablakpárkányon. Az ablak növényei azokban a lehetetlenül öreg, hasadt cserepekben!

Egy 28-as kidugta az orrát a remíz kertjébe. Kedvetlenül nézte a kiégett füvet. Az elvadult növényzetet.

Üres ablakkeret a falnál. Törött üvegek. Üres indítófülke.

Mégis... egy kis lélegzetvétel!

Kúszónövények fonják be a falat. Örömtelen, poros kúszónövények.

Sétál valaha valaki ebben a kertben? Kijött ide egy kalauz, hogy egy kicsit levegõzzön? Hogy egy kis levegõt szippantson? Úgy estefelé? Vagy hajnaltájt?

Egy kalauz és egy kalauznõ egymásba karolva. Hogy néhány kört tegyenek.

Egy veterán, aki azért még nem vált meg az egyenruhától. Egy régi indító, hogy egy kicsit elüldögéljen abban az indítófülkében.

Egy ellenõr esti sétája.

A remíz kertje. A kalauzok kertje.

Valaha itt mulatságot rendeztek? Esküvõt? Kalauzesküvõt?

Miféle kert a remíz kertje?

Egy villamos kinézett. Éppen csak körülszimatolt.

Visszahúzódott.

Eltûnt.

Árnyak. Villamosok árnyai a remízben.

A lecsuklott áramszedõ lassan felemelkedik a kocsi tetején. Sötét legyezõ, ahogy végigsöpör a sötéten.

Nem vártak õk már semmire. Legkevésbé a villamosra. Ott ültek a megálló üvegfülkéjében egy züllött, megfeketedett padon. Elõrehajló vállak, összekulcsolt kezek. Akár egy bibliakör tagjai. Elõttük a földön üvegek. Csatosüvegek, borosüvegek, sörösüvegek. Üvegek címkével, címke nélkül. Olykor lehajoltak, felemeltek egyet, és meghúzták. Megkínálták egymást. Odatolták az üveget egy foghíjas szájhoz. Meglehetõsen bizonytalanul. Nézték, hogy csorog végig az ital a gyûrött, borostás arcon.

Õszes, vörös hajú férfi összekuporodva a pad végén. Befelé fordulva a falnak. Egyik kezével átfogta a bokáját, álombeli, kecses mozdulattal. Színtelen, poros nadrágszára felcsúszott. Öreg turista, aki már soha nem indul semmiféle túrára. Hirtelen felriadt. Megrázta magát.

- Hova az Úristenbe menjek, hogy ne zavarjanak?!

Közben egy pillanatra sem engedte el a bokáját.

- Na, mi az? Ki bántott? Bántott valaki?

De akkor õ már megint a fal felé fordult.

Egy olajosképû férfi felállt. Felemelt egy üres üveget.

- Na, indítsunk!

Õk meg elkezdtek kotorászni a zsebükben. Pénzt kapartak elõ. Pénzt, cigarettát vagy csak dohányszálakat.

Az olajosképû összegyûjtötte a pénzt. Fogta az üveget. Indult az italbolt felé.

A többiek utánanéztek.

- Ezt ma már nem látjuk.

- Miért nem látjuk?

- Mintha nem tudnád! Elissza az egészet odabent!

- Az a Náci, ha éppen errõl van szó!

- Mi az?! Mi van velem?!

- Ki beszél itt rólad?

- Azt hiszed, nem hallottam?! Kinek ittam én el a pénzét?!

Csörömpölés. Valaki felrúgott egy üveget. Az a sínek felé gurult.

Vézna, alacsony nõ kelt át a síneken, kifakult pongyolában, papucsban. Kezében bádogbögre. Megállt az elgurult üvegnél, lábujja hegyével arrébb kormányozta.

- Egyszer kidobnak benneteket! - mondta, ahogy beért a fülkébe. Felemelt egy lecsuklott férfifejet. A szájához tartotta a bögrét. - Itt vagyok, Gusztikám!

- Guszti! Itt az asszony!

Röhögés.

Guszti elmosolyodott. Ivott egy kicsit. A nõ felé tolta a bögrét.

Egy hang a padról.

- Bögrébõl - pálinkát!

- Te is meginnád!

- Én?! Bögrébõl?!

- Nem mindegy? És pláne, ha valakinek házhoz szállítják!

A házaspár meg se hallotta õket. Hol az egyik ivott, hol a másik.

A várakozók a sínek mellett járkáltak. Már akik a villamosra vártak. Akadt, aki benézett a fülkébe. Egy pillanatra belépett. Mindjárt vissza is húzódott.

- Mi ez? Italbolt?! Kocsma?!

- Lepratelep.

- Az... lepratelep.

- Hallja! Azért hogy ezt tûrik! A város közepén!

Egy mankó kinyúlt a fülkébõl.

- Mi van a város közepén?

A várakozók szétrebbentek. Különben is már jött a villamos. Valósággal megrohanták.

Csak õk nem mozdultak. Ültek az üvegek között, és újabb üvegekre vártak.

Hórihorgas, mankós férfi cigarettázott a fülke elõtt. Rádõlt a mankójára. Eltûnõdve fújta a füstöt. Az üres síneket bámulta. A sötéten csillogó, fekete vizet a sínek között.

Sínek végig a városon.

Házak és házsorok tûntek el mellõlük. Maga a villamos is eltûnt. Az állomások örökké vándorló táblája. Csapatok követték ezt a táblát végig a sínek mentén. Kisebb-nagyobb csapatok. Vagy éppen egy egész népvándorlás. Megindult a város, hogy megkeresse a villamosát.

Nincs más nyom. Csak a sínek. A földbe süllyedt sínek.

Az út is széttöredezett alattuk. Maga az út is el akarta hagyni.

Mégiscsak felbukkant a villamos. Az a fáradt, kopott homlok a számtáblával. Ködbõl merült fel. A téli reggel áthatolhatatlan ködébõl. Csuklyások kalapálták elõtte a síneket. Hátrébb húzódtak. Elõretörtek. Rávetették magukat a sínekre.

A várakozók körülvették a villamost. Egy darabig csak hallgattak. Aztán elkezdték.

- Ezeket még javítják? Ezeket?

- Ócskavasak! Roncsok!

- Kicserélni az egészet!

Kalapálás, kopácsolás. Dühösen fortyogó hangok.

Közben már felnyomultak a kocsira. Valósággal megszállták.

A villamos lassan csikorogva megindult. Úgy tûnt el, mintha soha fel se merült volna.

Fény emelkedett fel a kövekbõl. A téli reggel fagyott fénye.

Egy autó megvetõen átsuhant a síneken.

A megállónál megint összeverõdött néhány alak. Egyre többen. Ellepték a járdaszigetet. Elfoglalták a síneket. Akadt, aki le-föl járkált a sínek között. Hirtelen megállt. Belebámult a ködbe.

- Egyáltalán jár még itt villamos?!

Ingerülten kiköpött.

A sínek mindent eltûrtek.

Hûséges, öreg sínek.

Szerteágazó sínek.

Összegubancolódott sínek.

Ahogy a villamost várják.

Ahogy már semmit se várnak.

Porba fulladt sínek.

Fûvel benõtt, rozsdás sínek.

Eltévedt sínek.

Útjukat vesztett sínek.