A 13-as villamos története |
2001-ben összekötésre kerül a 13-as és a 63-as villamosvonal. Ezzel budapest egyik tradícionális villamosvonala, a kőbányai 13-as villamos átadja a helyét a hosszabb útvonalon közlekedő 3-asnak.
|
|
A 13-as vonalnak a mai napig van egy igen látványos helye: az egyvágányú MÁV keresztezése Kőbánya hízlalónál állomásnál. Az első 1980 körüli felvételen még mind a négy keresztezés megvan |
Különös tradíciója van ennek a vonalnak: a legfőbb hagyománya, hogy nem létezett 13-as viszonylat egészen 1948-ig. Eredetileg - páratlan számról lévén szó - a BKVT-nek kellett volna kiadnia ezt a viszonylatszámot, de "biztonsági okokból" mégsem használták fel. Érdekes módon a pályaszámokkal nem volt ilyen probléma, az eredeti BKVT 13-as pályaszámú N típusú motorkocsi egészen 1971-ig egészségesen üzemelt (igaz, hogy menet közben alaposan át lett számozva). Ez különösen akkor figyelemreméltó, ha tudjuk, hogy az N típusú kocsik jelentős része elégett 1947-ben, a kispesti kocsiszíntűzben.
Hamarosan a 13-as vonal lerövidült a Zalka Máté tér és az Üllői út közé. A járat utasforgalma hamarosan igen felfutott, hiszen a környék üzemei kiszolgálása mellett az utasok elkerülhették az Orczy tér felé való kerülőt, ha Kőbányáról Kispest felé utaztak. Emelte a vonal forgalmát, hogy ezt a járatot villamospótlóvá minősítették (az 1953. júniusától érvényes villamos menetrendben már szerepelt ez az autóbuszjárat, de már előtte is villamospótlóként közlekedett). Ezt a járatot autóbusz- és villamosjeggyel is igénybe lehetett venni. A busz napközben 2-9 percenként közlekedett.
Már a '40-es években felmerült, hogy a Bihari utcában fekvő iparvágányokat - a Kőbányai Iparvasút vágányait - villamosítani kellene, ezzel létrehozva Kőbánya és az Üllői út villamosvasúti kapcsolatát. A Kőbányai Iparvasút kis szakaszát - az Üllői út és a mai Csengettyű utcai megállóhely között - hasonló koncepció alapján már villamosították, ezzel kötve be 1938-ban az 51-es villamost Kispest felöl az Üllői úti vonalba. A 13-as autóbusz növekvő forgalmát tekintve 1952. február 11-én az FVV felterjesztette a villamosítás javaslatát a Fővárosi Tanács elé. Megvalósítása azonban végül csak 1955-ben kezdődött meg.
A Bihari úti vágány vázlata 1956-ból, a kiépített két forgalmi kitérővel a Fertő utcánál és a Szállás utcánál |
A Kőbányai Iparvasút (KI) 1888-ban jött létre, a Gyárdűlő
növekvő iparosodása igényelte az itteni üzemek, sertéshízlalók iparvágánnyal
való ellátását. A KI sorra kiépítette az egyvágányú vontatóvonalakat a
Bihari, Fertő, Jegenye, Száva, Ceglédi utcában. Az 1895-ös sertésvész után
azonban a vasút folyamatosan veszteséget könyvelhetett el. 1944 után az
akkori tulajdonosok leállították a vasutat, és nem indították a háború
után újra.
A környékbeli üzemek nyomására a vasutat 1948-ban a főváros megváltotta, a kezelését a BSzKRt-re bízta. 1950-ben a BSzKRt. államosítása után az FVV kezelésébe került a vonal, ahol egyenlőre az iparvágányok kiszolgálása továbbra is gőzmozdonyokkal történt. 1955-ben kezdődött meg a KI Bihari úti vontatóvágányának villamosítása, a vonal bekötése Kőbányai úti villamosvonalba, illetve a kitérők építése. Érdekesség, hogy az egyvágányú pálya először az Orczy tér irányába csatlakozott a Kőbányai útra. A vágányépítés földmunkáit társadalmi munkában végezték a környékbeli üzemek dolgozói, a síneket a Fehérvári úti pálya átépítéséből kitermelt vágányokból nyerték. Szintén költségcsökkentés kedvéért kezdetben fa felsővezetéktartó oszlopokat alkalmaztak. |
Az első 13-as villamos a Mázsa téren, egy kétkocsis távos szerelvény, 1955-ben |
A 13-as villamost 1955. október 16-án adták át a forgalomnak:
A vonal tehát egyvágányos volt, két forgalmi kitérővel. A Szállás utcai kitérő pontosan ott volt, ahol a ma is meglévő egyvágányú szakasz szétágazik. A viszonylatra vezérlőkocsis középbejáratú távkapcsolású szerelvényeket osztattak be Száva kocsiszínből. A szerelvényeket eredetileg csúcsidőben négykocsis vonatokban tervezték közlekedtetni, ám ez nem valósult meg, egész nap kétkocsis M+VP villamosok jártak. |
Székács András és Nagy Dánes Lajos
|
A sűrű kitérőkiszotás 6 perces követési időközt tett lehetővé (!).
Természetesen az iparvágány kiszolgálás továbbra is folyt korlátozással: a reggeli csúcsidőben nem lehetett tehervonatokat indítani. Időközben elkezdődött az iparvágányok villamosítása is, 1956-ig a gőzmozdonyok helyett megjelentek a villamosvasút motoros fedett teherkocsijai, a Mukik. A távos szerelvények 1958-ban átköltöztek Baross kocsiszínbe, ezután Kispest 2400-as vagy 1700-as ikerkocsikat adott a 13-asra. Hétvégén - a mellékelt kép tanúsága szerint - szóló motorkocsit is kiadtak. Érdekesség volt a vonalra való kiállás: a villamosok Ecseri út és Üllői út kereszteződésében helytelen vágányon történénő közlekedéssel tudtak az egyvágányú szakaszra eljutni. Egy dologra azonban figyelni kellett: a kereszteződésben fedezőjelző védte az ezen a vágányon kikanyarodó 51-es villamost. Az ellenkező irányba haladó beálló szerelvénynek azonban a szedőt a bejelentkező segédvezeték alatt le kellett húznia, ellenkező esetben a fedezőjelző beragadt. |
A Határ út - Köteles utcai sorompó a Ferencváros rendező és Soroksár között a Nagykőrösi út mentén végighúzódó "Kis-Burma vasút" vágányait védte. A "Kis-Burma vasút" vonala a Nagykőrösi út autópályává átépítésekor szűnt meg a villamosvonallal együtt, a sorompó is ekkor szűnt meg valószínűleg. Ma is megvan a sorompó helye, a Köteles utcai megállóhelynél pedig pontosan a volt vasúti keresztezés vonalában van Ferencváros rendezővágányainak vége.
További különlegessége volt a vonalnak, hogy a megnövekedett forgalom miatt két pótkocsis szerelvények közlekedetek (elképzelhetjük, hogy mennyi utas érkezhetett műszakváltáskor Csepelről a H járat motor+3 pótos szerelvényeken). Azonban Kőbányán, a Sörgyárnál nem volt sosem hurokvágány, a mai napig - még vágányrekonstrukció után is - ugyanolyan kitérőelrendezés van a fejvégállomáson. Sőt, a motorkocsi vontatta szerelvények még a pótkocsi körül sem tudtak körüljárni (lásd a térképen!). Ezért ezen a helyen (talán Budapesten utoljára) csúcsidőn kívül átcsatolós végállomás üzemelt. Ez úgy működött, hogy a végállomáson egy motorkocsi várta a felszállóhelyen a beérkező szerelvényt. A szerelvény a leszállás után hátrafelé rátolta a pótkocsikat a bent álló motorkocsira, felcsatolták, majd a beérkezett szerelvény motorkocsijáról lecsatolták a pótokat - és ezután elindulhatott az előzőleg bent várakozó motorkocsival a megfordított szerelvény.
Csúcsidőben pedig a kétpótkocsis szerelvények mögött haladt közvetlenül egy szóló motorkocsi, a sörgyári végállomáson pedig a szerelvény mögé beálló szóló motorkocsi vette át a pótkocsikat, és az egyedül maradt - előzőleg legelöl lévő - motorkocsi indult vissza hátul szólóban.
Ambrus Sándor
|
1963. május 1-től meghosszabbították a 13-ast az Éles sarok és Örs
vezér tere között.
Az Örs vezér terén hurokvágányt alakítottak ki, a hurokvágány vágányhálózatának kialakítása egészen 2000-ig azonos volt (például a felszállóhely mellett lévő félreállóvágány a kezdetektől fogva ugyanoda volt bekötve). Azonban 1984-ben a hurok átmérőjét csökkentették. |
A 13-as villamos az Üllői útnál 4400-as pótkocsikkal. A képen látható a kereszteződésben még mindig meglévő fedezőjelző is - kikapcsolva rendőri irányítás miatt |
A 13-as vonalon motorkocsik két pótkocsival közlekedtek egészen 1972 végéig, továbbra is Kispest kocsiszínből. A korabeli képeken főként acélvázas 2500-2700-asok figyelhetőek meg motorkocsiként, emellett 1600-as acélvázas kocsik is előfordultak. Pótkocsiként 4400-asokat használtak, valamint ahogy jöttek az UV-k az Üllői útra, az 50-esről felszabaduló 5900-asokat is a 13-asra csoportosították át. Ahogy aztán még tovább vásárolták az UV-ket, úgy fogytak ismét az 5900-as pótok a hármas UV-k megjelenése miatt. Így ismét 4400-as, illetve később 5000-es pótkocsik is jártak. |
|
A járatnak hosszú kocsiszíni menete volt: az Örs vezér teréről Kispest
felé az Orczy tér felé a 28-as és a 23-as vonalán keresztül állt be.
1973-tól (a 63-as lerövidülése után felszabaduló villamosokból) 1500+pótkocsi lett a 13-as szerelvényegysége, csúcsidőben összesen 22 szerelvényt osztottak a vonalra. Ettől az időponttól kezdődően részletes bemutatást adok 1986-ig a vágányzári adatokról. Látható lesz, hogy másfél évtizeden keresztül hihetetlen módon változott a 13-as végállomásainak rendje. Alig volt olyan egy év, amikor ugyanazon az útvonalon közlekedett volna! Részletes adataim csak 1975-től kezdve vannak, de valószínűleg már 1973-75 között is lehettek komoly átépítési munkálatok, ekkor szűnhetett meg Kőbánya központjában, a mai Kőrösi Csoma sétányon a villamosforgalom, új útvonalra terelve a 13-as és a 28-as viszonylatokat. |
Egy 1965-ös Autó-Motorból a Nagy Sándor utca és Baross utca sarka, Pesterzsébeten. A 13-as végállomása pontosan a sarkon volt. A nyíl a kereszteződésben működő fedezőjelzőt jelöli |
1974. október 4-től megszűnt a Pesterzsébet, Baross utcai vonal. Ezzel
a Nagy Sándor utcai visszafordulási lehetőség is megszűnt, a vonal végállomása
rövid ideig így:
13: Örs vezér ter - Közvágóhíd, majd 1975. október 17-től:
Így kezdett el romjaiba dőlni az 1959-ben létrejött nagy kapacitású kapcsolat, amely - egy átszállással ugyan - összekötötte Csepelt Kőbányával. Ezután a 13-as Pesterzsébet irányába haladva pontosan egy megállóval kanyarodott el a Csepel-Határ úti járat végállomása elött. Ezután nem meglepő, hogy ennek az iránynak a forgalma átpártolt a párhuzamos 51-es autóbuszra; a '70-es években a HÉV forgalma már lecsökkent, kihasználatlan volt. A Határ úti HÉV járat amúgy sem fért bele abba a koncepcióba, amely szerint a HÉV-nek a jövőben csakis gyorsvasúti szerepe lehet. Emiatt szűntették meg a közúti vasúti jellegű szakaszokat annak ellenére, hogy ezek korábban nem voltak kisforgalmú járatok (emlékeztetőül: a Határ úti járat a megindításától kezdve 4 kocsival közlekedett). 1978. október 31-án érte el ezt a HÉV vonalat a végzete, ez volt a H járat utolsó napja. Hat évvel később aztán a 13-as villamos végállomása a már megszűnt Határ úti HÉV végállomásához került, ahol a HÉV-pótló 148-as buszra lehetett átszállni (1985-ig a 148-ast villamosjeggyel lehett használni). Több terv is létezett a 13-as meghosszabbításáról Csepel, Szent Imre térig a Gubacsi hídon keresztül, azonban belátható időn belül nincs remény a megvalósulásra. Emellett ésszerű vonalvezetés lehetett volna a hurok helyett a vonal legalább Pesterzsébet HÉV állomására való meghosszabbítása is, ezzel jobb átszállási kapcsolatot lehetett volna létrehozni. Ezt valószínűleg a '80-as években Pesterzsébet HÉV állomás teherforgalma nem tette lehetővé, noha a '90-es évekre az állomás tehervágányai teljesen feleslegessé váltak. |
Metróépítés
1975-ben kezdődött meg a 3-as metróvonal építése a Nagyvárad tér és Kőbánya-Kispest között. Az építkezés öt éven keresztül nehezítette meg a dél-Pest forgalmát. A 13-as sem maradt érintetlenül, egészen 1980-ig a vonal több alkalommal is megosztva közlekedett. Néha a kőbányai vonalszakasz, máskor az erzsébeti rész szakadt el az Üllői úttól; avagy forgalma a Nagyvárad térre lett terelve.
Az metróépítés miatti első rövid kettéosztásra 1976-ban került sor egy hónapra: június 1. és 25. között:
13: Üllői út - Pacsirtatelep
13/A: Üllői út - Örs vezér tereEzek után 1978-ig "normális" üzem volt. Érdekesség volt azonban, hogy (valószínűleg 1974-től kezdve) a vonal forgalmát nem lehetett már csak 1500-asokkal lebonyolítani. Ezért csúcsidőben a "kétrészes" számokat ikerkocsikkal adták ki. (Kétrészes szám alatt olyan járművezetői beosztást kell érteni, aki reggel és délután csúcsidőben dolgozik.)
A 13-as vonal leghosszabb ideig tartó kettéosztása 1978. június 24-én történt meg. Ekkor a következőképp módosultak a viszonylatok:
13: Örs vezér tere - Nagyvárad tér
13/A: Üllői út - Pesterzsébet, Pacsirta telep
Ez idő alatt az Üllői útnál többféle kialakítású fejvégállomást létesítettek, ezért a 13/A-n az 1500+pót helyett ikerkocsikat kellett használni. Ekkor Ferencváros kocsiszín 2000 - 2500 - 2900 - 3000-es kocsijai lettek a vonalra beosztva. A 13-as vonalrész pedig azért került a Nagyvárad térre, hogy meg tudjon hurokban fordulni, így ez maradt 1500-assal kiszolgálva.
1979. március 6-ától megszűnt Pesterzsébeten az Ady Endre utcai vonal is a mai Nagysándor József utcától a Határ útig. Ezután a 13/A Szabótelep felé, a Jókai Mór utcán keresztül közlekedett az Üllői út felé, továbbra is Pacsirtatelepről.
Megtörtént Pesterzsébeten a második vonalmegszüntetés, amivel a villamos behozhatatlan hátrányba került az autóbusszal szemben. Az első Baross utcai vonalmegszűntetés miatt a villamosok elkerülték Pesterzsébet nagyforgalmú belvárosának egy részét, de legalabb a villamos még mindkét irányban a nagyforgalmú részeken közlekedett. A második - Ady Endre utcai - vonalmegszűntetéssel azonban a villamosvonalak már messze elkerülték a Határ út felé haladva a sűrűn lakott részt. Ezután Erzsébet villamosvonalai folyamatos defenzívába kerültek, a rosszul vezetett vonalak, a csökkenő járatsűrűség és menetsebesség leépülés felé viszi a hálózatot.
Még a '80-as évek közepén is terveztek egy kétvágányú villamosvonalat Pesterzsébet központjába vezetni, amely normalizálhatná a viszonyokat, ez azonban a mai napig nem valósult meg.
A megosztott vonal 1980. január 22-től tovább szakadt: ekkor további átépítések voltak Kőbánya központi részén. Ekkor a járatok a következőképpen közlekedtek:
13: Örs vezér tere - Pataki István tér
13/A: Nagyvárad tér - Pesterzsébet, Pacsirta telep
13/B: Nagyvárad tér - Mázsa utca
Lakos Rudolf
|
|
Időközben 1980. március 7-étől a Határ úton is vágányépítésbe fogtak, emiatt a 13/A rövidült: a
13/A: Pesterzsébet, Határ út - Pesterzsébet, Pacsirta telep
vonalon körforgalomban közlekedett. Ekkoriban volt az 52-es villamos Határ úti vágányépítése is, a Nagykőrösi útnál az előző egyszerű elágazás helyett egy bonyolultabb kereszteződésre és bekanyarodásra is alkalmas csomópontot alakítottak ki.
Majd miután augusztus 29-én újabb vágányépítés kezdődött a Jókai Mór utcában és a Nagysándor József utcában, ismételten változott az útvonal
13: Örs vezér tere - Közvágóhíd
Ezt a vágányzárat a temetői forgalmi rend idejére felfüggesztették 1983. október 28. - november 8. között (a 13-as ekkor ismét Szabótelepre járt), de ezután, a vágányépítés tényleges befejezése után is maradt végállomásként a Közvágóhíd (ennek oka az volt, hogy az átadás után a Jókai Mór utcából a Határ útnál Kispest felé nem lehetett kikanyarodni, hiányzott még ez az összekötés).
Hajtó Bálint
|
|
Szelényi Gábor
|
Szelényi Gábor
|
A Kerepesi utat és a Gödöllői HÉV üzemi vágányát keresztező új szakasz átadását követően, 2001. október 3-ától a 13-as vonalat összevonták a 63-as vonallal, amely 2000. szeptember 4-étől közlekedett a Mexikói út - Örs vezér tere között. Ezzel egyidőben a 62-es vonal is meghosszabbodott Kőbányára és új végállomást kapott a Bihari utcában a Mázsa utca és a Jegenye utca között.
A vonalakon típuscsere is történt; mind a 62-esre, mind a 3-asra a Hannoverből érkező TW 6000-es típus lett beosztva.
A 13-as viszonylat története ezzel - egyelőre - véget ért. A vonalon ezután történő változások már a közel 20 év után újra felhasznált 3-as jelzéshez kötődnek majd.
|
|
|
Felhasznált irodalom:
K. Juhász Erzsébet: A kőbányai gőzmozdonyú vontató iparvasútról;
Városi Közlekedés 1995/6.
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I-II-III (1987.)
A budapesti közúti vasút 100 éve (1966.)
A 100 éves budapesti villamosvasút története (1987.)
Villamosvasúti menetrendek 1950-1980.