A 18-as villamos története |
Varga Ákos Endre
|
A 18-as villamos az elmúlt 60 évben Budát szelte át, ám a viszonylatszám alapján láthatjuk, hogy születésekor egy ízig-vérig pesti vonal volt. Az 1910-es viszonylatszám kiosztáskor ugyanis az ekkoriban a hálózattal még csak a pesti oldalon rendelkező Budapesti Városi Villamos Vasút (BVVV) kapta meg a páros számokat. A 18-as villamos elődjének a Sertésközvágóhídi vonal tekinthető, mely a Mester utca - Ferencvárosi pályaudvar vonal leágazásaként épült meg: a villamosok Markusovszky-lejtőn végighaladva és a nagyvasúti hidak alatt átbújva, a BHÉV kocsiszín mögött a Gubacsi úton át érték el a végállomást. Az 1902. május 14-től létrehozott viszonylatvezetés a következő volt:
Nyugati pályaudvar - Sertésközvágóhíd,a vonalon pedig olyan kocsikat kellett közlekedtetni, amelyek alkalmasak voltak alsó- és felsővezetékes üzemre is, mert a Mester utca már felsővezetékkel épült ki. Ezt a járatot 1905. november 21-én meghosszabbították, a Gubacsi úti vonal teljes kiépítésével és az első erzsébetfalvi hurok megépítésével, melynek útvonala a mai Határ út - Jókai Mór utca - Szabótelep - Nagysándor József utca - Török Flóris utca volt. A viszonylat ekkortól tehát a
Nyugati pályaudvar - Erzsébetfalvaközött közlekedett. Érdekesség, hogy egy évvel később, 1906-ban a konkurens Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) is elérte a Sertésközvágóhíd végállomást a Hentes utcán keresztül, igaz csak az érdekeltségében lévő, időközben ezen a szakaszán villamosított BHÉV vonal érintésével.
1906. november 12-től már módosult is a BVVV viszonylat útvonala, a végállomása a Hold utca - Szabadság téri hurok kiépítésével a Szabadság tér lett, melyet a Podmaniczky utcán keresztül ért el. Ez volt az a járat, ami 1910-ben a 18-as számot kapta meg:
18: Szabadság tér - Erzsébetfalva.Érdekes kérdés, vajon miért fordították be 1906-ban a Nagykörút végén a Szabadság térre a későbbi 18-asokat, miközben így is a BVVV egyik leghosszabb járata volt. A válasz valószínűleg ott keresendő, hogy erre a kifutó viszonylatra pótkocsis szerelvényt oszthattak be, azonban a Nyugati pályaudvarnál még nem volt hurokvégállomás egészen a '10-es évekig. A pótkocsis üzem azonban nem volt elterjedt a BVVV viszonylatain, az 1910-es évekig jellemzőbb volt a szóló kocsik közlekedtetése.
Az 1910-es menetrend szerint a 18-as viszonylat relatíve sűrűn, napközben 7 percenként járt. A reggeli és esti órákban a 32-es viszonylat szolgált betétjáratául, mely Erzsébetfalvától csak a Mester utca - Ferenc körút kereszteződéséig járt.
1913 júliusától ismét változás állt be a viszonylatvezetésben: a 18-ast körforgalmú járattá szervezték. Ezt a járatvezetést a BKVT alkalmazta előszeretettel, a pótkocsis közlekedés biztosításához úgy kerülték el a belvárosi hurokvágányok építését, hogy a járatok egy óriási kört írtak le a belvárosban. A BVVV ugyanezt a viszonylatvezetést kevésbé alkalmazta, mivel vonalai nem alkottak annyira összefüggő hálózatot. Ám az Erzsébetfalva felől érkező 18-assal mégis megkísérelték ezt a viszonylatvezetést, a következő útvonalon:
18: Erzsébetfalva - Dunapart - Országház tér - Nagykörút - Erzsébetfalva.Az ellenkező irányt az 52-es viszonylat járta be (ez volt talán a BVVV egyik legmagasabb viszonylatszáma, leszámítva egy 54-essel jelölt alkalomszerűen közlekedő halottak-napi sűrítőjáratot), mely azonban Erzsébetfalván az 1909-ben átadott Baross utcai hurokban fordult meg, szintén a Török Flóris utca érintésével. A dunaparti vonal érintése többek között azért vált lehetségessé, mert 1912-ben a Közraktár utcában megépült a hiányzó második vágány. A járatvezetés mégsem vált be: egy évvel később, 1914 júliusában mind az 52-es, mind a 18-as viszonylatot megszűntették, helyette innentől kezdve az ésszerűbben szervezett, Boráros térről induló 30/32-es viszonylatpár látta el Erzsébetfalva közlekedését. Ezzel Erzsébetfalva a Belvárostól egy átszállási kapcsolat távolságra került - mely a mai napig is így maradt.
Nem sokáig maradt a város 18-as villamos nélkül, valószínűleg az I. világháború végén újra megjelent:
18: Dráva utca - Dunapart - Népligetútvonalon. Ez a járat 1918-ben már a 16-os villamos számcserés párja volt. A számcserés viszonylatok a korábbi körforgalmú viszonylatok átalakításai voltak: a villamosok ugyan továbbra is egy nagy kört írtak le, ám legalább az út két oldalán azonos számú villamosok közlekedtek. Ennek megfelelően a Dráva utcától 18-asként elinduló kocsik a pesti Dunaparton végighaladva eljutottak a Boráros térig, itt átmentek a Mester utcára. Innen a Ferencvárosi pályaudvar érintésével a Könyves Kálmán körúton eljutottak az Üllői út Ferencváros felöli oldalára, ahol viszonylatszámot cseréltek. Innen a kocsik 16-osként a Baross utcán keresztül folytatták az útjukat vissza a Dunapartra, majd el egészen a Dráva utca - Váci út kereszteződéséig. A Népligethez 16-osként érkező villamosok pedig számcserét végrehajtva 18-asként indultak vissza a Dráva utcához, a Mester utca felé.
1919-ben azonban újabb átszervezések történhettek: megszűnt a Közraktár utcai villamosvonal, forgalmát a Lónyai utca - Vámház körút útvonalra terelték. Megszűnt továbbá a Vágóhíd utcai villamosvonal is a Mester utca és a Nagyvárad tér között, mely a 22-es villamos útvonalát érintette. A viszonylatok ezzel kapcsolatos átalakulása javarészt ismeretlen, mivel a '20-as évek első felének történéseiről hiányoznak a megbízható források. 1925-re minden esetre a 16-os egyedül maradt a Pozsonyi úton, a 18-as pedig lerövidült a Kossuth Lajos térig, ahol hurokban fordulhattak a villamosok a Géza utca - Nádor utcán keresztül. A 18-as cserébe a Baross utcára került:
18: Országház tér - Dunapart - Baross utca - Delej utca - Népliget.Ugyan egyes 1925-ös menetrendek nem jelölik a 22-est számcserés párnak, ám a járat szoros kapcsolatban volt a 22-essel, melyek a Mester utca - Lónyai utca - Dunapart érintésével közlekedtek a Kossuth téri végállomás és a Népliget között. Az 1925-ös táblázatok ismét tartalmaznak forgalmi adatokat: a 18-as ekkoriban már csak 14 perces követési időközzel közlekedett, fordulóideje 76 perc volt. Eszerint egy menet ideje 38 perc volt, amely időtartamot a mai tömegközlekedési járművekkel sem lehetne lényegesen lecsökkenteni. A 22-es járatkövetése nem egyezett meg a 18-assal minden napszakban, ezért feltételezhető, hogy ugyan létezett a számcserés rendszer a Népligetnél, ez azonban a végállomási forgalmi helyzet függvényében volt alkalmazva. Még ennek az évnek végén további átszervezések voltak: a 22-es megszűnt (összevonták a 20-assal), a 18-as pedig az Eskü térig (mai Március 15. tér) rövidült. Ám ez a változtatás sem tartott sokáig, a 18-as ismét a Kossuth térig járt, a 22-est pedig ismét újraindították a Néliget és a mai Jászai Mari tér között.
A BSzKRt. a '30-as évektől kezdve programszerűen törekedett a
viszonylatvezetések egyszerűsítésére, a párhuzamos de ritkán
haladó járatok helyett kevesebb, de sűrűbben és megbízhatóbban
közlekedő járatok kialakítására törekedett. A Baross utcában
közlekedő öt viszonylat (14-16-18-24-26) is ilyen problémásan
szervezhető csoportot alkotott. Míg a 14-16-os viszonylat sűrűn
közlekedő és fontos járat volt (Buda és Lipótváros felé
jelentettek kapcsolatot), a 24-26 pedig ugyan kevésbé sűrű, de
Kőbánya felé jelentős hálózati szereppel bíró viszonylat volt, így
a 18-as került megszűntetésre. Az 1935-ös menetrendben már nem
szerepel a viszonylat.
A főváros közel egy évtizedig 18-as villamos nélkül maradt. A BSzKRt. hálózatésszerűsítési tervei a nagy csomópontokban kiépülő villamos-pályaudvarokban teljesedtek ki: a '40-es években megépült a Moszkva téri, a Baross téri és a Móricz Zsigmond körtéri átszállóhely, a maguk hatalmas vágányrengetegével, miközben a Nagyvárad téri és a Nyugati pályaudvari végállomás már korábban elkészült. Ezek az építkezések természetesen igen jelentős viszonylatátszervezéseket hozott a világháborús évek fővárosának. Míg az 1940-es menetrendekből hiányzott a 18-as viszonylat, 1942-ben már a következő útvonalon közlekedett:
18: Városliget - Erzsébet híd - Déli pályaudvar.A járat a képek tanúsága szerint szóló motorkocsikkal közlekedett, az útvonala pedig valószínűleg a Rottenbiller utcán keresztül vezetett. A háborús idők állandó változásokat jelentettek: a villamoshálózat kapacitásának maximumán közlekedett, a BSzKRt. pedig átcsoportosításokkal és átszervezésekkel próbálta a korábban nem látott mértékű forgalmat lebonyolítani. 1944-re a 18-as villamos vonala is meghosszabbodott Óbudára:
18: Városliget - Erzsébet híd - Flórián tér.A szóló motorkocsi elégségessége jelzi, hogy a mennyire átalakult a főváros utasforgalmi szerkezete a háborús időkre: a korábbi kirándulóforgalmat felváltotta a mindennapos hivatásforgalom - ezzel párhuzamosan jelentéktelenedett el a városligeti végállomás (amely a Damjanich utca és a Városligeti fasor között helyezkedett el a Dózsa György úton) a Baross téri javára. A háború után meg is szűnt a végállomás, maradványait a Dózsa György út 1950 körüli átépítése, majd az 1952 körül kialakított Felvonulási tér törölte el, a múlttal együtt végképp.
A 18-as viszonylatot végül 1944 végén Budapesttel együtt elérte a
végzet: megkezdődött a többhónapos ostrom. A Duna hídjainak
pusztulása egyben a folyót keresztező járatok megszűnését is
jelentette.
A 18-as vonal már a háború alatt betette lábát Budára. Érdekes módon, míg 1945 után ez a viszonylat elfelejtődött, 1949 tavaszára ismét megjelent, végpontja azonban a Móricz Zsigmond körtér lett:
18: Nagyszombat utca - Budai dunapart - Móricz Zsigmond körtér.Akik ismerik a 18-as '50-es évekbeli útvonalát, kissé csodálkozhatnak, hogy miként került a 18-as a budai dunapartra. 1948 augusztásában, a Margit híd megnyitása után a 9-es és a 11-es viszonylat is a Körtér és a háború után létesített Nagyszombat utcai hurok között közlekedett, az előbbi a budai rakpart felé, az utóbbi pedig a Krisztina körút érintésével. A következő évre azonban a 9-es visszakerülhetett a háború előtti végállomására, a Margit híd hídfőjének déli oldalához, ekkor szervezhették meg a 18-as viszonylatot a Nagyszombat utcához. Érdekesség, hogy ekkor a 11-es villamos meg úgy rövidült meg 1949-re, hogy nem érintette Óbudát: a Moszkva tér és a Körtér között közlekedett a Krisztina körúton át.
1950-re jelentős átszervezések voltak Óbuda közlekedésében: megépült a Pacsirtamező utcai vonal a Lajos utcai vonal helyett. Megszűnt a Fő tér - Flórián téri hurok is, és ezzel együtt az Óbudát a Nagyvárad térrel összekötő 5-ös villamos is. Ekkor tulajdonképpen a város felé Óbuda közvetlen kapcsolat nélkül maradt (a 66-os csak 1951-től kezdve járt a Nagyszombat utcához), ehelyett az innen érkező forgalmat a felértékelődött Margit híd budai hídfői hurokhoz hordta a 7-es (ennek közvetlen elődje a 72-es villamos volt) és az ismételten módosult útvonalú 11-es villamos. Hogy mégse maradjon teljesen elzárt ez a városrész, a 18-as villamos útvonalát a következőképp módosították:
18: Nagyszombat utca - Krisztina körút - Móricz Zsigmond körtér.A fent említett hálózatmódosítások nem teljesen egyszerre történtek, a viszonylatokat ismét többször is átszervezhették, ez magyarázhatja, miként kerülhetett ismét vissza Óbudára a 11-es. Noha a 18-as járat hagyta el egyedül az Óbudai vonalhálózatot, a kezdetektől fogva nem volt egy túl jelentős viszonylat, a többihez képest ritkábban is járt.
1953-ban meghosszabbították útvonlát:
18: Óbuda kocsiszín - Móricz Zsigmond körtér,azután még 1956-ban (a forradalom előtt) újra visszarövidítették a Nagyszombat utcához:
18: Nagyszombat utca - Móricz Zsigmond körtér.
A következő változás 1957-ben történt, ekkor a járat végállomásai:
18: Nagyszombat utca - Kelenföldi pályaudvar.A következő évek sem hoztak változatlanságot: valószínűleg úgy gondolták, hogy az 1958-ban a Margit kórházig lerövidített Bécsi úti vonal kiszolgálására elegendő lesz a 18-as villamos, ezért 1961-től a 18-as a
18: Margit kórház - Kelenföldi pályaudvarútvonalon közlekedett, amivel a 7-es villamos lett a múlté. Ez a lépés nem vált be, valószínűleg a járat hosszú útvonala köveztében már ekkor is az egyik legzavarérzékenyebb járat lehetett. Emiatt mire elért a 18-as a Margit hídhoz, jelentős egyenetlenségeket szedett össze. Átszállási kapcsolata sem volt teljesen megfelelő a Margit hídnál, emiatt 1962-ben az ekkor a János kórház felől érkező 17-es viszonylat útvonalát a korábban megszűntetett 7-esére (Margit híd - Margit kórház) módosították, míg a 18-as végállomását pedig a 17-est pótlandó az Óbudai kocsiszínhez helyezték ismét, az
18: Óbuda kocsiszín - Kelenföldi pályaudvarútvonalra. Ezzel közel egy évtizedre változatlan maradt a 18-as útvonala. Problémát az jelentett, hogy ezzel még zavarérzékenyebb lett: gyakorlatilag egyik végállomásán sem volt hely a viszonylat rendezésére, Óbudán a sűrű 11-essel, Kelenföldön pedig a 19-es és a szintén sűrű 49-es viszonylattal közös vágányokon volt a végállomása. Emiatt ugyan a végállomásokról igyekeztek egyenletesen indítani a villamosokat, ám kerülési lehetőség hiányában a 18-as villamosok magukban már egyenetlenül indultak. Útvonalának során további sűrű követésű viszonylatok közé kellett besorolnia a Margit hídnál, a Moszkva téren, a Gellért téren és a Körtéren, így végül a másik végállomására érve az egyenetlenség csak tovább növekedett. A város egyik legkiszámíthatatlanabb járata volt, és ez nem változott a BKV 1968-as megalakulásával sem.
A Margit híd körüli HÉV alagút építése következtében a Margit hídnál lévő végállomásokat ideiglenesen a Császárfürdőhöz tették át 1971. március 7-től. Ezzel együtt a 18-as villamos végállomása is a Császárfürdőhöz került ebben az évben:
18: Császárfürdő - Kelenföldi pályaudvarEz az építkezés már előszele volt a másfél évvel későbbi nagy átszervezéseknek, mely az ebben az 1972 végén átadott metróvonalhoz és HÉV-alagúthoz kapcsolódó forgalomszervezési lépések része lett. Ezért 1971-ben a Nagyszombat utcai hurokvégállomást is megszűntették.
1972 december végén volt a BKV legnagyobb forgalmi átszerevezése Budán. A metróvonal megindulásával kapcsolatosan megváltozott a 4-es, 9-es, 18-as, 19-es, 41-es, 43-as, 47-es villamosok forgalmi szerepe és végállomása, miközben megszűnt a 60-as és 63-as villamos, és a 44-67-68-as viszonylatok sem érték el többet Budát. Megmaradt eredeti útvonalán a 11-es, 17-es, a 49-es és az 56-58-59-61-es viszonylatcsoport. A 18-as villamos új útvonala a 1972. december 23-tól:
18: János kórház - Albertfalva kitérő.A nagyszabású átszervezést viszont két évtizedes lemerevedés követte: az újonnan bevezetett viszonylatok útvonala olyan mértékben rögzült, hogy ott sem merült fel a változtatás igénye, ahol a megtervezetthez képest a valóságban kialakult forgalmi viszonyok ezt indokolták volna. Míg a 4-6-os és a 47-49-es viszonylat gerincjárati szerepét jól megtalálták, a 9-19-es viszonylat forgalmát láthatóan felülbecsülték. 45 évig hiányként jelentkezett viszont a Batthyány tér és a Margit híd közötti vonal megszüntetése, amelynek kapcsolatot kellett volna létesítenie az óbudai villamosokkal. Az idő a dél-budai 41-es és 43-as vonal átszervezését sem igazolta vissza, a 43-as először eljelentéktelenedett majd megszűnt, a 41-es viszont láthatólag új erőre kapott az 1993-as, majd 2003-as meghosszabbításával. Hiába volt az eredeti tervek között, mégis hiányzik a Szabadság hídról északra kanyarodó és a Széll Kálmán tér felé tartó viszonylat, és az idő nem igazolta vissza a Rákóczi úti villamosok megszűütetését sem. Míg a megszüntetett villamosvonalak hiányát nehéz orvosolni, a BKV az egyszerűbb forgalomszervezési kérdésekben sem volt elég bátor azóta további változtatások eszközléséhez. Ez a bátortalanság csak arra volt elegendő, hogy 1986-ban megszüntessék a 9-es villamost, amely lépés sem volt helyes az utólagos értékelés szerint. 1993-ban tört meg a jég: a 41-es Körtéri behozatala volt az első forgalmi fejlesztés Dél-Budán 1973 óta. Évtizedekig gyakran csak esetleges lépések történtek az igényekhez való igazodásban, miközben az egyre nagyobb torlódások okozta növekvő utasforgalmi igények nagyobb rugalmasságot kívánnak a kötöttpályás hálózattól.
Ezt a merevséget nem lehet indokolni a metróvonal
nyomvonalának megváltoztathatatlanságával. Buda közlekedése a
kezdetektől fogva a domborzati viszonyok jelentette
kényszerfeltételek között zajlik, mégis elegendő visszatekinteni
a 18-as villamos történetére is, és láthatjuk, hogy a '70-es
évekig a villamoshálózat állandó változásban volt az igények
szerint, miközben paradox módon a hidak és a völgyek
elhelyezkedése következtében a fő útirányok és utasterhelések
nem sokban változtak az évek során. A Budai Fonódó néven ismert, 2016. január 16-ától megvalósult új
hálózati kapcsolatok adták vissza végre a közlekedési
rendszernek azt a funkcióját, amely 1972 előttig megvolt.
Visszakanyarodva a 18-as villamoshoz: a Rákóczi útról felszabadult villamosoknak köszönhetően változott a járműtípus is: 1973-tól ipari csuklós villamosok közlekedtek a 18-ason. A viszonylat járműveit Baross- és Hungária-kocsiszín adta ki ezidőtájt, ennek következtében a kocsiszíni útvonalak meglehetősen hosszúak voltak. Érdekesség, hogy a '80-as években a Tátrák idején is a 18-asok egy része Baross-kocsiszín lakója volt, emiatt a Nagykörúton sokszor lehetett utazni kocsiszínbe vonuló Tátrával.
A nagykörúti viszonylatokon megjelenő csatolt csuklós villamosok
miatt az ott felszabadult UV szerelvények vették át a csuklósok
helyét 1978-ban. Ezek a hármas szerelvények 1981-ig jártak a
18-ason.
1981. február 2-tól a 18-as villamoson is kétkocsis Tátra
szerelvények közlekedtek. Mivel még ekkor nem készült el a János
kórház és a Moszkva tér közötti szakasz átépítése, a villamosok a
Moszkva térig közlekedtek 1981. október 31-ig. Ezután viszont a
18-as visszakerült eredeti útvonalára.
Azt a tényt, hogy a 18-as Fehérvári úti közlekedése a Savoya-parkig való meghosszabbításáig egy esetleges választás volt 1972-ben a több lehetséges megoldás közül, jól példázza a 80-as villamos története. Ez a járat 1999. augusztus 30. és október 10. között üzemelt a
80: Kelenföldi pu. - Szent János kórházútvonalon úgy, hogy a 18-as járműállományát megfelezték, és minden második szerelvény a Fehérvári út helyett a Bartók Béla úton ment a Kelenföldi pályaudvarhoz. Erre azért volt szükség, mert a Déli pályaudvar kitérőit átépítették, a vonatok egy része ezért csak a Kelenföldi pályaudvarig közlekedett.
Németh Zoltán Ádám
|
|
Jobbra: 118-as villamos a Szent Gellért téren, 2003-ban. |
A közúti forgalom egyre romló állapotának egyik következménye lett, hogy az 56-os villamos utasforgalma megnövekedett. Ezt nem csak a párhuzamos buszjárat megszüntetése és az új végállomás kialakításának volt köszönhető, hanem annak is, hogy az utasok egy része a Kelemen László utcánál és Budagyöngyénél a buszokról átszállt a villamosra, mert azzal sokkal hamarabb be lehetett érni a Moszkva térre. Ez oda vezetett, hogy az 56-oson a feszített menetrend ellenére is rendszeres a zsúfoltság. Ennek enyhítésére 2003. szeptember 8-tól a 18-as villamosok közül minden második, 118-as jelzéssel a Budagyöngyéhez közlekedett a reggeli csúcsidőben.
118: Budagyöngye - Albertfalva kitérőEzzel az átszervezéssel a 18-asok és a 118-asok a felváltva közlekedtek reggelente. Ez az intézkedés csak részben tudta enyhíteni a zsúfoltságot, az igazi megoldás az 56-os nagyobb szerelvényegységekkel való közlekedtetése lenne. Időközben felmerült, hogy a 18-ast egy a Kelemen László utcánál kialakítandó végállomásig kellene közlekedtetni, ám ennek megvalósulása elmaradt.
Az elmúlt idők egyik legutóbbi 18-as villamossal kapcsolatos eseménye viszont Dél-Budán történt: 2005. február 1-től a 18-ast meghosszabbodott a Savoya-parkig, az itt kialakított bevásárlóközpontig:
18: Szent János kórház - Savoya-park.Ez a beruházás mindenképpen példamutató, mivel eddig nemigen volt gyakorlat nyugati országokban sem, hogy egy bevásárlóközpont az építkezéssel egyidőben megoldotta volna a tömegközlekedési elérhetőségét is. Ezzel a meghosszabbítással párhuzamosan kiterjesztették a 118-as villamos üzemidejét a reggeli- és délutáni csúcsidőre egyaránt, miközben ennek végállomása megmaradt az Albertfalva-kitérőnél. Az eltelt idő pozitív mérleget mutat, nem fér kétség ahhoz, hogy erre a villamosvonalra komoly utasforgalmi igény alakult ki, valamint az albertfalvi lakótelepek lakosainak is megnövelte a tömegközlekedéssel közvetlen módon elérhető célpontok számát.
Varga Ákos Endre
|
|
Jobbra: A Savoya-parkig meghosszabbított 18-as villamos első üzemnapja, 2005. február 1-jén. |
18: Szent János kórház - Csóka utca
118: Budagyöngye - Csóka utca
18A: Savoya Park - Kanizsai utcaA Móricz Zsigmond körtéri munkák végeztével alig egy hónapra állhatott vissza az eredeti forgalmi rend, mivel 2007. augusztus 21-étől megkezdődött a Szabadság híd felújítása. A nagyforgalmú 47-es és 49-es járatok kieső kapacitását a a budai vonalak sűrítésével és összekötésével pótolták. A 18-as ekkor egészen Hűvösvölgyig közlekedett, a Fehérvári úton pedig a 47-es helyett megjelent az 56-os villamos. Az üresen maradt Szent János kórház végállomáshoz az 59-es vonal végpontja került, a funkcióját vesztett 118-as pedig megszűnt.
18: Savoya Park - HűvösvölgyA hídfelújítás után, 2008. december 20-ától kezdődött a budai főgyűjtő csatorna építése a rakparton, ebből kifolyólag az ideiglenes forgalmi rendet újabb ideiglenes forgalmi rend váltotta fel, amelynek szervezésében már megjelentek a később megvalósuló Budai Fonódó Villamoshálózat elvei is. A 18-as ettől a naptól csak a Moszkva térig közlekedett, ugyanakkor bő fél évre megjelent mellette a Krisztina körúton a 41-es, szintén Moszkva téri végállomással.
18: Savoya Park - Moszkva térA vonal utolsó éveiben jelentősebb forgalmi változás már nem történt. 2011-ben a Moszkva tér visszakapta 1951 előtti nevét, így a 18-as végállomásai ettől kezdve:
18: Savoya Park - Széll Kálmán tér
A vonal megszüntetésére a Budai Fonódó Villamoshálózat új szakaszainak átadásával került sor, 2016. január 16-ától feladatát a Savoya Parkig meghosszabbított 17-es, az újra beinduló 56-os, és az újonnan létesülő 56A vonalak vették át.1-18: Savoya Park - Bécsi út / Vörösvári út
Köszönet Varga Ákos Endrének a segítségért.
Fotók: Tim Boric, Leroy W. Demery, Heinz
Heider, Nagy Zsolt Levente gyűjteménye Németh Zoltán Ádám,
Szelényi Gábor, Székács András,
Szigeti Dániel, Varga Ákos Endre
Vissza az elejére
Vissza a kezdőlapra