A BSzKRt sínautóbuszai és sínautói


SZVV 3 & 5
Az 5-ös (ex 3104) és a 3-as (ex 3103) motorkocsi Szombathelyen, a Köztársaság téri kitérőben, az '50-es években.

Műszaki adatok

 
sínautó
sínbusz
"harcsa" sínbusz
pályaszám
3100-3104
301-310, 314
361-362
404-406
DHV 353-355
316-331
332-341
gyártó
Ganz, 1927
MÁVAG N 2h (1928)
MÁVAG N 2h (1936)
MÁVAG N 2/2 (1928), acélvázasítva 1937-ben
MÁVAG N 2/2 (1928)
MÁVAG N 2h/39 (1939)
MÁVAG N 2h/40 (1941-42)
tengelytáv
3600 mm
5000 mm
5000 mm
hossza
8132 mm
...
8126 mm
...
szélessége
2150 mm
 
...
motor
IV. Am. C4 benzinmotor
...
Láng OM L 67
IV. Jar 105
IV. Jar 105 (?)
...
teljesítménye
1 x 45 LE
(egy tengely hajtott)
...
1 x 72 LE
1 x 72 LE
1 x 72 LE (?)
...
ülőhely
24
23
...

Sínautók

A '20-as - '30-as évek a belsőégésű motoros járművek ugrásszerű elterjedését hozta Európában. Ezekben az években helyezett üzembe a MÁV és a BHÉV dízel motorkocsikat, Budapesten pedig megindult a komoly autóbuszforgalom, amelyet a SzAÜ szervezett. A helyközi autóbuszüzemek megjelenése és elterjedése is ezekre az évekre tehető. A Ganz gyár ekkor alapozta meg sikeres dízel-motorkocsi gyártását, a MÁVAG gyár pedig sikeresen beszállt a budapesti autóbusztípusok építésbe.

1927-ben a BSzKRt. is beszerzett éjszakai járatoknak öt benzin-mechanikus, szegecselt acélvázas motorkocsit a Ganztól. A járművek a 3100-3104-es pályaszámot kapták. A járműveket a Baross kocsiszín Dobozi utcai oldalán tárolták (később itt volt az egyik trolibuszgarázs). A benzinüzemet az éjszakai feszültségmentesítés lehetősége indokolta.

1928-ban a következő éjszakai járatok közlekedtek, éjjel 2:30-as indulással:
I.
Rókus kórház - Pestszentlőrinc
II.
Népszínház - Pesterzsébet, Piac tér
III.
Berlini tér - Rákospalota
IV.
Berlini tér - Óbuda
A kezdeményezés nem volt sikeres, az éjszakai sínautók üzeme nem lett nyereséges. Így 1931. december 13-án jártak utoljára, ezután autóbuszokkal váltották fel az éjszakai járatokat. A sínautókat félreállították. 1932-ben [3] (más forrás szerint 1934-ben [2]) a 3101-es motorkocsikra sínhegesztő berendezést szereltek fel.

Három sínautót (a 3100, 3102, 3103-ast) 1938-39-ben a BHÉV bérbe vett, a Dunaharszti-Ráckeve közötti napközbeni kis utasszámú forgalom lebonyolítására.

1940-43-ban pótkocsivá alakították a sínautókat - utoljára a hegesztő kocsit. Ekkor az átalakítás időrendjében 5900-5904-es pályaszámokat kaptak. 1949-ben a pótkocsik a 6100-6104-es számcsoportba kerültek.
 
3101
3101
dr. Gyulai Géza
A 3101-es sínautó, valószínűleg a Városligetben. A kocsi tetején megfigyelhető a motor hűtővizének radiátora.
A 3101 az Ecseri úton, az 51-es villamosvonal építésekor, illetve a Kőbányai Iparvasút vontatóvágányának villamosításakor. A sínautó egy vasvázas BLVV-s lórét vontat.
6100
Az 5903-as (ex 3103) pótkocsi a '40-es években. Jól megfigyelhető az egyedi dupla homlokfali ablakosztás.
A képen valószínűleg egy 2500-as motorkocsi látható az '50-es évek elején a Kálvin téren, a 6100-as és egy másik azonos sorozatú pótkocsival.


Szombathely

A kis darabszámú 6100-as pótkocsisorozatot az FVV átadta Szombathelyre. A kocsikat a Dózsa főműhelyben 1000 mm-es nyomtávolságúra építették át, és 1-1 37 LE-s Unió motorral szerelték fel. Ezek a motorok eredetileg BKVT motorkocsik alatt üzemeltek. A kocsik homlokfali ablakait is át kellett építeni nyithatóra, mivel a szedőkötelet itt is kívül vezették. A pótkocsiként használatba vétel előtt felszerelt légfékberendezést ekkor leszerelték. 

Szombathelyen a kocsik 1-5-ös pályaszámot kaptak.

SZVV 2
A 2-es kocsi (ex 3101) a Vörösmarty utcai kitérőben, az '50-es években.
Az '50-es évek után a szombathelyi villamosvasúton üzemeltek Magyarországon egyedül egymotoros kocsik. Az ilyen kocsik vezetésének a jellegzetessége volt, hogy csökkentett sebességgel nem volt szabad haladni velük folyamatosan a motorok bekapcsolásával, az ellenállások túlmelegedése miatt. Ugyanis elmaradt a motorok szokásos soros-párhuzamos átkapcsolása. Ahol sebességkorlátozást írtak elő (pl. a Kiskar utca és a Hollán Ernő utca kanyarulatában) az egymotoros kocsikra előírták, hogy hanyadik kontrollerfokozatig szabad a kocsit kapcsolni. A kétmotoros járműveknél (az ikerkocsiknál) ugyanezeken a helyeken a soros fokozatokon való haladást tették kötelezővé.
SZVV 4 & 5
Hans Lehnhart
Az 5-ös (ex 3104) és a 4-es (ex 3102) 1968-ban, a Savaria út - Vörösmarty utca kereszteződésében lévő kitérőben.
A kocsik közül a 2-es és a 3-as összeütközött, ezeket 1963-ban selejtezték, helyettük épült ebben az évben a 17+18-as ikerkocsi, a szombathelyi villamos utolsó új beszerzésű járműve.

A maradék három volt sínautó a szombathelyi villamosvasút megszűntetéséig, 1974. augusztus 20-ig üzemben maradt.

Két sínautó maradt meg, az 1-es Szombathelyen, a pályaudvar közelében van kiállítva. 
Az 5-ös (ex 3104-es) is Szombathelyen maradt, azonban ezt a BKV visszaszerezte, és a Fehér úti főműhelybe szállította. Helyreállítását tervezik motoros sínautóként.

SZVV 1
Az SzVV 1-es (ex 3100) a megszűntetés előtti utolsó napon, 1974. 08. 19-én, a Zsiray Lajos utcai kocsiszínben. Látható, hogy a villamos baloldali tengelye a motoros.

Részletes állományi adatok:

 
gyártva (1927.)
pótkocsi
átszámozás (1949.)
eladva (1951.)
selejtezve
3100
1940: 5900
6100
SzVV 1
1974.
3101
1943: 5904
6104
SzVV 2
1963. ütközött
3102
1941: 5902
6102
SzVV 4
1974.
3103
1941: 5903
6103
SzVV 3
1963. ütközött
3104
1940: 5901
6101
SzVV 5
1974.
David Lloyd
Szántó Ferenc
Az 1-es motorkocsi 1974-ben.
Az 5-ös motorkocsi 1972.május 22-én a Zsiray Lajos utcai kocsiszín előtti végállomáson.
SZVV 1
Szelényi Gábor
Izsó Zoltán
Az 1-es motorkocsi kiállítva a Pályaudvar előtt, 1999-ben.
Az 5-ös (volt 3104-es) kocsi a Fehér úti főműhely területén.

Sínautóbuszok

Az autóbuszok vaskerekűvé átalakításának az ötletét a II. világháború körülményei szülték. Már 1940 után gázolajfelhasználási korlátozást rendeltek el, ennél azonban súlyosabb problémát jelentett az 1941 után jelentkező gumiabroncs hiány. Az 1940-41-es magyar országrész-visszacsatolásokkal járó bevonulások alkalmával az autóbuszközlekedést már többször szüneteltetni kellett egy-két hétre több vonalon, mert a honvédség lefoglalta a buszokat. 1941 őszétől az autóbuszok már jelentős járatritkításokkal közlekedtek csak.

A gumiabroncs hiány kikerülésére 1942-ben 29 buszt alakítottak át sínautóbusszá, majd 1943-ban további 12 buszt.

Az átalakításra csak a legrövidebb buszok voltak alkalmasak. Ilyenek voltak a SzAÜ, majd a BSzKRt. autóbuszüzeme által beszerzett, 1928-36 között gyártott MÁVAG-Mercedes-Benz N 2/2h (hegyijáratú) és N 2/2-es (normál) buszok. Ezekben a buszokban a későbbiekben a Mercedes motorokat magyar gyártmányú (Láng, Ganz) dízelmotorokra cserélték le. 

Ebből a korai típusból 1942-ben a BX 301, 303, 362-est; 1943-ban a BX 302, 304-310, 314, 361, 404, 406-ost alakították sínbusszá.

BX 401
A BX 401-es autóbusz beszerzése idején, 1928-ban. Ez volt az N 2/2-es típusú MÁVAG autóbusz.
1939-42 között építette a MÁVAG a "harcsabuszokat" a BSzKRt autóbuszüzeme számára, amely típus az N 2/2-es továbbfejlesztett változata volt. Ezeknek a típusjele N 2h/39 illetve N 2h/40 lett. Az N 2h/40-es típus alvázát a MÁVAG csak késedelmesen tudta leszállítani, így a sorozat végét már eleve jobboldali közlekedésnek megfelelő karosszériával látták el. Az 1941. november 9-én bevezetett jobboldali közlekedésnek megfelelően építették át a korábban elkészült kocsik szekrényét is. 

A rövid harcsa buszok mindegyikét (BX 316-341) 1942-ben sínautóbusszá alakították.

BX 319
A BX 319-es N2h/39-es típusú autóbusz előkészítve a jobboldali közlekedésre.
Ezen autóbuszok mindegyike 5 méteres tengelytávval rendelkezett, ezzel azonban még mindig felülmúlták a leghosszabb kéttengelyes villamosokat, amelyeknek maximum 4,5 méteres tengelytávjuk volt (1000-es, 1600-as, lőrinci típusok). Ráadásul a villamosok a nagyobb ívekbe magától beálló tengelyekkel voltak ellátva.  Ezért a sínautóbuszok közlekedése csak útvonalkorlátozásokkal volt lehetséges.

Az átépítések ideiglenes jellegét mutatja az is, hogy a járművekben benthagyták a kormánykereket és a kormányszerkezetet is.


A BX 325-ös sínautóbusz a Nagymező utca és az Andrássy út kereszteződésében, a 10-es vonalon a Belváros felé menet.
A sínautóbuszok telephelyének a korábban az autóbuszüzemnek átadott Damjanich kocsiszín területét jelölték ki (később ez is trolibuszgarázs lett). A járművek a belvárosi 10-es, a zuglói 27-es és a kőbányai 37-es vonalon közlekedtek, ezeken a vonalakon is külön engedéllyel üzemeltek. 

A háború után a BSzKRt 1945 július-augusztusban hat üzemképes sínautóbuszát három ikerjárművé alakította, és a fővasúti vonalakon történő közlekedtetés érdekében széles talpú kerékpárral szereltette fel. 1945. augusztusától egy ikerpár a HRV Dunaharaszti-Dunahíd - Ráckeve közötti vonalán lépett szolgálatba. Az iker-sínautóbusz segített a sziget belső forgalmának lebonyolításában a Kis-Duna híd újjáépítéséig.

BX 333
A BX 333-as sínautóbusz a Hold utca és Báthori utca sarkán, a 10-es villamos végállomásán fordul vissza.
1944-ben a 301, 302, 304-est visszaépítették busszá, a 305-307, 309, 310, 361, 362-est szétszerelték alkatrésznek. 

1945-ben a 314-est visszaépítették busszá, a 303, 308-asból teherautó lett. 

1946-48 között a 16 db. N 2h/39-es harcsa buszok vissza lettek építve gumikerekesre, a tíz N 2h/40-esből 8 lett újra üzembehelyezve. 1949-ben az N 2h/39-esek GF 104-120-as rendszámokat kaptak, az N 2h/40-esek GF 121-129-essel közlekedtek tovább. 

Ezek a buszok 1954-ig voltak üzemben, a FAÜ-nél.

GF 125
Az elsőnek gyártott N 2h/40-es autóbusz ismét gumikeréken 1949 utáni GF 125-ös rendszámmal a Március 15. téren, a 8-as vonal végállomásán.
BX 332 -> X 0093 -> GF 125
BX 333
BX 314
A képen valószínűleg ismét a BX 333-as busz látható, próbajáraton, a Városligeti hurokvégállomáson, mely a mai Dózsa György úton helyezkedett el a Városligeti fasor és a Damjanich utca között.
Különleges jármű volt a BX 314-es, melyet egy korai gyártású MÁVAG N 2/2-esből építettek át, a kocsiszekrény módosításával.  A nyitott kivitel azonban így is figyelemreméltó, talán a háború alatti anyaghiány indokolja az átépítés befejezetlenségét. A kép ismét a Városligeti hurokban készült, háttérben a Regnum Marianum templom.


Debrecen

Az 1928-ban készült BP 17-353 - 355-ös (később BX 353-355-ös) buszt 1941-ben a BSzKRt eladta az MVF Rt.-nek, a cég a buszokat Nagyváradra irányította. 1943-ban ezek a buszok Debrecenbe kerültek, itt sínbusszá alakították. A járművek az 1-es vonalon közlekedtek, a zsúfoltság elkerülésére díjszabási korlátozással (csak egy útra szóló jeggyel lehetett felszállni rá).

1944. június 2-án Debrecen állomását súlyos légitámadás érte, a közleben fekvő villamos kocsiszínben is sok jármű megsérült, vagy megsemmisült. A három sínautóbusz az utóbbi sorsra jutott, javíthatatlan sérüléseik miatt selejtezni kellett őket.
 

Szabó Dezső
A DHV egyik sínautóbusza az 1-es vonalra feltáblázva.
Sínautóbuszok a Nagytemplom előtt.

Készítette: Németh Zoltán Ádám

Köszönet Németh Zoltán Gábornak több kép megtalálásában.

Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek, a bizonytalan adatok esetén jelölöm külön a forrást.
                                           Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a szerzőhöz, vagy a webmesterhez!

Felhasznált irodalom:
[1] - Dr. Kubinszky Mihály, Lovász István, Villányi György - Régi magyar villamosok
   [2] -  A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
[3] - A 100 éves budapesti villamosvasút története - Lovász István táblázatai
[4] - Járműállomány kimutatások: 1941.
[5] - Szécsey István - Ganz mellékvonali motorkocsik és pótkocsik

2005.IV.


Rövidítések:

  • BHÉV - Budapesti Helyi Érdekű Vasútak
  • BSzKRt - Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részványtársaság
  • DHV - Debreceni Helyi Vasút
  • FVV - Fővárosi Villamosvasút
  • FAÜ - Fővárosi Autóbuszüzem
  • MVF Rt. - Magyar Vasúti Forgalmi Rt.
  • NVV - Nagyváradi Városi Vasút
  • SzAÜ - Székesfővárosi Autóbusz Üzem