A 2900-as és 3000-es motorkocsik |
A fővárosi villamosközlekedés hőskorának második legnagyobb társasága, a Budapesti Városi Villamos Vasút a századforduló után egységes karakterű villamos motor- és pótkocsikat rendelt. Ezért hat olyan motorkocsi és két pótkocsi típus is létezett a BVVV-nél, melyek kocsiszekrénye egészen hasonló kialakítású volt. Ezek közül az utolsónak gyártott két motorkocsitípusról, az L és az "1914-évi" típusú villamosokkal foglalkozik ez a lap, a későbbi 2900-as és 3000-es motorkocsikkal.A villamosok összefoglaló műszaki adatait az alábbi táblázat tartalmazza. Két adat esetén felül a 2900-asok, alul a 3000-esek adatai olvashatóak.
Az 50 darab L típusú motorkocsit 1913-ban vásárolta a BVVV a Schlick-gyártól. A járművek villamos berendezését a korábbi típusokhoz hasonlóan a Siemens készítette, az előző években vásárolt 2800-ashoz képest azonban újabb típusú, átszerkesztett motorokkal rendelkeztek. A kocsikon alsóvezetékes szedő is üzemelt. 1923-ban a BSzKRt. ennek a sorozatnak a 2900-as számmezőt jelölte ki. A villamosokon a BSzKRt-nek szinte semilyen szabványosítási munkát nem kellett elvégezni: az életmentők, a lecsapható ajtók és a fényezésük is javarészt megegyezett a később szabványossá vált kialakítással. Ez persze nem véletlen, hiszen a BEVV, majd a BSzKRt. is nagyobbrészt a BVVV szakembergárdájából nőtt ki, melyben már a háború előtt is részesedést szerzett a főváros.A 15 darab "1914-évi" motorkocsit 1913-14-ben vásárolta a BVVV szintén a Schlick cégtől. Azonban ezeket a kocsikat már nem sikerült a közelgő háború miatt elektromos berendezéssel felszerelni. Így forgalomba állításuk közel tíz évett késett, csak 1924-25-ben a BSzKRt. helyezte őket üzembe,
3000-es sorozatú pályaszámokkal.
1931-ben kísérleti jelleggel a 3006, 3007-es motorkocsikból és az 5214-es pótkocsiból egy háromkocsis szerelvényt készített a BSzKRt., melyet Monterose-féle távkapcsolású berendezéssel látták fel. Ezt a rendszert korábban az németországi Essen városában használták nagyobb elterjedtséggel. A villamosok vezetőállására egy segédáramkörű menetkapcsoló és egy szervóhenger került. Az első kocsin is a főáramkörű kapcsolást a szervóhenger végezte. Üzemszerűleg a hátsó kocsi egy vezetékkel, hídkapcsoláson keresztül összehasonlította motoráramát az első kocsiéval, és addig kapcsolt fel a szervója míg a motoráramok különbsége meg nem szűnt. Különleges megoldás volt ez az egyvezetékes távkapcsolás, a későbbi budapesti távkapcsolású járművek 30-50 szálú csatlóvezetékeket alkalmaztak. A megoldás hátránya volt, hogy a hátsó kocsi mindig megkésett ütemben kapcsolt, ezért a menetkapcsoló fokozatszámát megduplázták az eredetihez képest, amivel a rángatást próbálták kiküszöbölni. Megmaradt a szerelvényen az üzemi Böcker-légfék.Ezzel a háromkocsis megoldással valószínűleg a Nagykörút megnövekedett forgalmának zsúfoltságát kívánták enyhíteni, nagyobb befogadóképességű szerelvények beállításával. A képek szerint a konstrukció nem lehetett teljesen tökéletes, mivel a szerelvény két szedővel üzemelt. Ebben az időszakban a váltók még nem voltak reteszelve aláváltás ellen, ezért valószínűleg csak korlátozásokkal közlekedhetett a budapesti villamoshálózaton. A Nagykörúton végül a két pótkocsis szerelvényekkel való közlekedést vezették be, így ezt a villamosszerelvényt visszaalakították szóló kocsikká 1936-41 között.
Az 1910-es évek közepének technikai fejlesztése volt, hogy a motorok állandó vagy órás teljesítménye jelentősen megemelhetővé vált, hogyha a motorokat kellő szellőztetéssel látják el. A korábbi típusok motorjait egy teljesen vízhatlan zárt fémköpeny védte, ami a levegőcserét sem engedte meg, így a motorok jelentősen melegedhettek. A Ganz a budapesti típusok közül először az L III-as BHÉV mozdonyokon próbálta ki az átszellőzött konstrukciót a TB 10-es motortípussal. 1934-től a BSzKRt. a 2500-2700-2800-as típusokon, és a 2600-as kocsik egy részén a korábbi Siemens motorokat Ganz gyártmányú TR 5,6/14 rombuszmotorokra cserélte le, amely motorok szintén átszellőzött konstrukciók voltak. A rombusz alakú kialakítás következtében a motorok kompaktabb kivitelűek lettek, ezzel lehetővé vált alacsonyabb alvázméretű járművek alá beépíteni.A 2900-as és 3000-es kocsik D 84 W típusú 35 LE-s motorjai viszont eléggé újak és valószínűleg jó minőségűek voltak. Ezért ezeket a motorokat 1934-ben a BSzKRt. házilagosan kezdte átépíteni: a motoroknak új köpenyt öntöttek, és a motorok házába így szellőzést is beépítettek. A motor csapágyait görgősítették. Az új konstrukció 63,5 LE-s lett, azaz a huzamosabb teljesítménye csaknem megduplázódott. Ám ezzel együtt is ezek a motorkocsik inkább szóló üzemben közlekedtek továbbra is, az alacsonyabb vonóerő következtében. A motorokat először a 3003-as motorkocsin próbálták ki, majd 1937-től a 2900-as és 3000-es sorozatú villamosok összes motorját átalakították. Ezeket a motorkat BSzKRt 935 típusjellel illették ezután.
A háborút és Budapest ostromát ez a két típus hiánytalanul átvészelte. Ezután sem volt lényeges átalakítás a kocsikon, az ülőhelyek számát csökkentették, valamint megváltozott a kocsik fényezése.Az '50-es években még mindíg közlekedtek a hegyipályas vonalakon a kisteljesítményű motorokkal rendelkező BKVT Q típusú motorkocsik. Ezek kiváltására, valamint az acélvázasítások következtében hiányzó 1000-esek pótlására 21 db. 2900-as motorkocsit hegyipályásra alakítottak át 1956-ban. Ez azt jelentettek, hogy kontrollerjüket átalakították, biztonsági rövidzárfékes kapcsolást alakítottak ki, ezen túl kettőstekercselésű sínfékkel szerelték fel a kocsikat. A villamosok leginkább az 58-as és 59-es vonalon közlekedtek szólóban, néha pedig az 56-oson pótkocsival. Az 1000-es sorozat acélvázasításának befejeztével hamarosan kiváltották ezeket kocsikat, ezzel visszatértek a pesti vonalakra.
1956-ban a következő villamosokat alakították át hegyipályásra: 2900, 2903, 2904, 2905, 2907, 2912, 2913, 2914, 2918, 2920, 2921, 2926, 2929, 2936, 2937, 2941, 2942, 2943, 2944, 2946, 2948.
A két típus ikresítése
1980 után két kocsit is megőriztek a 2900-as sorozatból, miközben a régi favázas villamosok szinte mindegyikét szétbontották. Az egyik a BVVV 436 -> 2900 ->2993-as motorkocsi volt, melyet a BKV 1987-ben gyártáskori állapotában, üzemképesen helyreállította. Jelenleg ez a villamos kiállítva áll a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban.A másik megmaradt villamos a BVVV 480 -> 2944 -> 2964-es volt. Ezt a kocsit (?) többször filmforgatási célból használták a '80-as évek elején, majd miután a BKV akkor nem tudott mit kezdeni vele, eladták Hollandiába, az egyik amszterdami nosztalgiavillamosokat üzemeltető egyesületnek. A kocsit elszállítása előtt (?) a BKV üzemképesen helyreállította, bár kialakítása és pályaszáma nem teljes mértékben felelt meg egyik korábbi állapotának sem. Amszterdamban rendszeresen városnéző nosztalgiameneteken vett részt, nemrég félreállították, mert kisebb javításra szorul.
Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek, a bizonytalan
adatok esetén jelölöm külön a forrást.
Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a
szerzőhöz, vagy a webmesterhez!
2004.XII.