Debreceni villamosok

Debrecen villamoskocsijai

A győri MWG-ben gyártott villamoskocsik

A győri Magyar Waggon- és Gépgyár 1911-13-ban gyártott Debreceni Helyi Vasút (DHV) részére 30 motorkocsit. Itt 1-30-as pályaszámot kaptak.

Adataik:	DKV 1-30
ütközők közötti hossza	9 390 mm
szélessége	2 100 mm
magassága	3 130 mm
tengelytáv	3 600 mm
ülőhelyek száma	22
motortípus	D 54
teljesítménye	2 x 35 LE

A DHV 9-es motorkocsija Nagyerdei állomáson - az 1910-es években

A járművek üzemi fékje a légfék volt. Érdekesség, hogy a csengőt az ütőszerkezet mellett sűrített levegővel is meg lehetett szólaltatni. A járművek öt nem egyforma oldalablakkal rendelkeztek. Homlokfalukon két fényszóró volt felszerelve - a felső fényszóró színe a viszonylatot jelezte.

A járművek eredeti líra szedőit a '20-as években Fischer csúszólaposra cserélték le. Eredetileg dróthálós kertajtókkal voltak felszerelve, ezt lecserélték lecsapható típusúra.

A 25-ös motorkocsi pótkocsival, 1927 - a Nagyerdei körúti vonal megnyitása - után

Szabó Dezső

A járművek eredeti fényezése is változott a '30-'40-es években. Egyszerűsödött az eredetileg szecessziós betűkkel felírt cégjelzés, helyette középre került az egyszerű DHV felirat, illetve mögé egyforma betűvel a pályaszám. Maradt azonban az eredeti fehér -sárga-krémszínű oldalfényezés, A díszlécek az eredeti sötétzöld helyett kék színűek lettek. Időközben viszonylatszámokat is kaptak a járatok, ezért került a homlokfalra a viszonylatjelző transzparens. Kicserélték a szélvédő középső ablakát is.

A DHV 9-es motorkocsija a 12-es vonalon, 1943-ban, a Petőfi téren

Szabó Dezső

Szabó Dezső

1942-ben a 21-es motorkocsi utasterének üléseit átépítették, az eredeti kétoldali hosszüléseket keresztülésekre cserélték le. Ezt azért tették, mert az eredeti utastérben kényelmetlen volt az ablaknak háttal ülni, emellett az egyre zsúfoltabb villamosokon az álló utasok csak kényelmetlenül tudtak kapaszkodni. Az ülőhelyek száma 16-ra csökkent, a jármű befogadóképessége azonban emelkedett. Az átalakítás az első ilyen volt Magyarországon, később a többi hazai villamos vállalat is alkalmazta.

A DKV is átépített 9 további kocsit keresztülésesre 1950 körül, de nem a teljes állományt egységesen.

Szabó Dezső

A II. világháborúban 1944. június 2-a volt a villamosközlekedés sötét napja. A várost ért légitámadás következtében a győri motorkocsik közül az 5, 16, 17 javíthatatlanul; a 2, 7, 21, 22 pedig súlyosan megsérült. A 7-est 1949-ben állították helyre.	A háború alatt súlyosan sérült 2-es motorkocsi Szabó Dezső
A 2, 21, 22-est 1950-52-ben állították helyre, azonban ezeket már acélvázas szekrénnyel látták el. Homlokfalukat átépítették, lekerekítették, emellett erősen döntött szélvédővel szerelték fel őket. A kocsik öt egyforma szélességű oldalablakokkal lettek felszerelve. Ezek a kocsik 1967-ig közlekedtek. A 21-est ekkor selejtezték, a 2, 22-esből 329+330-as számon ikerkocsit építettek.	A DKV 22-es motorkocsija a kocsiszínben, az '50-es években
A 6-os motorkocsi 1963-ban felújítás alkalmával tolóajtókat kapott, de megmaradtak a lecsapható rácsos ajtajai is. Ez a motorkocsi leginkább a pallagi 3-as vonalon közlekedett. 1968-ban a 6-os szakszolgálati jármű lett. 1971-ben selejtezték, ekkor a 26-os lett szakszolgálati jármű. Ezt 1975-ben selejtezték (ekkor a 252, 254 -> 101, 102 lett szolgálati jármű).	A DKV 6-os motorkocsija a kocsiszínben, a '60-as években
A mellékelt képen látható, hogy egy favázas kocsival mi történik, ha régen volt felújítva. A 27-es kocsi laternás teteje behajlott, sőt - ha az ablakokon visszatükrőződő épület vonalát megnézzük, akkor bizony megállapítható, hogy középen kiöblösödik a kocsi... A motorkocsiként megmaradt 19 jármű selejtezésére 1967-71 között került sor. Az 1967-68-as selejtezés után négy motorkocsit átszámoztak a selejtezettek helyére.	A DKV 27-es motorkocsija 1961-ben a 7-es vonal Nagyerdei fürdő végállomásán Hans Lehnhart

Állományi adatok

Ikerkocsik

1958-ban két ikerkocsit készítettek: az 7, 10-es kocsiból a 63+64-est, a 13, 23-asból pedig a 65+66-ost. Áramszedővel csak az alacsonyabb pályaszámú kocsit szerelték fel. A két ikerkocsi kivitele eltérő volt: a 65+66-osnak egyedi módon átalakított egyenes, a 63+64-nek az eredeti ívelt oldalfala volt.	A DKV 63+64-es ikerkocsija az Attila téren
A 63+64-est 1968-ban selejtezték, a 65+66-os 1973-ig üzemelt ikerkocsiként. Ekkor ezt az ikerkocsit szétszedték, a két kocsit pótkocsivá alakítva ikerkocsik közé csatolták. A 65-ös 164^II-es számon a 251+253-as acélvázas ikerkocsi közé lett becsatolva 1974-ben, míg a 66-os a 329+330-as közé. Ezek a szerelvények 1975-ig üzemeltek, ekkor selejtezték őket.	A 65+66-os ikerkocsi 1971-ben a Hét vezér utcai végállomáson Szántó Ferenc
1964-ben egy újabb ikerkocsi készült a 15, 18-asból 97+98-as pályaszámon. Ezen az ikerpáron mindegyik kocsin volt áramszedő. Ez az ikerkocsi 1971-ig közlekedett, ezután elbontották.	A 97+98-as ikerkocsi a Segner téren (?), az 5-ös vonalon a '60-as évek végén
A 2-es és 22-es - a háború után acélvázasra átépített - motorkocsikat is ikresítették 1967-ben 329+330-as pályaszámokon. A két motorkocsi szekrényén módosítottak, az eredeti legömbölyített és döntött homlokfaluk helyett a Füzesi acélvázas kocsijaihoz hasonló megtört hármas ablakosztású lett. Az eredeti lecsapható ajtókat is lecserélték tolóajtókra. Az ablakokat is kicserélték - a középső kivételével - befelé bukó ablakokra.	A 329+330-as ikerkocsi az 5-ös vonal Nyulasi végállomásán, 1971-ben Szántó Ferenc
A 329+330-as ikerkocsi is kapott 1973-ban - a többi debreceni ikerkocsihoz hasonlóan - közbecsatolt pótkocsit. Ez esetben pótkocsiként a fent említett 65+66-os ikerkocsi 66-os pályaszámú részét használták fel, a motor kiszerelésével. A pótkocsi pályaszámát hamarosan 158^II-ra módosították. A szerelvényt 1975-ben selejtezték, elbontották.	A 329+158+330-as szerelvény a Vágóhíd utcában, 1974. április 3-án Hans Lehnhart

Állományi adatok az ikerkocsikról

Pótkocsik

1911-ben a DHV részére a Magyar-Belga fémipar Rt. tíz pótkocsit gyártott. Debrecenben a pótkocsik 101-110-es számot kaptak.

Adataik:	DKV 101-110, 112-114
ütközők közötti hossza	8 400 mm
szélesség	2 100 mm
magasság	3 100 mm
tengelytáv	3 500 mm
kerékátmérő	520 mm
padlómagasság	696 mm
ülőhelyek száma	28

A 110-es pótkocsi új állapotban

A pótkocsik légfékkel voltak fékezve. A csatolást csak görbített közdarabbal lehett megoldani, mivel alacsonyabban volt a pótkocsi ütközője, mint a motorkocsié. Eleinte egyébként alig voltak forgalomban a pótkocsik, csak 1927 után - a Nagyerdei körúti nagy hurok megépítése után használták rendszeresen.

1927-ben - a pótkocsis üzem rendszeresítésével - vettek át Nagyváradtól három további pótkocsit (NVV 103-105), amelyek 112-114-es pályaszámot kaptak. Ezek a pótkocsik azonos gyártmányúak voltak a debreceniekkel.

Ez az NVV 105-ös pótkocsija Debrecenben. Érdekesség, hogy a kocsin a debreceni 113-as pályaszám mellett fent van a nagyváradi 105-ös is, ezért a kép 1930 körül készülhetett a kocsiszínben

A pótkocsik eredetileg igen szűk peronnal és ajtónyílással rendelkeztek. 1943-ban a 108-as pótkocsi peronjait meghosszabbították 500 mm-rel. Emellett a hosszülést egyszemélyes keresztüléssé alakították át, ezzel 24 ülőhelyt alakítottak ki.

1944-ben javíthatatlanul négy pótkocsi sérült meg (102, 105, 110, 114). A maradék kilenc pótkocsit 1957-62 között selejtezték.

A 108-as pótkocsi meghosszabbított peronokkal, 1943-ban

Szabó Dezső

Részletes állományi adatok

A 111-es - gőzvasúti eredetű - pótkocsi

Debrecenben 1884-1911 között gőzmozdonyos közúti vasút üzemelt a városban, a mai 1-es vonalon. Itt gőztramwayok két pótkocsival közlekedtek. A villamosüzemben ezeket a pótkocsikat már nem használták, a sorsuk általában nem ismert. Egy ismeretlen pályaszámú pótkocsiról tudjuk azonban, hogy a Debrecen - Hajdusámsoni HÉV-re (DHSV) került (amelynek a forgalmát ekkor a DHV bonyolította). A pótkocsit 1911-től idényforgalomban közlekedtették egy gőzmotorkocsival Pallagpuszta és a Nagyerdei fürdő között.

1924-től Pallagpusztáig villamosították a DHSV vonalát, 1926-ban pedig a 2300 mm-es tengelytávú pótkocsit 111-es pályaszámmal ismét DHV állományba vették nyári pótkocsiként.

Egy gőztramwayos szerelvény a Piac utcában a 1908 körül. A hátsó személykocsi - a tető- és oldalfalkialakításból következtetve - megegyező típusú a lejjebb látható 111-es pótkocsival

1945-ben a pótkocsinak érdekes feladatot szántak: a városi forgalom beindítására a 111-est lóvontatással akarták üzemeltetni. Azonban a kocsi túl súlyos volt két lónak.

A 111-es 1949-ig volt a személyforgalomban. Ezután 1958-ig félreállították, amikor véglegesen selejtezték. Majd 1966-ban Budapesten a Dózsa főműhely felújította, és 9-es pályaszámmal a Közlekedési Múzeum állandó kiállítási tárgyává vált. Ma is itt áll, megtekinthető.

A DHV 111-es pótkocsija a Petőfi téri hurokban, a '40-es években

Összefoglaló adatok

Nagyváradi motorkocsik

1944-ben Debrecent olyan súlyos légitámadás érte, hogy a villamos járműpark egy jelentős része elpusztult. Ekkoriban a Nagyváradi Városi Vasútnak (NVV) és a Debreceni Helyi Vasútnak közös tulajdosa volt, ezért három motorkocsit azonnal átirányított Debrecenbe a kialakult nehéz helyzet kezelésére.

Nagyváradon 1930 óta komoly főműhelyi tevékenység folyt, így 1942-ben NVV 28-30-as pályaszámon három új motorkocsit építettek az ottani háromablakos MWG-motorkocsik mintájára, enyhén növelt hosszal.
További három motorkocsit építettek még egy kicsit hosszabb szekrénymérettel 31-33-as pályaszámon, 1943-ban.

Az NVV 28-as motorkocsija az A jelű vonalon, 1942-44 között

1944-ben az NVV 28-29 és 31-es került Debrecenbe, itt DHV 32-33, 31-es pályaszámot kaptak.

Adataik:	DKV 32, 33	DKV 31
ütközők közötti hossza	8 930 mm	9 860 mm
tengelytáv	3 000 mm	3 200 mm
ülőhelyek száma	20	16
motortípus	D 54	D 54
teljesítménye	2 x 35 LE	2 x 35 LE

A háború után véglegesen az 1947-es békeszerződéssel került az átadott három motorkocsi Debrecen állományába.

A 32-es vagy a 33-as motorkocsi az '50-es években - még sárga-fehér fényezéssel

Tildy Tibor gyűjteményéből

Eredeti kivitelükben nem voltak légfékkel felszerelve, üzemi fékük a villamsofék volt. 1952-54 között Debrecenben ezeket a kocsikat is légfékkel látták el.
A 31-esen 1+1 soros keresztülések voltak, míg a 32-33-on kétoldali hosszülések: emiatt volt kevesebb ülőhely a hosszabb 31-es kocsin.

A motorkocsik az '50-es évek végéig voltak forgalomban, selejtezésükre 1958 körül került sor (a pontos adatot nem találtam meg).

A hosszabb DKV 31-es motorkocsi a Kossuth téren, az 5-ös vonal végállomásán, az '50-es években

Állományi adatok

Készítette: Németh Zoltán Ádám
A felhasznált képek egy része a Szentendrei múzeumban van kiállítva

Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek, a bizonytalan adatok főleg a II. világháború utáni időszakban fordulhatnak elő.
Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a szerzőhöz, vagy a webmesterhez!

Felhasznált irodalom:
Szabó Dezső - A debreceni közúti vasút száz éve, 1984.
Dr. Kubinszky Mihály, Lovász István, Villányi György - Régi magyar villamosok