A tömegközlekedésnek szerves része az utastájékoztatás, illetve az utastájékoztatás célját szolgáló eszközök. Ezek közül ezúttal a megállóhelyi tájékoztatás múltjára vetünk egy pillantást.
A történet kezdetéig nem kell visszamenni az ősidőkig, hiszen az autóbusz- és villamosvonalakon - kezdetben - egyáltalán nem jelezte tábla a megállóhelyet, ez csak az 1910-es évektől volt általános. Ekkor kezdték alkalmazni az öntöttvas BKVT illetve BVVV megállóhely feliratú - igen szépen kidolgozott - megállóhely-jelző táblákat, melyekről - mindezidáig sajnos nem sikerült értékelhető közelképet találni. Ezt a táblatípust vette át 1923-tól a BSZKRT, csupán annyi módosítással, hogy a "BSZKRT megállóhely" felirat került a korábbi cégjel helyére.
Erről már két fotót is bemutatunk: az egyik 1941-ben készült a Széll Kálmán (Moszkva) téren, a másik 1931-ben az Olasz fasorban (ma Szilágyi Erzsébet fasor). Ez utóbbi kép érdekessége hogy egy-ugyanaz tábla jelöli a villamos és az autóbusz-megállóhelyet is.
Még a harmincas évek közepén volt egy gyenge próbálkozás egy leegyszerűsített megállóhely-jelző tábla alkalmazására, de az igénytelenség miatt - legalábbis erre lehet következtetni - további alkalmazásuktól eltekintettek. Az e táblatípusról látható fotó 1938-ban készült (baloldali kép).
A szemafor alakú autóbuszmegálló-táblákat 1929-től fokozatosan vezették be. Ekkor a táblákat a Cordiatic vállalat készítette el a BSZKRT részére ingyen, cserébe pedig a táblák tárcsarészén a Cordiatic hirdetése volt látható öt éven át. Ez nem akármilyen reklámértékű volt a cég számára, gyakorlatilag egész Budapesten ismert lett.
Az öt év letelte után, 1934-35-ben vezették be a sokáig - még 47 éven át - látható, kék körrel festett táblákat. Több táblatípust különböztettek meg, a hagyományos kék koronggal ellátott táblák a normál, a kék helyén piros koronggal festett táblák a biztonsági (tehát ahol minden körülmények között meg kellett állni az autóbusznak), a kék korong felett "kettős megállóhely" feliratú táblák pedig - értelemszerüen - a kettős megállóhelyeket jelölték (ahol két, egymást utólérő autóbusz is végezhetett utascserét). Érdekességként megjegyezzük, hogy az első biztonsági megállóhely az István úton, a Bethlen Gábor utcai kereszteződés előtt volt, ahol az 5-ös busz keresztezte a 46-os villamost.
A szemafor alakú tábla belülről neoncsővel kivilágítható változata (jobboldali kép) is megjelent, első példányait az 1-es vonalon alkalmazták, 1961-ben.
A villamos-megállóhely jelző táblák kivitele 1948 végétől változott, ekkor kezdték el bevezetni a színes (kék, piros, illetve sárga) megállóhely-jelző táblákat.
Ekkortól változott meg a Fogaskerekű vasút megállóinak jelzése is, illetve ilyenek kerültek ki a trolivonalakra 1949-től. Itt már a tábla felirata jelezte a megállóhely általános funkcióját.
A kék szín az általános megállót, a piros a biztonságit, a sárga pedig, a rajta szereplő FM betűkkel a feltételes megállóhelyet jelölte.
A hatvanas évek derekán jelentek meg e táblák kivilágítható verziói, melyek vékony préselt műanyagból készültek. Ezek a jelzések a nyolcvanas években adták át helyüket a jelenlegieknek: 1976-ban egy egységes KRESZ táblákra vonatkozó rendeletet hoztak, melynek végrehajtását 1980-ra jelölték ki. A BKV az új típusú, tulajdonképpen máig használatos egységes megállótábláit ekkor kezdte bevezetni, először csak a nagy forgalmú viszonylatoknál. 1981-82-ben végül kicserélték a még meglévő összes szemafor alakú busz-, valamint M betűs villamos- és trolibusztáblát. A HÉV vonalakon a csere érdekes módon csak a kilencvenes években történt meg.
A jellegzetes formájú szemafor buszmegálló-jelzés egyébként az Andrássy út kilencvenes években lezajlott felújításánál visszatért, de csak ott, nosztalgia jelleggel.
Megállóhelyi viszonylatjelző táblák
A megállóhelyi viszonylatjelző-táblákat, melyeken az utolsó kocsi indulását is feltüntették 1930-ban kezdték alkalmazni. Ezek öntöttvas alaptáblán zománcozott kistáblákon jelölték a viszonylatszámot, és az útirányt. BSZKRT rendelkezés született arra vonatkozóan, hogy az autóbuszvonalakon elhelyezett táblákon mindenképpen jelölni kell az útirányt, mert már ekkor több olyan vonal létezett, ahol az oda és visszaút más-más útvonalon történt. A villamosvonalakon ezzel szemben elégséges volt a végállomást feltüntetni, bár a táblák egy részén itt is szerepelt az "Irány" és a "felé" szó is. Ezek a táblák gyakorlatilag változtatás nélkül vészeltek át közel 50 évet, tényleges cseréjük csak a hetvenes évek elején kezdődött meg.
Mint látható, voltak kettes és hármas viszonylatjelző táblák. Az autóbusz és villamos táblák közötti különbséget csak a felirat színe jelezte: a villamos, és később a trolibusztáblák fehér alapon fekete, míg az autóbuszok - a járművek színéhez igazodva - fehér alapon kék szövegezésűek voltak. Érdekességként említhető, hogy vidéken egyszínű, kék táblákat alkalmaztak a villamosvonalakon is, beleértve az alaptábla és a járattábla színét is. A zománctáblák bírták a tartós használatot, ellenálltak az időjárás viszontagságainak, viszont a hatvanas években már nem számítottak olcsónak. Az utolsó példányok 1973-ban kerültek kihelyezésre, nevezetesen 1973 februárjában a 19-es autóbuszvonalra, melynek végállomása ekkor került a Baross térre; illetve 1973 őszén a 31-es villamosvonalra, amikor annak Boráros téri végállomása a Közvágóhídhoz került át. Bár ezútán kizárólag újabb típusú táblák kerültek alkalmazásra, még évekig látni lehetett ilyeneket - az utolsó példányok 1980 körül tűntek el a megállókból.
Már a hatvanas években kísérleteztek újabb, jobb utastájékoztatást nyújtó táblatípusssal, voltak térképes táblák, kivilágíthatós viszonylattáblák, illetve volt e kettő kombinációja, erről sikerült egy fotót találni 1964-ből.
A hetvenes évek elejétől áttértek az olcsóbb, könnyen előállítható, szitanyomással készülő táblatípus alkalmazására, a cégen belüli saját szitaüzem hiánya azonban még korlátozta a lehetőségeket. Ekkor jelentek meg Budapesten az úgynevezett hasábtáblák is, melyeken már az összes megállóhely feltüntetésre került, egyéb hasznos információk mellett. Ezek igen népszerűek voltak, egészen 1988-ig használatban is maradtak.
1976-ban végre megkezdte munkáját a vállalat szita-üzeme a Damjanich utcai troligarázs területén, éppen időben, hiszen 1977 januárjától közel 80 autóbuszvonal számozása változott meg, és kellő kapacitás hiányában nem lehetett volna maradéktalanul kielégíteni az ezzel kapcsolatos igényeket. Az üzem első tábláiról sikerült néhány képet találni:
Ezek a táblák - bár esztétikusnak mondhatóak - nehezen viselték az időjárás okozta megpróbáltatásokat, eláztak a rájuk ragasztott matricák, és ezzel elvesztették a funkciójukat. Nem is szerepeltek sokáig a fővárosi tömegközlekedésben: csupán 5 évig, 1977-től 1981-ig voltak használatban.
E táblatípust 1981-ben a kisméretű, úgynevezett csíktáblák váltották fel, melyek teljes egészében szitanyomással készültek, így ellenállóbbak voltak elődeinél. A táblák bal oldalán a viszonylatszám, a jobb oldalán a két végállomás, és a követési időköz (ez utóbbi gyakran kézírással) volt látható. Ekkortól alkalmazták a menetrendi kiegészítő táblákat is, melyeken térképpel is jelezték az útvonalat, vagy az útvonal-változást. E csíktáblák módosított változatait 1984 végétől alkalmazták, itt annyi volt a változás, hogy a követési időköz hétköznapra és hétvégére lebontva táblázatos formában került a táblákra. Ezeket a táblákat a korábban említett hasábtáblákkal együtt vonták ki a forgalomból 1988-ban.
1987 júliusában átadták az 1-es villamos Lehel utca - Kacsóh Pongrác út közötti szakaszát, ehhez az eseményhez kapcsolódik a háromszínű új típusú táblák bevezetése. Először tehát itt az 1-es villamoson találkozhattunk velük, Szeptembertől pedig már a többi közlekedési eszköz megállóiba is szerelni kezdték ezeket.
A teljes csere 1988 tavaszára fejeződött be. Ezek a táblák tíz éven keresztül látták el a megállóhelyi utastájékoztatás feladatkörét, gyakorlatilag változtatás nélkül. A mind nagyobb méreteket öltő rongálás és eltulajdonítás azonban egyre sürgetőbb feladat elé állította a Közönségszolgálat munkáját, hiszen a táblapótlások az aluminium nyersanyagárának emelkedésével egyre nagyobb összegeket emésztettek fel. Gyakorlatilag ez volt az oka ezen táblák kifuttatást követő teljes cseréjének. A cserék 1998-ban történtek; az autóbusznál a 67-es viszonylaton cserélték az utolsó ilyen táblákat, augusztus 25-én, a villamosvonalakon a 37-esen augusztus 28-án, a trolihálózaton pedig március 26-án, a 75-ös és 79-es járatok megállóiban. A fenti képen látható 64-es autóbusztáblán látható "érvényes 1998 szeptember 1-jétől" felirat csalóka lehet, ezek már nem kerültek közforgalomba.
A ma is használatos utastájékoztató táblák első generációja a 103-as autóbuszvonalon került kihelyezésre 1997-ben, egy év múlva pedig már csak ilyenek maradtak az utcán. E típusnak különféle változatai készültek, a nagyforgalmú járatoknál a jelzőtábla "dizájnja" is új formát nyert.