A BHÉV 1887-ben indította meg Közvágóhíd és Soroksár között, majd 1888-ban a Kerepesi út - Cinkota és a Filatorigát és Szentendre közötti vonalszakaszokat. A megnyitásra gőztramwayokat és kéttengelyes személykocsikat szereztek be. A következő oldal a megnyitástól használt kocsikat mutatja be: a lóvasúttól bérelt, majd megvásárolt kocsikat, valamint az 1925-től P I-es típusúra besorolt járműveket.

Tartalom:

Lóvasúti eredetű pótkocsik
Képek
Részletes állományi adatok a lóvasúti eredetű kocsikról

Az 1925-től P I-esnek jelölt pótkocsik
Képek
Részletes állományi adatok a P I-esekről

Lóvasúti eredetű pótkocsik a BHÉV-nél

1895-ben további kocsikat vett meg a BHÉV a megszűnő lóvasúti üzemtől: tíz másodosztályú kocsit (B 41-50) és tizenegy harmadosztályút (C 151-161). A lóvasúti kocsik valószínűleg nem voltak egységes típusúak, eltérések voltak közöttük.

A B 41-50, C 151-161-est 1912-ben eladták, a C 154-es még 1910-ben elégett. A B 11-12, 21-25-ös pályaszámú kocsikat 1924-ben selejteztek. 1924 után egyedül az I TERMES kocsi maradt állományban, melyet villamsoüzemre is alkalmassá tettek. 1932-38 között az üzemképesen félre lett állítva, majd 1941-ben nyitott oldalfaú teherkocsivá építették át Budafokon.

Részletes állományi adatok a lóvasúti eredetű kocsikról

A B 23-as, lóvasúti eredetű személykocsi.	Az I TERMES "pályaszámú" személykocsi valószínűleg 1941-ben, Budafokon. A kocsi lebontásával lowry-t alakítottak ki belőle. A pályaszám és a cégjelzés az ablakok felett helyezkedtek el.
Gőztramway és három, valószínűleg lóvasúti eredetű kocsi Mátyásföld állomáson, a vonal megnyitásának idejéből.	Cinkota állomás a villamosítás idején.  Míg a középső vágányokon az új L II-es mozdonyok és motorkocsik állnak, a szélső vágányon a legközelebbi kocsi még egy lóvasúti eredetű, keskenyebb, hétablakos pótkocsi.

A P I-es pótkocsik

1892-ben, a Haraszti-Ráckevei Vasút is ebből a járműtípusból rendelt, két másodosztályú (B 201-202) és négy harmadosztályú kocsit vásárolt (C 301-304). Ezek a kocsik enyhén eltértek a BHÉV járműveitől, ablakaik magasabban voltak, ezért a pályaszámuk sem fértek el a tető és az ablakok között (a BHÉV-es kocsikon kezdetben ide tették a cégjelzést és a számot).

A személykocsik gyártója részben a graz-i Weitzer gyár, részben a Ganz volt. Összesen 54 kocsit vásárolt a BHÉV és a HRV, amiket 1925-től a P I-es típusba soroltak be. 1903 után elkezdték átépíteni a kocsikat, zártperonosították őket, valamint ablakosztásukat is megváltoztatták. Több kocsinak a tengelytávját is megváltoztatták.

A járművek közül hetet 1924-ben selejteztek.1927-33 között több ráckevei vonalon közlekedő P I-est vegyes gőz- és villamosüzeműre alakítottak át, három izzótest beépítésével. Az 1926-os Szigetszentmárton - Szigetcsép közötti balesetben két további kocsit selejteztek (C 135, C 301), valamint egy kocsi Ráckevén sérült meg balesetben (C 303), 1929. szeptember 22-én, melyet 1930-ban selejtezték. 1936-ban további kettőt selejteztek, majd leromlott műszaki állapotuk miatt 1944-45-ben öt további kocsit töröltek állományból. Az 1944. június14-i légitámadás során Közvágóhídon a C 63, 113, 132 pusztult el, valamint a harci cselekmények során hét kocsi sérült meg olyan súlyosan, hogy állományból törölni kellett (közülük egyet, a C 1-est a csepeli kocsiszín 1946-ban belső berendezés nélküli segélykocsivá építette, majd 1952 decemberére a pótkocsit újjáépítették).
A C 202-es személykocsi 1945. augusztus 23-án olyan súlyosan sérült egy szovjet katonai teherautóval ütközve, hogy selejtezni kellett.

1952-től a MÁV átvette a megmaradt 27 db. P I-es személykocsikat, egyben szétválaszotta a különböző menettulajdonságú kocsikat:

• a 3,2 m-es tengelytávú kocsik: Ce 58000-58002, Ce 58010-58012, Ce 58020-58022 pályaszámú lett;
• a 3.8 m-es tengelytávúak: Ce 58030-58035;
• a 4,08 m tengelytávú lengőütközős kocsik: Ce 58040-58047;
• a 4,08 m tengelytávú merev középütközős kocsik pedig: Ce 58050-58053.

Részletes állományi adatok a P I-esekről

A BC 56-os, másod- és harmadosztályú személykocsi eredeti gyári felvételen.	A 33-as gőzmozdony elöl két P I-es pótkocsival, majd mögötte valószínűleg egy lóvasúti eredetű kocsival. A fotó a Pálffy téri végállomáson készült, a század első évtizedében.
A 14-es gőztramway, a HRV C 202-es személykocsijával. A HRV pótkocsijainak kialakítása kissé eltért a BHÉV kocsiktól.	A BC 56-osból B 56-osra átszámozott P I-es pótkocsi, melyet időközben zártperonosítottak, a tengelytávját megnövelték, a fékrendszerét és az ablakok kialakítását megváltoztatták.
1926. augusztus 11-én a Ráckevéről Budapestre tartó vonat Szigetcsépnél pályahiba miatt kisiklott. A halálos áldozattal nem járó balesetben a gőzmozdony az árokba borult, a P I-es kocsik közül kettőt (C 135, C 301) selejteztek. További két kocsit kellett újjáépíteni.	Az 1944 júniusi bombatámadás után készült ez a szomorú fotó Közvágóhíd végállomáson. A képen a legközelebbi vágányon látható egy budafoki M V-ös motorkocsi P I-es pótkocsikkal. Ez a szerelvény valószínűleg a csepeli vonalon járt ezidőtájt. A korabeli előírások szerint légitámadás jelzése esetén a személyzetnek le kellett húznia az összes ablakot a károsodásuk megelőzése érdekében.
Az ötvenes években, a MÁV kezelésében lévő Ce 58034-es (ex P 59-es) P I-es motorkocsi.	A P 133-as pótkocsi, 1958 után. Ez a lengőütközős kocsi viszont az eredeti, 3,2 m-es tengelytávú.
A P 62-es P I-es lengőütközős, de már megnövelt (3,8 m-es) tengelytávval rendelkezik	A P 103-as pótkocsi, mely merev középütközős, és 4,08 m-es tengelytávú. A Dózsa műhelyben áll, javításon.
1964-ben, a BHÉV 75 éves évfordulóján egy nosztalgiamenettel emlékeztek meg az eseményről. A vonatban a 4-es gőztramway és három P I-es (P 1, 56, 101, 136)  személykocsi volt. Míg a gőztramway nem volt a BHÉV állományában már...	...a P I-es pótkocsik ezidőtájt utolsó éveiket töltötték a ráckevei vonalon. Ez a rossz minőségű kép 1965-ben készült, a Helsinki úton a Nagysándor utcai átjárónál. A P I-es pótkocsikat valószínűleg egy dízelmozdony húzta.
Tíz P I-es kocsit átalakított tengelytávval 1966-ban az Ózdi Kohászati Üzem tulajdonába került, az Ózd-Nádasdi Vasútra. A képen ilyen kocsikból álló vonat látható.	A B 1-es pótkocsit a BKV 1987-re visszaalakította eredeti állapotára. Ekkor szintén egy nosztalgiamenetet teljesített, majd 1991-től a Szentendrei Múzeum kiállítási tárgya lett.