Általában a környezetvédelemre hivatkoznak, akik a polgárokat a tömegközlekedésre akarják rászoktatni. Ha ugyanis többen választanák a közösségi közlekedést, csökkenne a levegõszennyezés. Ritkábban szerepel az érvek között, hogy a busz, a troli, a villamos biztonságosabb, mint a többi felszíni jármû. Pedig tavaly a villamosok egymillió megtett kilométerre számolva csak négy baleset részesei voltak.

Rédei Ferenc

A Budapesti Közlekedési Rt. forgalombiztonsági osztályának adatai szerint, a múlt évben 2730 BKV-jármûvel történt baleset. Ebbõl 886 volt úgynevezett saját hibás esemény, amelyet a tömegközlekedési eszköz vezetõje okozott. Ez a 28-30 százalékos arány általában is igaz, hiszen szinte évente hasonlóan alakul.

Lackovics János, a BKV forgalombiztonsági osztályának vezetõje elmondta, hogy a tavalyi 2730 esetbõl 437 járt személyi – 322 könnyû, 97 súlyos – sérüléssel, 18 pedig halálos áldozatot is követelt. A 886 saját hibás baleset közül 18 okozott súlyos, 49 pedig könnyebb személyi sérülést. Egyetlenegy – a Reitter Ferenc utcában történt – buszbaleset végzõdött halállal, bár e tragédia körülményeinek vizsgálata még nem zárult le.

A BKV járatainak biztonságos közlekedését meggyõzõen igazolják az egymillió megtett kilométerre vetített adatok. A forgalomban lévõ 140 trolibuszra tavaly ekkora távon 18,7 baleset jutott, így a jármûvek rangsorában ez az ágazat áll a legrosszabbul, persze több okból. A járatok útja például sokszor olyan szûk, de nagy forgalmú utcákban vezet, ahol sok, apróbb koccanásos baleset történik, míg a súlyos, személyi sérülést okozó viszonylag ritka.

A Budapesten közlekedõ 1100 busz egymillió kilométerre vetítve már csak 6,3 balesetben volt vétkes, míg a napi forgalomban közlekedõ körülbelül 600 villamos 4,3-nek. Márpedig a villamosok tavaly alig kevesebb mint 17 és fél millió kilométert tettek meg. Ennek ellenére évrõl évre egyre kevesebb balesethez van közük. 1996-ban még 504 – ebbõl 88 saját hibás – tavaly pedig 448 esemény okozója vagy elszenvedõje volt villamos, és 75 esetben állapították meg a vezetõ felelõsségét.

Az ilyen események tisztázását megkönnyítik az egyes vonalakon 1991 óta alkalmazott „fekete dobozok”. Mint Lackovics János tájékoztatott, jelenleg 130 villamoson rögzíti ez a számítógéppel olvasható szerkezet a megtett út utolsó nyolc kilométer szinte minden pillanatát. Jelenleg, többek között a nagykörúti, valamint a 2-es és a 23-as járatokon mûködik, de további elterjesztése nem csupán anyagi kérdés. A különféle jármûtípusokhoz ugyanis különféle módon kell beépíteni a „fekete dobozokat”, vagyis általános használatuknak mûszaki akadályai is vannak.

Az elektronikus tachográf, vagyis a menetíró a megtett út utolsó nyolc vagy négy kilométerének információit tárolja, így szinte másodpercnyi pontossággal leolvasható róla, mikor használt a vezetõ villamosféket, sínféket vagy pótvészféket, mikor jelezte az indulást, mikor nyitotta vagy zárta az ajtókat. Regisztrálja, használta-e az utas a vészjelzõt, illetve, hogy hol, mekkora sebességgel haladt a jármû. Vagyis a balesetek elemzéséhez szükséges valamennyi adatot rögzíti, így az események pontosan, méterrõl méterre, másodpercrõl másodpercre rekonstruálhatók.

A készülékek bevezetésekor a villamosvezetõk csak Júdás-készülékként emlegették a menetírót, de hamarosan kiderült, hogy nemcsak ellenõrzi, adott esetben védi is õket. Elõfordult ugyanis egy villamosbalesetnél, hogy a jármû vezetõje sokkos állapotban úgy mesélte el a történteket, hogy abból egyértelmûen az õ felelõssége derült ki. A menetíró adatainak elemzése azonban azt bizonyította, hogy a villamosvezetõ mindent megtett a baleset elkerülése végett, helyesen használta a biztonsági berendezéseket, így a felelõssége kizárható volt.

A Budapesti Közlekedési Rt. forgalombiztonsági osztályának adatai szerint, a múlt évben 2730 BKV-jármûvel történt baleset. Ebbõl 886 volt úgynevezett saját hibás esemény, amelyet a tömegközlekedési eszköz vezetõje okozott. Ez a 28-30 százalékos arány általában is igaz, hiszen szinte évente hasonlóan alakul.

Lackovics János, a BKV forgalombiztonsági osztályának vezetõje elmondta, hogy a tavalyi 2730 esetbõl 437 járt személyi – 322 könnyû, 97 súlyos – sérüléssel, 18 pedig halálos áldozatot is követelt. A 886 saját hibás baleset közül 18 okozott súlyos, 49 pedig könnyebb személyi sérülést. Egyetlenegy – a Reitter Ferenc utcában történt – buszbaleset végzõdött halállal, bár e tragédia körülményeinek vizsgálata még nem zárult le.

A BKV járatainak biztonságos közlekedését meggyõzõen igazolják az egymillió megtett kilométerre vetített adatok. A forgalomban lévõ 140 trolibuszra tavaly ekkora távon 18,7 baleset jutott, így a jármûvek rangsorában ez az ágazat áll a legrosszabbul, persze több okból. A járatok útja például sokszor olyan szûk, de nagy forgalmú utcákban vezet, ahol sok, apróbb koccanásos baleset történik, míg a súlyos, személyi sérülést okozó viszonylag ritka.

A Budapesten közlekedõ 1100 busz egymillió kilométerre vetítve már csak 6,3 balesetben volt vétkes, míg a napi forgalomban közlekedõ körülbelül 600 villamos 4,3-nek. Márpedig a villamosok tavaly alig kevesebb mint 17 és fél millió kilométert tettek meg. Ennek ellenére évrõl évre egyre kevesebb balesethez van közük. 1996-ban még 504 – ebbõl 88 saját hibás – tavaly pedig 448 esemény okozója vagy elszenvedõje volt villamos, és 75 esetben állapították meg a vezetõ felelõsségét.

Az ilyen események tisztázását megkönnyítik az egyes vonalakon 1991 óta alkalmazott „fekete dobozok”. Mint Lackovics János tájékoztatott, jelenleg 130 villamoson rögzíti ez a számítógéppel olvasható szerkezet a megtett út utolsó nyolc kilométer szinte minden pillanatát. Jelenleg, többek között a nagykörúti, valamint a 2-es és a 23-as járatokon mûködik, de további elterjesztése nem csupán anyagi kérdés. A különféle jármûtípusokhoz ugyanis különféle módon kell beépíteni a „fekete dobozokat”, vagyis általános használatuknak mûszaki akadályai is vannak.

Az elektronikus tachográf, vagyis a menetíró a megtett út utolsó nyolc vagy négy kilométerének információit tárolja, így szinte másodpercnyi pontossággal leolvasható róla, mikor használt a vezetõ villamosféket, sínféket vagy pótvészféket, mikor jelezte az indulást, mikor nyitotta vagy zárta az ajtókat. Regisztrálja, használta-e az utas a vészjelzõt, illetve, hogy hol, mekkora sebességgel haladt a jármû. Vagyis a balesetek elemzéséhez szükséges valamennyi adatot rögzíti, így az események pontosan, méterrõl méterre, másodpercrõl másodpercre rekonstruálhatók.

A készülékek bevezetésekor a villamosvezetõk csak Júdás-készülékként emlegették a menetírót, de hamarosan kiderült, hogy nemcsak ellenõrzi, adott esetben védi is õket. Elõfordult ugyanis egy villamosbalesetnél, hogy a jármû vezetõje sokkos állapotban úgy mesélte el a történteket, hogy abból egyértelmûen az õ felelõssége derült ki. A menetíró adatainak elemzése azonban azt bizonyította, hogy a villamosvezetõ mindent megtett a baleset elkerülése végett, helyesen használta a biztonsági berendezéseket, így a felelõssége kizárható volt.