| Álltam kint az utca sarkán,
Színt játszottam tarkabarkán. Jobbra mentem, balra mentem, Izgalomtól tönkrementem ! Ténferegtem, ténforogtam, Jellinektől2 undorodtam, Zsebembe kinyílt a bicska, S végre végre Jött egy villamos kocsicska ! Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom ! |
A peronján álltak százan,
S én, miként ha volna lázam, Elvonultan, elvadultan Magamat közéjük fúrtam. Így szusszant fel ott egy úr: "Ó, Mit fúr engem, maga fúró ?!" S mert a bosszúvágy gyötörte, Zord eréllyel, Egyik bordámat betörte ! Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom ! |
Föl lévén öltözve netten,
Lakkcipőben rejtegettem, Mint öreg férj új menyecskét, Egy picinyke tyúkszemecskét. Tyúkszemem, az aranyoskát, Irgalmatlan széttaposták, Arcomról a bőrt levonták, "Pardon !" mondták: S jobb szemem halkan kinyomták. Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom ! |
 |
Bent a vagon belsejében,
Szétlapították a lépem, S nem túlságos könnyű testtel, Rám csücsült egy hentesmester. Én e szörnyű pillanatban Lelkem szó nélkül kiadtam. S nem maradva földi szennybe, Árva lelkem Szakaszjeggyel ment a mennybe. Jesszusom, Jesszusom, Jesszusom ! 1915
|
 |