Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
A villamos-állat
A villamos-állat vagy röviden: villamos, miként a poloska és a svábbogár,
városi állat. A legnagyobb szárazföldi állat, nagyobb, mint az elefánt,
akkora, mint a cethal. Az emlősök közé tartozik, kisfiait este a remízben
árammal szoptatja. Ő maga is árammal táplálkozik, mégpedig olyanformán,
mint a szúnyog vagy a bolha vérrel, nevezetesen, szívókáját beledöfi a
körútba, vagy a Rákóczi útba, és áramot szív ki a földből.1
A villamos teste csupasz, sem bőr, sem toll nem fedi, azért nyáron
nincs melege, de télen fáznak benne az utasok. Alakja meglehetősen otromba,
hasonlít a tapíréhoz. Magányosan vagy párosan él a főbb utakon, néha azonban
csapatokba verődik össze, amikor is a villamosok szép sorjában egymás mögé
állnak és pihennek. A villamos, habár igen erős állat, a futásban hamar
kimerül, s ezért gyakori pihenésre van szüksége.
A villamosnak sajátságos, zúgó, bőgő hangja van, mintha egy óriási
dongó repülne, de gyakran hallat vékony, csengetésszerű hangot is, mely
hasonlatos az egér cincogásához.
A villamos, habár városokban él, mégsem háziállat, hanem vadállat,
kedvenc szórakozása, hogy elüti a konflist, és elgázolja az embert. Ha
embert lát maga előtt, rettenetes bu-bu bőgéssel meggyorsítja futását,
nekirohan, és rávetve magát, összeroppantja. Ezért félnek is tőle az emberek,
és közeledtére csöngetéssel figyelmeztetik egymást.
A villamos szükségletét úgy végzi, mint a kutyafélék, kisétál a sínekből,
odamegy a sarokházhoz, és hátsó jobb kerekét felemeli. A villamosnak egy
szeme van, mely elöl csillog a homloka közepén. A konflisra úgy haragszik,
mint a macska a kutyára; ha az úton konflist lát, állandóan ki akar ugrani
a sínekből, hogy rávesse magát. A konflis viszont, miként a konflisutasok
tapasztalhatták, úgy ingerkedik a villamossal, mint a macska a kutyával.
1921
1: A szerző itt az alsóvezetékes
üzemmódra utal.
