Illés Árpád festő barátomtól hallottam:
- A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi
ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára
kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz
illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt.
Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz:
vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap
múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet.
Tőle és más festőktől hallottam ezt is:
- Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat,
repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok
tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú
vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak legtisztább
korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes,
kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig
egyszerű és hatalmas harmóniában. De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott
és nehezen igazodik az isteni-széphez. |
|