ex.
"Készséggel
elfogadtam Belák Sándor Bátára szóló meghívását.
Korábban tanúja voltam, amint felélesztette a busz Csepel
motorját. Most a próbakör volt soron.
Hát mit mondjak: lehet, hogy csak azért, mert jómagam is igen
kedvelem a gépjárműveket, azok
motorjának hangját, bizony szívet melengető érzés volt,
amikor beszállhattam a múltat idéző, az utazó közönség
által csak „faros"-nak becézett Ikarus-ba.
A próbaúton, meg utána Belák Sándor elmondta az öreg
járgány történetét is.
Egyszer az egyik osztálytársával versenyeztek abban, hogy ki
tud többet az Ikarus-okról. Akkor nézett utána először a
témának, és beleszeretett. Gyűjtötte a prospektusokat,
eljárt a kiállításokra. Mára kis túlzással minden Ikarus
modell paraméterét tudja, a tengelytávtól a lökettérfogaton
keresztül a buszok külalakjáig.
- Elsőként modellel próbálkoztam. A magam szórakozására.
Az elkészített két járgány hű mása volt az akkor futó
Ikarus buszoknak. 1988-ban az Őcsényi vasútállomáson
pillantottam meg ezt a „farost". Először csak egyik
modellem alanyának szántam, de később sikerült jelképes
összegért meg is vásárolni. Nekiláttam a
helyreállításnak. Keserves munka volt - emlékezik az elmúlt
évekre Sándor. A főbb darabok beszerzése évekig tartott. Fel
kellett vennie a kapcsolatot az ország különböző területein
élő, hozzá hasonló megszállottakkal, akik alkatrészeket
küldtek a buszhoz. Egyszóval segítették."
"- Molnár Imre,
dombóvári barátom segített a villamos munkákban, a
vezetékek újra behúzását, a lakatos munkákat pedig Gulyás
Zsoltra bíztam. A szerkezet elkészült. A fényezést a Gemenc
Volán Rt. szekszárdi műhelyében végezték. Amrein Károly, a
cég vezérigazgatója felkarolta a témát. A Gemenc Volán Rt.
műhelyében hozzáértő kezek - Bernhard István és Hackl
János - gondozták az akkor még nagyon rossz állapotban lévő
járgányt. Sok munka volt vele. Rengeteg anyag, munkaóra ment
rá. Gittelni, csiszolni kellett. Majdnem három hónapba telt,
míg gatyába rázták, más munkájuk mellett. Amolyan szakmai
kihívásként fogták fel.
Vajon mire is lehet használni egy több, mint harminc esztendős
Ikarus 55-öst? Sándor tervei között most az szerepel, hogy
tavasszal levizsgáztatja és nosztalgia járatot indít. Előbb
azonban támogatókat kell toboroznia, hiszen rengeteg papírt
kell beszerezni ahhoz, hogy forgalomba kerülhessen a
buszmatuzsálem. Bevallom, az én fantáziámat is megmozgatta, s
ha engedélyt kapok a tulajdonostól, akkor az első úton
felveszem a kalauz sapkát.
Egyébként az alvázszám alapján sikerült kideríteni a busz
rendszámát is. GA 89-40-es rendszámmal 1966-ban állították
forgalomba, mégpedig Kaposvárott. Ott 1974-ig szolgált."
Az újságban szereplő fotók és a szöveg: Garay Előd
A GA 89-40 újkorában Horváth Gézától
A felvételen Ő maga, édesapja autóbuszában, amikor "a faros füstje megcsapja"
Egy érdekesség! A képet már több mint egy éve megkaptam, de nem vettem észre, hogy a felvételen a GA 89-40-es áll a kaposvári MÁVAUT telep átadásakor. Furcsa, de egyben érdekes, hogy pont az a jármű lett veterán, amelyik 1968-ban került be, talán véletlenül egy újságba
Fotók az "archívumból" az öreg farosról
Egy találkozón az "faros" sofőrök.
Úgy éreztem, mintha az időben ugrottam volna vissza, amikor ezen fotókat készítettem.
Az alább látható közeli
képeket azért készítettem, hogy bemutassam a busz
"restaurálója" lehetőleg mindent megtett annak
érdekében, hogy a felújítás során mindent az eredeti
állapotnak megfelelően állítson vissza.
A "restaurátor" Belák Sándor azt fájlalja, hogy a
MÁVAUT-nál ill. a Volánnál az egyik felújítás során
megszüntették a busznak a hajlott tetőablakait, ezzel
megszüntetve a farosok egyik jellegzetességét.