A 18-as villamos története




 

Varga Ákos Endre

Balra: Az E típusú (később 2400-as)  villamosokat a Mester utcai vonal motorkocsi igényeinek kielégítésére szerezték be, ennek megfelelően alsó- és felsővezetékes szedővel is ellátták. A képen egy ilyen kocsi látható a Baross utcánál, ám az útiránya sajnos leolvashatatlan. A lehetőségek között azonban ott van a 18-as villamos elődje is...
Jobbra: Tipikus kép a nagykörúti forgalomról, 1914 előtt, az Oktogonnál. Ekkoriban még a 4-es és a 6-os villamos is szóló kocsikkal közlekedett. A megállóban elöl valószínűleg egy 18-as villamos áll, egy G vagy H típusú motorkocsival.

A 18-as villamos az elmúlt 60 évben Budát szelte át, ám a viszonylatszám alapján láthatjuk, hogy születésekor egy ízig-vérig pesti vonal volt. Az 1910-es viszonylatszám kiosztáskor ugyanis az ekkoriban a hálózattal még csak a pesti oldalon rendelkező Budapesti Városi Villamos Vasút (BVVV) kapta meg a páros számokat. A 18-as villamos elődjének a Sertésközvágóhídi vonal tekinthető, mely a Mester utca - Ferencvárosi pályaudvar vonal leágazásaként épült meg: a villamosok Markusovszky-lejtőn végighaladva és a nagyvasúti hidak alatt átbújva, a BHÉV kocsiszín mögött a Gubacsi úton át érték el a végállomást. Az 1902. május 14-től létrehozott viszonylatvezetés a következő volt:

Nyugati pályaudvar - Sertésközvágóhíd,
a vonalon pedig olyan kocsikat kellett közlekedtetni, amelyek alkalmasak voltak alsó- és felsővezetékes üzemre is, mert a Mester utca már felsővezetékkel épült ki. Ezt a járatot 1905. november 21-én meghosszabbították, a Gubacsi úti vonal teljes kiépítésével és az első erzsébetfalvi hurok megépítésével, melynek útvonala a mai Határ út - Jókai Mór utca - Szabótelep - Nagysándor József utca - Török Flóris utca volt. A viszonylat ekkortól tehát a
Nyugati pályaudvar - Erzsébetfalva
között közlekedett. Érdekesség, hogy egy évvel később, 1906-ban a konkurens Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) is elérte a Sertésközvágóhíd végállomást a Hentes utcán keresztül, igaz csak az érdekeltségében lévő, időközben ezen a szakaszán villamosított BHÉV vonal érintésével.

1906. november 12-től már módosult is a BVVV viszonylat útvonala, a végállomása a Hold utca - Szabadság téri hurok kiépítésével a Szabadság tér lett, melyet a Podmaniczky utcán keresztül ért el. Ez volt az a járat, ami 1910-ben a 18-as számot kapta meg:

18: Szabadság tér - Erzsébetfalva.
Érdekes kérdés, vajon miért fordították be 1906-ban a Nagykörút végén a Szabadság térre a későbbi 18-asokat, miközben így is a BVVV egyik leghosszabb járata volt. A válasz valószínűleg ott keresendő, hogy erre a kifutó viszonylatra pótkocsis szerelvényt oszthattak be, azonban a Nyugati pályaudvarnál még nem volt hurokvégállomás egészen a '10-es évekig. A pótkocsis üzem azonban nem volt elterjedt a BVVV viszonylatain, az 1910-es évekig jellemzőbb volt a szóló kocsik közlekedtetése.

Az 1910-es menetrend szerint a 18-as viszonylat relatíve sűrűn, napközben 7 percenként járt. A reggeli és esti órákban a 32-es viszonylat szolgált betétjáratául, mely Erzsébetfalvától csak a Mester utca - Ferenc körút kereszteződéséig járt.

1913 júliusától ismét változás állt be a viszonylatvezetésben: a 18-ast körforgalmú járattá szervezték. Ezt a járatvezetést a BKVT alkalmazta előszeretettel, a pótkocsis közlekedés biztosításához úgy kerülték el a belvárosi hurokvágányok építését, hogy a járatok egy óriási kört írtak le a belvárosban. A BVVV ugyanezt a viszonylatvezetést kevésbé alkalmazta, mivel vonalai nem alkottak annyira összefüggő hálózatot. Ám az Erzsébetfalva felől érkező 18-assal mégis megkísérelték ezt a viszonylatvezetést, a következő útvonalon:

18: Erzsébetfalva - Dunapart - Országház tér - Nagykörút - Erzsébetfalva.
Az ellenkező irányt az 52-es viszonylat járta be (ez volt talán a BVVV egyik legmagasabb viszonylatszáma, leszámítva egy 54-essel jelölt alkalomszerűen közlekedő halottak-napi sűrítőjáratot), mely azonban Erzsébetfalván az 1909-ben átadott Baross utcai hurokban fordult meg, szintén a Török Flóris utca érintésével. A dunaparti vonal érintése többek között azért vált lehetségessé, mert 1912-ben a Közraktár utcában megépült a hiányzó második vágány. A járatvezetés mégsem vált be: egy évvel később, 1914 júliusában mind az 52-es, mind a 18-as viszonylatot megszűntették, helyette innentől kezdve az ésszerűbben szervezett, Boráros térről induló 30/32-es viszonylatpár látta el Erzsébetfalva közlekedését. Ezzel Erzsébetfalva a Belvárostól egy átszállási kapcsolat távolságra került - mely a mai napig is így maradt.

Kálvin tér
Balra: A fotó ugyan 1912-14 között készült, ám a Baross utcai 14-es és a Mester utcai 22-es még sokáig a 18-assal egy viszonylatcsoportba tartozott.
Jobbra: BVVV eredetű villamosok a Kálvin téren, a Baross utcai vonalon, már a '30-as években.

Nem sokáig maradt a város 18-as villamos nélkül, valószínűleg az I. világháború végén újra megjelent:

18: Dráva utca - Dunapart - Népliget
útvonalon. Ez a járat 1918-ben már a 16-os villamos számcserés párja volt. A számcserés viszonylatok a korábbi körforgalmú viszonylatok átalakításai voltak: a villamosok ugyan továbbra is egy nagy kört írtak le, ám legalább az út két oldalán azonos számú villamosok közlekedtek. Ennek megfelelően a Dráva utcától 18-asként elinduló kocsik a pesti Dunaparton végighaladva eljutottak a Boráros térig, itt átmentek a Mester utcára. Innen a Ferencvárosi pályaudvar érintésével a Könyves Kálmán körúton eljutottak az Üllői út Ferencváros felöli oldalára, ahol viszonylatszámot cseréltek. Innen a kocsik 16-osként a Baross utcán keresztül folytatták az útjukat vissza a Dunapartra, majd el egészen a Dráva utca - Váci út kereszteződéséig. A Népligethez 16-osként érkező villamosok pedig számcserét végrehajtva 18-asként indultak vissza a Dráva utcához, a Mester utca felé.

1919-ben azonban újabb átszervezések történhettek: megszűnt a Közraktár utcai villamosvonal, forgalmát a Lónyai utca - Vámház körút útvonalra terelték. Megszűnt továbbá a Vágóhíd utcai villamosvonal is a Mester utca és a Nagyvárad tér között, mely a 22-es villamos útvonalát érintette. A viszonylatok ezzel kapcsolatos átalakulása javarészt ismeretlen, mivel a '20-as évek első felének történéseiről hiányoznak a megbízható források. 1925-re minden esetre a 16-os egyedül maradt a Pozsonyi úton, a 18-as pedig lerövidült a Kossuth Lajos térig, ahol hurokban fordulhattak a villamosok a Géza utca - Nádor utcán keresztül. A 18-as cserébe a Baross utcára került:

18: Országház tér - Dunapart - Baross utca - Delej utca - Népliget.
Ugyan egyes 1925-ös menetrendek nem jelölik a 22-est számcserés párnak, ám a járat szoros kapcsolatban volt a 22-essel, melyek a Mester utca - Lónyai utca - Dunapart érintésével közlekedtek a Kossuth téri végállomás és a Népliget között. Az 1925-ös táblázatok ismét tartalmaznak forgalmi adatokat: a 18-as ekkoriban már csak 14 perces követési időközzel közlekedett, fordulóideje 76 perc volt. Eszerint egy menet ideje 38 perc volt, amely időtartamot a mai tömegközlekedési járművekkel sem lehetne lényegesen lecsökkenteni. A 22-es járatkövetése nem egyezett meg a 18-assal minden napszakban, ezért feltételezhető, hogy ugyan létezett a számcserés rendszer a Népligetnél, ez azonban a végállomási forgalmi helyzet függvényében volt alkalmazva. Még ennek az évnek végén további átszervezések voltak: a 22-es megszűnt (összevonták a 20-assal), a 18-as pedig az Eskü térig (mai Március 15. tér) rövidült. Ám ez a változtatás sem tartott sokáig, a 18-as ismét a Kossuth térig járt, a 22-est pedig ismét újraindították a Néliget és a mai Jászai Mari tér között.

A BSzKRt. a '30-as évektől kezdve programszerűen törekedett a viszonylatvezetések egyszerűsítésére, a párhuzamos de ritkán haladó járatok helyett kevesebb, de sűrűbben és megbízhatóbban közlekedő járatok kialakítására törekedett. A Baross utcában közlekedő öt viszonylat (14-16-18-24-26) is ilyen problémásan szervezhető csoportot alkotott. Míg a 14-16-os viszonylat sűrűn közlekedő és fontos járat volt (Buda és Lipótváros felé jelentettek kapcsolatot), a 24-26 pedig ugyan kevésbé sűrű, de Kőbánya felé jelentős hálózati szereppel bíró viszonylat volt, így a 18-as került megszűntetésre. Az 1935-ös menetrendben már nem szerepel a viszonylat.



 
Balra: A háború alatt a 10-es villamosvonalon sínbuszok is közlekedtek. Ennek a viszonylatnak a végállomása a Városligetben volt éppúgy, mint a 18-asé. A képen az 1910-es pályaszámú S típusú kocsi látható
Jobbra: Egy 18-as villamos villamos az Erzsébet híd budai hídfőjében, három Stuka motorkocsi között. Igencsak húzni kellett a szóló S kocsit ahhoz, hogy ne tartsa fel a lényegesen gyorsabb Stukákat.

A főváros közel egy évtizedig 18-as villamos nélkül maradt. A BSzKRt. hálózatésszerűsítési tervei a nagy csomópontokban kiépülő villamos-pályaudvarokban teljesedtek ki: a '40-es években megépült a Moszkva téri, a Baross téri és a Móricz Zsigmond körtéri átszállóhely, a maguk hatalmas vágányrengetegével, miközben a Nagyvárad téri és a Nyugati pályaudvari végállomás már korábban elkészült. Ezek az építkezések természetesen igen jelentős viszonylatátszervezéseket hozott a világháborús évek fővárosának. Míg az 1940-es menetrendekből hiányzott a 18-as viszonylat, 1942-ben már a következő útvonalon közlekedett:

18: Városliget - Erzsébet híd - Déli pályaudvar.
A járat a képek tanúsága szerint szóló motorkocsikkal közlekedett, az útvonala pedig valószínűleg a Rottenbiller utcán keresztül vezetett. A háborús idők állandó változásokat jelentettek: a villamoshálózat kapacitásának maximumán közlekedett, a BSzKRt. pedig átcsoportosításokkal és átszervezésekkel próbálta a korábban nem látott mértékű forgalmat lebonyolítani. 1944-re a 18-as villamos vonala is meghosszabbodott Óbudára:
18: Városliget - Erzsébet híd - Flórián tér.
A szóló motorkocsi elégségessége jelzi, hogy a mennyire átalakult a főváros utasforgalmi szerkezete a háborús időkre: a korábbi kirándulóforgalmat felváltotta a mindennapos hivatásforgalom - ezzel párhuzamosan jelentéktelenedett el a városligeti végállomás (amely a Damjanich utca és a Városligeti fasor között helyezkedett el a Dózsa György úton) a Baross téri javára. A háború után meg is szűnt a végállomás, maradványait a Dózsa György út 1950 körüli átépítése, majd az 1952 körül kialakított Felvonulási tér törölte el, a múlttal együtt végképp.

A 18-as viszonylatot végül 1944 végén Budapesttel együtt elérte a végzet: megkezdődött a többhónapos ostrom. A Duna hídjainak pusztulása egyben a folyót keresztező járatok megszűnését is jelentette.


Ez a két filmrészlet 1955 körül készülhetett, a Móricz Zsigmond körtéren a zöld (sötétebb) HÉV szerelvények között láthatunk egy valószínűleg 2600-as motorkocsit egy 4800-as (BLVV eredetű) pótkocsival. Ugyan a viszonylatszám nem olvasható le, de itt ekkoriban csak a 9-es és a 18-as villamos fordult, ezek közül is csak a 18-as vitt pótkocsit.

A 18-as vonal már a háború alatt betette lábát Budára. Érdekes módon, míg 1945 után ez a viszonylat elfelejtődött, 1949 tavaszára ismét megjelent, végpontja azonban a Móricz Zsigmond körtér lett:

18: Nagyszombat utca - Budai dunapart - Móricz Zsigmond körtér.
Akik ismerik a 18-as '50-es évekbeli útvonalát, kissé csodálkozhatnak, hogy miként került a 18-as a budai dunapartra. 1948 augusztásában, a Margit híd megnyitása után a 9-es és a 11-es viszonylat is a Körtér és a háború után létesített Nagyszombat utcai hurok között közlekedett, az előbbi a budai rakpart felé, az utóbbi pedig a Krisztina körút érintésével. A következő évre azonban a 9-es visszakerülhetett a háború előtti végállomására, a Margit híd hídfőjének déli oldalához, ekkor szervezhették meg a 18-as viszonylatot a Nagyszombat utcához. Érdekesség, hogy ekkor a 11-es villamos meg úgy rövidült meg 1949-re, hogy nem érintette Óbudát: a Moszkva tér és a Körtér között közlekedett a Krisztina körúton át.

1950-re jelentős átszervezések voltak Óbuda közlekedésében: megépült a Pacsirtamező utcai vonal a Lajos utcai vonal helyett. Megszűnt a Fő tér - Flórián téri hurok is, és ezzel együtt az Óbudát a Nagyvárad térrel összekötő 5-ös villamos is. Ekkor tulajdonképpen a város felé Óbuda közvetlen kapcsolat nélkül maradt (a 66-os csak 1951-től kezdve járt a Nagyszombat utcához), ehelyett az innen érkező forgalmat a felértékelődött Margit híd budai hídfői hurokhoz hordta a 7-es (ennek közvetlen elődje a 72-es villamos volt) és az ismételten módosult útvonalú 11-es villamos. Hogy mégse maradjon teljesen elzárt ez a városrész, a 18-as villamos útvonalát a következőképp módosították:

18: Nagyszombat utca - Krisztina körút - Móricz Zsigmond körtér.
A fent említett hálózatmódosítások nem teljesen egyszerre történtek, a viszonylatokat ismét többször is átszervezhették, ez magyarázhatja, miként kerülhetett ismét vissza Óbudára a 11-es. Noha a 18-as járat hagyta el egyedül az Óbudai vonalhálózatot, a kezdetektől fogva nem volt egy túl jelentős viszonylat, a többihez képest ritkábban is járt.

1953-ban meghosszabbították útvonlát:

18: Óbuda kocsiszín - Móricz Zsigmond körtér,
azután még 1956-ban (a forradalom előtt) újra visszarövidítették a Nagyszombat utcához:
18: Nagyszombat utca - Móricz Zsigmond körtér.

Nagy Zsolt Levente gyűjteménye
Nagy Zsolt Levente gyűjteménye
A két felvétel egy napon, 1958. április 27-én készült, a külső Bartók Béla úton, a Tétényi útnál. Amint látható, a 18-ason aznap is Óbuda-kocsiszín szerelvényei közlekedtek: egy 1700-as S típusú ikerkocsi, illetve egy 2600-as motorkocsi valószínűleg 4600-as pótkocsijával. A motorkocsi körbeforgatható viszonylatjelzőjén a 33-as szám is látható.

A következő változás 1957-ben történt, ekkor a járat végállomásai:

18: Nagyszombat utca - Kelenföldi pályaudvar.
A következő évek sem hoztak változatlanságot: valószínűleg úgy gondolták, hogy az 1958-ban a Margit kórházig lerövidített Bécsi úti vonal kiszolgálására elegendő lesz a 18-as villamos, ezért 1961-től a 18-as a
18: Margit kórház - Kelenföldi pályaudvar
útvonalon közlekedett, amivel a 7-es villamos lett a múlté. Ez a lépés nem vált be, valószínűleg a járat hosszú útvonala köveztében már ekkor is az egyik legzavarérzékenyebb járat lehetett. Emiatt mire elért a 18-as a Margit hídhoz, jelentős egyenetlenségeket szedett össze. Átszállási kapcsolata sem volt teljesen megfelelő a Margit hídnál, emiatt 1962-ben az ekkor a János kórház felől érkező 17-es viszonylat útvonalát a korábban megszűntetett 7-esére (Margit híd - Margit kórház) módosították, míg a 18-as végállomását pedig a 17-est pótlandó az Óbudai kocsiszínhez helyezték ismét, az
18: Óbuda kocsiszín - Kelenföldi pályaudvar
útvonalra. Ezzel közel egy évtizedre változatlan maradt a 18-as útvonala. Problémát az jelentett, hogy ezzel még zavarérzékenyebb lett: gyakorlatilag egyik végállomásán sem volt hely a viszonylat rendezésére, Óbudán a sűrű 11-essel, Kelenföldön pedig a 19-es és a szintén sűrű 49-es viszonylattal közös vágányokon volt a végállomása. Emiatt ugyan a végállomásokról igyekeztek egyenletesen indítani a villamosokat, ám kerülési lehetőség hiányában a 18-as villamosok magukban már egyenetlenül indultak. Útvonalának során további sűrű követésű viszonylatok közé kellett besorolnia a Margit hídnál, a Moszkva téren, a Gellért téren és a Körtéren, így végül a másik végállomására érve az egyenetlenség csak tovább növekedett. A város egyik legkiszámíthatatlanabb járata volt, és ez nem változott a BKV 1968-as megalakulásával sem.
 
Nagy Zsolt Levente gyűjteménye
Balra: A '60-as években jellegzetes szerelvénye volt a 18-as villamosnak az 1500-as motorkocsi pótkocsival, egy ilyet láthatunk UV szerelvények között a Moszkva téren Óbuda felé menet. Ezeket a szerelvényeket valószínűleg Budafok-kocsiszín adta ki.
Jobbra: Amikor a 18-ast lerövidítették a Császárfürdőig, a vonalon ikerkocsik szolgáltak. A kép 1971 körül készült, a Bartók Béla úton.

A Margit híd körüli HÉV alagút építése következtében a Margit hídnál lévő végállomásokat ideiglenesen a Császárfürdőhöz tették át 1971. március 7-től. Ezzel együtt a 18-as villamos végállomása is a Császárfürdőhöz került ebben az évben:

18: Császárfürdő - Kelenföldi pályaudvar
Ez az építkezés már előszele volt a másfél évvel későbbi nagy átszervezéseknek, mely az ebben az 1972 végén átadott metróvonalhoz és HÉV-alagúthoz kapcsolódó forgalomszervezési lépések része lett. Ezért 1971-ben a Nagyszombat utcai hurokvégállomást is megszűntették.
 
Nagy Zsolt Levente gyűjteménye
Leroy W. Demery
Balra: Az 1357-es csuklós a Moszkva téren, a 18-as villamoson, 1973 után.
Jobbra: Az 1441-es csuklós kocsi a 18-as villamoson, 1977.augusztus 15-én, a Szent Gellért rakparton.

1972 december végén volt a BKV legnagyobb forgalmi átszerevezése Budán. A metróvonal megindulásával kapcsolatosan megváltozott a 4-es, 9-es, 18-as, 19-es, 41-es, 43-as, 47-es villamosok forgalmi szerepe és végállomása, miközben megszűnt a 60-as és 63-as villamos, és a 44-67-68-as viszonylatok sem érték el többet Budát. Megmaradt eredeti útvonalán a 11-es, 17-es, a 49-es és az 56-58-59-61-es viszonylatcsoport. A 18-as villamos új útvonala a 1972. december 23-tól:

18: János kórház - Albertfalva kitérő.
A nagyszabású átszervezést viszont két évtizedes lemerevedés követte: az újonnan bevezetett viszonylatok útvonala olyan mértékben rögzült, hogy ott sem merült fel a változtatás igénye, ahol a megtervezetthez képest a valóságban kialakult forgalmi viszonyok ezt indokolták volna. Míg a 4-6-os és a 47-49-es viszonylat gerincjárati szerepét jól megtalálták, a 9-19-es viszonylat forgalmát láthatóan felülbecsülték. 45 évig hiányként jelentkezett viszont a Batthyány tér és a Margit híd közötti vonal megszüntetése, amelynek kapcsolatot kellett volna létesítenie az óbudai villamosokkal. Az idő a dél-budai 41-es és 43-as vonal átszervezését sem igazolta vissza, a 43-as először eljelentéktelenedett majd megszűnt, a 41-es viszont láthatólag új erőre kapott az 1993-as, majd 2003-as meghosszabbításával. Hiába volt az eredeti tervek között, mégis hiányzik a Szabadság hídról északra kanyarodó és a Széll Kálmán tér felé tartó viszonylat, és az idő nem igazolta vissza a Rákóczi úti villamosok megszűütetését sem. Míg a megszüntetett villamosvonalak hiányát nehéz orvosolni, a BKV az egyszerűbb forgalomszervezési kérdésekben sem volt elég bátor azóta további változtatások eszközléséhez. Ez a bátortalanság csak arra volt elegendő, hogy 1986-ban megszüntessék a 9-es villamost, amely lépés sem volt helyes az utólagos értékelés szerint. 1993-ban tört meg a jég: a 41-es Körtéri behozatala volt az első forgalmi fejlesztés Dél-Budán 1973 óta. Évtizedekig gyakran csak esetleges lépések történtek az igényekhez való igazodásban, miközben az egyre nagyobb torlódások okozta növekvő utasforgalmi igények nagyobb rugalmasságot kívánnak a kötöttpályás hálózattól.

Ezt a merevséget nem lehet indokolni a metróvonal nyomvonalának megváltoztathatatlanságával. Buda közlekedése a kezdetektől fogva a domborzati viszonyok jelentette kényszerfeltételek között zajlik, mégis elegendő visszatekinteni a 18-as villamos történetére is, és láthatjuk, hogy a '70-es évekig a villamoshálózat állandó változásban volt az igények szerint, miközben paradox módon a hidak és a völgyek elhelyezkedése következtében a fő útirányok és utasterhelések nem sokban változtak az évek során. A Budai Fonódó néven ismert, 2016. január 16-ától megvalósult új hálózati kapcsolatok adták vissza végre a közlekedési rendszernek azt a funkcióját, amely 1972 előttig megvolt.
 


Heinz Heider
Tim Boric
Balra: 1978-ban a Nagykörútról felszabaduló UV-k vették át a csuklósok helyét.  Megfigyelhető az átalakított homlokfali táblák, melyeket az ICS-kről szedtek le, és hirtelen lettek az UV-khez átalakítva. A képen egy 18-as a Fogaskerekű Vasút megállóban.
Jobbra: Egy háromkocsis UV 1978-81 között a Móricz Zsigmond körtéren.

Visszakanyarodva a 18-as villamoshoz: a Rákóczi útról felszabadult villamosoknak köszönhetően változott a járműtípus is: 1973-tól ipari csuklós villamosok közlekedtek a 18-ason. A viszonylat járműveit Baross- és Hungária-kocsiszín adta ki ezidőtájt, ennek következtében a kocsiszíni útvonalak meglehetősen hosszúak voltak. Érdekesség, hogy a '80-as években a Tátrák idején is a 18-asok egy része Baross-kocsiszín lakója volt, emiatt a Nagykörúton sokszor lehetett utazni kocsiszínbe vonuló Tátrával.

A nagykörúti viszonylatokon megjelenő csatolt csuklós villamosok miatt az ott felszabadult UV szerelvények vették át a csuklósok helyét 1978-ban. Ezek a hármas szerelvények 1981-ig jártak a 18-ason.
 


Székács András
Balra: Új Tátra szerelvény a Moszkva téren, a 61-es felszállóhelyén, 1981-ben.
Jobbra: A Tátra villamosok megérkezésekor Budafok kocsiszínben 1983-ig együtt laktak a régi 1000-esek, az UV-k az új cseh járművekkel.

1981. február 2-tól a 18-as villamoson is kétkocsis Tátra szerelvények közlekedtek. Mivel még ekkor nem készült el a János kórház és a Moszkva tér közötti szakasz átépítése, a villamosok a Moszkva térig közlekedtek 1981. október 31-ig. Ezután viszont a 18-as visszakerült eredeti útvonalára.
 


Szelényi Gábor
Szelényi Gábor
Balra: Egy-egy építési munka miatt a 18-as gyakran közlekedett két részben úgy, hogy az egyik fele a Körtéren ért véget. Miközben a hivatalos utasítások nem engedélyezték a Tátrák közlekedését a belső hurokban, a gyakorlatban minden további nélkül használták. A kép 1998. június 21-én készült.
Jobbra: Egy 80-as jelzésű "vonatpótló" villamos a Ballagi Mór utcai megállóban, 1999. szeptember 3-án.

Szigeti Dániel
Szigeti Dániel
Eltűnt vágányelrendezések nyomában... 
Balra: Mivel az eredeti keskeny peronok a Bertalan Lajos utcánál balesetveszélyesek voltak, a '90-es évek elején a megállót középperonosra alakították át. A Bartók Béla út 2002-es felújításakor újra szélső peronokat építettek.
Jobbra: A Déli pályaudvar előtti négyvágányos járműosztályozó a '90-es évek végén lett átalakítva.

Azt a tényt, hogy a 18-as Fehérvári úti közlekedése a Savoya-parkig való meghosszabbításáig egy esetleges választás volt 1972-ben a több lehetséges megoldás közül, jól példázza a 80-as villamos története. Ez a járat 1999. augusztus 30. és október 10. között üzemelt a

80:  Kelenföldi pu. - Szent János kórház
útvonalon úgy, hogy a 18-as járműállományát megfelezték, és minden második szerelvény a Fehérvári út helyett a Bartók Béla úton ment a Kelenföldi pályaudvarhoz. Erre azért volt szükség, mert a Déli pályaudvar kitérőit átépítették, a vonatok egy része ezért csak a Kelenföldi pályaudvarig közlekedett.
 

Varga Ákos Endre
Németh Zoltán Ádám
Balra: Egy felújított T5C5K szerelvény a 18-as Szent János kórházi végállomásán.
Jobbra: 118-as villamos a Szent Gellért téren, 2003-ban.

A közúti forgalom egyre romló állapotának egyik következménye lett, hogy az 56-os villamos utasforgalma megnövekedett. Ezt nem csak a párhuzamos buszjárat megszüntetése és az új végállomás kialakításának volt köszönhető, hanem annak is, hogy az utasok egy része a Kelemen László utcánál és Budagyöngyénél a buszokról átszállt a villamosra, mert azzal sokkal hamarabb be lehetett érni a Moszkva térre. Ez oda vezetett, hogy az 56-oson a feszített menetrend ellenére is rendszeres a zsúfoltság. Ennek enyhítésére 2003. szeptember 8-tól a 18-as villamosok közül minden második, 118-as jelzéssel a Budagyöngyéhez közlekedett a reggeli csúcsidőben.

118: Budagyöngye - Albertfalva kitérő
Ezzel az átszervezéssel a 18-asok és a 118-asok a felváltva közlekedtek reggelente. Ez az intézkedés csak részben tudta enyhíteni a zsúfoltságot, az igazi megoldás az 56-os nagyobb szerelvényegységekkel való közlekedtetése lenne. Időközben felmerült, hogy a 18-ast egy a Kelemen László utcánál kialakítandó végállomásig kellene közlekedtetni, ám ennek megvalósulása elmaradt.

Az elmúlt idők egyik legutóbbi 18-as villamossal kapcsolatos eseménye viszont Dél-Budán történt: 2005. február 1-től a 18-ast meghosszabbodott a Savoya-parkig, az itt kialakított bevásárlóközpontig:

18: Szent János kórház - Savoya-park.
Ez a beruházás mindenképpen példamutató, mivel eddig nemigen volt gyakorlat nyugati országokban sem, hogy egy bevásárlóközpont az építkezéssel egyidőben megoldotta volna a tömegközlekedési elérhetőségét is. Ezzel a meghosszabbítással párhuzamosan kiterjesztették a 118-as villamos üzemidejét a reggeli- és délutáni csúcsidőre egyaránt, miközben ennek végállomása megmaradt az Albertfalva-kitérőnél. Az eltelt idő pozitív mérleget mutat, nem fér kétség ahhoz, hogy erre a villamosvonalra komoly utasforgalmi igény alakult ki, valamint az albertfalvi lakótelepek lakosainak is megnövelte a tömegközlekedéssel közvetlen módon elérhető célpontok számát.
 

Varga Ákos Endre
Varga Ákos Endre
Balra: A próbaszerelvények 2005. január 25-én, a Savoya-parki végállomáson.
Jobbra: A Savoya-parkig meghosszabbított 18-as villamos első üzemnapja, 2005. február 1-jén.

Az M4-es metróvonal állomásainak építése miatt a vonalat 2006.augusztus 21-én közel egy évre kettévágták. A Móricz Zsigmond körtér ebben az időben csak a Bartók Béla út mentén volt átjárható villamossal, azonban a térségben nem volt semmilyen vágánykapcsolat, amely végállomásul szolgálhatott volna, így a 18-as és 118-as villamosok tovább közlekedtek a Bartók Béla úton. Az Etele téri kétvágányos fejvégállomás kapacitása viszont kevés lett volna a 19-es és 49-es viszonylatok mellett a 18-asokat is kezelni, ezért a déli végállomásuk a Csóka utcai megállóhoz került. A megállóból a szerelvények utasok nélkül a Kelenföld kocsiszín 18-as számú vágányára álltak be, és ott várták meg a menetrendi indulási idejüket.
18: Szent János kórház - Csóka utca
118: Budagyöngye - Csóka utca
4001 v18 Kelenföld kocsiszín
Fejes Balázs
T5C5K szerelvény visszafogás közben Kelenföld kocsiszín 18-as vágányán


A vonal déli szakasza a Fehérvári úton a Kanizsai utcai ideiglenes végállomásig tudott eljutni, így mintegy másfél megállónyi átszállási távolságba került az északitól. Az építési területek miatt a két szakasz között indított villamospótló autóbuszok is csak jókora kerülővel tudtak közlekedni, így ebben az időben meglehetősen körülményes volt a vonalat végigutazni.
18A: Savoya Park - Kanizsai utca
A Móricz Zsigmond körtéri munkák végeztével alig egy hónapra állhatott vissza az eredeti forgalmi rend, mivel 2007. augusztus 21-étől megkezdődött a Szabadság híd felújítása. A nagyforgalmú 47-es és 49-es járatok kieső kapacitását a a budai vonalak sűrítésével és összekötésével pótolták. A 18-as ekkor egészen Hűvösvölgyig közlekedett, a Fehérvári úton pedig a 47-es helyett megjelent az 56-os villamos. Az üresen maradt Szent János kórház végállomáshoz az 59-es vonal végpontja került, a funkcióját vesztett 118-as pedig megszűnt.
18: Savoya Park - Hűvösvölgy
A hídfelújítás után, 2008. december 20-ától kezdődött a budai főgyűjtő csatorna építése a rakparton, ebből kifolyólag az ideiglenes forgalmi rendet újabb ideiglenes forgalmi rend váltotta fel, amelynek szervezésében már megjelentek a később megvalósuló Budai Fonódó Villamoshálózat elvei is. A 18-as ettől a naptól csak a Moszkva térig közlekedett, ugyanakkor bő fél évre megjelent mellette a Krisztina körúton a 41-es, szintén Moszkva téri végállomással.
18: Savoya Park - Moszkva tér
A vonal utolsó éveiben jelentősebb forgalmi változás már nem történt. 2011-ben a Moszkva tér visszakapta 1951 előtti nevét, így a 18-as végállomásai ettől kezdve:
18: Savoya Park - Széll Kálmán tér
Széll Kálmán tér 18-as és 41-es
1411 v48, 4058 v18 Savoya Park
Balra: A 2013-as árvíz miatt a rakpartról a Széll Kálmán térre terelt 41-es a 18-asok végállomásán
Jobbra: A bevásárlóközpont hétvégi nyitva tartásához igazított üzemidejű 48-assal a közös végállomáson


A Savoya Park végállomást 2014. március 29-étől hétvégenként az újonnan indított 48-as viszonylattal megosztva használta. A Várkert Bazár felújításához kapcsolódóan 2015-ben új megállóhelyet kapott a Rudas Gyógyfürdőnél. A különböző vágányzárakhoz kapcsolódó, rövidebb idejű ideiglenes forgalmi rendek közül érdekességként kiemelhető az ugyanezen év szeptember 26-27-ei hétvége, amikor a Fehérvári úti viszonylatok Albertfalva felől a Hengermalom útra bekanyarodtak, és az 1-es teljes vonalán végigközlekedtek.
1-18: Savoya Park - Bécsi út / Vörösvári út
A vonal megszüntetésére a Budai Fonódó Villamoshálózat új szakaszainak átadásával került sor, 2016. január 16-ától feladatát a Savoya Parkig meghosszabbított 17-es, az újra beinduló 56-os, és az újonnan létesülő 56A vonalak vették át.



Készítette: Németh Zoltán Ádám
Kiegészítette: Benda György

Köszönet Varga Ákos Endrének a segítségért.
Fotók: Tim Boric, Leroy W. Demery, Heinz Heider, Nagy Zsolt Levente gyűjteménye Németh Zoltán Ádám, Szelényi Gábor, Székács András, Szigeti Dániel, Varga Ákos Endre

Felhasznált irodalom:
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I-II-III (1987.)
A budapesti közúti vasút 100 éve (1966.)
A 100 éves budapesti villamosvasút története (1987.)
Villamosvasúti menetrendek 1910-1980.
Vissza az elejére
Vissza a kezdőlapra