A BSzKRt sínautóbuszai és sínautói

Az 5-ös (ex 3104) és a 3-as (ex 3103) motorkocsi Szombathelyen, a Köztársaság téri kitérőben, az '50-es években.

Műszaki adatok

1927-ben a BSzKRt. is beszerzett éjszakai járatoknak öt benzin-mechanikus, szegecselt acélvázas motorkocsit a Ganztól. A járművek a 3100-3104-es pályaszámot kapták. A járműveket a Baross kocsiszín Dobozi utcai oldalán tárolták (később itt volt az egyik trolibuszgarázs). A benzinüzemet az éjszakai feszültségmentesítés lehetősége indokolta.

1928-ban a következő éjszakai járatok közlekedtek, éjjel 2:30-as indulással:

I.	Rókus kórház - Pestszentlőrinc
II.	Népszínház - Pesterzsébet, Piac tér
III.	Berlini tér - Rákospalota
IV.	Berlini tér - Óbuda

Három sínautót (a 3100, 3102, 3103-ast) 1938-39-ben a BHÉV bérbe vett, a Dunaharszti-Ráckeve közötti napközbeni kis utasszámú forgalom lebonyolítására.

1940-43-ban pótkocsivá alakították a sínautókat - utoljára a hegesztő kocsit. Ekkor az átalakítás időrendjében 5900-5904-es pályaszámokat kaptak. 1949-ben a pótkocsik a 6100-6104-es számcsoportba kerültek.
 

		dr. Gyulai Géza
A 3101-es sínautó, valószínűleg a Városligetben. A kocsi tetején megfigyelhető a motor hűtővizének radiátora.		A 3101 az Ecseri úton, az 51-es villamosvonal építésekor, illetve a Kőbányai Iparvasút vontatóvágányának villamosításakor. A sínautó egy vasvázas BLVV-s lórét vontat.
Az 5903-as (ex 3103) pótkocsi a '40-es években. Jól megfigyelhető az egyedi dupla homlokfali ablakosztás.		A képen valószínűleg egy 2500-as motorkocsi látható az '50-es évek elején a Kálvin téren, a 6100-as és egy másik azonos sorozatú pótkocsival.

Szombathely

A kis darabszámú 6100-as pótkocsisorozatot az FVV átadta Szombathelyre. A kocsikat a Dózsa főműhelyben 1000 mm-es nyomtávolságúra építették át, és 1-1 37 LE-s Unió motorral szerelték fel. Ezek a motorok eredetileg BKVT motorkocsik alatt üzemeltek. A kocsik homlokfali ablakait is át kellett építeni nyithatóra, mivel a szedőkötelet itt is kívül vezették. A pótkocsiként használatba vétel előtt felszerelt légfékberendezést ekkor leszerelték.  Szombathelyen a kocsik 1-5-ös pályaszámot kaptak.	A 2-es kocsi (ex 3101) a Vörösmarty utcai kitérőben, az '50-es években.
Az '50-es évek után a szombathelyi villamosvasúton üzemeltek Magyarországon egyedül egymotoros kocsik. Az ilyen kocsik vezetésének a jellegzetessége volt, hogy csökkentett sebességgel nem volt szabad haladni velük folyamatosan a motorok bekapcsolásával, az ellenállások túlmelegedése miatt. Ugyanis elmaradt a motorok szokásos soros-párhuzamos átkapcsolása. Ahol sebességkorlátozást írtak elő (pl. a Kiskar utca és a Hollán Ernő utca kanyarulatában) az egymotoros kocsikra előírták, hogy hanyadik kontrollerfokozatig szabad a kocsit kapcsolni. A kétmotoros járműveknél (az ikerkocsiknál) ugyanezeken a helyeken a soros fokozatokon való haladást tették kötelezővé.	Hans Lehnhart Az 5-ös (ex 3104) és a 4-es (ex 3102) 1968-ban, a Savaria út - Vörösmarty utca kereszteződésében lévő kitérőben.
A kocsik közül a 2-es és a 3-as összeütközött, ezeket 1963-ban selejtezték, helyettük épült ebben az évben a 17+18-as ikerkocsi, a szombathelyi villamos utolsó új beszerzésű járműve. A maradék három volt sínautó a szombathelyi villamosvasút megszűntetéséig, 1974. augusztus 20-ig üzemben maradt. Két sínautó maradt meg, az 1-es Szombathelyen, a pályaudvar közelében van kiállítva.  Az 5-ös (ex 3104-es) is Szombathelyen maradt, azonban ezt a BKV visszaszerezte, és a Fehér úti főműhelybe szállította. Helyreállítását tervezik motoros sínautóként.	Az SzVV 1-es (ex 3100) a megszűntetés előtti utolsó napon, 1974. 08. 19-én, a Zsiray Lajos utcai kocsiszínben. Látható, hogy a villamos baloldali tengelye a motoros.

Részletes állományi adatok:

 

gyártva (1927.)	pótkocsi	átszámozás (1949.)	eladva (1951.)	selejtezve
3100	1940: 5900	6100	SzVV 1	1974.
3101	1943: 5904	6104	SzVV 2	1963. ütközött
3102	1941: 5902	6102	SzVV 4	1974.
3103	1941: 5903	6103	SzVV 3	1963. ütközött
3104	1940: 5901	6101	SzVV 5	1974.

David Lloyd	Szántó Ferenc
Az 1-es motorkocsi 1974-ben.	Az 5-ös motorkocsi 1972.május 22-én a Zsiray Lajos utcai kocsiszín előtti végállomáson.
Szelényi Gábor	Izsó Zoltán
Az 1-es motorkocsi kiállítva a Pályaudvar előtt, 1999-ben.	Az 5-ös (volt 3104-es) kocsi a Fehér úti főműhely területén.

A gumiabroncs hiány kikerülésére 1942-ben 29 buszt alakítottak át sínautóbusszá, majd 1943-ban további 12 buszt.

Az átalakításra csak a legrövidebb buszok voltak alkalmasak. Ilyenek voltak a SzAÜ, majd a BSzKRt. autóbuszüzeme által beszerzett, 1928-36 között gyártott MÁVAG-Mercedes-Benz N 2/2h (hegyijáratú) és N 2/2-es (normál) buszok. Ezekben a buszokban a későbbiekben a Mercedes motorokat magyar gyártmányú (Láng, Ganz) dízelmotorokra cserélték le.  Ebből a korai típusból 1942-ben a BX 301, 303, 362-est; 1943-ban a BX 302, 304-310, 314, 361, 404, 406-ost alakították sínbusszá.	A BX 401-es autóbusz beszerzése idején, 1928-ban. Ez volt az N 2/2-es típusú MÁVAG autóbusz.
1939-42 között építette a MÁVAG a "harcsabuszokat" a BSzKRt autóbuszüzeme számára, amely típus az N 2/2-es továbbfejlesztett változata volt. Ezeknek a típusjele N 2h/39 illetve N 2h/40 lett. Az N 2h/40-es típus alvázát a MÁVAG csak késedelmesen tudta leszállítani, így a sorozat végét már eleve jobboldali közlekedésnek megfelelő karosszériával látták el. Az 1941. november 9-én bevezetett jobboldali közlekedésnek megfelelően építették át a korábban elkészült kocsik szekrényét is.  A rövid harcsa buszok mindegyikét (BX 316-341) 1942-ben sínautóbusszá alakították.	A BX 319-es N2h/39-es típusú autóbusz előkészítve a jobboldali közlekedésre.
Ezen autóbuszok mindegyike 5 méteres tengelytávval rendelkezett, ezzel azonban még mindig felülmúlták a leghosszabb kéttengelyes villamosokat, amelyeknek maximum 4,5 méteres tengelytávjuk volt (1000-es, 1600-as, lőrinci típusok). Ráadásul a villamosok a nagyobb ívekbe magától beálló tengelyekkel voltak ellátva.  Ezért a sínautóbuszok közlekedése csak útvonalkorlátozásokkal volt lehetséges. Az átépítések ideiglenes jellegét mutatja az is, hogy a járművekben benthagyták a kormánykereket és a kormányszerkezetet is.	A BX 325-ös sínautóbusz a Nagymező utca és az Andrássy út kereszteződésében, a 10-es vonalon a Belváros felé menet.
A sínautóbuszok telephelyének a korábban az autóbuszüzemnek átadott Damjanich kocsiszín területét jelölték ki (később ez is trolibuszgarázs lett). A járművek a belvárosi 10-es, a zuglói 27-es és a kőbányai 37-es vonalon közlekedtek, ezeken a vonalakon is külön engedéllyel üzemeltek.  A háború után a BSzKRt 1945 július-augusztusban hat üzemképes sínautóbuszát három ikerjárművé alakította, és a fővasúti vonalakon történő közlekedtetés érdekében széles talpú kerékpárral szereltette fel. 1945. augusztusától egy ikerpár a HRV Dunaharaszti-Dunahíd - Ráckeve közötti vonalán lépett szolgálatba. Az iker-sínautóbusz segített a sziget belső forgalmának lebonyolításában a Kis-Duna híd újjáépítéséig.	A BX 333-as sínautóbusz a Hold utca és Báthori utca sarkán, a 10-es villamos végállomásán fordul vissza.
1944-ben a 301, 302, 304-est visszaépítették busszá, a 305-307, 309, 310, 361, 362-est szétszerelték alkatrésznek.  1945-ben a 314-est visszaépítették busszá, a 303, 308-asból teherautó lett.  1946-48 között a 16 db. N 2h/39-es harcsa buszok vissza lettek építve gumikerekesre, a tíz N 2h/40-esből 8 lett újra üzembehelyezve. 1949-ben az N 2h/39-esek GF 104-120-as rendszámokat kaptak, az N 2h/40-esek GF 121-129-essel közlekedtek tovább.  Ezek a buszok 1954-ig voltak üzemben, a FAÜ-nél.	Az elsőnek gyártott N 2h/40-es autóbusz ismét gumikeréken 1949 utáni GF 125-ös rendszámmal a Március 15. téren, a 8-as vonal végállomásán. BX 332 -> X 0093 -> GF 125

A képen valószínűleg ismét a BX 333-as busz látható, próbajáraton, a Városligeti hurokvégállomáson, mely a mai Dózsa György úton helyezkedett el a Városligeti fasor és a Damjanich utca között.	Különleges jármű volt a BX 314-es, melyet egy korai gyártású MÁVAG N 2/2-esből építettek át, a kocsiszekrény módosításával.  A nyitott kivitel azonban így is figyelemreméltó, talán a háború alatti anyaghiány indokolja az átépítés befejezetlenségét. A kép ismét a Városligeti hurokban készült, háttérben a Regnum Marianum templom.

Debrecen

1944. június 2-án Debrecen állomását súlyos légitámadás érte, a közleben fekvő villamos kocsiszínben is sok jármű megsérült, vagy megsemmisült. A három sínautóbusz az utóbbi sorsra jutott, javíthatatlan sérüléseik miatt selejtezni kellett őket.
 

Szabó Dezső
A DHV egyik sínautóbusza az 1-es vonalra feltáblázva.	Sínautóbuszok a Nagytemplom előtt.

Rövidítések: