A BVV Bb és C típusú motorkocsijai

A BVV 124-es Bb típusú, forgóvázas motorkocsija eredeti állapotában.	A BVV 139-es C típusú, Drezdai alvázas motorkocsija az Aréna kocsiszínben.

A Bb és a C típusú motorkocsik közös jellegzetessége, hogy a Budapesti Városi Vasút (BVV, később BVVV) korán, 1895-97-ben rendelte meg őket. Ezek voltak a kiskocsik után az első, nagyobb befogadóképességű villamossorozatok Budapesten.

A villamosok szekrényét a Schlick, a villamos berendezéseket a Siemens & Halske készítette. Kialakításuk emlékeztet több korabeli külföldi villamosra, ez a két korai széria még nem hordozza azokat a kiforrott klasszikus formai elemeket, amelyek a későbbi budapesti kocsikra jellegzetessé váltak. A peronjuk kialakítása jellegzetes: az ajtók igen elöl voltak, az utasteret a perontól elválasztó fal annyival hátrább volt, hogy még egy rövid beugró is elfért az ajtónyílások mögött. Ez a kialakítás különösen zord lehetett télen a vezetőknek: még egy minimális fal sem védte őket a széltől.

Egy Bb típusú motorkocsi a Hősök terén.

A húsz darab Bb típusú motorkocsit két tízes tételben vásárolta a BVV 1895-ben és 1897-ben. A kimutatások szerint eleve alsó- és felsővezetékes áramszedővel is ellátták a kocsikat, ezzel együtt több képen láthatólag hiányzik a felsővezetékes áramszedő a kocsiról. Ez persze nem jelentett akadályt használhatóságukban, hiszen beszerzésük idején csak a kőbányai és népligeti vonal volt felsővezetékes. Ezek a villamosok eredetileg forgóvázas kivitelűek voltak. Ajtajaik kifelé nyíló rácsos egyszárnyú kertajtók voltak. Jellegzetes volt a kocsik ablakkialakítása: keskeny és szélesebb ablakok váltogatták egymást. Ekkoriban a homlokfali világítótesteket a szélvédő fölé, kívülre helyezték.

A BVV 121-es motorkocsija a Blaha Lujza téren 1910 elött.

1911-12 során az eredeti forgóvázas kivitelű kocsikat kéttengelyesre alakították át. Eredetileg a kocsik nem voltak légfékkel felszerelve, ezt is ezzel a felújítással pótolták. A motorjaik teljesítményét ekkor 32 LE-re növelték. Valószínűleg ekkor cserélték le a világítóberendezést a BVVV kocsikon szokásos csengővel egybeépített sugárvetőre. A kocsikat 1923-ban pályaszámuk sorrendjében 2100-2119-re számozta át a BSzKRt. 1927-ben a selejtezték a B 17/30-as motorokat: a Bb kocsikat a BKVT J típusról lekerülő SH motorokkal szerelték fel. Ekkor a légsűrítő típusát is változtatták. 1937-ben a kézifékrendszert is átalakították.

A Salgótarjáni úti híd és a Pongrác út helye a századforduló környékén, egy Bb típusú villamossal. Már ekkoriban is a temetői koszorúkat a villamosok hátsó homlokfala mögé volt szokás akasztani.	Az 1900-as évek elején több kocsi a Nagykörúton szolgált. A képen a Nyugati pályaudvari végállomás látható, három Bb típusú kocsival.
Egy Bb típusú villamos Kőbánya központjában, a Liget téren, 1925-ben.	Mai szemmel igencsak furcsa látványt nyújt ez a felsővezetékszerelő szerelvény a '20-as évekből.

1942-43-ban a BSzKRt "látszólag" megvált a típustól:

• tíz kocsit átadtak a formailag önálló, ám valójában a BSzKRt. kezelésében lévő BLVV-nek, ezért ezek a villamosok 9550-59-es pályaszámot kaptak. Ezen kocsik selejtezésére 1945-49-ben került sor, utoljára Hungária és Ferencváros kocsiszínbe voltak állomásítva;
• a 2109, 2116 Miskolcra, az MVV-hez került, itt 32, 33-as pályaszámokat kaptak;
• a 2115, 2117, 2118 Nagyváradra került. Itt valószínűleg forgalomba nem álltak, helyette a villamos berendezésüket (és lehetséges, hogy az alvázukat is) felhasználták az újonnan épített 31-33-as motorkocsi építéséhez. Közülük a 31-es 1944-ben Debrecenbe került (a két villamos vállalat ekkor egy cég kezelésében volt), ahol ugyanezen a pályaszámon még másfél évtizeden át üzemelt;
• 1942-ben selejteztek öt kocsit (2101-2104, 2106).

A 9550-es könyvtárkocsi.

1945-ben két BLVV-s kocsiból (9550, 9552) mozgókönyvtár lett. Később, 1949-ben a 9556-os is könyvtár lett (ez lett a III. számú mozgókönyvtár - az 1519-es BKVT F típusú motorkocsit visszaadták a forgalomnak, helyette jelölték ki ezt a villamost könyvtárkocsinak). 1955-ben a 9552-est kiselejtezték, a 9550-esből 7410-es, a 9556-osból pedig a 7411-es pályaszámú könyvtárkocsi lett (ezek voltak az 1. illetve 2. számú könyvtárkocsi). 1963-ban még megvoltak: a 7410-es Baross kocsiszínbe, a 7411-es Kelenföldre volt állomásítva. Valószínűleg a '60-as évek végén bontották el a két kocsit. A 2102-es motorkocsi alváza is megmaradt, Ferencváros telepen belső szállításra használták. 1952-ben 8645-ös számon a Fővárosi Vasútépítő Vállalathoz került. 1963-ban már nem volt állományban.

A 7410-es könyvtárkocsi Pestlőrinc, Béke téren az '50-es évek második fele után.	A 7411-es villamos egyik rendszeres félreállóhelye volt a János kórházi végállomás időközben megszűntetett csonkavágánya.

A 7410-es mozgókönyvtár a '60-as években, Baross kocsiszín előtt.

Miskolc

Az MKV 33+34-es ikerkocsija a '60-as években.

Miskolcon a II. világháború alatt, 1943-ban állították forgalomba a két Bb típusú motorkocsit, 32, 33-as pályaszámon. 1950-ben a két villamost átépítették ötablakosra: ezzel együtt a peront is átépítették úgy, hogy a személyzetnek - szokásos peron oldalablakokkal - védettebb vezetőállást alakítottak ki. Gyakorlatilag a villamosok kinézete teljesen megváltozott, csak a rövid tengelytáv utalt eredetére. A kocsiknak ekkor 10, 11-es pályaszámokat adták. Ezután 1956-ban a két egyforma kocsit ikresítették, ekkor kapták a 33+34-es számot. 1967-ben selejtezték a szerelvényt [5].

A BVV egyik C típusú motorkocsija az Őrháznál, az Új köztemető felé menet.

A 21 darab C típusú kocsi eredetileg Drezdai-alvázas kivitelű kéttengelyes villamos volt. A járművek igen jellegzetes, ívelt ablakokkal rendelkeztek elöl és oldalt egyaránt. Ezen a típuson is a táblázatok szerint eredetileg alsó- és felsővezetékes szedő is üzemelt, azonban több képen láthatólag hiányzik a felsővezetékes szedő. Amelyik azonban fel lett szerelve, azokra először a későbbi líraszedőtől eltérő - egy rúdra felszerelt fémkeret - alakú szedővel rendelkezett.

A BVV 155-ös motorkocsija.

A 155-ös kocsi a milleniumi kiállításra készült, elgánsabb, díszesebb kivitelű volt a szériakocsiknál. A 149-es egy kisérleti egyedi tengelyvezetésű kocsivá alakították át (úgynevezett egytengelyes nyomállványúra - bár hogy ez mit takarhat, arról csak sejtéseim vannak) . Később ismételten átalkították az adatok szerint fixtengelyesre. 1914-től a 149-est B típusnak nevezték; miután a villamosokat pótkocsivá alakították, azután is megmaradt egyedi típusjele. 1905 után a többi kocsin is futóműcserét végeztek: a drezdai alváz helyett két beálló tengelyű kivitelben kerültek ezután forgalomba. A kocsik jellegzetesen szólóban jártak, csak a 137-est szerelték fel légfékkel.

A BVV 137-es motorkocsi, a Mihály-féle mentőkészülékkel felszerelve (1895).	A BVV C típusú kocsija a dunaparti viaduktvonalon, valószínűleg megnyitásakor: 1900-ban.
Az 1900-as évek első felében ezek a kocsik jellegzetesek voltak a Nagykörút-Dunapart körforgalmat végigjáró vonalon. A képen is egy ilyen járat látható 1910 előtt, az Erzsébet körúton. A kocsi már két beálló tengelyesre lett átalakítva.	Az Oktogonnál a 4-es villamos. A 4-es villamos lett az előzőleg egy karikával jelölt viszonylat 1910 után. A képen megfigyelhető, hogy a nagykörúti viszonylatokon is alig járt pótkocsis szerelvény, mely jellegzetes volt a BVVV viszonylatokra.

A kép a Blaha Lujza térről készült, a '30-as években. A Nagykörúton keresztben egy pótkocsivá alakított BVV C típusú kocsit vontat a villamos.

A BSzKRt a 21 motorkocsinak a 2200-as pályaszámcsoportot jelölte ki. Ebből az egyedi 149-es lett a 2200-as, a többi kocsi lett volna a 2201-2220, azonban ez utóbbi átszámozások már nem történtek meg. Ehelyett a BSzKRt 1925-ben pótkocsivá alakította az teljes sorozatot (ekkor kapott a kocsik nagy része Böcker-légféket). A kocsik - a 2200-as kivételével - sorban 5500-5519-es pályaszámot kaptak. A B típusként megjelölt 2200-as kocsi pedig az 5520-as lett. Az 1941-es kimutatás már semmi adatbeli eltérést nem jelöl a B típus és a C típusú pótkocsik között, valószínűleg ekkorra az 5520-as is azonos kialakítású lehetett a szériakocsikkal. A '40-es évekig ez volt az egyik legnagyobb befogadóképességű pótkocsi. Ezért főként a forgalmas vonalakra voltak beosztva. 1945-ben selejtezték az 5502, 5511-es pótkocsit (háborús sérülés miatt), a maradékot pedig 1948-50 során törölték az állományból.

A BVV 145 -> 5510-es pótkocsi a '40-es években, Ferencváros kocsiszínben.