|
Az
Ikarus 60-as trolibusz,
csuklósok és pótkocsik |
|
|
|
>> |
csuklós >> |
csuklós >> |
>> |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
86 kW |
86 kW |
86 kW |
|
|
|
5750 mm 1400 mm |
5800 mm |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A beszerzett trolibuszok statisztikája:
év 1952. 1953. 1954. 1955. 1956. beszerzett járművek száma 8 17 73 37 22 pályaszám T200-T207 T208-T224 T225-T297 T298-T334 T335-T356
Az újsághír tanúsága szerint a T355-ös trolibusznak egyedi homlokfalat alakítottak ki. Ez volt az utolsó előttinek gyártott IK-60T trolibusz.
1956-ban két IK-60T trolibusz javíthatatlanul
megsérült. Ez a kettő az alig egy éves T320 és T354-es trolibusz
volt.
Az IK-60-as konstrukciója egyébként meglehetősen masszív volt. Ennek illusztrálására megemlíthetjük, hogy ekkoriban rendszeresen megtolták egymást a járművek anélkül, hogy komoly károsodást kockáztattak volna. A '70-es években a Kálvin téren a 9-es buszok a villamoskereszteződések különösen hosszú kiszigetelt szakaszai alá beragadt 74-es troliknak adtak egy megmenekítő lökést; míg a trolik rendszeresen tolták be a lefulladt FAÜ-csuklósokat a megállókban (elmondások szerint egy idő után mindenféle előzetes megbeszélés nélkül is megtologatták már egymást a sofőrök, ha a buszok szokatlanul hosszan ácsorogtak a megállóban csukott ajtókkal). Emellett képesek voltak a belvárosból a Pongrác telepre is hazatolni a lerobbant járműveket. |
Az 1956-os utcai harcokban tönkrement T354-es trolibusz. Megfigyelhető a régi típusú küllős hátsóhíd, ehelyett a pótkocsis és csuklós átépítésekkor építették be bolygóműves tengelyt. |
1960-ban elkezdődött a pótkocsi vontatás az
FVV trolibusz üzemágában. Ezzel több kocsinak is ki kellett alakítani a
vonószerkezetet, a hátsó alvázrész megerősítésvel. Összesen 58 szólókocsit
alakítottak át pótkocsivontatásra (ehhez képest eggyel több pótkocsi volt).
1962-ben szétválasztották a vontató trolikat (300-as sorozat)
a szólóban közlekedőktől (200-as sorozat). Ekkor tűnt
el a T jelzés a pályaszámokból.
Mellékelt képünkön külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy az FVV-nél mázolással festették a járműveket (a buszokat szórással fényezték). Az FVV dolgozói ezügyben kiváló minőségben működtek: a fényezés kifogástalan volt. Látható emellett, hogy már a bordó fényezést folytatták a hátsó falon is a tető jellegzetes bordóra festésével. 1961-ben beindult az IK-60T trolibuszok csuklósítása is, összesen 53+1 trolibusz lett átalakítva. Ebből lett a 400-as sorozat. |
|
A trolibuszokban 2+1 soros ülések helyezkedtek el. 1958 után bevezették
az irányított utasáramlást (a hátsó ajtónál lehetett felszállni), és ezzel
kapcsolatban az ülőkalauzi rendszert. Ez 1966-ig működött.
Világításrendszere főáramkörű volt, sorbakapcsolt izzókat használtak 600 V-ra kötve. Feszültségmentes szakaszon (például villamoskereszteződésben) akkumulátoros szükség-világítótestek működtek az utastérben. Az ajtók sűrített levegővel működtek, ennek vezérlését a vezető végezte a vezetőállásban, a kormány mellett lévő kapcsolók segítségével (a 400-as csuklósokon már nyomógombok voltak). |
Az IK-60T belseje, a hátsó felszálló ajtóval és kalauzüléssel. Az IK-60T lámpakiosztása eltért az IK-60 autóbuszoktól: a legfeltűnőbb a hátsó lámpapár, amely hátrább helyezkedett el a buszokhoz képest. |
A vezetőállás egy sötét színű fallal és három
asszimetrikusan elhelyezkedő ablakkal volt elválasztva az utastértől (balról
a két ablak közötti mezőben egy nyílás volt, szükség esetén a vezetőnek
itt lehetett beszólni). Átjáró nem volt a vezetőfülke és az utastér között,
a vezető a troli bal oldalán lévő ajtón keresztül szálhatott fel.
A trolibusz kocsiszekrényén hiányzott a jobboldali vezetőállás ajtó (az autóbuszokon mindig volt) - mivel ide kerültek az elektromos berendezések rácsos szekrényekben. A képen megfigyelhető a vezető feje fölött lévő túláramkapcsoló is. |
Az IK-60T vezetőállása |
A trolibusz minden szempontból hasonló konstrukciójú volt az MTB-82-es típushoz. Elektromos berendezéseit tekintve teljesen megegyezett vele (a berendezések jelölését megváltoztatták: R1-R5, B, LB1, S7-S9 kontaktorokat sorban K1-K5, K6, K7, K8-K10-re nevezték át - úgy tűnik az LB2-nek megfelelő kontaktor elmaradt(?)). Működésük megegyezett az MTB-nél leírtakkal. Ennek megfelelően a troli vezetéstechnikája is azonos volt: a jobboldali menetpedállal lehetett menetet és rekuperációs fékezést kapcsolni 8+3 fokozatban, míg a baloldali fékpedállal a villamos- és légfékezés erősségét lehetett szabályozni - 3 villamosfékfokozattal és a légfékszelep folyamatos szabályozásával.A ma gyakorló trolibuszvezetők tudják, hogy a rekuperációs fékezés amellett, hogy áramfogyasztás szempontjából kedvező, a jármű vezetéstechnikájában fontos különbségekhez vezet, melyre oda kell figyelni. Áramvisszatermelés közben például ugyanúgy nem volt helyes szakaszszigetelő alatt áthaladni, mint menetben, mivel az áramszedőn ilyenkor káros ívhúzás jelent meg, mely a csúszófejet és a felsővezetéket is rongálta. Vezetékkereszteződésnél pedig a rekuperációs fékezés a túláramkapcsoló levágásával fenyegetett, mivel ezeken a pontokon a két áramszedő egy-egy pillanatra rövidzárlatba kerül. Érdekességként megemlítjük még, hogy a menetpedállal szabályzott rekuperációs fékezéssel a féklámpa működött: a féklámpát működtető relé hibás beállítása miatt azonban a troliknak gyakran gyorsításkor is működött a féklámpája.
|
|
Ez a troli 1962-ben 232-es lett, majd 440-es pályaszámmal csuklóssá lett átépítve. |
|
|
Ambrus Sándor
|
|
Nem egy járművet használtak selejtezésük után lakóautónak, így elképzelhető, hogy több is megvan még ilyen állapotban az országban. |
Németh Zoltán Gábor
|
Vitézy Dávid
|
A tetőn lévő szedőtartó konzolról hamar felismerhetőek a trolironcsok. |
Ezt a járművet őrzik a Pongrác úti telepen, a későbbi felújításáig. A kocsiról még a '90-es években eltávolították az oldallemezelést, ám a felújítás itt elakadt. |
A megnövekedett utasszám miatt 1954-ben a FAÜ bevezette az autóbuszok
pótkocsi vontatását. Az FVV később, csak 1960-ban vezette be a pótos üzemet:
az első széria Általános Mechanikai Gépgyár (ÁMG, Székesfehérvár) által
gyártott pótkocsit ekkor vette át. 1961-ig az idekerült pótkocsik TP000-TP054-es
pályaszámokat kaptak.
1962. július 1-től a pótkocsik a 900-as számcsoportba kerültek. Összesen 59 kocsi közlekedett az FVV állományában, ebből a 921-940 volt új beszerzés, a többi a FAÜ-től lett átvéve. |
Pótkocsi a Hungária körúton 1960 körül. Ez a pótkocsi még TP0xx pályaszámon üzemel. |
||||||||||||
Az 59 jármű nem volt teljesen egységes kivitelű: volt olyan pótkocsi,
amelyik sárhányó íveltsége az IK-620-asra emlékezetett (noha továbbra is
a főméretei az IK-60-ashoz hasonlítottak). Valószínűsíthetően ez a széria
a húsz új beszerzésű pótkocsi volt.
A pótkocsiknak szabályos kormányművük volt, amit a csatlásrúd kormányzott (azaz a mai teherautó pótkocsiknál bonyolultabb szerkezet volt). A vonó- és vontatott jármű között levegős (légfék) és elektromos csatlás vezetett. A pótkocsik eredetileg autóbusz általi vontatásra lettek kialakítva, így nem meglepő, hogy erősáramot nem csatoltak, a pótkocsiban gyengeáramú világítás volt. Ellenben a vontató részen főáramkörű volt - eszerint a villamoskeresztezésben az első kocsinak kialudt a világítása, a pótnak viszont nem! |
A 938-as pótkocsi. Ennek a sárhányókivágása az IK-620-ra emlékeztet. |
A pótkocsik az IK-60-nál későbbi széria. Az ablakai alumíniumkeretesek voltak - a vontató IK-60T-n kurblis ablaktekerők voltak, míg a póton elhúzható ablakok. Ajtaja valószínűleg sűrített levegővel üzemelt, ezt az ajtót is a vezető működtette az ülőkalauz jelzésére (a vontató trolikba egy harmadik ajtózáró szelepet is beépítettek). A pótkocsiban egy beosztott ülőkalauz dolgozott, azonban 1964. október 4-én megszűnt ez a szolgálat (azaz kalauz nélküli lett a pótkocsi). 1966. július 1-től megszűnt a kaluzi szolgálat egész Budapesten.Nem volt egyszerű feladat pótkocsis szerelvényt vezetni. A belvárosi utcákra nem is volt alkalmas, mert a kanyarokban a pótkocsi a vontatónál belsőbb íven fordult. Nehéz volt a fékezés is vele, villamosfékkel nem volt a pótkocsi fékezve, csak légfékezésnél. Különösen vigyázni kellett vele jeges, csúszós időben, amikor a pótkocsi óvatlanabb pillanatokban "kielőzhette" a vontató részt. (Ez utóbbi jelenségtől nincsenek a csuklósok sem teljesen megkímélve: a középső tengelyes hajtású IK-280-as utánfutó része is képes kifordulni fékezéskor, illetve a tolócsuklós IK-435-ös busz is be tudja bicskázni a járművet havas időben elinduláskor.)
A pótkocsis trolibuszok szinte kizárólag a 75-ös vonalon üzemeltek 1968-ig. Ezután a járműveket selejtezték.
Sok került építőipari vállalatok tulajdonába mint munkásszálló és munkásszállító pótkocsi (főleg teherautók után kapcsolva). Így a mai napig fellelhetők egyes példányai: a 923-as például a Sallai főműhelyben várja felújítását.
év 1965. 1967. 1968. selejtezett járművek száma 1 20 38
|
|
|
|
|
|
|
A képen a légfék tömlőjének csatlakozási pontja is megfigyelhető. |
Tóth Ferenc
|
Tildy Tibor
|
|
|
A FAÜ csuklósok sikerén felbuzdulva - amelyből az első 1960-ban épült - az IK-60-as trolikat is felvették a csuklósítási programba. Legelsőnek egy négytengelyes jármű készült el a Sallai főműhely csuklós szalagján: ez a troli kapta a T400-as pályaszámot. A gépes felszerelését IK-60T alkatrészekkel a Pálffy telep végezte, próbafutását a Pálffy körüli próbavezetéken 1961. május 8-án kezdte meg.Eredetileg a gépes része a T283-as volt, utánfutórésznek egy másik IK-60-as busz szekrényét alakították át. A hátsó ikertengelye kormányzott volt. A trolit szokásos bordó-vajszín színűre fényezték bordó tetővel, azonban a hűtőrácsait egy kicsit formatervezték, új karaktert adva a troli arculatának.
A troli a nagyközönség számára az 1961-es BNV-n mutatkozott be, majd a 70/A (Nagymező u. - Erzsébet királyné útja) útvonalon közlekedett a vásárt kiszolgálva. A konstrukció nem igazán vált be, lassú volt eredeti 116,8 LE-s motorjával. Hamar selejtezték: 1967. május 20-án.
|
|
|
|
Gyulai Géza
|
|
|
|
A csuklósítási széria 1962-ben indult
be, a
401-es troli 1962. március 29-én készült el, az utolsó 53-ik
453-as
1964. január 4-én lett levizsgáztatva. Az átszámozások itt
találhatók meg.
A csuklósok IK-60T gépes részből és TR 5-ös utánfutó részből készültek a Sallai főműhelyben; az elektromos alkatrészek beszerelését továbbra is a Pálffy műhely végezte - az eredeti IK-60T berendezés visszaszerelésével. |
||||||||||||||
A trolinak valószínűsíthetően borsózöld alapszíne és krémszínű csíkozása van. |
Érdemes megemlíteni, hogy a TR 5-ös kocsiszekrényének egyes méretei kissé eltértek az IK-60-tól. Az utánfutó rész eltérő ablakosztású lett, sőt az ablakok észrevehetően nagyobbak voltak függőlegesen is, mint vontató részen. Mellesleg a TR 5-ös szekrénye 2 cm-rel keskenyebb volt, mint az IK-60-é, és a tetőlemez íveltsége is eltérő volt. A hátsó tengely szintén kormányozva volt, nem okozott ezzel gondot a belvárosi vonalakon való közlekedés. A troli 11 méteren tudott fordulni, a hátsó rész 25 cm-es túlnyúlásával. A nagyobb tengelyterhelés miatt a hátsó kerék átmérője és keresztmetszete nagyobb volt, mint a gépes részé.A 451-es és 453-as csuklósok utánfutó részét a TR 5-ösök katonai változatából alakították ki (a FAÜ-nél ez a tíz busz a GF 290-299-es rendszámot kapta). Ezek az autóbuszok többek között abban tértek el, hogy hátsó ajtajuknál nem volt süllyesztett peronrész, hanem kétlépcsős feljáró volt ott is. A hátsó peron ilyetén kialakítása jellegzetes maradt a trolibuszokra is.
Az IK-60T tervezői nem elégedtek meg a csuklós trolik jelentette újdonsággal, a T400-as, majd az első sorozat csuklósok legyártása után a járműveknek formatervezett új fényezést találtak ki. Áttértek a bordóról a narancssárga (mályvaszínű) vagy borsózöld alapra, és díszítő mintázatként is különféle kombinációban alkalmaztak változatos színeket (ekkor az FVV-nél közel tízféle fényezési minta létezett). A különböző vonalakon különböző színű járművek közelekedtek:
- a 70-78-ason mályvaszín alapon krémszínű csíkokkal,
- a 73-ason mályvaszín alapon kék csíkokkal,
- a 74-esen pedig borsózöld színű csuklósok közelekedtek.
|
|
A jármű még a szokásos bordó-vajszín fényezésű, hűtőrácsa még a T400-assal megegyező kivitelű. |
A trolin a hűtőrács alakja már megváltozott. |
|
|
|
A kiállított troli kerekeire dísztárcsákat is felszereltek. |
|
Nagy Zsolt Levente gyűjteménye
|
A fotó 1965 előtti, így ez a kocsi eredeti fényezésű lehet. |
Ezen a trolin az első kocsikon alkalmazott nagy tükörhöz képest már csak a korabeli kis kerek visszapillantó tükör van felszerelve. |
|
Autó-Motor
|
A narancssárga alapszín mellé kék csíkok kerültek oldalra és a tetőre: a méretjelző lámpák vonalára. Így ez a jármű nyilván késöbb a 73-as vonalon közlekedhetett. Ismert fekete-fehér fotó a 410-esről is, hasonló fényezéssel. |
Ezen a trolin megfigyelhetően ismét másféleképpen lett a kék sáv felfényezve: a csíkok széle ki van emelve. A késői szérián már nem nyúltak a hűtőrács kialakításához. |
|
Autó-Motor
|
Ez a troli elvileg almazöld, mivel egyes források szerint a 438 feletti pályaszámúak lettek zöldek krémszínű csíkozással. Eszerint ténylegesen egy idő után nemigen törődtek azzal, hogy melyik vonalra milyen színű kocsi kerül. A trolikon irányított utasáramlás volt: csak a hátsó ajtón lehetett felszállni - már ha sikerült... |
Ez is elvileg egy borsózöld troli (hogy valójában milyen színű, nem merem biztosan kijelenteni). |
A sokféle fényezési mintát nem tudta javítani az FVV, így a 60-as évek közepétől visszatértek az eredeti bordó-vajszín kivitelhez. A felújítási munkálatokkal a megszokottra alakították az egyedi hűtőrácsokat is vissza.
Megjegyezzük, hogy 1960-61-ben létezett egy járműtervezet,
amelynek a 600-as pályaszámot jelölték ki. Sajnos semilyen részlet
nem derült ki róla a táblázatokból.
A csuklósok eredtileg a belvárosi vonalakon jártak, főleg a 70, 73, 78-ason. 1967-68-tól azonban az 53 járművet összevonták a 75-ös vonalra. A 75-ös vonalra pont elegendő volt az 53 jármű, mivel ekkoriban 43 járművet adtak ki a vonalra: ezzel két percnél is sűrűbb indulással közlekedett a viszonylat. Változott és egyszerűsödött a fényezési minta a BKV megalakulása idején: a vajszínű oldalsáv csak a vezetőajtó vonaláig tartott. |
|
A 400-as sorozat kocsijai 1976 első félévéig közlekedtek, főleg a 75-ösön.
Ekkor váltotta őket föl az első széria 100-as IK-280T típus őket a vonalon
(rövid ideig a 79-esen is közlekedtek).
A munka nélkül maradt csuklósokat selejtezték. Többségüket szétbontották, néhány trolit egy Gvadányi úti telepen állítottak félre ismeretlen céllal. |
A 429-es csuklós a Garay utcai végállomáson. |
|
Peter Makinson
|
|
|
|
Babiczky Ákos
|
A 411-es megerősített első tengellyel lett felszerelve (ami az IK-620-asok késői szériájával jelent meg). |
|
Hátsó lámpák:
Talán már meg sem kell lepődni azon, hogy az IK-60T típuson is a lámpák az évek során evolúción mentek keresztül. Íme egy csokorravaló:
László Zoltán honlapjáról
|
|
A képen látható, hogy a Népligetnél volt egy visszaforduló vezeték (ezt hívták kishuroknak), amit akkor használtak, amikor a Népligetben autóverseny volt. |
Pályaszámából azonnal látható, hogy a trolibusz pótkocsi vontatásra volt kiképezve, látható is a vontatási csatlás helye, de a légfék csatolását már eltűntették. |
Jobbágy József
|
Jobbágy József
|
A trolin megfigyelhető a csuklósításkor kialakított egybeépített hátsó lámpatesteket - amelyeket az IK-620-asokon is használtak. Ezen lámpatestek gyártása idővel megszűnt. |
Sok csuklóson a felújítások során a hátsó lámpákat - az IK-620-asokhoz hasonlóan - egyedi lámpatestekre cserélték le. A különbség a lámpák függőleges elhelyezése volt. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az 1962-ben 300-as pályaszámcsoportba átszámozott vontató trolibuszok:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A csuklósítás során történt átszámozások:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Köszönet Székács
Andrásnak, Szántó Ferencnek, Pályi
Gábornak, Békássy Csabának, Krizsán Sándornak,
Gyulai Gézának
és nem utolsósorban Jágerszki Jánosnénak információk egy részéért
Felhasznált irodalom:
Forgalmi utasítás közúti vasutak részére - F.7.
Trolibuszvezetők részére (1952.)
Oktatókönyv trolibusz járművezetők számára, (1971.)
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada I-II-III
(1987.)
A budapesti közúti vasút 100 éve (1966.)
Fekete Károly: Az új magyar gyártású trolibusz;Közlekedéstudományi
szemle II. évf. 9. szám 324. oldal
Keller László: A trolibusz közlekesdés fejlesztése
a fővárosban; Elektrotechnika 71. évf. 1978. 1. szám 37. oldal
Keller László: Trolibusz gyártás és üzemvitel;
Elektrotechnika 78. évf. 1985. 4. szám 142. oldal
Keller László: Huszonöt éve készült el az első csuklós
trolibusz; Elektrotechnika 79. évf. 1986. 11-12. szám 470. oldal
Keller László: Ötvenéves a budapesti trolibusz;
Városi Közlekedés 1984/1. 32. oldal
2005.XI.