Komjáthy
György - Keller László:
Volt egyszer egy 5-ös
villamos...
VISSZAPILLANTÁS
Századunk első évtizedétől a II. világháború végéig a fővárosiak kedvelt és jól kihasznált villamosjárata Óbudáról a Vilmos császár úton a Ferencváros felé 5-ös számmal közlekedett. Az 50-es évek elején a Szent István körútról a Kiskörútra kanyarodó villamosforgalmat beszűntették, az erre közlekedők más útirányt választottak. Napjainkban az 5-ösre csak az idősebb városlakók gondolnak némi nosztalgiával.
Az 5-ös előtörténete 1906. február 15-ig
vezethető vissza. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) ekkor hozta
létre az Óbuda, Fő térről induló és a Lajos utca, Margit híd, Nyugati pályaudvar,
Központi Városháza, Üllői út érintésével a Ludovicáig járó viszonylatát.
Az ide beosztott D típusú motorkocsik 1907. július 1-jétől az Orczy úton,
a mai Baross téren, az Aréna úton át az Állatkertig közlekedtek. A két
végállomás között 13,2 km-es útvonalat futottak. E viszonylatot számozták
1910-ben 5-ösre.
A BKVT Bécsi úti vonala 1913. december
16-ára készült el. Az Óbudát érintő villamosok útiránya módosult, az 5-ös
körjárat lett. A Margit hídtól a Bécsi és a Vörösvári úton át érkezett
a Fő térre, majd a Lajos utcán folytatta útját Pest felé. Az I. világháború
végén a körülmények, kényszerből jelentkező forgalomkorlátozások az 5-öst
is érintették. Útvonala rövidült. Óbudán nem körjáratban, hanem a Lajos
utcán át közlekedett, míg Pesten a Ludovica lett a végpontja. 1919. augusztus
14. és október 30., majd november 27. és 1920. január 19., továbbá 1920.
február 8. és április 9. között az áramellátás zavarai miatt az 5-ös nem
közlekedett. Útvonala 1921. december 29-én ismét módosult. Az 5-ösre akkor
beosztott tíz M+P szerelvényt az Orczy úton és az Elnök utcán át a Népligetig
vezették. Hurokvágány hiányában itt a vonatok fordítását menetenkénti megbontással
és a motorkocsik átcsatolásával végezték.
A következő évtizedben útvonala nem változott.
A kedvezőtlenné váló gazdasági körülmények a '30-as évek elején a villamosvasutat
is takarékosságra késztették. A kisebb forgalmú vonalrészeken járatait
ritkította. Az 5-ösre beosztott villamosok közül 1932. július 18-tól néhány
5A jelzést kapott és Óbudán a Zsigmond téren visszafordulva csak munkanapokon
közlekedett. Óbuda forgalmi telep az 5-ösre ekkor 1100-as motor- és a legújabb
középfeljárós 5600-as pótkocsikból csatolt vonatokat indított. A takarékos
gazdálkodáshoz kapcsolódó döntés a pesti végpontot 1933. július 10-én a
Szent István kórház elé helyezte. Az utasoknak nem tetsző intézkedést módosítva
1933. december 11-től az 5-ös ismét a Népligettől indult.
A villamosvasút Száva forgalmi telepét
1938-ban újra üzembe helyezte (korábban itt félreállított, javításra, felújításra
váró villamosokat tárolták). Az 5-ös és az 5A kiszolgálását ezután Óbuda
és Száva kocsiszínek megosztva végezték. Végállomásuk 1939. november 20-tól
ismét a Szent István kórház előtere lett. Az utazók tiltakozása most sem
maradt el, így a korábbi állapotot 1940. május 27-én helyreállították.
Az 5A viszonylatjelzése ekkor 45-ösre változott. A '40-es évek elején a
selejtezésre tervezett 1100-as villamosok helyére Óbudán 2600-as és 2900-as;
míg Szávában 2700-as motorkocsik léptek. Az 5-ösre ekkor 5400-as és 5600-as
pótkocsikat osztottak be.
A frontvonalak közeledtével a villamosforgalmat
korlátozták, az 5-ös 1944. szeptember 27-től a Nagyvárad térig közlekedett,
majd a Margit híd 1944. november 4-én 14:11 perckor történt háborús pusztulásával
üzeme megszűnt. A hídról a Dunába zuhant egyik szerelvény az 5-ösre beosztott
2719+5445 pályaszámú volt. Korábbi útirányban csak a híd 1948. augusztus
1-jei újjáépítése után indulhatott. Az Elnök utcában a vasúti pályát a
II. világháború után elbontották, így pesti végpontja a Nagyvárad tér lett.
Az 5-ösre ekkor M+P+P vonatokat osztottak be. A 2700-as, 2900-as és 3000-es
motorkocsikhoz 4300-as és 4400-as pótkocsikat kapcsoltak. Alig két év elteltével
1950. június 6-án az épülő Árpád híd körzetének rendezése és a Lajos utcai
villamosvonal felszámolása miatt a pesti polgár az eredeti 5-ösétől végleg
búcsúzhatott.
A villamosvasút 5-össel 1945 és 1948,
illetve 1955 és 1974 között más útirányon haladó viszonylatait is jelölte.
Így az 5-ös villamos közlekedett 1945. június 9-étől a Zsigmond térről
a Déli pályaudvarig, majd június 24-től tovább a Krisztinavároson át a
Móricz Zsigmond körtérig. A 2700-as motorkocsikhoz 4400-as pótkocsikat
csatoltak. A Kossuth híd megnyitása után (1946. január 18.) útvonala Batthyány
tér - Széll Kálmán tér lett. Az akkor egyetlen dunai átkelőhelytől induló
viszonylat végállomása május 10-től a Déli pályaudvar, november 18-tól
az új Szent János kórház lett. A Margit hidat 1947. szeptember 16-án fél
szélességben a közlekedők birtokba vehették. Az új Szent János kórháztól
induló 5-össel 1948. július 31-ig a Margit hídi hurokvégállomásig lehetett
utazni.
Az újpesti összekötő vasúti híd háborús
romjából 1955. május 23-ára újjáépült. A budai villamosvasúti hálózaton
a MÁV-tehervonatok hídpótló szükségforgalma ekkor megszűnt.
A villamos egyvágányú pályája
a Szentendrei út mentén az ötvenes és a hetvenes években. Bár a két kép
nem ugyanott készült, azt azért látni lehet rajtuk, hogy maga Óbuda is
sokat változott az évtizedek során.
A Szentendrei úton e menetekhez épített vontatóvágányon Flórián tér - Filatorigát között 5-ös jelzéssel ingajáratot szerveztek. Útvonalát 1958. november 12-én az ide csatlakozó HÉV-iparvágány érintésével a Hévízi úti lakótelepig hosszabbították. E viszonylatra a villamosvasút általában kifutó típusokhoz tartozó járműveit osztotta be. Így például 1963 februártól itt közlekedett a hévtől átvett és ideiglenesen sárgára átfényezett 2060, illetve 2059-es M V-ös típusú motorkocsi 1080-ra, valamint 1081-re számozva. E járműveket a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. által beszerzett és akkor 2212-2214 számokon közlekedő motorkocsik váltották fel. 1964 végére e villamosokat is selejtezték. A Ganz-gyár két kísérleti alumínium szekrényvázas UZ típusú négytengelyes motorkocsijának (3710, 3711) is hosszú időn át az 5-ös volt a szolgálati helye. E két motorkocsi a hazai alumínium szerkezetű személykocsi építés kísérlete, illetve a városi tömegközlekedési járművek holtsúlymutató-számának csökkentésére vonatkozó alkalmassági vizsgálatok számára épült. Fő méretei az 1940-1943 között épült 3600-as típussal voltak egyezőek, de 15250 kg-os figyelemre méltóan kedvező saját tömege attól - előnyére - eltért. Az egyvágányú vonal villamosforgalmát 1974. január 2-án a mai 118-as autóbuszok váltották fel. A fővárosnak 5-össel számozott villamosjárata azóta nincs.
A 3710-es és 3711-es pályaszámú
UZ villamosok a Bogdáni út/Szentedrei út sarkán levő kitérőnél, illetve
a Hévizi úton
"Calypso 873" rádió közlekedéstörténeti sorozat 1991. februári adása
A képek és a szöveg utánközlése
csak a szerzők írásos engedélyével lehetséges! Az eredeti lap a Városi Tömegközlekedés Történeti Egyesület (VTTE) honlapjára készült.
Vissza a főoldalra |
Képek: Nagy
Zsolt Levente és dr. Németh Zoltán Ádám gyűjteménye, Mike Taplin, Geoffrey
Tribe
Legutóbb módosítva: 2005. május 29. |