1. kép: Itt kezdődött BESZKÁRT autóbuszvezetői pályafutásom 1948-ban. Mint leszerelt kiskatona, ezen a MÁVAG Mercedes N2-es típusú "koporsón" kezdtem oktató mellett az autóbuszvezetést tanulni. A típust 1929-ben gyártották és az elején elhelyezett motorház alakja miatt kapta a "koporsó" becenevet.
2. kép: Mikor gyakoroltam, ezt a "harcsát" azaz a MÁVAG által 1938-ban gyártott N2/38 típusú autóbuszt vezettem. Vékony kisfiú voltam, és bizony a dróthuzalos fékberendezést erősen kellett taposni, hogy megálljon az autóbusz. A "natúr" kormányt csak felállva tudtam erősebb kanyarokban elfordítani.
3. kép: Ahogy múlt az idő, és letettem a hegyi vizsgát, átkerültem a 8-as, 22-es és 29-es vonalakra. Ott kaptam ezt a "trambuszt", melyben már erősebb motor (71 kW-os RÁBA D 1040-es) volt. Ez már egy 53 személyes, erős, nagy busz volt - ezért is adták hegyi vonalakra.
4. kép: Ez a MÁVAG TR5-ös NIK autóbusz mentette meg a háború utáni budapesti közlekedést. A kivénhedt "koporsó", "harcsa" és "trambuszokat" selejtezni kellett, a MÁVAG ekkor gyártott le egy sorozat (164 db) NIK autóbuszt, ami1949 végére forgalomba is állt. Ezek 77 kW-os LÁNG diesel motorja a vezetőfülkébe volt beépítve, fantasztikus dübörgéssel és büdösséggel! Volt ennek a kocsinak egy érdekessége. Mivel az "ac pumpát" még nem alkalmazták, a vezető feje felett levő tartályba egy kézi pumpával kellett a gázolajat - mely aztán onnan folyt az adagolóba - felpumpálni.
5. kép: 1950-ben feltámadt az IKARUS gyár, és gyártani kezdte az Ikarus 30-as "nylon"-t, a 42 személyes, CSEPEL D413-as 62kW-os négyhengeres motorral ellátott kis autóbuszt. Ez már korszerűbb volt, mint elődei, de még karos irányjelzővel működött, és a gyenge motorjával nem nagyon akart a hegyre felmenni, főleg "kitömve".
6. kép: Ez az jármű volt az igazi nagy meglepetés a budapesti közlekedésben: az IKARUS 60-as, 2 ajtós, CSEPEL-STEYER hathengeres, 92kW-os motorral ellátott, 61 személyes autóbusz. A típus univerzális volt, a hegyre is fel tudott menni, és a városi forgalomban is megállta a helyét az állandó csúcsforgalomban! Gyártották pirosban, világoskékben és csíkosban. Rengeteg új alkatrészt próbáltunk ki mi, FAÜ-s autóbuszvezetők is. Emlékszem a "fejreállítós" fékszelepre, és lefújó szelepekre.
7. kép: Ez a típus szép volt ugyan, de a városi közlekedésben nem vált be. Az IKARUS 66-osok, melyeknek "faros" volt a beceneve, 1959-ben jelentek meg a budapesti tömegközlekedésben, bár a képen látható, GF 100 rendszámú próbakocsi már '55/56-ben megkezdte kísérleti futását a FAÜ-nél. A 12 méter hosszú, 3 ajtós, CSEPEL 613 D típusú, 92 kW-os motorral ellátott busz 91 személyes volt. A városi közlekedésben azért nem vált be, mert túl hosszú volt a sebességváltó rudazata, és a sok váltástól elállítódott. A MÁVAUT-nak lettek továbbadva.
8. kép: Ez a típus volt minden gépkocsivezető álma! Az IKARUS 620 - a "gokart" - 1959-ben jelent meg a garázsokban. Ez az autóbusz minden célnak megfelelt. Nagyon szerettük és ápoltuk Őket! 10 méter hosszú volt, és két széles ajtóval rendelkezett. Kétféle motorral szállították: az egyik a CSEPEL D613-as, az erősebb pedig a CSEPEL D614-es, 106 kW-os hathengeres erőforrás volt. Ez is a vezetőfülkében lett elhelyezve, de már nem volt túl hangos és büdös. A jármű 60 személyt tudott szállítani. Ebből a típusból volt a legtöbb, 935-at szállított a gyár. A módosított konstrukció már szervokormánnyal érkezett, ekkor jelentek meg a női autóbuszvezetők. Én 10 évig (1962-től 1972-ig) jártam az állandó "go-kartommal".
9. kép: A FAÜ a Főműhelyben átalakított 620-sokból építette - az 1961. évi BNV-re - nyitott városnéző autóbuszát. 3 darab készült, és nagyon népszerű volt a turisták és a budapestiek körében, a jó kilátás miatt.
10. kép: A FAÜ csuklóst 1960-ban, a Főműhelyben Rózsa László főmérnök (később FAÜ vezérigazgató) tervezte, teljesen új elképzelésekkel és eljárással. Ilyen autóbusz addig még nem közlekedett Budapesten. A csukló eleje nagyjavításra váró IKARUS 60-as volt, a hátulja TR 5-ösből vagy IKARUS 60-asból lett kialakítva. A 15 méter hosszú járműnek 3 nagy ajtaja volt. A 200 utas szállítására alkalmas autóbusz erőforrása egy CSEPEL D614-es motor volt. Sok utast tudott gyorsan szállítani, ahogyan az ma is elvárható a csuklós autóbuszoktól.
Budapest 2004. márciusa
Vissza a főoldalra |
Legutóbb módosítva:
2004. október 7.
|