A cég múltja egészen 1880-ig nyúlik vissza, amikor is a Temesvárról Budapestre költözött Krayer Emil festékkereskedést alapított. Cégét Krayer E. és Társa néven jegyeztette be. A gyártást eleinte különféle helyeken végezte, 1895-ben már újpesti gyárat is feltüntettek egy számlán. Az első gyár azonban még nem az általunk is ismert dunasori volt, hanem a Csokonai utcában működött, mígnem 1913-ban megvásárolta gróf Károlyi Lászlótól a Dunasor 11. alatti telket, ahol először rézgálicot és azután 1917-től csaknem 90 esztendeig festéket gyártottak.

A gyár a vasúti szállítási módot csak jóval a környező vágányok kiépülése után, 1918-tól vette igénybe. Ekkor a Zsilip utcai kitérőhöz csatlakozva egy 193 m hosszú iparvágányt létesített. Az iparvágány első ábrázolása az alábbi rajzról ismert.


Már a kezdetben, de a későbbiekben is, főként az állami nagy cégeknek gyártottak itt ipari lakkokat és festékeket. Erről tanúskodik a Magyar Királyi Állami Hidak lgazgatóságának bizonyítványa, mely szerint a Margit, a Ferenc József és a Lánchíd Krayer festék bevonata a szokásosnál sokkal tovább, 10-11 évig tartott.


1928-ban jelentősen bővítették a porfestékek gyártását. Egyébként ipari lakkokat, zománcokat, lenolajkencét, alapozókat gyártottak.

1935. évi ábrázolás

1944. évi ábrázolás

Az üzem madártávlati képe az alábbi ábrán látható.

1948-ben a gyárat államosították, neve ekkortól Magyar Lakkfestékipari Vállalat lett. 1949-ben több cég a volt Krayer gyár területén létrehozta a Lakk- és Festékipari Kutató Laboratóriumot. 1959-ben újabb átszervezéssel - öt nagy festékgyár összevonásával - létrehozták a Lakk- és Festékipari Vállalatot. Az egész iparágat összefogó szocialista nagyvállalatnak a Magyar Lakkfestékipari Vállalat lett az I.sz. Gyára, és központjának székhelye. Iparvágányát időközben a mellette lévő, és területén áthaladó Pannónia Bőrgyár is használta rakodásra. Ez meglehetősen bonyolult kiszolgálást tett szükségessé, különösen, ha a Budalakkhoz is kocsit kellett beállítani, mint az az 1959-es teherforgalmi kiszolgálási utasítás rendelkezéseiből az alábbiakban olvasható:

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

A kiszolgálás Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca - Baross utca - Aranyköz - Zsilip utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62 között 5-600 kocsi/év között mozgott (a Pannónia Bőrgyárral együtt). A gyár neve 1968-tól ismét változott: ezután Budalakk Festék- és Műgyantagyárnak hívták. Az iparvágány elrendezése az idők során nem sokat változott. Az alábbiakban az 1960-70. közötti időszak látható.

Helyszínrajz 1962-ből, valamint 1971-ből »

Az 1980-as évek elejére a villamosvasúti teherszállítás volumene csökkent. Egyre több vállalat a közúti szállítási módra tért át. Az újpesti hálózat nagy részén 1982-ben megszűnt a teherszállítás. A Budalakk iparvágánya 1982. május 15-én szűnt meg. Az üzem akkor még tovább működött. Hosszas előkészítés után 1987-ben világbanki hitelből indult be Közép-Európa legkorszerűbb festékgyártó üzemének építése. Az óriási üzem nagyon gyorsan felépült 1990-re, de a világpolitikai és gazdasági körülmények még gyorsabban változtak, és már az elkészülés idejére kihátrált mögüle a felvevőpiac.


A rendszerváltáskor, az 1990-ben Budalakk Kereskedelmi Kft-vé átnevezett céget 1994-ben privatizálta a ÁVÜ. Az újpesti gyár hosszú vergődés után három részre szakadt, de már ez sem segített a csődbe jutott cégen. A 2000-ben alapított három cég egyike, a Budalakk Innova Kft. a szomszédos telken, a Zsilip utca túloldalán működik tovább.


A gyártelepet végül 2004-ben lebontották.

Az üzem bontása 2004-ben

Az iparvágány ezen a kapun ment be a Zsilip utcából

A telep látképe bontás után 2006-ban, háttérben a még álló volt Pannónia Szőrmegyárral