Címlap
 Szombathelyi villamosok  
1
7
A képen ugyanott, a Király utcában láthatjuk a kétféle szombathelyi motorkocsitípust, az 1-es és a 7-es villamost.
Szombathelyen a villamosvasút létesítését 1895-ben határozták el. A közúti vasútat a Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. (VEMR) építette ki, az üzemet az 1897-ben megépült ikervári vízierőmű kapacitására alapozva. A villamosvonalat a régi pályaudvari épület és a Nagykar utcában lévő kocsiszínig és áramátalakító telepig építették ki, 1000 mm-es nyomtávval, Phoenix-sínekkel. A vonal hossza így kezdetben 1,6 km lett.

Az üzembevétel 1897. június 4-én történt meg, három motorkocsival.

2A 2-es motorkocsi még a vonal átadásakor, a félkész, Gyöngyös patak feletti híd előtt, a vonal megnyitása idején.
 Az első három motorkocsit (1-3) a Neuhausen am Rheinfall-i Sweizerische Industriegesellschaft építette, villamos berendezését a genfi Compagnie de l'Industrie Electrique et Mechanique szállította. 

Ezek a motorkocsik troliszedős kivitelűek voltak. Eredetileg nyitott peronúak voltak a kocsik, a járművek csak később kaptak zárt szélvédőt. A zártperon kialakításánál figyelembe kellett venni, hogy a kézifékkar túlnyúlt a homlokfalon. Azért, hogy a homlokfalban ne akadjon el a kar, itt elöl egy kidudorodása lett a villamosoknak. A feljárók nagyon elöl helyezkedtek el, a vezetőt nemigen védte semmi a kereszthuzat ellen. A peronnak a feljáró mögött volt még egy-egy oldalablaka, a kocsi utastere csak a középső, ötablakos részen helyezkedett el. Itt kétoldali hosszülések helyezkedtek el. Érdekesség, hogy a kocsik homlokfalára az '50-es évekig postaláda is fel volt szerelve. 

1900-ban újabb két motorkocsit vásároltak, melyeket 1901-ben vehettek üzembe. A 4-5-ös motorkocsi kivitele megegyezett a korábbi kocsikkal, de ezúttal a gyártó már valószínűleg a Roessemann & Kühnemann volt. Ezek a villamosok már eleve zártperonosak lehettek. 
11A 11-es számú nyitott pótkocsi a Roessemann & Kühnemann katalógusfotóján.
 1900-ban két nyitott pótkocsit is gyártott a Roessemann & Kühnemann újpesti gyára, melyek jellegzetes méretei megegyeztek a motorkocsikkal. A két pótkocsi 11-12-es pályaszámot kapott a VEMR-nél. A két pótkocsit 1901-ben vették üzembe, de valószínűleg még ugyanebben az évben át is építették őket zártszekrényű motorkocsivá. 

A mellékelt képen megfigyelhető a pótkocsi felszereltsége: a középső kocsirészen lévő kétoldali hosszülés, a peronra felszerelt kézifék. Légfék nem volt sem a motorkocsikon, sem ezeken a rövidéletű pótkocsikon. Érdekesség a felhajtható lépcsőfok a feljáróknál. A motor- és pótkocsik valószínűleg merevtengelyesek voltak, rövid (1600 mm-es) tengelytávon. Ennek megfelelően a későbbi magyar kocsiépítési szokásoktól eltérően nagyméretű, a drezdai-alvázhoz hasonló alvázszerkezete volt a kocsiknak. 
2A 2-es számú motorkocsi már beüvegezett szélvédőkkel, valószínűleg már a két háború között, amikor a pályaszám és cégjelzés a díszléc vonalába került. A kép a Berzsenyi téren készült (?).
A motorkocsik (1-5) jellegzetes műszaki adatai:
 
ütközők közötti hossza: 7160 mm
tengelytáv: 1600 mm
szélesség: 1930 mm
magasság: 3370 mm
ülőhelyek száma: 18
motorteljesítmény: 1 x 15 LE
A pótkocsikból kialakított motorkocsik (11-12) jellegzetes adatai is megegyeztek a fentiekkel, csak a szekrény ablakkialakítása tért el. A két kocsi pályaszámát a '20-as évek során 6-7-esre változtatták. 

Érdekesség, hogy a soproni villamosok kialakítása is megegyezett ezekkel a kocsikkal - nem csak az ottani motorkocsiké, de az ottani nyitott pótkocsikból kialakított motorkocsiké. Tulajdonképpen Sopronban ugyanazt az átalakítást végezték el, mint ami a szombathelyi kocsikkal történt. 
7 és 6A pótkocsiból motorkocsivá átépített 6-os és 7-es villamos találkozik a Fő téri kitérőben.
 Az új motorkocsik és pótkocsik beszerzésére azért volt szükség, mert 1899-ben átadták a szombathelyi villamos új vonalszakaszát, a város nyugati része felé. Hamarosan ezt egy kisebb vonalbővítés követte a pályaudvar előtt: 
  • 1899. november 15.: Óperint utcai és Kálvária utcai vonal átadása; 
  • 1903. december 18.: vonalhosszabbítás a pályaudvar új felvételi épületéig. 
1913-14 körül új kocsiszínt építettek a Kálváriánál, ezzel az eredeti Nagykar utcai vonalszakaszt valószínűleg felhagyták. 
16A 16-osra továbbszámozott motorkocsi 1952-ben, a jármű utolsó útján. Megfigyelhető a leszerelt postaláda helye, valamint hogy oldalt elmaradt a kocsik átszámozása.
 Az egyvágányú pálya 7 vagy 14 perces ütemű közlekedést tett lehetővé. A két háború között komolyabb változás nem volt az üzemvitelben. A II. világháború után, 1950-ben a város átvette az üzemet, Szombathelyi Villamos Vasút (SZVV) néven. Valószínűleg ezután állhattak át a troliszedőről a líraszedős üzemre. 

A hét régi motorkocsit egyszerre, 1952. december 21-én vonták ki a forgalomból. Már 1951-ben megérkezett az öt, sínautóból átalakított kis motorkocsi, melyeket Budapesten, a Dózsa főműhelyben építettek. Ekkor a régi motorkocsikat átszámozták 1-7 -> 11-17-re. 1952. végén pedig forgalomba helyezték a két, volt BKVT J típusú kocsiból átépített villamost is, amivel fölöslegessé vált a régi kocsik üzemeltetése. 

A szombathelyi villamosüzem 1974. augusztus 20-ig üzemelt. 

Állományi adatok

pályaszám
üzembehelyezési év
átszámozva
selejtezve
megjegyzés
1
1897.06.04.
1951.12.20.: 11
1952.12.21.
 
2
1897.06.04.
1951.12.20.: 12
1952.12.21.
 
3
1897.06.04.
1951.12.20.: 13
1952.12.21.
 
4
1901.
1951.12.20.: 14
1952.12.21.
 
5
1901.
1951.12.20.: 15
1952.12.21.
 
11
1901.
'20-as években: 6
1951.12.20.: 16
1952.12.21.
eredetileg nyitott pótkocsi, 
1901-ben1 motorkocsivá építették át [2]
12
1901.
'20-as években: 7
1951.12.20.: 17
1952.12.21.
eredetileg nyitott pótkocsi, 
1901-ben1 motorkocsivá építették át [2]
Megjegyzés: 1 - egyes források szerint az átépítés 1910-re tehető, 1910.10.24-i MTR vizsgával.
3
1
A Kálvária végállomás, az 1899. november 15-i vonalhosszabbítás végállomása. 
Az első felvétel a 3-as motorkocsiról készült még 1905 előtt. Ezen a képen valószínűleg az eredeti beüvegezés látható, a későbbiekben kicserélhették. 
A második, később készült fotón már megnőttek a fák és rácsosra cseréltek két oszlopot: ezen a színezett képen az 1-es motorkocsit láthatjuk vörösbarna-vajszín fényezéssel (azonban a leírások zöld-fehér színt említenek). Megfigyelhető ezen a képen az 1913-14-ben épült kocsiszíni vágánykapcsolat (a képen balra ágazik ki), sőt egy végkitérő is (jobbra ágazik ki), ami a '60-as évekre eltűnt.
Pályaudvar
A villamosvonal új pályaudvari állomásépület melletti végállomása, az 1903. december 18-i vonalhosszabbítás végpontja. A II. világháború után új végállomást alakítottak ki a parkosított részen.
Készítette: Németh Zoltán Ádám
A felhasznált képek egy része a Régi magyar villamosok c. könyvből valamint Szelényi Gábor gyűjteményéből származnak.

Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek. Ahol bizonytalanság vagy ellentmondás lehetséges az adatokban, külön hivatkozok az forrásra.
Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a szerzőhöz, vagy a webmesterhez!

Felhasznált irodalom:
Dr. Kubinszky Mihály, Lovász István, Villányi György - Régi magyar villamosok

2004.06.