(A volt Damjanich telep címe: Budapest, VII. ker. Damjanich u. 15.)
A telep megszűnt 1997-ben
 



A Damjanich utcai telep funkcionális meghatározása nem is olyan egyszerű, mert volt kocsiszín, főműhely, áramfejlesztő telep, sínautógarázs, áramátalakító és troligarázs is története során. Most megpróbálom röviden áttekinteni ezeket a stációkat.

Kocsiszín

A PKVT Damjanich utcai telepe

A Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) 1868. május 9-én nyitotta meg Damjanich utcai vonalát. A rákövetkező évben lóvasúti kocsiszínt építtetett a Damjanich és Bethlen Gábor utcák sarkán lévő telken.


A Damjanich utcai pályaudvar vágányzatának helyszínrajza

A szimmetrikus elrendezésű (alaprajzú) Damjanich utcai forgalmi telep főbb létesítményei - az utcai bejárattól kezdve - a következők voltak: egy-egy üzemi épület, egy-egy istálló, majd középen a hat vágányos kocsiszín, a telek két oldalán pedig - a kocsiszínnel párhuzamosan - egy-egy újabb istálló, végül a három vágányos (3 állásos) műhelycsarnok, oldalain kisebb helyiségekkel (szakműhelyekkel). A telepnek vágánykapcsolata a Damjanich utca felől volt. A műhely jól felszereltségét bizonyítja, hogy volt időszak, amikor itt javították a budai lóvasút (BKVT) járműveinek kerékpárjait is.


Egy 1884. évi térképrészlet. Ekkor a Betlen Gábor utca még nem is létezett.

Áramfejlesztő telep, villamos kocsiszín


A villamosítás során épült új Damjanich kocsiszín, előtte a 428 psz-ú motorkocsi

A XIX.század végén a lóvasúti vonalakat gyors ütemben villamosították. A Damjanich utcai vonalra 1897-ben került sor. Ezzel egyidőben Damjanich forgalmi telepen áramfejlesztő telepet létesítettek és teljesen átépítették a kocsiszínt. Az átalakított telepet 1897. december 18-án helyezték üzembe.

Egy 1900-as kimutatás alapján az összesen 1425 m-es vágányhosszból 151 m vezeték nélküli, 320 m alsó-, 194 m alsó- és felső, 760 m pedig felsővezetékes vágány volt.

Az áramfejlesztő telep jelleg 1919-ben szűnt meg. Ezután a létesítmény áramátalakítóként működött tovább. Ekkor a kocsiszín vágányhossza 1459 m volt.


A telep vágányhálózata 1935-ből

Autóbusz-, sínautóbuszüzem


Egy áttekintő térkép 1937-ből - itt még nincs sok változás 1935-höz képest
A sematikus vágánykapcsolatot mutatja ez az 1941. évi ábra
                                                                                      
A Damjanich utcai telep 1938-1948. között autóbuszüzemi, ezen belül 1942-1947. között sínautóbuszüzemi telep volt. 1945-1948 között ideiglenesen autóbusz főműhelyi feladatokat is ellátott. A telep korábbi vágányhosszát használat hiányában lecsökkentették.


A telep visszafejlesztett vágányhálózata 1945-ben

1945-ben megszűnt a Damjanich utcai villamosvonal. A telep vágánykapcsolatát továbbra is biztosították az 1912-ben épített Bethlen Gábor utcai vonalról.


Autóbusz főműhely 1948-ban /Filmhíradók online/

Trolibuszüzem

A Damjanich utcai telepet 1950-től a trolibuszüzemnek adták át. Vágánykapcsolata iparvágányként belső kiszolgálási feladatokra továbbra is megmaradt.


Üzemképtelen trolibusz szállítása, előtérben az iparvágány

A troligarázs a Damjanich utca felől. Itt is jól kivehető az iparvágány

Troligarázs a Bethlen Gábor utcai villamosvonallal


1955-ben újabb változás történt, ugyanis a Bethlen Gábor utcában is megszűnt a villamosközlekedés.
Ekkor azonban egy üzemi összekötő vágányt még megtartottak a belső teherszállítási feladatok ellátása céljára.
A vágány a Baross téri villamos-csomópontból ágazott ki.
A korabeli utasítás szerint az összekötővágányon alkalmazható megengedett legnagyobb sebesség 10 km/h volt.

 A Baross tér vágányhálózatának ábrázolása 1961-ből »
A kép bal oldalán látható egyvágányú szakasz volt a Damjanich telep felé vezető iparvágány »

                                                      

Az iparvágány 1968-ban szűnt meg, amikor a 2-es metró első szakaszának építéséhez kapcsolódva rendezték a Baross teret az ottani villamos vágányhálózattal együtt. Ekkor a Bethlen Gábor utca felé vezető vágánykapcsolatot már nem építették vissza.

1962-ben üzembe helyezték az új Pongrác úti troligarázst, a Damjanich telep jelentősége a 70-es, 80-as években lecsökkent. Szerepét fokozatosan az új telephely vette át, mígnem 1997-ben végleg bezárták.


Térképi ábrázolás az 1990-es évekből

A bezárás után a telepet kiürítették, az iparvágány maradványa azonban ekkor még fellelhető volt. Az alábbi négy kép nem sokkal a bezárás után, 1998. januárjában készült.




Fotók: Szelényi Gábor
Az ezredforduló táján a BKV értékesítette az ingatlant. A régi csarnokot megtartották és felújították, ma egy szupermarket működik benne. Az áramátalakító ugyanakkor továbbra is üzemel, a környező utcák trolibuszvonalait táplálja.

A Bethlen Gábor utca kockakő burkolatában még sokáig fellelhetőek voltak az iparvágány nyomai, 2005-ben azonban a kockakövet eltávolították, az utcát leaszfaltozták.



Fotók: Hamster

Felhasznált irodalom: Varga Károly - Fejezetek a városi- és az elővárosi vasutak járműjavító műhelyei, főműhelyei,
kocsiszínjei, járműtelepei és fűtőházai történetéből.  Vasúthistória Évkönyv.
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, a BKV kiadványa 1987.
Hamster oldala: Elveszett sínek

Vissza a kocsiszínekhez Vissza az iparvágányokhoz Vissza a kezdőlapra