|
A BKV - Ikarus trolibuszok |
|
|
|
|
|
|
Érdekes hullámzásokon esett át Budapesten a trolibuszközlekedés. Az '50-es évek kampányszerű kiépítése után a '60-as években a hálózat terjeszkedése megállt. A trolibuszok ekkor világszerte visszaszorultak, az évtized végére Budapesten is elhatározták, hogy fokozatosan felszámolják a trolivonalakat. Végül csak a Baross utcai vonal megszűntetéséig jutottak el (1973. XII. 2.). Érdekes volt, hogy erre az időszakra esett a ZIU-5-ösök beszerzése, azzal a megjegyzéssel, hogy ez lenne a Budapestre beszerzett utolsó trolibusz sorozat.
Az 1973-as olajválság (mely 1973. októberében robbant ki) azonban véget vetett az olcsó üzemanyag korszakának. Kezdetben ez nem érintette a szocialista országokat, de a későbbiekben Magyarországra is "begyűrűzött" a hatása. Így aztán a BKV és a Fővárosi Tanács VB Közlekedési Főigazgatóságának 1974-es szeptemberi egyeztetése nyomán olyan döntés született, hogy a trolibuszhálózatot meg kell tartani. Ennek nyomán a '70-es évek második felében újra virágzásnak indult a trolihálózat: új vonalakat építettek ki, és gyakorlatilag lecserélték a teljes trolibusz flottát - "relatíve" korszerűre. Ekkorra datálhatjuk az első IK-280-as trolibusz sorozat forgalomba állítását: az IK-280.91-eseket, trolis berkekben közismertebb nevükön a 100-asok megjelenését. Ezen túl a '70-es évek legvégén az Ikarus gyár intenzív kísérletezésbe kezdett korszerű trolibusz gyártását megcélzandó. Az ekkoriban gyártott prototípusokról itt lehet olvasni.
A '80-as években a trolibuszhálózat növekedése Budapesten ismét megállt, a járműpark viszont a második IK-280-as trolibuszsorozat megjelenésével ugrásszerűen fejlődött. Ezek voltak az IK-280.93-as trolibuszok, a 200-asok, melyeket a BKV-nál mindenki csak "GVM" néven emleget. Bővebben róluk itt lehet olvasni.
Az 1974-es Fővárosi Tanácsi határozat adott egy első lökést egy új trolibuszjármű tervezéséhez, és az ekkorra már jelentősen túlfutott IK-60-asok cseréjéhez. Még ebben az évben egy üres szóló és egy csuklós Ikarus szekrényt vásárolt a BKV, melyeket selejtezésre ítélt ZIU-5-ösök berendezésével szereltek fel. Ezekből lett a két új prototípus trolibusz: a későbbi 100-as és a 600-as.Az IK-260.T1-es trolibusz: a 600-as
A 600-ast tehát egy IK-260-as szekrénybe építették, mely eredetileg autóbusznak lett szánva - bizonyítja ezt eredeti Volán-sárga fényezése is. Főáramkörű elektromos berendezése nem tért el a ZIU-5-ösökétől, a gyengeáramú és segédüzemi részek viszont változtak (például az Ikarus-okon szokásos levegős ajtóműködtetés vagy a 600 V-os táplálású kormányrásegítő szervó felszerelésével). A későbbi 100-as sorozatú trolibuszok is hasonló módon lettek kialakítva.
Néhány műszaki adata:Állományba ténylegesen 1976. II. 5-én vették a trolibuszt. Eredeti szándék szerint ezt a járművet egy szóló sorozat követte volna, a 100-asok mintájára. Hogy ez nem következett be, annak az volt az oka, hogy a Szovjetunió ekkorra már tömegtermelésben tudta szállítani a ZIU-9-es trolibuszokat, melyek másfélszer alacsonyabb árúak voltak a házilagosan gyártott Ikarus-nál (melyhez a villamos berendezést ekkor még csak a Szovjetunióból tudták volna beszerezni). Annak ellenére is, hogy a 600-as néhány tulajdonságában jobb volt a ZIU-nál: előnyösebb volt utastérelrendezése, jobb volt a rugózása, mely biztosabb áramszedőkapcsolatot jelentett a rázósabb utakon. Ezen túl kisebb tengelytávolsága következtében fordulékonyabb volt a ZIU-knál, jobban lehetett manőverezni vele. Emellett vezetőállásából is elmaradt a ZIU-kban szokásos hangzavar, mivel a kontaktorszekrény a padló alatti ládatérbe volt elrejtve. Megoldott volt az alkatrészutánpótlása is (az idők során nem véletlenül a budapesti ZIU-k alkatrészeiket tekintve teljesen "elikaruszosodtak").
hossza: 11000 mm ülőhelyek száma: 22 szélessége: 2500 mm állóhelyek (5 fő/m2): 53 magassága: 3040 mm motortípus: DK-207 G tengelytáv: 5400 mm teljesítménye: 110 kW
A járművezetők ezen tulajdonságai miatt kedvelték a 600-ast, így gyakorlatilag rendszeresen futott 19 éven keresztül. Végül 1995. VIII. 11-én selejtezték, az utolsó 100-asokkal együtt.
A 600-assal gyakorlatilag egyidőben készült el a 100-as prototípus csuklós trolibusz is. Hasonlóan a 600-ashoz, ebbe is egy selejtezett ZIU-5-ös villamos berendezése és motorja került. A jármű próbafutásait 1975. során végezte, főleg a 75-ös vonalon. Ezután 1976. I. 2-án vették állományba. A kocsit 1991. VI. 20-án selejtezték, ezután a Pongrác telepen félreállítva állt kiállítási céllal. Miután felújítására nem jutott pénz, időközben alkatrészbányának használták kényszerből (azaz a napi fenntartáshoz szükséges hiányzó alaktrészeket néha erről a kocsiról szerelték le). Így aztán állapota súlyosan leromlott, míg 2000-ben végül szétvágták.Az IK-280.T1-es csuklós trolibusz: a 100-as
A 100-as prototípus trolibuszt - ellentétben a 600-assal - egy 78 darabos sorozat követte. Ennek az volt az oka, hogy Szovjetunió nem volt képes csuklós járművet gyártani még közel egy évtizeden át, és ezen túl KGST relációban sem gyártott senki csuklós trolibuszt.A 100-as széria (IK-280.91)
A 100-as sorozat beszerzése két részletben történt:A sorozat legyártása a bevált módon történt: a kocsiszekrényt az Ikarus szállította, a berendezést pedig a BKV szerelte be a selejtezett ZIU-5-ösök alkatrészeiből. A ZIU-5-ösök működéséről itt találhatunk leírást, ezzel megegyező volt a 100-asok főáramkörű kialakítása. A segédüzemi berendezések a 600-assal egyezőek voltak.
év 1976. 1978. állományba vett járművek száma 56 23 pályaszámok 100-155 156-178
A 100-asok néhány műszaki adata:Az Ikarus gyár 1978. körül addig példa nélkül álló kísérletezésbe fogott. Több prototípus trolibusz is készült keleti és nyugati piacra egyaránt. Ezek előzményeként (?) viszont már a 100-as sorozatban is voltak kísérleti és különleges járművek:
hossza: 16500 mm önsúlya: 12200 kg szélessége: 2500 mm befogadóképesség (ülő/álló): 35/78 magassága: 3347 mm padlómagasság: 920 mm tengelytáv: 5400 mm
6200 mmmotor: DK-207 G
(110 kW)fordulókör sugár: 10,7 m hajtott tengely: középső (B)
A 100-as trolibuszok először a 75-ös vonalon jelentek meg. A második (1978-as széria) pedig már előkészületi lépés volt a frissen kiépített Zuglói hálózat "benépesítésére"; a 80-as, és hamarosan a 81-es vonalon közlekedtek. A maradék csuklós ekkoriban a 79-esen járt vegyesen szóló járművekkel.
A sorozat selejtezését a '80-as évek végén kezdték meg, a GVM-ek beszerzésével. Az utolsó 100-asokat azonban csak 1995-ben vonták ki a forgalomból, addig a csuklós vonalakon vegyesen keveredve közlekedtek a 200-asokkal. Járművezetői szempontból ez néha kellemetlen volt, leginkább azért, mert a 100-asoknak a ZIU-khoz hasonlóan még a bal lábon volt a fékpedál. Előfordult olyan eset is, hogy a sofőr szolgálata során egy 200-asból egy 100-asba ült át: és ha nem "állt át" a vezető lába, akkor kellemetlen meglepetésekben részesülhetett (olyan balesetről minden esetre nem tudok, ahol a trolivezető félrefékezett volna).
Selejtezésük üteme a következőképpen alakult:Részletes állományi adatok
év 1986. 1987. 1988. 1989. 1991. 1993. 1995. selejtezett járművek száma 1 1 21 27 11 5 13
Ezen túl a BKV Kísérleti Üzeme folytatott további trolibusz összeszerelést,
mely a későbbiekben alakult át Obus Kft.-vé. Az általuk tervezett és gyártott
IK-280-as trolibuszokról szól ez a
lap.
Felhasznált irodalom:
Hajtó
Bálint állományi adatai