A Damjanich utcai telep funkcionális
meghatározása nem is olyan egyszerű, mert volt kocsiszín, főműhely,
áramfejlesztő telep, sínautógarázs, áramátalakító és troligarázs is
története során. Most megpróbálom röviden áttekinteni ezeket a
stációkat.
Kocsiszín
A
PKVT Damjanich utcai telepe
A Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) 1868. május 9-én nyitotta meg
Damjanich utcai vonalát. A rákövetkező évben lóvasúti kocsiszínt
építtetett a Damjanich és Bethlen Gábor utcák sarkán lévő telken.
A Damjanich utcai pályaudvar
vágányzatának helyszínrajza
A szimmetrikus elrendezésű (alaprajzú) Damjanich utcai forgalmi telep
főbb létesítményei - az utcai bejárattól kezdve - a következők voltak:
egy-egy üzemi épület, egy-egy istálló, majd középen a hat vágányos
kocsiszín, a telek két oldalán pedig - a kocsiszínnel párhuzamosan -
egy-egy újabb istálló, végül a három vágányos (3 állásos)
műhelycsarnok, oldalain kisebb helyiségekkel (szakműhelyekkel). A
telepnek vágánykapcsolata a Damjanich utca felől volt. A műhely jól
felszereltségét bizonyítja, hogy volt időszak, amikor itt javították a
budai lóvasút (BKVT) járműveinek kerékpárjait is.
Egy 1884. évi térképrészlet.
Ekkor a Betlen Gábor utca még nem is létezett.
Áramfejlesztő telep, villamos
kocsiszín
A villamosítás során épült új
Damjanich kocsiszín, előtte a 428 psz-ú motorkocsi
A XIX.század végén a lóvasúti vonalakat gyors ütemben villamosították.
A Damjanich utcai vonalra 1897-ben került sor. Ezzel egyidőben
Damjanich forgalmi telepen áramfejlesztő telepet létesítettek és
teljesen átépítették a kocsiszínt. Az átalakított telepet 1897.
december 18-án helyezték üzembe.
Egy 1900-as kimutatás alapján az összesen 1425 m-es vágányhosszból 151
m vezeték nélküli, 320 m alsó-, 194 m alsó- és felső, 760 m pedig
felsővezetékes vágány volt.
Az áramfejlesztő telep jelleg 1919-ben szűnt meg. Ezután a létesítmény
áramátalakítóként működött tovább. Ekkor a kocsiszín vágányhossza 1459
m volt.
A telep vágányhálózata 1935-ből
Autóbusz-, sínautóbuszüzem
Egy áttekintő térkép
1937-ből - itt még nincs sok változás 1935-höz képest
|
A sematikus
vágánykapcsolatot mutatja ez az 1941. évi ábra
|
A Damjanich utcai telep 1938-1948. között autóbuszüzemi,
ezen belül 1942-1947. között sínautóbuszüzemi telep volt. 1945-1948
között
ideiglenesen autóbusz főműhelyi feladatokat is ellátott. A telep
korábbi vágányhosszát használat hiányában lecsökkentették.
A telep visszafejlesztett
vágányhálózata 1945-ben
1945-ben
megszűnt a Damjanich utcai villamosvonal. A telep vágánykapcsolatát
továbbra is biztosították az 1912-ben épített Bethlen Gábor utcai
vonalról.
Autóbusz főműhely 1948-ban /Filmhíradók online/
Trolibuszüzem
A Damjanich utcai telepet 1950-től a trolibuszüzemnek adták át.
Vágánykapcsolata iparvágányként belső kiszolgálási feladatokra továbbra
is megmaradt.
1955-ben újabb változás történt, ugyanis a Bethlen Gábor utcában is
megszűnt a villamosközlekedés.
Ekkor azonban egy üzemi összekötő
vágányt még megtartottak a belső teherszállítási feladatok ellátása
céljára.
A vágány a Baross téri villamos-csomópontból ágazott ki.
A korabeli utasítás szerint az összekötővágányon alkalmazható
megengedett legnagyobb sebesség 10 km/h volt.
A Baross tér vágányhálózatának ábrázolása
1961-ből »
A kép bal oldalán látható egyvágányú szakasz volt a Damjanich telep
felé vezető iparvágány »
|
|
Az iparvágány 1968-ban szűnt meg, amikor a 2-es metró első szakaszának
építéséhez kapcsolódva rendezték a Baross teret az ottani villamos
vágányhálózattal együtt. Ekkor a Bethlen Gábor utca felé vezető
vágánykapcsolatot már nem építették vissza.
1962-ben üzembe helyezték az új Pongrác úti troligarázst, a Damjanich
telep jelentősége a 70-es, 80-as években lecsökkent. Szerepét
fokozatosan az új telephely vette át, mígnem 1997-ben végleg bezárták.
Térképi ábrázolás az 1990-es
évekből
A bezárás után a telepet kiürítették,
az iparvágány maradványa azonban ekkor még fellelhető volt. Az alábbi
négy kép
nem sokkal a bezárás után, 1998. januárjában készült.
Fotók:
Szelényi Gábor
Az ezredforduló táján a BKV értékesítette az ingatlant. A régi
csarnokot megtartották és felújították, ma
egy
szupermarket működik
benne. Az
áramátalakító ugyanakkor továbbra is
üzemel, a környező utcák
trolibuszvonalait táplálja.
A Bethlen Gábor utca kockakő burkolatában még sokáig fellelhetőek
voltak az iparvágány nyomai, 2005-ben azonban a kockakövet
eltávolították, az utcát leaszfaltozták.
Felhasznált
irodalom: Varga Károly - Fejezetek a városi- és az elővárosi vasutak
járműjavító műhelyei, főműhelyei,
kocsiszínjei, járműtelepei és fűtőházai történetéből.
Vasúthistória Évkönyv.
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, a BKV kiadványa 1987.