Mechanikai Szállítóberendezések Gyára Rt. néven 1918-ben céget alapítottak, melynek székhelye Újpesten, a Baross utca nyugati oldalán lévő telephelyre költözött be. A gyárba a BURV megyeri vonalából iparvágányt fektettek. A 154 méter hosszú vágányzat a kapun belül kettéágazott és két csonkavágányból állt. Első korabeli ábrázolását az alábbi rajz mutatja.


1924-ben a cégnevet Bányagépek és Mechanikai Szállítóberendezések Gyára Rt-re változtatták. A vállalat üzletkörébe drótkötélpályák, aknaszállítógépek, szén- és ércelőkészítő gépek, osztályozók, csúszdák, emelőgépek, mechanikai berendezések gyártása, illetve felszerelése tartozott.
Az európai államokon kívül a gyár exportpiacai közé számított - egyebek között - az USA, Egyiptom és Palesztina is. A foglalkoztatott munkások átlagos létszáma a háború előtt évi 200-400 fő körül mozgott.
     

A vágányhálózat az 1940-es évek végéig nem változott számottevően. A II. világháború éveiben a vállalat erőteljesen bekapcsolódott a háborús termelésbe, gyártmányainak zöme azonban csak közvetett hadi- szállításnak volt tekinthető: bányagépeivel és berendezéseivel a szén- és ércbányászat működését biztosította. A közvetlen hadirendelések sem fegyverek gyártására, hanem a honvédség számára szükséges szállító- és emelőberendezések készítésére vonatkoztak. 1944 decemberében - az üzembénítást elrendelő katonai parancs értelmében - leszerelték és elszállították a gyár legfontosabb gépeit. Ezekben a napokban a foglalkoztatott munkások létszáma már csak 130- 140 főt tett ki. A Budapest felszabadításáért vívott harcok során a gyár csak jelentéktelen, harci cselekményekből eredő károsodást szenvedett. 1945. január hó végén a gyár szovjet katonai parancsnokság alá került és más gyárakból odaszállított gépekkel néhány hónapig a Vörös Hadsereg harcoló alakulatai részére dolgozott. Ezt követően - 1947 végéig - a jóvátételi gyártás került előtérbe. A szovjet és jugoszláv szállítások a termelési kapacitást kezdetben kb. 80 százalékban, később 40 százalékban foglalták le, a fennmaradó szabad kapacitást a hazai kőszénbányák részére szükséges szállító- és osztályozó berendezések gyártására fordították. Az 1946-1947. években a vállalat átlagosan 240-290 munkást foglalkoztatott.

1948. március 26-án a bányagépgyárat államosították. 1949 márciusában a cégnév BAMERT Bányagépgyár N.V.-re változott.


Az 1950-es évek második felében, a termelés felfutásával szükségessé vált a telephely bővítése. Egy új telephelyet létesítettek a Baross utca túloldalán, a régivel közel szemközt. Az 1959-es helyszínrajz már tartalmazza az új telephely vágányhálózatát is.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

1952-től 1962. június 30-ig a cég DUCLOS Bányagépgyár néven működött.
Az iparvágány kiterjedése 1962-ben 447 méteres volt. Kiszolgálása Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca - Baross utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62. között 750-850 kocsi/év körül mozgott.


Az 1959-es állapothoz képest az új telep déli részén (az 1962-es kép tetején) megszüntették a második bejáratot és az ahhoz kapcsolódó vágánylírát, így a vágányok nagy része csonka lett.
Eközben - a Bányászati Villamosszerelvényeket Előállító Vállalat beolvasztása kapcsán - 1962. július 1-től a cég neve Budapesti Bányagép és Bányavillamossági Vállalatra módosult. A vállalat 1964. július 1-i hatállyal el- veszítette addigi önállóságát: a továbbiakban a négy cég összevonásából megszületett Országos Bányagépgyártó Vállalat egyik gyáregységeként, Budapesti Bányagépgyár néven folytatta tevékenységét.

Egy 1971-es ábrázolás

A helyszínrajzok a régi telephelyet 1971-ig mutatják, ezután azt valószínűleg felhagyták. Később a Tungsram egyik telepeként szolgált.


Az 1970-es évek végére a villamosvasúti teherszállítás volumene csökkent. Egyre több vállalat a közúti szállítási módra tért át. Az újpesti hálózat nagy részén 1982-ben megszűnt a teherszállítás. A Bányagépgyár iparvágányának kiszolgálási szerződését a BKV 1981.12.31-vel felmondta, a vágányt 1982-ben selejtezték, majd el is bontották.


Érdekes szituáció volt, hogy a 8-as villamos forgalma, ahonnan az iparvágány kiágazott, 1980. december 31-én megszűnt, az iparvágány azonban még egy évig tovább üzemelt.

Azóta a gyártás megszűnt, a telephelyen sok kis cég telepedett meg.

A kiágazás és a telephelyen belüli vágánymaradványok 2000-ben

A Baross utcai vágánymaradványok az utca 2002. nyári leaszfaltozásáig voltak láthatóak.