A Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamos Közúti Vasút Rt. (BURV) 1896. év elején adta át Lehel úti és Megyeri villamosvonalát. A személyszállításon kívül azonban már a kezdetektől nagy szerepet szántak a teherszállításnak is. Kifejezetten a teherszállítás céljából építettek egy 941 m hosszú szárnyvonalat a Megyeri vonal Baross utcai szakaszából kiágazva az Arany közön és annak folytatásában a Váci úton keresztük az állami védőtöltésen (Zsilip utcán) át az akkori Duna partig (Duna sor), ahol észak felé egy kisebb teherpályaudvart létesítettek nagyjából a mai Zsilip és Tímár utcák között.


Az 1896. június 27-én villamos üzemmel átadott vonalnak a kiépítését akkoriban még nem elsősorban a környező gyárak vasúti kapcsolata indokolta, sokkal inkább Újpest akkori Duna-parti hajókikötőjének elhelyezkedése (ma a Duna az időközben bekövetkezett feltöltések következtében több száz méterrel távolabb került), mely lehetőséget kínált az egyes gyárak, üzemek hajón szállítandó nyersanyagainak átrakására.


A teherpályaudvaron kezdetben két kitérő volt, továbbá egy 126 m2-es felvételi épület, egy 120 m2-es áruraktár és egy 100 m2-es nyílt rakodó. Később iparvágányok is kiágaztak belőle.

Rövid ideig személyforgalmat is szerveztek ezen a vonalszakaszon. A Váci úti keresztezésnél és az újpesti szigetre vezető út kezdeténél létesültek megállóhelyek. A Lehel utcai végállomásról napi két járatpár ment ki a Duna partra. A személyszállító kocsi után gyakran egy teherkocsit is kapcsoltak.

Az 1944-59 közötti időszakban a teherpályaudvaron több átépítést is végeztek. Először az északon lévő kitérő szűnt meg.

A 40-es évek végén az északi oldal vágányhálózata egyszerűsödött

A kitérőből ekkor még egy csonka vágányt meghagytak

Az iparvágány továbbra is keresztezte a teherpályaudvar vágányát, ami üzemviteli szempontból nem lehetett túl kedvező. Később a déli kitérőt bővítették, feltehetően a Furnérlemezgyár forgalmának felfutása miatt.