Stern Ignác újpesti vállalkozó 1860-ban (vagy 1862-ben) alapította szesz és szeszfinomító gyárát. Az 1868-ra Újpest korabeli egyik legnagyobb üzemének számító gyár a Fő út - Lővy (ma Aradi) - Csányi László - Perc (ma Temesvári) utcák által közrefogott területen feküdt. A 150 munkásnak kenyeret adó szeszgyár fő termékét a nyers és denaturált szesz, valamint az élesztő képezte, melyek melléktermékeiből moslék lett; ökör- és sertéshízlalással is foglalkoztak.


A gyártelepre a lóvasúti iparvágány az URLV Árpád úti vonalából 1878-ra épült ki. Később a telephely a Bocskai utcáig bővült. 1894-ben Stern Ignác halálával fia, Stern Lajos vette át a gyár vezetését. Lajos fivére, Artúr Sopron megyében, Egyeden, egy több ezer holdnyi családi földbirtokon gazdálkodott. A két Stern fivér 1885-ben, illetve 1889-ben – a családi földbirtok után – Egyedire magyarosította nevét. Az iparvágányt az Árpád úti vonal 1896. évi villamosítása során átépítették. Az átépítés után 1902-ig működött, majd megszüntették. Pótlására a BURV Pozsonyi úti vonalából építettek egy új, az Ősz utcánál kiágazó sínpályát.


A Bocskai utcán vezetett új iparvágány a szeszgyáron belűl több részleghez elágazott. A teljes hosszában 1370 méteres vágánycsoportot 1902. július 5-én helyezték üzembe.


Az Egyedi Szeszgyár iparvágánya ilyen formában 1926-ig működött, amikor is kiépült egy új csatlakozása a MÁV Angyalföld állomásáról. A gyárat a továbbiakban a vasút szolgálta ki, a villamosvasúti iparvágány megszűnt.


Kezdetben a vasúti csatlakozás még ugyanahhoz a kapuhoz vezetett, mint a villamos felől kiépült iparvágány. Később a vasúti iparvágány átépült és a telep egy másik pontján csatlakozott. Ez vélhetően összefüggött a gyár időközbeni funkcióváltásával.