Az iparvágány előtörténetének megismeréséhez egészen 1870-ig vissza kell menni az időben. Ebben az évben kötött szerződést Újpest község az Általános Osztrák Légszesztársaság pesti igazgatóságával a község légszesszel (mai nevén gázzal) történő világítására. A feladat ellátása céljából a társaság megvette gróf Károlyi László egyik telkét a Váci út és a Zsilip utca kereszteződésének délnyugati sarkán, ahol 1872. december 23-ra felépítette gázgyárát. A gyár 1886-ban a Váci út felől iparvágányt létesített.

A következő évben Mauthner Mihály megvásárolta a szomszédos telken Jordán Károly Váci úti gyárát és testvérével együtt itt egy korszerű bőrfeldolgozó üzemet létesített. Ekkoriban a gyárnak még nem volt vasúti kapcsolata. Hamarosan az ország egyik jelentős vállalata lett a Mauthner gyár. A millenniumi kiállításon ezüstérmet nyertek a gyár termékei (fénybőr, talpbőr, gépszíjbőr).

1898. végén a légszeszgyár a két évvel korábban kiépített Zsilip utcai teherforgalmi pályához is csatlakozott iparvágánnyal. A gázgyár és Újpest között kötött szerződés 1904-ben lejárt, de azt meghosszabbították 1910-ig. Az üzem időközben egyre elavultabbá vált és bővíteni is kellett volna. Mivel Újpest ezt már nem vállalta, 1913-ban a gázgyárban megszűnt a termelés. Egy évvel később a gyárat el is bontották, mivel szerepét az 1914-re kiépülő Óbudai Gázgyár vette át. Valószínű, hogy az iparvágány-csatlakozásokat is felszedték.

Időközben a bőrgyár is létesített egy iparvágány csatlakozást a Váci út irányából, mégpedig 1902-ben.

A légszeszgyár területét annak megszűnése után a Mauthner Bőrgyár vette meg.


A gyár területén egy hurokvágányt építettek, melyből a Duna irányába egy csonkavágány ágazott ki.


Ez az elrendezés 1918-ig létezett, amikor a Zsilip utca felé is kiépült egy kapcsolat.


Ily módon egy meglehetősen bonyolult vágányhálózat alakult ki. Ez a rajz nem ábrázolja a Duna felőli csonkát, pedig az vélhetően továbbra is megmaradt. 1921-ben Turul Cipőgyár Rt. néven közkereseti társaságot alapítottak, napi 1000 pár cipő gyártásával. A MAuthner és TUrul nevek összevonásával létrejött a MATU Cipőgyár.

A harmincas években beszüntették a lábbelik gyártását, ehelyett még több gépszíjat állítottak elő. Újdonság volt 1933-ban, hogy a Balkánról vásárolt juhbőrből kesztyűbőr gyártását kezdték meg, majd kész kesztyűket is kiészítettek. A bőrgyár iparvágány-hálózata ebben az időben volt a legnagyobb, mintegy 1100 méter hosszú, 6 kitérővel és 1 átszeléssel. Ez az állapot 1935-ig állt fenn, amikor is megszüntették a Váci úti kiágazást.

1935-ös, és 1944-es állapot »

A kiágazás megszűntével értelmét vesztette a korábbi hurok, így azt fokozatosan felszámolták. 1948. március 26-án a Mauthner Bőrgyárat államosították, neve ekkor lett Újpesti Bőrgyár.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

A gyáron belül a hurokvágányt visszabontották odáig, hogy az értelmetlenné vált kereszteződést megszüntethették. Az így létrejövő négy csonkavágány elnevezését az ábrából leolvashatjuk. A Zsilip utca felőli, nem feliratozott csonka volt az ún. "bőrös vágány". Az iparvágány kiszolgálása Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca - Baross utca - Aranyköz - Zsilip utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62. között 1300-1500 kocsi/év körül mozgott.


1962-re elbontották a "bunker" és "bőrös" vágányokat, viszont építettek egy új csonkát a Zsilip utcával ellentétes oldalon. Ekkoriban épült át a Zsilip utcai iparvágány-szakasz is. Vélhetően a korszerűbb, nagyobb sugarú íveket követelő teherkocsik megjelenésével együtt épült át a kiágazás oly módon, hogy a kiágazó kitérő átkerült a távolabbi, Pannónia Szőrmegyár felőli vágányba. Valószínűleg a bejárati ív átépítésének esett áldozatol a bőrös csonka is.
1963-ban összevonták az ország területén működő összes bőrgyárat, ezáltal megalakult a Bőripari Vállalat. Ennek 3. számú gyáregysége lett a Újpesti Bőrgyár.
1971. január 1-én újabb átszervezés történt, létrejött a Budapesti Bőripari Vállalat.

Egy 1971-es ábrázolás

Az 1970-es évek végére a villamosvasúti teherszállítás volumene csökkent. Egyre több vállalat a közúti szállítási módra tért át. Az újpesti hálózat nagy részén 1982-ben megszűnt a teherszállítás. Az Újpesti Bőrgyár iparvágányát 1982-ben selejtezték, majd elbontották.

A telephely Zsilip utcai oldala Az iparvágány bejáratát a megszüntetés után befalazták »

A bőrgyár a termelést az 1990-es évek közepén beszüntette. A telephelyet azonban nem bontották el, azt több kis cég tovább használja.


A fenti, 2006-ban készült képeken az ipartelepen belül több helyen látszanak még eredeti vágánymaradványok, vagy azok helye lebetonozva.