A történet a Magyar Ólomárugyárral kezdődött, amely a Megyeri út 9-11 számú telken működött és 1918-ban a Váci úti villamospályából a Megyeri úton az üzembe vezető 551 m hosszú iparvágányt fektetett.


Az Ólomárugyár 1934-35 körül megszűnt, az iparvágány gyártelepen belüli 395 m hosszú vágányhálózatot a hozzá tartozó kitérőkkel elbontották, míg a Megyeri úton lévő 149 m hosszú szakaszt meghagyták rakodóvágány céljára.

A rakodóvágány helyszínrajza 1959-ben

Kiszolgálási utasítás 1959-ből

A rakodóvágányt olyan környékbeli üzemek használták, melyeknek nem volt saját iparvágányuk. Forgalma az 1960-62 közötti időszakban évi 1500 kocsi körül mozgott. Itt rakodott állandó jelleggel a Nyersbőrbegyűjtő és Készletező Vállalat (Külső Váci út 76.), a Finombőrök Gyára (korábban Csillag Bőrgyár, Gárdi Jenő u. 7.), Ipari Segédanyagok Gyára (korábban Lázár-féle üzem Külső Váci út 71.) és az Egyenáramú Kismotorgyár (korábban Magyar Brown-Boveri Művek újpesti gyára Megyeri út 6.). Kiszolgálása Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca - Baross utca - Aranyköz - Váci út útvonalon történt.

Az iparvágány helyszínrajza 1962-ben,  illetve 1971-ben »

Nagyobb futballmérkőzések idején  az Újpesti Dózsa Megyeri úti stadionjába igyekvő szurkolók jelentette tömeges utazási igények esetére a Megyeri úti rakodóvágányra állítottak félre tartalék villamosokat. Az 1970-es években a motorizáció fejlődésével az üzemek egyre inkább a közúti szállítási módra tértek át. Ez megpecsételte a Megyeri úti rakodóvágány sorsát is. Az 1978. szeptember 20-án kezdődő Váci úti nagypaneles villamospálya-felújítás során kiágazó kitérőjét elbontották.


A rakodóvágányt magát hivatalosan 1982-ben selejtezték.