Az első textilüzem 1882-ben létesült Újpesten. A Kiss Ernő, Erkel Gyula és Klauzál utcák által közrefogott tömb Vasút (ma Görgey Artúr) utcához közeli szegletében 1882. őszén kezdődött meg Roger Tatham angol vállalkozó pamutfonó és szövőgyárának felépítése a Károlyi Sándortól kedvezményesen vásárolt 4000 négyszögölnyi területen. Vasúti szállításhoz még a telep építése során bevezették az Újpest-Rákospalotai lóvasút (URLV) iparvágányát, mely a Vasút utcai vonalból a Kiss Ernő utcai torkolatnál jutott a gyár területére.


Az angol vállalkozó 1883-ban eladta cégét a Magyar Országos Banknak, mely Első Magyar Pamutfonó és Szövőgyár néven 1887-ig üzemelt. 1887-ben német tőkével Magyar Pamutipari Rt. néven éledt újjá Magyarország első és akkor egyetlen pamutfonodája. Főbb termékei fonalak, pamutvásznak, ruhaszövetek voltak. A gyár évi 1 millió kg fonalat termelt, és 400-500 munkást foglalkoztatott.


A Vasút utcai lóvasúti pályát 1896-ban villamosították, az iparvágány azonban egészen 1900. november 15-ig lóvasúti üzemben megmaradt. Az ezutáni időszakről a források ellentmondásosan nyilatkoznak. A villamosvasúti iparvágányt új nyomvonalon, 625 méter hosszban, négy kitérővel 1906. július 23-án adták át a forgalomnak, de hogy a két időpont között létezett-e a gyárnak vasúti összeköttetése, arról nincs pontos információ.

A századfordulót követően az újpesti textilipart folyamatos fejlődés jellemezte, mely különböző átszervezések után más, például óbudai üzemekkel kiegészülve működött. 1912-13-ban egy rekonstrukció során korszerűsítették a fonodát, kibővítették a szövödét, a gépparkot főleg angol és német gépekkel újították meg. A szükséges előművekkel 30 ezer orsós fonodát és 600 gépes szövödét alakítottak ki.


A fenti képen látszik, hogy az új iparvágány az Erkel utcába kanyarodott be, ott egy kihúzóvágányban végződött, majd ellenkező irányba ágazott ki a gyártelepre bemenő vágány. Ez az elrendezés lehetővé tette, hogy a Rákospalota-Újpest MÁV állomás felől érkező, mozdony vontatta tehervonat betoljon az üzem területére, majd a kocsik leakasztása után a mozdony visszatérjen.


Az 1920-as években a gyár területét keleti irányban bővítették, létrehozták a Fonó II-t. Az iparvágányt is meghosszabbították az új telephelyre, hossza ekkor 782 méterre növekedett. Elrendezése a II. Világháborúig már nem változott.



A gyárat 1948. március 25-én államosították. Az 1950-as években a termelés volumene ingadozott, majd 1957-től ismét növekedésnek indult.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

Az iparvágány kiszolgálása - bár a fenti leírás az Angyalföld MÁV-állomás felőli kiszolgálást tárgyalja - az István út-Dózsa György út (Görgey Artúr utca) kereszteződésében lévő szűk ívek miatt elsősorban a Rákospalota-Újpest MÁV állomás - Dózsa György út - Erkel utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62. között 1000-1400 kocsi/év körül mozgott.


1963-ban az iparágat átszervezték, a kikészítő üzemmel is rendelkező pamutipari vállalatokat Pamutnyomóipari Vállalat (Panyova) néven vonták össze. A Panyova feladata elsősorban pamutból, cellulóz alapú mesterséges szálakból, valamint ezeknek szintetikus szálakkal kevert változataiból készült nyomott szövetek gyártása volt. Termékeit BUDAPRINT márkanéven hozta forgalomba.

1968-ban a vasúti kiszolgálást a Fonó I-es telepről a Fonó II-es telepre szervezték át. A korábbi iparvágányt megszüntették és felbontották, majd 1968. december 2-án új, 292 méter hosszú iparvágányt helyeztek üzembe, mely közvetlenül a Dózsa György útról ágazott ki. Elrendezését az alábbi rajz szemlélteti.


1970-es években korszerűsítették a gépparkot, új automata gépeket is vásároltak, ami által jelentősen megnőtt a termelékenység.

Egy 1971-es ábrázolás

1977. január 3-án 2 óra 59 perckor kigyulladt a Magyar Pamutipar 4000 m2-es fa shed-szerkezetű ún. BD fonodája. Jóllehet a tűz észlelése után néhány perccel a IV-XV. Kerületi Tűzoltóság megkezdte a tűz oltását, a fonoda teljes technológiai berendezésével (benne az akkor három éve üzemelő korszerű fonógépekkel) együtt megsemmisült. A BRFK vizsgálati osztálya bűncselekményt nem állapított meg, a tüzet nagy valószínűséggel elketromos szikra okozhatta. Még a tűzeset napján döntés született a Könnyűipari Minisztériumban, hogy a leégett fonodát újjá kell építeni. Egy éves megfeszített munka után az új épületet a tűzeset egy éves évfordulóján helyezték üzembe.


1986-ban a vállalat neve BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat lett. A '80-as években megindult a lassú leépülés. Míg 1977-ben még 2300-an dolgoztak a Magyar Pamutiparban, addig 1989-re a létszám 920 főre csökkent. Az 1989-1990-ben végbement politikai és gazdasági változások azután az egész magyar textilipart megrázták. A korábbi, számos gyáregységet magukba foglaló nagyvállalatok többé nem voltak életképesek és részeikre bomlottak. A Magyar Pamutipar 1989-ben BUDAPRINT Újpesti Textilművek Rt. néven részvénytársasággá alakult, de a piaci viszonyok átalakulását már nem élte túl sokáig.


A '80-as évek végén alkalmanként egy-egy négytengelyes fedett kocsit továbbítottak a mukik Rákospalota-Újpestről. Ha áru érkezett, akkor a kocsit két muki közé fogták, lementek az iparvágányig, előtte a hátsó mozdony leakadt, majd az első betolta a kocsit az iparvágányra, végül utána ment a hátsó mozdony is, hogy a mögöttük időközben megérkező forgalmi kocsit (12-es, 14-es) elengedjék. Ha nem kellett kocsit visszavinni, akkor a tehermozdonyok visszatértek Angyalföld kocsiszínbe. Az iparvágányt ily módon 1991-ig szolgálták még ki, majd azt a soron következő nagypaneles felújítás során 1992. szeptember 29-én az egyszerű vágánykapcsolattal együtt megszüntették.

A régi iparvágány kiágazásának helye az Erkel utcai torkolatban

Az Erkel utca irányába a vágány nyomai 2006-ban még látszottak a kockakőben

Ugyanez az ellenkező irányból 2000-ben

Az Erkel utcai kapu, ahol a régi iparvágány bement

A kapun belül  vágányhídmérleg üzemelt, később ezt a teherautók részére építették át (balra)

Itt jött ki régen a vágány a Fono I. telepről ...

... és ment be a Fonó II-es telepre a Kiss Ernő (korábban Pamutgyár) utcán keresztül

A pamutgyár 1994-ig üzemelt, majd a termelést megszüntették és felszámolás alá került. Ma pedig - annyi más nagy múltú gyárhoz hasonlóan - a Magyar Pamut már csak emlék, néhány helyrajzi szám, több tucat tulajdonos és számtalan bérlemény.