Ez az iparvágány egy igazi kakukktojás, ugyanis valószínűleg a legtöbben úgy ismerik, mint nagyvasúti iparvágányt. És valóban, pályafutása nagy részén - így megszűnése előtt is - a MÁV szolgálta ki Kőbánya felső állomásról. Azonban voltak egyes időszakok, amikor a Sörgyárat a villamosvasút kezelte, így most röviden áttekintjük az iparvágány történetét.

1854-ben két sógor, Barber és Klusemann serfőzdét nyitott a külső Jászberényi úton, egy évvel megelőzve a Schmidt-féle Kőbányai Serház Társaságot. A két söröscég hetven éven át folyamatosan versenyzett egymással, mígnem 1923-ban egyesültek. Az egykori kőfejtő helyén, egymás szomszédságában hat gyár, épült ötven év alatt. Barber Ágost és Klusemann Károly után egy évvel, 1855-ben a Kőbányai Serház Társaság is megnyitotta üzemét, amelyet hét év múlva már Dreher-gyárnak hívtak, mivel Dreher Antal 1862-ben megvásárolta az ígéretes telepet.


Ez a lap az 1-essel jelölt gyár történetével foglalkozik, mely valószínűleg a MÁV losonci (ma Bp-Hatvan-Somoskőújfalu) vonalának 1867. évi kiépülésekor kapott iparvágány-csatlakozást, az alábbi térkép szerint.


Ifjabb Dréher Antal fejlesztve a gyárakat és kapacitásukat elérte, hogy Kőbányán üzemeljen Magyarország legnagyobb sörüzeme. 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi italt termeltek.


A cég 1905-ben részvénytársasággá alakult, majd 1928-ban létrejött a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt.


A nagy államosítások idején, 1948-ban a Dreher sörgyárba olvasztották a Polgári és a Királyi sörfőzdét is. A cég neve Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat lett. 1959-ben megalakult a Magyar Országos Söripari Vállalat, melynek központjául szintén a kőbányai gyárat választották. A MOSV fennállásának utolsó évében már 3,6 millió hektolitert termeltek Kőbányán.

Ebben az időszakban vehette át az FVV a MÁV-tól az iparvágány kiszolgálását, melyről az 1959. évi teherszállítási utasítás az alábbiak szerint rendelkezik.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

A vágányhálózati rajz nagy része a II. sz. telepet ábrázolja, mely a Jászberényi út mellett helyezkedik el. Innen vezetett el egy hosszú összekötővágány az I. sz. telepre, amely az Előd utcánál volt, és a rajzon "Dreher csokoládé" néven szerepel. A sörgyár iparvágánya Kőbánya felső vasútállomáshoz csatlakozott. Ez az üzemvitel azonban nem tarthatott sokáig, a sörgyár kiszolgálását később az FVV-től ismét a MÁV vette át.

Azután egy 1969-es KPM rendelet alapján a MÁV Budapesti Igazgatósága a Kőbányai Sörgyár II. sz. telepén lévő iparvágányt ismételten átadta, ezúttal 1970-ben már a BKV részére. A hivatalos irat szerint leltárilag átadásra került 1427 fm vágány, 11 csoport kitérő, 1 távbeszélő, 1 jelző, 3 db siklasztó saru, 2 db vágányzáró sorompó, valamint 4 db váltózár.


Az eltelt 12 év alatt a vágányhálózat nem sokat változott. Megszűnt a korábbi 6-os, 7-es vágány, de cserébe épült két új vágány. Érdekes volt, hogy a Jászberényi út túloldalán, a gyártelepen kívüli csonkavágányok fölött is felsővezeték húzódott. A viszonylag bonyolult vágányhálózat révén az iparvágány mind a nagyvasúttal, mind a villamosvasúttal kapcsolatban volt, és így itt létezett egy BKV-MÁV közvetlen átmenet is. 1971-ben újabb átszervezés eredményeként létrejött a Söripari Vállalatok Trösztje, szintén kőbányai központtal.


1981-ben a gyár kiszolgálását a BKV-tól a tulajdonos vette át, saját mozdonnyal, de az iparvágány kezelése a BKV-nál maradt. Amikor a tröszt 1982-ben felbomlott, a gyár nagyszabású rekonstrukcióba kezdett, de mire befejezték, kiderült, hogy a kapacitásnövelés helyett a minőségfejlesztésre kellett volna koncentrálni.



1987-ben a gyár újra megjelent a Dreher márkanévvel, ám a piaci részesedésnek ekkor már csak 34 százalékát birtokolta. Az 1987. október 31-i kimutatás szerint az 1881 m vágányhosszú, 15 csoport kitérőt és 4 csoport átszelést tartalmazó iparvágány kiszolgálását a tulajdonos végzi, fenntartása a BKV feladata, a munkavezeték selejtezése folyamatban van.


1989-ben a BKV az iparvágányon kisebb átépítést és felújítást végzett az alábbi rajz szerint, melynek során egy kitérőt megszüntettek. Hogy mi köze volt még a Budapesti Közlekedési Vállalatnak egy olyan iparvágányhoz, ami közvetlenül a vasúthoz kapcsolódott, nem volt felsővezetéke és nagyvasúti mozdonyokkal szolgálták ki, számomra rejtély.


1993-ban a gyárat privatizálták, a Dél-afrikai Sörgyárak (SAB) vette meg, melynek európai igazgatósága is Budapestre költözött. Az utána következő évek jelszava a minőségfejlesztés volt. Előbb a palackfejtő gépsort cserélték le, majd a főzőházat újították fel. Mindemellett tudatosan törekedtek a márkanevek öregbítésére is.


A vasúti kiszolgáló menet áthaladása az utolsó időkben úgy történt, hogy a szerelvény az útátjáró előtti fedező jelzőnél megállt, majd a jelzőoszlopon lévő nyomógombot kezelték. Ekkor a csomóponti forgalomirányító jelzőlámpa minden irányba tilosra váltott, és 2-3 percig, a menet biztonságos áthaladásáig így maradt. Ezután folytatódott a szokásos periódusok szerinti jelzőlámpa fázisok kivezérlése.
A közúti konkurrencia erősödése és a vasúti szállítási mód nehézkessége miatt végül 1999. körül a sörgyár vasúti kiszolgálása megszűnt. Néhány kép az iparvágányról:

Pillantás a gyárkapun keresztül	Pillantás az állomás irányába	Az iparvágány látképe távolabbról
Az iparvágány lekeresztezte a Jászberényi úti villamospályát is	Itt ágaztak szét a gyár előtti rendező vágányok	A gyár előtti csonkavágányokon tárolták a kiszolgálásra érkezett kocsikat

A 2000-res években a sörgyár épületeit szépen felújították, rendbehozták. Ezek láthatóak az alábbi légifénykép-összeállításon.


2012-ben megkezdődött a Rákoskeresztúri buszkorridor projekt kivitelezése, melynek egy szakasza a sörgyár előtti területen halad keresztül. Emiatt elbontásra került a használaton kívüli iparvágány, valamint a gyár előtti csonkavágányok is. Egyedül a roncstelep melletti vontatóvágány és a BKV-MÁV csatlakozóvágány maradt meg.

Bontják a közterületi vágányokat

A volt felsővezetéktartó oszlopok még jól látszanak

A kereszteződést fedező jelző és a jelzőlámpa-programba beavatkozó nyomógomb látszik a kép jobb oldalán

Ezzel az iparvágány története lezárult.