A nagysurányi eredetű Wolfner család első, Újpestre települő tagja Wolfner Gyula volt, aki a Váci út-Károlyi utca sarkán, a későbbi gyár területén lévő telket megvásárolva, 1840-ben gyapjúmosó vállalkozásba fogott. Később csatlakozott hozzá testvére, Wolfner Lajos is és létrehozták a Wolfner Gyula és Társa Közkereseti Társaságot. Első termékük a birkabőrből készített szattyánbőr volt. Az új gyár nagyon gyorsan fejlődött, fokozatosan az egész országra kiterjedtek üzleti kapcsolataik. 1869-ben már saját hajójuk szállította a nyersanyagokat és a késztermékeket a Dunán.


A gyárban 1894-ben tűzvész pusztított, de azt hamar újjáépítették. A nagy mennyiségű ipari termelés vasúti csatlakozást is igényelt. A gyár lóvasúti iparvágányát 1886-ban építette a BKVT, Váci úti vonalából kiágazva. A következő évtizedekben külföldön is terjesztették termékeiket. 1896-ra a magyar bőrexport 30-40 %-át a Wolfner gyár adta. A Váci úti lóvasút 1898-as villamosításakor a lóvasúti iparvágány csatlakozását megszüntették. Helye 2008-ig látható volt még a Váci út felől a kőkerítés vonalában.


A lóvasúti iparvágány pótlására a BURV a Károlyi utca irányából 1899.12.30-án villamos üzemű iparvágányt létesített. A századfordulón a gyár már kb. 1000 embert foglalkoztatott. Az üzem első számú terméke a talpbőr volt, ebből sokat szállítottak a hadseregnek is. Elnyerték a "Magyar Királyi Honvédség Egyetlen Bőr-Hadfelszerelési Gyára " címet is.


A fenti képen látszik a gyár területén lévő vágányhálózat kialakítása, mely egy hurkot írt le és abból ágazott ki két csonkavágány.

A 20-as években újabb gyártmányok (krómbőr, lakkbőr), újabb gépek, és egy újabb tűzvész jellemzte a termelést, mely az újjáépített gyárban egyre jobban felfutott. Az üzem területe a Baross utca mentén bővült különféle cipőüzemekkel.

A pontosabb rajzokon látszik, hogy a hurokvágány valójában egy önmagát metsző hurkot alkotott.
A gyár termelése a harmincas években érte el a maximumát. Az üzem termékei közül a legjelentősebbek a talpbőr és a gépszíj voltak. Az évi 7000 tonna talpbőr és 3000 tonna felsőbőr az ország termelésének 35 %-át jelentette. Világmárka volt ebben az időben a Wolfner gépszíj.

1935-ös, és 1944-es állapot »

A második világháború alatt problémák voltak a nyersanyagellátással és az energiaellátással is. 1943-tól csökkent a termelés, majd a gyárból jelentős készleteket nyugatra hurcoltak. 1944. végén a termelés leállt.


1948. március 26-án a Wolfner Bőrgyárat államosították, neve ekkor lett Táncsics Mihály Bőrgyár, valamint leválasztották róla a Duna Cipőgyárat is.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

Az iparvágány kiszolgálása Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62. között 1300-1500 kocsi/év körül mozgott.


A gyár belső vágányhálózata az 1960-as évekig nem sokat változott.
1963-ban összevonták az ország területén működő összes bőrgyárat, ezáltal megalakult a Bőripari Vállalat. Ennek központja a Táncsics Bőrgyár területén felépített új irodaházba került. Az alábbi, a gyárudvaron készült fényképen, bal oldalt kivehető a gyár iparvágánya.


1971. január 1-én újabb átszervezés történt, létrejött a Budapesti Bőripari Vállalat. A hurokvágányt ekkoriban felhagyták, csak néhány csonkavágányt használtak.

Egy 1971-es ábrázolás

Ekkoriban az iparvágány a Táncsics Mihály utcai kitérőből ágazott ki oly módon, hogy a kitérővágány meghosszabbításaként folytatódott, majd egy bal ívvel lekeresztezte a forgalmi vágányt. Az elrendezést az alábbi képek illusztrálják.


Az 1970-es évek végére a villamosvasúti teherszállítás volumene csökkent. Egyre több vállalat a közúti szállítási módra tért át. Az újpesti hálózat nagy részén 1982-ben megszűnt a teherszállítás. A Táncsics Bőrgyár iparvágányának kiszolgálási szerződését a BKV 1981.12.31-vel felmondta. A vágányt 1982-ben selejtezték, majd elbontották.

A rendszerváltás után a Táncsics Bőrgyár 1993-ban csődbe ment. A privatizáció során a gyárat az Amerikai-Magyar Bőrkereskedelmi Kft. vette meg.

A telephely 2000-ben

Aztán a 2000-res évek közepén elhatározták, hogy ezen a területen építik fel a Károlyi István Városközpontot, és megkezdték a gyár bontását.



A fenti, 2006-ban készült képeken az ipartelepen belül több helyen látszanak még eredeti vágánymaradványok, vagy azok helye lebetonozva.