Ezen az oldalon azokat az
iparvágányokat gyűjtöttem össze, melyekről olyan kevés információ áll
rendelkezésre, hogy egy-egy külön oldalt nem tudnának kitölteni,
azonban létezésükről érdemes mégis megemlékezni, hiszen a
szakirodalomban felbukkannak. Ezek részben olyan a lóvasút korában
épült vágányok, melyek a lóvasutak villamosításakor megszűntek.
Következzenek tehát ezek a további, újpesti iparvágányok.
Árpád úti rakodóvágány, Éliás féle tüzifatelep, Győrffy Kornél Fémárugyára, Pollack féle gyufagyár, Trágyavágány
Árpád úti rakodóvágány, Éliás féle tüzifatelep, Győrffy Kornél Fémárugyára, Pollack féle gyufagyár, Trágyavágány
Árpád úti rakodóvágány
Budapest, IV. ker. Árpád út 55-57.
Megszűnt 1934-ben
Mindjárt az elsőnek tárgyalt vágány
kilóg a sorból, mivel ez nem egy klasszikus iparvágány volt. Az Árpád
úton a BVKV és a BURV villamosvonalai között egy az István utat
keresztező összekötő vágányt építettek a kereszteződés déli oldalán
1902-ben. Amikor 1906 decemberére elkészült az Árpád úti BURV pálya
kétvágányúsítása, ezt az egyetlen összekötő sínpárt az István utcánál
elvágták, keleti része az Árpád út 55. és 57. (ma: 69–75.; a Burger
King épületénél a 196-os, 104/204-es, 120-as buszok megállóinak sora)
előtt csonkavágányként megmaradt.
Korabeli helyszínrajz
Ezt követôen rajta áruszállítási célból tehervagonok állomásoztak, melyeken a közeli kereskedők vasat és gabonaneműt, szalmát hozattak. Ezzel Újpest belterületén városképet csúfító és forgalmat akadályozó „teherpályaudvar” született.
A kereszteződés 1938. évi teljes átépítésére készülve a csonkavágányt végül 1934-ben szüntették meg.
Az előző rakodóvágánytól nem messze, az Árpád út 71. (ma: 89.) sz. telken Éliás Adolf tüzifa- és szénkereskedő működtette fatelepét. Hogy a város belterületére árui eljussanak, 1907. május 29-ére egy 96 m-es sínpárt fektetett, mely a BURV rákospalotai vonalának Víztorony felőli irányából kanyarodott a fatelepre. Üzemben csupán rövid ideig állt, hiszen 1914-ig bezárólag megszűnt az itteni közúti vasúti áruszállítás.
Közvetlenül a BUR telep (Angyalföld kocsiszín) mellett ágazott ki egy újabb sínpár az 1903-ban alapított Győrffy Kornél-féle Érc- és Vasárugyár Erzsébet utca 2-4. szám alatti telepének a mai Pozsonyi utca felőli udvarára. 106 méteres hoszszából csupán 16 m-nyi feküdt a gyár területén, rajta a BURV villamos mozdonyai 1903. december 7-étôl mozgattak tehervagonokat. A 200 embert foglalkoztató üzem réz- és vasépületvasalással és bútor-vasalással, galvanizálással foglalkozik; valamint gyárt még gazdasági gépekhez szükséges vetőkorongot, magházat és tolókákat is. Tulajdonos- és profilváltást követôen szükségtelenné vált a vasúti kapcsolata, így az iparvágányt 1914 körül elbontották.
Újpest község képviselőtestülete1871. április 25-i ülésén tárgyalta Pollack és Fiai azon kérelmét, hogy a Sándor (ma: Jókai), Diófa (ma: Kassai) és Petőfi utcák sarkán vásárolt házban egy gyufagyárat létesíthessen. Ezt követően a képviselők támogatásávaI az üzem létrejöhetett, majd az újpest-rákospalotai lóvasút vonalából a Petőfi utcán iparvágányt is vezettek a telephelyére. Az István utcából a vasútállomás felől balra kanyarodó ívben érintette a Petőfi utca déli oldalát, majd ellenívben az északi oldalra, ezt követően újabb ellenív által az utca déli oldalának érintésével a gyufagyárba vezetett. Építésének és üzembe helyezésének ideje egyelőre nem ismert. A lóvasút villamosításának 1894. december 29-i közigazgatási bejárásán már nem került szóba e vágány átépítése. Feltételezhetően ez idő tájt szűnhetett meg forgalma, mely után elbontották.
Az iparvágány ábrázolása egy korabeli térképrészleten
A Vasút utcai vonalból ágazott el, és annak északi oldalára, a Károlyi család uradalmi földjére vezetett a Corvin utca nyomvonalán egy rövid, úgynevezett "trágya" vágány, melynek elágazása az itteni iparvágányok többségével ellentétben az Istán utca felől volt. Feltehetőleg e sínpár mellett lehetett a községi szemétszállítás Károlyi uradalomtól bérelt első lerakóhelye is, és ekkor már nem csak a vágány elnevezésében olvasható terméket hordhatták ide lóvasúti kocsik. A nyolcvanas években üzemben álló vágány 1896 nyarán már nem volt használatban.
A korabeli helyszínrajz jobb oldalán látható a "trágyavágány"
Korabeli helyszínrajz
Ezt követôen rajta áruszállítási célból tehervagonok állomásoztak, melyeken a közeli kereskedők vasat és gabonaneműt, szalmát hozattak. Ezzel Újpest belterületén városképet csúfító és forgalmat akadályozó „teherpályaudvar” született.
A kereszteződés 1938. évi teljes átépítésére készülve a csonkavágányt végül 1934-ben szüntették meg.
Az előző rakodóvágánytól nem messze, az Árpád út 71. (ma: 89.) sz. telken Éliás Adolf tüzifa- és szénkereskedő működtette fatelepét. Hogy a város belterületére árui eljussanak, 1907. május 29-ére egy 96 m-es sínpárt fektetett, mely a BURV rákospalotai vonalának Víztorony felőli irányából kanyarodott a fatelepre. Üzemben csupán rövid ideig állt, hiszen 1914-ig bezárólag megszűnt az itteni közúti vasúti áruszállítás.
Közvetlenül a BUR telep (Angyalföld kocsiszín) mellett ágazott ki egy újabb sínpár az 1903-ban alapított Győrffy Kornél-féle Érc- és Vasárugyár Erzsébet utca 2-4. szám alatti telepének a mai Pozsonyi utca felőli udvarára. 106 méteres hoszszából csupán 16 m-nyi feküdt a gyár területén, rajta a BURV villamos mozdonyai 1903. december 7-étôl mozgattak tehervagonokat. A 200 embert foglalkoztató üzem réz- és vasépületvasalással és bútor-vasalással, galvanizálással foglalkozik; valamint gyárt még gazdasági gépekhez szükséges vetőkorongot, magházat és tolókákat is. Tulajdonos- és profilváltást követôen szükségtelenné vált a vasúti kapcsolata, így az iparvágányt 1914 körül elbontották.
Újpest község képviselőtestülete1871. április 25-i ülésén tárgyalta Pollack és Fiai azon kérelmét, hogy a Sándor (ma: Jókai), Diófa (ma: Kassai) és Petőfi utcák sarkán vásárolt házban egy gyufagyárat létesíthessen. Ezt követően a képviselők támogatásávaI az üzem létrejöhetett, majd az újpest-rákospalotai lóvasút vonalából a Petőfi utcán iparvágányt is vezettek a telephelyére. Az István utcából a vasútállomás felől balra kanyarodó ívben érintette a Petőfi utca déli oldalát, majd ellenívben az északi oldalra, ezt követően újabb ellenív által az utca déli oldalának érintésével a gyufagyárba vezetett. Építésének és üzembe helyezésének ideje egyelőre nem ismert. A lóvasút villamosításának 1894. december 29-i közigazgatási bejárásán már nem került szóba e vágány átépítése. Feltételezhetően ez idő tájt szűnhetett meg forgalma, mely után elbontották.
Az iparvágány ábrázolása egy korabeli térképrészleten
A Vasút utcai vonalból ágazott el, és annak északi oldalára, a Károlyi család uradalmi földjére vezetett a Corvin utca nyomvonalán egy rövid, úgynevezett "trágya" vágány, melynek elágazása az itteni iparvágányok többségével ellentétben az Istán utca felől volt. Feltehetőleg e sínpár mellett lehetett a községi szemétszállítás Károlyi uradalomtól bérelt első lerakóhelye is, és ekkor már nem csak a vágány elnevezésében olvasható terméket hordhatták ide lóvasúti kocsik. A nyolcvanas években üzemben álló vágány 1896 nyarán már nem volt használatban.
A korabeli helyszínrajz jobb oldalán látható a "trágyavágány"
BSzKRt. felülvizsgálati jegyzőkönyv 1934-35.
Juhász Erzsébet: Százéves a budapesti bal parti körvasút, Vasúthistória Évkönyv 1989.
Újpesti Helytörténeti Értesítő 2010/3, 2013/1, 2. számok