|
A BKVT és a BVKV F/F1-es villamostípusa
(a későbbi 1600-asok)
|
|
|
Tim Boric
|
A BKVT 220-as motorkocsija 1897-ből: egy még eredeti,
négytengelyes kivitelű F típusú motorkocsi. A BKVT 220-as motorkocsi 1616-os
acélvázas motorkocsiként szolgált 1980-ig.
|
Az 1620-as villamoskocsi valaha még BVKV 234-esként
kezdte pályafutását 1897-ben, és egészen 1980-ig közlekedett a forglaomban,
noha időközben jelentősen átalakították.
|
A BKVT (Budapesti Közúti Vaspályatársaság) 1897-ben 30 db. forgóvázas
kocsit szerzett be a Schlick cégtől. A villamosokat a 201-230-ig
terjedő számcsoportba számozták, típusjelzésük pedig F lett. Ezek voltak
a BKVT akkori legnagyobb motorkocsijai. Az F típus azonban nem csak a BKVT
állományát gyarapította, ugyanis ugyanebben az évben (1897) a BKVT érdekkörében
lévő, Újpesten két vonallal rendelkező BVKV (Budapestvidéki Közúti Vasút
Rt.) vásárolt az 1897. december 31-től induló villamosvasúti üzemhez 10
darabot. (a szerző megjegyzése: sok forrás hibásan két évvel korábbra adja
meg a BVKV villamosüzemének kezdetét!).
A villamosoknak a BKVT-kocsikhoz csatlakozóan 231-240-ig
adták ki a pályaszámukat. A járművek adatait a következő táblázat tartalmazza:
|
BKVT (1897)
BVKV (1897)
|
BKVT (1909)
BVKV (1909)
|
BSzKRt (1941)
|
FVV (1963)
acélvázasítva
|
Pályaszámok
|
BKVT 201-230
BVKV 231-240
|
BKVT 201-230
BVKV 231-240
|
1500-1529
|
1600-1634
|
Ütközők
közötti hossz
|
10510 mm
|
10510 mm
|
10530 mm
|
11570 mm
|
Szélessége
|
2270 mm
|
2270 mm
|
2270 mm
|
2220 mm
|
Szekrény magassága
|
3240 mm
|
3240 mm
|
3240 mm
|
3224 mm
|
Tengelytáv
(/forgócsaptáv)
|
1295 mm / 4800 mm
|
4500 mm
|
4500 mm
|
4500 mm
|
Tömege
|
12500 kg
|
13500 kg
|
13300 kg
|
13750 kg
|
Férőhely (ülő/álló)
|
34/25
|
34/12
|
31/...
|
20/56 (5 fő/m2)
|
Motorok
típusa
|
B 17/30
|
B 17/30
(átalakítva)
|
TSA 70
|
TSA 70
(TR 4,5/14*)
|
Motorok
teljesítménye
|
2×20 LE
|
2×25 LE
|
2x55 LE
|
2x52,5 LE
(2x63,5 LE*)
|
Üzemi fékek:
|
kézifék
villamosfék
|
kézifék
villamosfék
légfék (Böcker)
|
kézifék
villamosfék
légfék (Böcker)
|
kézifék
villamosfék
légfék (Böcker)
|
* - 1617, 1621, 1633
Megjegyzés: az adatok több helyen is ellentmondásosak.
Részletes állományi adatok
.
A motorkocsikat a lóvasúti vonalak villamosításával együtt szerezték be;
az F típusú kocsi az Újpesti vonalak jellegzetes villamosa volt a századelőn
is és a '60-as évektől a '80-as évekbeli selejtezésükig.
A BVKV 240-es forgóvázas motorkocsija.
|
A járművek forgóvázas kivitelét eredetileg az indokolta, hogy ilyen
hosszú kocsiszekrény alá nem lehetett kis tengelytávú kéttengelyes, merev
tengelyvezetésű alvázat építeni. Ekkoriban ugyanis még nem találták fel
a mozgó tengelyvezetést: a beálló tengelyek a század első évtizedében terjedtek
el a villamosvasútakon. A kocsik elejét nem szűkítették, így kapta a "szélespofájú"
megjelölést a kocsi. Érdekesség volt a kétféle ablakosztás: a kisebb álló
ablakokat felhúzható redőnnyel lehetett takarni, és ezeket le is lehetett
teljesen húzni. Emiatt a kisebb ablakok előtt egy rúd védte az utasokat
a kihajolás ellen. (A BKVT számos korabeli kocsija jellegzetes ívelt oldallal
készült: ezeknél az ablakot csak félig lehetett lehúzni.)
A peronról az utastér egy egyszárnyú tolóajtóval volt elválasztva. Érdekesség
volt, hogy az utastér sokáig két részre volt osztva: a középső ablakmező
mellett volt még egy elválasztófal tolóajtóval. Ez azért volt így, mert
a jármű beszerzésének idején a főváros megkívánta a villamosvasút-társaságoktól,
hogy az elővárosba kifutó vonalakon kocsiosztályokat üzemeltessenek. Az
osztott utastér miatt kapta a villamos a "szobakonyhás" jelzőt a békeévekben,
noha a kocsiosztályokat hamar megszűntették. |
A 218-as motorkocsi a mai Bajcsy-Zsilinszky úton. Érdekesség,
hogy a képen az F-motorkocsi egy Q típusú motorkocsit vontat pótkocsiként.
|
A BKVT villamosok két oldalon egy-egy alsóvezetékes és egy felsővezetékes
áramszedővel rendelkeztek. Az alsóvezetékes szedők a pálya bármelyik pontján
kiemelhetőek voltak a csatornasínből. A BVKV kocsik ellenben végigi csak
felsővezetékről üzemeltek. A forgóvázak egy-egy tengelye volt csak hajtva,
a másik szabadonfutó volt. A jármű indítóellenállásait az alvázra helyezték.
A kocsik a BKVT-nél szokásos középnyomkarimás kerékpárral rendelkeztek. |
A BVKV 234-es motorkocsija az újpesti Árpád úton.
|
A kalandos sorsú BVKV-s és a szintén sokat megélt BKVT-s F kocsik 1909-ben
nagy átalakításon estek át: a budapesti villamosvasutaknál már annyira
elterjedt a két beálló tengelyű járművek használata, hogy a forgóvázas
kocsikat is átépítették kéttengelyesre. Ekkor kapták az F1-es
jelzést. A motorok teljesítménynövekedése még 1902-ből származik, amikor
áttekercseléssel 25 LE-sek lettek. A kéttengelyűre átalakítást 1905-ben
a BKVT 225-ös kocsiján próbálták ki. A többi kocsi 1909-ben került
átalakításra. A motorok teljesítménye azonban így is kevés volt, ezért
a villamosokra 1909 után korszerűbb, Ganz gyártmányú TSA 70-es jelű 55
LE-s motorokat szereltek fel. A század első évtizedében kaptak a kocsik
légsűrítőt és légféket, ez utóbbi a pótkocsik vontatásához és kellő fékezettségéhez
nélkülözhetetlen volt. |
|
|
A BKVT 217-es motrokocsija Újpest kocsiszín előtt.
A BKVT kocsik alsó- és felsővezetékes áramszedővel is el voltak látva.
|
Egy BKVT F típusú motorkocsi pótkocsijával a Keleti
pályaudvar melletti BHÉV végállomás felől indul az 1-es vonalon Újpest
kocsiszín felé, a '10-es évek elején.
|
A BKVT kocsik története az
'50-es évekig
Az 1521-es motorkocsi Újpest kocsiszínben.
|
1923-ban megalakult a BSzKRt., amely a járműveknek egységes számrendszert
készített. Ebben a rendszerben a BKVT eredetű F1-esek az 1500-1529-es
számokat kapták eredeti számsorrendjüknek megfelelően. Ezidőtájt kisebb
átalakításokon estek át, például a lépcsőket, az áramszedőt szabványosították,
leszerelték az alsóvezetékes szedőt, de az ütközők közötti hossz növekedése
is a szabványos ütközők felszerelésének tudható be. Továbbra is jellegzetesen
egy pótkocsival, vagy szólóban közlekedtek.
|
Az 1506-os motorkocsi átalakítva, ami az F1A
sorozat favázas prototípusa lett.
|
1938-ban az 1506-os kocsit átalakították. A peronok végére -
az alváz meghosszabbításával - kettős feljáró ajtók kerültek, a tető az
addigi laternás felépítmény helyett dongatető lett. A szekrény átalakításakor
azonban továbbra is favázas szerkezetet alkalmaztak. A kísérlet jól sikerült,
így 1940-ben újabb két kocsit építettek az ezért selejtezett 1504
és
1516 helyett - immáron acélvázas kivitelben. Mindhárom kocsi
az F1A jelzést kapta. 1942-ben a BSzKRt. eladta a BHÉV-nek az
1520-1529-es
motorkocsiját. 1942-ben az új F1A típusú kocsikat a sorozat
végére számozták át: a favázas 1506-os új száma 1520 lett,
a másik két kocsi sorrendben az 1521 és 1522 számokat kapta,
majd az új acélvázas szériakocsik az efölötti pályaszámokat kapták. A BSzKRt-nél
megmaradt favázas kocsik közül az 1519-es kocsi 1946-ban könyvtárkocsi
lett, de a súlyos járműhiány miatt 1949-ben ismét személyszállító kocsiként
állt forgalomba. |
Az 1611-es motorkocsi az '50-es években, az FVV korszakában.
|
1949-ben az F1-es favázas motorkocsikat és az új F1A
kocsikat a számrendszerben szétválasztotta, az előbbiek kerültek az 1600-as
csoportba: 1500-1515 -> 1600-1615; az 1517-1519
-> 1604, 1606 és 1616 számokra (ezek a kocsik hiányoznak
az átalakítás miatt).
Az 1500-as sorozatban maradt
F1A típusú kocsikról itt lehet részletesen olvasni.
|
|
Az 1513-as motorkocsi oldalról, valószínűleg a
'40-es években. Megfigyelhető a kocsi közepén az elválasztó fal, mely forgalomba
állításuktól kezdve jellemezte ezt a típust.
|
A BVKV kocsijai a BHÉV állományában
A BVKV részvénytöbbségét 1908-ban megvásáirolta a BHÉV. Ez azzal járt,
hogy már 1910-től öt BVKV eredetű F típusú motorkocsit a BHÉV az Erzsébetfalvi
nagyhurok kiszolgálására átirányított Dél-Pestre. Az I. világháború utáni
zűrzavaros időszakot követő tulajdonrendezés során a 1923-ban a BVKV vonalát
átvette a BSzKRt. Újpesten, de járműveit a BHÉV megtartotta. Ezt a lépését
az indokolta, hogy a villamoskocsikkal kiszolgált Erzsébetfalvai vonalára
a BHÉV-nek továbbra sem volt más alkalmas kocsija - az 5 m tengelytávú
1000 V-os BHÉV motorkocsik nem voltak alkalmasak az Erzsébetfalva belterületén
közlekedő vonal kiszolgására, a szóbajöhető budafoki kocsik pedig foglaltak
voltak, mert a budafoki vonalakon éppen motorkocsihiány volt az M V-ösök
késedelmes legyártása miatt (Budafokon kölcsönzött 1000-esekkel tartották
fenn ezidőtájt a forgalmat Törökbálint felé, félfeszültségen).
A hivatalosan 1922-től a BHÉV állományának részét képező BVKV kocsik
M VI-os típusjelet, valamint M 2231-M 2240-es pályaszámokat
kapták - azaz az eredeti számokhoz egy M és egy 2-es került. A motorkocsik
végig megtartották 500 V-os berendezésüket, mivel a BHÉV Vágóhíd-Erzsébetfalva-Pacsirtatelep
útvonalán csak félfeszültségű táplálás volt. A BHÉV kocsijain nem végezték
el a BSzKRt. szabványosítási munkáit, így elmaradt a villamosvasúton szokásos
életmentőkeret, helyette a BHÉV-nél szokásos hótoló jellegű életmentőt
kaptak.
Az 1942-ben a BSzKRt. által eladott 1520-1529-es BKVT
erdetű villamosok a BHÉV-hez kerülve típusjelzésük a meglévőkkel megegyezően
M VI lett, a pályaszámukat pedig M 2241-M 2250-re cserélték.
A háború alatt, 1940-től a Közvágóhíd-Pacsirtatelep forgalmát átvette a
31-es villamos. Helyette a BHÉV a Vágóhíd-Erzsébetfalva-Csepel vonalon,
valamint 1938-tól Pacsirtatelep-Csepel útvonalon közlekedtetett járatokat
a Weiss Manfréd gépgyár munkásait szállítva. Ezzel kapcsolatban a csepeli
vonalon is leszállították feszültséget 500 V-ra, és Csepelen hurokvágány
épült a szerelvények gyorsabb fordítása érdekében. Az M VI-os motorkocsikat
is ezen a vonalon közlekedtették (sokszor 2-3 pótkocsival). A II. világháborúban
az M 2237-es és az M 2245-ös megsemmisült az 1944. június
14-i légitámadás során, mely Közvágóhíd kocsiszínben súlyos károkat okozott.
|
|
Az Erzsébetfalvára közlekedő M 2236-os kocsi Vágóhíd
állomáson, a '30-as évek körül.
Megfigyelhető, hogy a fékrendszer Knorr III-as jellegűre
lett átalakítva. A BHÉV vonalakon közlekedés miatt a homlokfal tetejére
egy újabb fényszóró is felkerült. A BHÉV vonalakhoz képest viszont szokatlan
felszerelés volt a líraszedő, ezért csak közúti vasúti felfüggesztésű felsővezeték
alatt közlekedhetett.
|
Az M 2241-es motorkocsi 1943. október 1-jén hajnalban
tengelytörés miatt kisiklott, és az Erzsébet (ma Ady Endre) utca 36. számú
ház falát kidöntötte.
Ez a kocsi egy BKVT eredetű jármű, melyet 1942-ben vett
át a BHÉV. Noha a motorkocsi már zöldre van fényezve, a kocsin fennmaradt
az irányjelző transzparens, mely elé azonban nem került számjelzés.
|
A II. világháború után az M VI-osok egy része a budafoki vonalcsoporton
járt a Körtér-Albertfalva útvonalon. 1951-ben a csepeli gyorsvasút megnyitásával
megszünt a Csepel-Pesterzsébet és a Vágóhíd-Csepel forgalom - ezzel együtt
az 500 V-os táplálás is a Vágóhíd-Csepel szakaszon és a közös villamos-BHÉV
forgalom Pesterzsébeten. Emiatt majdnem mindegyik M VI-os kocsi átkerült
a BHÉV budafoki vonalcsoportra, ahol a Körtér-Budafok, Forgalmi telep közötti
500 V-os pályaszakaszon jártak. 1952-ben, amikor az FVV átvette a BHÉV
budafoki vonalcsoportját, az M VI-os motorkocsikat beszámozták az 1600-asok
mögé. Azonban egy ideig a HÉV eredetű kocsik megtartották HÉV-zöld színüket
[4].
Kivételt négy jármű képezett (M 2236, 2238-40). Ezekből
kiszerelték a vonatatómotort, és egy-egy BHÉV
M V-ös 1000 V-os motorkocsi mindkét végéhez, forgalomban nem bontható
módon kapcsolva közlekedtek 1951 után vezérlőpótkocsikként Pesterzsébet-Csepel
között. Az Albertfalva kitérő-Körtér vonalra 1951-ben egy hasonló szerelvényt
készítettek: itt viszont a M 2250-es volt az 500 V-os középső vontatókocsi
a háromkocsis szerelvényben. Ez a háromrészes kocsi kb. egy évig közlekedett.
Időközben 1952-től a MÁV átvette a BHÉV-et, illetve az FVV a budafoki vonalcsoportot
és 1953-tól a rákospalotai vonalat is. Ezekkel kapcsolatban kocsicserék
során 1953-ra az összes M VI-os kocsi átkerült az FVV-hez, ahol az új jövevényeket
is az 1600-as sorozatba számozták. 1952-től a motor nélküli vezérlőpótkocsi
M
2238-ast az M 2249-essel (-> 1623+1622), az M 2240-es
vezérlőpótkocsi pedig az M 2250-essel (->1625+1624) ikerkocsiként
járt tovább. Ezek a szerelvények is az Albertfalva kitérő-Körtér között
közlekedtek. Különlegessége volt ezeknek az "ál-ikerkocsiknak", hogy a
villamos berendezés nem volt megosztva a két kocsi között, helyette egy
motorkocsi egy motor nélküli vezérlőpótkocsival volt csatolva [4].
Az 1953-ban a BHÉV rákospalotai vonalrészével átadott M 2236,
M
2239-es vezérlőpótkocsi pedig motorkocsi lett (-> 1633, 1634).
|
|
Ezen a képen (1952 körül) felfedezhető egy ikeresített
1600-as kocsi zöldre festve a HÉV-ek között.
|
Egymás mellett az 1623 (ex M VI-os) , 2019 (M
V-ös), és 2004 (M
IV-es) motorkocsi a Körtéri hurokvágányokon. Az 1623-as BVKV
eredetű motorkocsi már nem kerek viszonylatjelzőt kapott.
|
Részletes állományi adatok
Az F1 típus acélvázasítása
|
Székács András és Nagy Dénes Lajos
|
Az 1605-ös motorkocsi volt az első acélvázasított
kocsi az '50-es években. A képen az átadási ünnepség látható.
|
1957-ben az 1634-es acélvázasítva, a még egyvágányú
13-as villamos Üllői úti végállomásán.
|
Az 1633-as motorkocsi acélvázasítása után, a 64-es vonalon.
Ez volt az egyetlen dobfékesített kocsi a sorozatban ekkor.
|
A sorozat 1953 után tehát 35 kocsit számlált (1600-1634).
1955-ben ez volt a Füzesi-főműhely első villamostípusa amelyik új, acélvázas
szekrényt kapott eredeti alvázára. Az elsőnek elkészült kocsi az 1605-ös
volt, az 1955. augusztus 20-ára felajánlott kocsit a MEO augusztus 16-án
vette át. Az új szekrénnyel a kocsi a Rákóczi úton kezdte meg a szolgálatot.
Utolsónak az 1633-as készült el 1956. június 3-án. |
Az 1631-es, talán a kispesti Ady Endre úton? A '60-as
években az 1600-asok egy része a dél-pesti vonalakon (13, 42, 51A) közlekedtek.
|
Az acélvázasítás során az eredeti ablakosztás helyett a Füzesi-főműhelyben
a korábbi F1A típusú átalakítás során kifejlesztett ötablakos
szekrényt kaptak a kocsik. Eredeti kivitelükben megmaradt a lecsapható
ajtó - a kocsi szimpla feljárós maradt -, de ráhajtható téliajtókat szereltek
fel. A középnyomkarimás kerekeket is lecserélték a BHÉV-nél szolgált motorkocsikon
alkalmazott oldalnyomkarimás keréktípusra (ma ez az
általános). Az indítóellenállásokat a tetőre helyezték át. Kivitelében
hasonlított az későbbi 1000-es kocsikra, de annál alacsonyabb eredeti alvázméretekkel
rendelkezett - így a teljes kocsi is alacsonyabb lett. Az eredeti - szélvédő
mögötti magasan elhelyezett fényszóró helyett a homlokfalba beépített fényszóró
került a villamosokra. |
Vittorio Formigari
Az 1621-es motorkocsi a '70-es évek elején, a
Kádár utcában.
|
A kaluz nélküli közlekedés bevezetésével az 1960-as években visszapillantó
tükröt szereltek a kocsira, valamint indításjelző lámpákat tettek az ajtók
mellé.
Megmaradt ekkor még a korábbi BFZ 75/600-as menetkapcsolójuk is, csak
elfordították a vezetőülés beépítésével. Az F1 típuson több
motort is kipróbáltak az eredeti TSA 70-es helyett. Az 1603,
1615,
1619, 1623, 1634-es kocsik TR 5,6/14 (70 LE) motorokat
kaptak. Az 1633-as kocsira például kísérleti Ganz TC 4,32/14 motorok
kerültek rövid időre, majd az 1617-eshez és 1621-eshez hasonlóan
TR 4,5/14-es motorokkal szerelték fel [5].
A '70-es évek elejei felújításokkal végül egységesen az utóbbi, TR 4,5/14-es
motorok kerültek a villamosokra. |
|
|
Az 1629-es kocsit még 1956 májusában acélvázasították,
majd a 45-ös vonalon (Március 15. tér - Baross tér) útvonalon állították
forgalomba. Így az 1956-os forradalom is a Rákóczi úton érte a frissen
felújított kocsit.
|
1963. június 23-án egy a 15-ös viszonylaton közlekedő
szóló 1600-as motorkocsit gázolt el a Dráva utcai kereszteződésben szabálytalanul
tolató tehervonat: a felborult és kigyulladt motorkocsiból az utasok az
ablakokon tudtak csak kimenekülni.
Ez a kép azonban nem erről a balesetről készült: elötte
1963. április 19-én, a Dráva utca-Kárpát utca sarkon a 18-as AKÖV teherautója
ütközött egy 1600-assal.
|
Az F1 típus átalakítása a BKV idején
Tim Boric
Az 1632-es motorkocsi 1976 körül, az újpesti Bajcsy-Zsilinszky
(ma István) úton. A tolóajtó beépítésével a peron hossza nem változott,
így az 1000-eskhez
képest szűkebbek lettek az ajtónyílások.
|
A BKV ideje alatt elérkezett az 1600-asok első felújításának ideje.
1971-74 között ezzel egységesítették a sorozat motorjait TR 4,5/14 (63
LE). Ezzel együtt módosult a villamosok szekrénye: új indításjelző lámpát,
fényszórót, egy részük (1974-től) ollós áramszedőt, az eredeti HBZ típusú
- a hajtott tengely által működtetett - légsűrítő helyett motoros légsűrítőt
kaptak, valamint oldalfalukat összehegesztve sima oldaluk lett. Emellett
megszűntették az ablakok feletti szellőztető csatornát is. Menetkapcsolóikat
lecserélték bütyköstárcsásra, valamint ezzel valószínűleg dobfékesítették
az összeset (hét kocsit már a 1967-ben átalakítottak).
Ezzel egyidőben a lecsapható ajtók helyett tolóajtót szereltek fel.
Az 1973-tól történt felújításokkal (valamint atz 1617-esen, melyet
1971-ben újítottak fel) az önműködő ajtóműködtetést is megoldották. Ezután
a kocsik kivétel nélkül Újpesten, a 3-as 12-es, 33-as, 55-ös vonalon teljesítettek
szolgálatot két pótkocsit vontatva.
Kézi ajtós maradt: 1604, 1618-22, 1627-28,
1630-31,
1633.
Pantogárfos: 1603, 1605, 1607-08,
1616,
1617,
1629,
1632 |
Szigeti Dániel
Az 1625-ös motorkocsi felújítva, a szentendrei
múzeumban. Érdekes módon, ennek a kocsinak a '70-es években líraszedője
volt.
|
A kocsikat 1977-82 során selejtezték. Mára a 40 villamosból csak az
1625-ös
maradt. Ez a kocsi BVKV eredetű (BVKV 240), a cég egyetlen megmaradt
járműve. A kocsi két középbejáratú pótkocsival közlekedett sokáig a 12-es
viszonylaton, ahol így is megelőzte a sokkal fiatalabb FVV-csuklósokat.
A '90-es évek közepétől Szentendrén van kiállítva legutolsó forgalmi állapotában,
2003-tól üzemképesen helyreállították. |
Lakos Rudolf
|
Heinz Heider
|
Az 1603-as motorkocsi a Róbert Károly körútnál,
két 5700-as pótkocsival.
|
Az 1622-es motorkocsi két középbejáratú
pótkocsival az Óbudai kocsiszíni végállomáson indul útjára.
|
Lakos Rudolf
|
Harald Schachenhofer
|
Az 1615-ös motorkocsit és társait 1980-ban selejtezték.
Ezeket a kocsikat a Hungária körúton megmaradt vágányokra vontatták félre,
ahol a fotó készült.
|
Az 1981-es leállítások után már csak két F típusú
kocsi maradt forgalomban 1982-ig: az 1608 és az 1632-es. Mindkettő kb.
egy évig a 41-esen közlekedett. A képen az 1608-as a Kőér-berekben.
|
Lakos Rudolf
|
Lakos Rudolf
|
Az 1625-ös a jelenlegi múzeumi kocsi. Ez úgy kerülte
el a szétvágást, hogy a leállítások idején éppen a Füzesi-főműhelyben állt,
mert balesetet szenvedett. Végül a Közlekedési Múzeum védettség alá helyezte,
mint az egyetlen műszaki emléket a BVKV-tól.
|
Az 1629-es motorkocsi vezetőállása. Jól látható
a nagyobb BT menetkapcsoló, az ajtónyitó szelepek, az ütőcsengő,
a légfékszelep, az ablaknyitó csavar, az indításjelző két gombja, valamint
a kerekes kézifék.
|
Benda György
|
Varga Ákos Endre
|
Amikor pótkocsit vittek az 1600-asok, nem kellett
sűrűn vezetőállást váltani. Azonban a 41-esen az átszerelésnél a nem vezetett
oldali ajtóműködtető szelepeket hatástalanítani kellett: a homlokfal alatti
kis ajtóban kellett a négy csapból kettőt elzárni, kettőt pedig kinyitni.
Ugyanezt fordítva a másik vezetőállásban is meg kellett tenni. Ez a rendszer
üzemelt az 1000-eseken
is.
|
A motoros légsűrítőhöz egy légsűrítő kontaktor
is tartozott. Ezt az egyik ülés alatt helyezték el.
Az 1600-asok valószínűleg egységesen, még acélvázasan
is csak falécülésekkel rendelkeztek.
|
Források:
[1] - A 100 éves budapesti villamosvasút története (BKV,
1987.)
[2] - A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
I. és III. kötet
[3] - Keller László cikke az Elektrotechnika 75. évf.
1982. 2. sz. 79.oldalán: "Selejtezték a legrégibb építésű villamos motorkocsikat"
[4] - K. Juhász Erzsébet - Keller László: Helyiérdekű
vasútunk (Soroksári füzetek 2. szám 1998.)
[5] - Állományi kimutatás 1958-63
2005.IV.
vissza az elejére