 |
Ganz kocsik a BBVV-nél és a BLVV-nél |
 |
|
Ganz kocsik a BBVV-nél és a BLVV-nél |
|
1899-ben és 1900-ban indult meg a villamosforgalom a "Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára" cég tulajdonában lévő két elővárosi vonalon: a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasúton (BBVV), illetve a Budapest-Szentlőrinci Helyiérdekű Villamos Vasúton. A két vonal járműállományának biztosításához hasonló kocsiszekrényű járműveket rendeltek a Ganz gyártól. Mindkét vasútra hosszabb (kilenc oldalablakos) szekrénnyel készültek motorkocsik, illetve rövidebb (hat ablakos) szekrénnyel pótkocsik és kis egymotoros motorkocsik.A BLVV kilencablakos motorkocsijai abban különbözek a BBVV hasonló járműveitől, hogy ezeket eleve két beálló tengellyel szerelték fel. A BBVV motorkocsijai azonban forgóvázas kivitelben készültek el.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Fehérvári út belső szakaszán (mai Bartók Béla úton) a BBVV 24-es motorkocsija, mögötte a BKVT 6-os kocsija |
A BBVV kocsijai eredetileg rúdáramszedővel lettek ellátva. Ezt azért
választották, mert a Gellért tértől a mai Körtérig a vasút közös pályát
használt a BKVT-vel, azonban a két társaságnak nem sikerült kezdetben megegyeznie
az áramellátásról. Ezért a BBVV az vágánytengelytől oldalra elhúzott felsővezetéket
alkalmazott, amelyet csak a rúdszedővel lehetett használni.
A villamosokon sokeres erősáramú távvezérlési csatlás volt az ütköző mellett: így a motorkocsit egy vezérlőpótkocsiból is lehetett működtetni. Eredetileg a járművek I/II. osztályú utastér résszel lettek ellátva, az I. osztályon fűtés is volt. A kocsik eredetileg ún. maximum-forgóvázasok voltak, azaz egy olyan forgóvázon futottak, ahol a hajtott tengelyek nagyobb átmérőjű kerékkel rendelkeztek, a kisebb futó kerekek pedig csak a beállást segítették. A forgóváz királycsapja asszimetrikusan helyezkedett el: így a hajtott kerékpárra esett a nagyobb terhelés. Ez az elrendezés főként Amerikában terjedt el; a hátránya az volt, hogy a kisebb terhelésű terelő kerekek könnyebben kisiklottak. 1909-11-ben a motorkocsikat kéttengelyesre alakították át, ekkor a motorok
is átalakításra kerültek: TA 20-as típusjelet kaptak, és 50 LE-sek lettek.
Egyidejűleg légféket is felszereltek a járművekre. A kocsik II. kocsiosztályát
is villamos fűtéssel látták el. A rúdszedőt is lecserélték líraszedőre.
|
Közvágóhíd állomáson a BHÉV C 3028-as pótkocsija, 1930 körül |
A BBVV 1917-ben csődbe ment, a budafoki vonalat a BHÉV vette át. A
BHÉV-nél a motorkocsikat pótkocsivá alakították át. Ezeket a pótkocsikat
a ráckevei vonalcsoportra helyezték át. A nyolc járművet átszámozták: 21-29
->
C
3021-3029-esre, illetve 1925-től P V-ös típusjelet kaptak.
Megfigyelhető, hogy a pótkocsira biztonsági-vezetékes közvetlen légféket szereltek fel (Knorr III-as rendszer). Ez a fékrendszer a budafoki vonalcsoportra volt jellegzetes, a többi típuson a hasonló elven működő Knorr IV-es rendszert használták, ami abban különbözött, hogy a vezérlő nyomásértékek eltérőek voltak. Így valószínűleg ezeket pótkocsikat csak az itt közlekedő budafoki és BVKV eredetű M V - M VI-os motorkocsik vontathatták, a csepeli és a pesterzsébeti BHÉV járatokon. |
Az 1952-es FVV-átvétel után a 4714-es (ex P 3025) pótkocsi Budafok-kocsiszínben |
1952-ben a BHÉV a budafoki vonalcsoportot átadta az FVV-nek. Ezzel
együtt átkerült hat P V-ös pótkocsi is (a 3021, 3022 a MÁV-hoz
került). Ekkor a kocsikat HÉV-zöldről villamos-sárgára fényezték át. Kezdetben
a cégjelzést nem festették fel, helyét üresen hagyták, vagy balesetvédelmi
felhívásokat tettek ki. Ekkor került a járművekre életmentő, lecsapható
ajtó, kalauzcsengő. A 3023-3029-es pótkocsik 4710-4715-ös,
kicsit később 4010-4015-ös pályaszámot kaptak
A későbbiek során ezeket a pótkocsikat is beosztották a távolsági vonatokba. Ezért ezeket a jáműveket visszafényezték HÉV-zöld színűre, jelezve a vonalak díjszabási különállását. |
Az '50-es években a 4011-es (ex P 3027), mint FVV tulajdonBudafok-kocsiszínben |
A BBVV A típuson - láthatóan - átépítések történtek. Eredetileg ugyanis a kocsiknak - a lőrinci villamosokhoz hasonlóan - jellegzetesen ívelt oldalfaluk volt, középen egy vízszintes osztással. A képen látható, hogy a pótkocsik oldallemezelését megváltoztatták, az oldallemez íveltsége más alakú lett. A képen látható jármű azonban kilencablakos maradt. |
A 4012-es (ex P 3028) pótkocsi a Körtéren, 1957-ben, a Budatétényi B-járaton |
A kocsik többségét azonban hatablakosra építették át. (Sőt valószínűleg
a kocsik vegyes építésűek lettek: a fa tartóoszlopok helyett acéloszlopkat
építettek be.)
1956 körül az FVV változtatott a HÉV-zöld stílusán: a járművek a teljeszöld helyett az ablakok vonalában fehér színű lettek. 1958-ban a hat FVV-s kocsit visszaadták az újjáalakult BHÉV-nek, itt eredeti BHÉV-es pályaszámaikat kapták meg újra. |
A képen a Cvill 680-as és a Ce 58.401-es (ex P 3022) pótkocsi látható, egy kisiklásos balesetben 1954-58 között |
1951-ben a 3021-es és 3022-es pótkocsit átadták Vágóhídról
Budafokra. Itt a két pótkocsit két oldalról hozzácsatolták a M 2250-es
M
VI-os (később FVV 1624-es) motorkocsihoz. A motorkocsi vezetőállásait
a pótkocsikba helyezték át, így egy háromkocsis VP+M+VP-szerelvényt kaptak:
ez a Körtér és Albertfalva-kitérő között járt.
1952 februárjáben a két vezérlőpótkocsit elcserélték a MÁV-hoz került 2238 és 2240-es M VI-os vezérlőpótkocsikkal (később FVV 1623, 1625): így ettől fogva a két kocsi az M V 2038-assal közlekedett csatolva. A MÁV-nál 1953-ban átszámozták őket: P 3021+M 2038+P 3022 -> Ce 58.400+Cvill241+Ce 58.401, majd 1954-től a motorkocsit ismét átszámozták, ezuttal Cvill 680-re. A szerelvény a Pesterzsébet-Csepel vonalon közlekedett 1958-ig. Ezután a vezérlőpótkocsikat visszaalakították pótkocsivá, és ismét a budafoki vonalra kerültek. |
Részletes állományi adatok a BBVV nagy motorkocsikról
A BLVV 18-as motorkocsija Kispesten az 1900-as években, a motorkocsi két kis pótkocsit vontat. |
A BLVV nagy Ganz gyártmányú kocsijai hasonlítottak a BBVV járművekre.
Az 1900. augusztus 1-jei megnyitóra 10 db. kilencablakos nagy motorkocsi
állt forgalomba, melyek pályaszámai 11-20 volt. A motorkocsik
csúcsidőben pótkocsikat vontattak, míg csúcsidőn kívül szólóban közlekedtek.
A tíz motorkocsit további hasonló kialakítású, de tíz oldalablakos jármű beszerzése követte a '10-es években. Ezekről a Lőrinci ikerkocsik oldalán lehet olvasni. |
A 9507-es (korábban 18-as) motorkocsi. Ez is megsemmisült a kispesti tűzben. |
A BLVV első tíz kilencablakos motorkocsija 1910 és 1924 között nagyobb
teljesítményű TS 70-es motorokat kapott. Eredeti ajtajaikat és lépcsőiket
is lecserélték, valamint életmentőkkel szerelték fel. A tíz kocsit nem
ikresítették; 1940-től
9500-9509-es pályaszámúak.
A II. világháborút mindegyik kocsi túlélte, ám 1947-ben, a kispesti kocsiszíntűzben a 9501-es kivételével mind elégett. A megmaradt kocsit rövid ideig még Budapesten közlekedtették (a 40-es vonalat pl. még ezzel nyitották meg). Végül 1950-ben eladták Miskolcra. |
Miskolcon a kocsi MKV 37-es pályaszámmal állt forgalomba. Ezt 1954-ben átépítették acél tartóoszloposra (vegyes építésűre), így hat oldalablakos kocsi lett; új pályaszáma MKV 77-es lett. Majd 1960-ban acélvázasították, így lett belőle a 44-es motorkocsi. Így ez lett az egyetlen acélvázasított lőrinci eredetű kocsi. 1977-ben selejtezték, amikor Szegedre került munkakocsinak SZ III-as számon. Szegeden 1986-ig használták, majd elbontották.
A 9501-es a 40-es villamos átadásán, 1947. augusztus 2-án a Pestlőrinc, Béke téri végállomáson. Az egy hónappal korábbi kocsiszíntűzben ez az egyetlen kocsi maradt meg. |
A kispesti tűzben megmaradt egyetlen motorkocsi Miskolcon, hatablakosan, acélvázasítás előtt. A kocsi egy BKVT eredetű H3-as pótkocsit vontat a Szemere utca - Széchenyi utca kereszteződésénél (ezt nevezték Miskolcon a "Villanyrendőr"-nek - "aki" fentről be is lóg a képbe). |
Az MKV 44-es motorkocsija a 3-as vonalra beszámozva. |
A 44-es motorkocsi Szegedre került, mint SZ III-as munkajárat. A kép a Petőfi Sándor sugárút elején készült |
A BBVV és a BLVV hatablakos motor-és pótkocsikat is vásárolt a vonaljainak megnyitására.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A BLVV 108-as és 107-es pótkocsija a Sárkány utcai (Ady Endre út) szárnyvonalon |
A BLVV 101-108-as pótkocsik azonos szekényúek voltak
a BBVV-s társukkal, eltérések azonban voltak (például az ülőhelyek számában).
1903-ban a 105-öst felszerelték egymotoros motorkocsinak, és 54-es
számot kapott.
Az 51-53-as villamoskocsik egymotoros motorkocsik voltak. 1926-ban az 51-54-es motorkocsikat pótkocsivá alakítottákát, ennek megfelelően 51-54 -> 105, 109, 110, 111-re számozták át őket. |
A 9810-es pótkocsi Száva-kocsiszínben, a '40-es években |
A BLVV villamosok 1940-ig tartották meg önálló pályaszámrendszerüket,
noha 1923-tól kezdve villamos-sárgára fényezve közlekedtek. A 11 járművet
BLVV 101-111 -> 9800-9810-es számra számozták
át. A villamosokra 1945-ig azonban a BLVV cégjelzést festették fel, jelezve
a cég formális önállóságát.
A kispesti kocsiszíntűzben a 9802, 9804, 9805-ös pótkocsi elégett. A 9804-es megmaradt alvázára 1950-ben nyitott teherkocsit építettek. |
A 4800-as pótkocsi Budafok-kocsiszínben, 1952 körül |
A maradék 9800-asokat 1950-ben 4800-4807-es számokra
számozták át, amikor a 9000-es sorozatot megszűntették.
A pótkocsik 1952-ben a budafoki társaik mellé kerültek. Ezeket a helyijáratokba osztották be, így villamos-sárgák maradtak, és maradtak szabványos Böcker-fékkel voltak felszerelve. |
A 4800-as pótkocsi egy háromrészes szerelvényben, Kispest-kocsiszínben |
1956-ban a 4800-4805-ös pótkocsi átkerült Dél-Pestre:
az 1200-1211-es négyablakos
lőrinci ikerkocsik közé beépítették pótkocsinak. Ez a hosszú, háromkocsis
szerelvények az 51-es vonalon közlekedtek.
1957-ben 4806 és 4807-es is Száva kocsiszínbe került át. 1965-ben kivették az ikerkocsik közül pótkocsikat, mivel a nehéz szerelvények lassúak voltak. Ebben az évben selejtezték is a 4800-as sorozatot. |
A BHÉV 4541-es teherkocsija Ferencváros kocsiszínben a 1055-ös és a 2421+2420-as társaságában, 1999-ben |
A mai napig megvan viszont a kispesti kocsiszíntűzben elégett 9804-es
pótkocsiból épített alacsony oldalfalú teherkocsi. Ez a jármű volt eredetileg
a BLVV 51-es kis motorkocsija.
A teherkocsit 1950-ben építette a Pálffy-főműhely 8134-es pályaszámon. 1952-től 8950-re módosították a pályaszámát, majd 1959-ben átkerült a BHÉV-hez 4541-es számon. |
Képek: Székács András, NagyDénes Lajos, Szelényi Gábor és mások
Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek, a bizonytalan
adatok esetén jelölöm külön a forrást.
Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a szerzőhöz, vagy a
webmesterhez!
Felhasznált irodalom:
[1] - 100 éve indult útjára a BBVV
[2] - K. Juhász Erzsébet - Keller László: Helyiérdekű
vasútunk (Soroksári Füzetek 2. szám)
[3] - A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
[4] - A 100 éves budapesti villamosvasút története -
Lovász István táblázatai
2005.IV.
