|
IK-200-as sorozatú prototípus trolibuszok |
|
|
|
|
|
|
A legelső BKV-Ikarus trolibuszokról, a 600-asról
(IK-260.T1) és a 100-asról
(IK-280.T1) a linkeket követve lehet olvasni. Ezeket 1975-ben gyártották.
1978-ban az Ikarus a svájci BBC/Sécheron (Brown-Boweri & Cie AG (Baden) / Sécheron (Genf)) gyárral közösen két kisérleti trolibuszt helyezett üzembe. A szekrényt az Ikarus gyártotta, a villamos berendezést azonban a BBC készítette.Az Ikarus - BBC első prototípus trolibusza (IK-280.T3)
A BBC prototípus trolibusz még a szaggatós berendezések kifejlesztésének idejében készült, ekkoriban az egyik legkorszerűbbnek számított világviszonylatban is. A troli egymotoros kivitelű volt még viszonylag egyszerű elektronikus menetvezérléssel; a szaggató alapfrekvenciája 440 Hz volt. Villamosfék helyett viszont ún. TELMA rendszerű örvényáramféket alkalmaztak. A TELMA fékkel a GVM-ekhez hasonló, 1,5 m/s2-es lassulást lehetett elérni, erősségét a fékpedállal négy fokozatban lehetett lehetett szabályozni a légfék működtetése előtt. A berendezést a motortengelyre szerelt külön generátor gerjesztette. Mérések szerint így (visszatáplálás lehetőségének hiányában) 20 %-os energiamegtakarítást lehetett elérni a hagyományos indítóellenállásos trolibuszokhoz képest. A trolin már automatikus rugós áramszedőlehúzó üzemelt (Delachaux típusú), BBC áramszedőkkel, melyet bármilyen felsővezeték polaritás mellett lehetett használni. El volt látva a troli Volkswagen segédhajtással is. Segédüzemeit (légsűrítő, generátor) egy 3 kW-os motor hajtotta ékszíjáttétellel.
A TELMA fék alkalmazása azonban megnövelte a villamos berendezések sajáttömegét, emellett a világ minden részén - Új-Zélandtól Norvégiáig - a későbbiek során a TELMA fékekkel komoly fenntartási problémák akadtak. A Ganz első prototípus trolibuszának berendezése egyébként rendkívül hasonlított az Ikarus-BBC trolikhoz.
Műszaki adatai:
A jármű kasztniját 1977-ben az Ikarus gyártotta, az elektromos berendezések beszerelését azonban (valószínűleg a második prototípusnál is) Genfben végezték. Így 1978 tavaszán ezt a trolibuszt először Genfben helyezték üzembe, aztán hozták csak Budapestre. Ezután bemutatóúton járt a világ nyugati felén, Amerikában. 1981-ben Mexikóvárosban, 1982-ben San Franciscoban és Seattle-ben végzett próbafutásokat. A bemutatók után 1982-ben az Ikarus gyár területére lett visszaszállítva, ahol elektronikus berendezését kiszerelve ácsorgott üresen. További sorsa ismeretlen. Egyesek feltételezik, hogy ezt az üres kasztnit az Ikarus néhány évvel később újra felhasználhatta valamire.
hossza: 16.500 mm állóhely: 110 szélessége: 2.500 mm ülőhely: 35 magassága: 3.500 mm motortípus: 4 ELO 2052 k sajáttömeg: 14.400 kg teljesítménye: 168 kW
A második BBC prototípus jármű szintén 1978-ban készült el. Ennek a berendezése hasonlított az első BBC prototípuséra, szaggatós menet-, és örvényáramú fékberendezéssel rendelkezett. Hasonlóan VW-AEG segédhajtást is beépítettek a troli legvégébe.Az Ikarus - BBC második prototípus járműve (IK-280.T3/1)
Ez a jármű Nyugat-Európában volt bemutató körúton: 1980-ban Linz-ben (Ausztria), majd Grenoble-ban (Franciaország) közlekedett. Ezután viszont 1986-ig leállították, részben viszont a Ganz gyárban végeztek kisérleteket vele, a későbbi 200-as sorozat kifejlesztéséhez. 1986-ban az üres szekrényét Szegedre szállították, ahol 1987-ben házilagosan felszerelték az akkoriban már szériában gyártott GVM-ek berendezésével. 1987. X. 31-én T6-282-es pályaszámon hivatalosan is állományba vették, és a '90-es évek második feléig (állítólag nem túl gyakran) közlekedett a forgalomban. Hivatalos selejtezése 1999. XII. 31-én volt, de a szekrényét csak 2002 után bontották el.
1978-ban az Ikarus és a Kiepe kooperációban gyártott egy újabb prototípus trolibuszt. Az Ikarus az IK-280-as szekrényt szolgáltatta, amelybe a Kiepe düsseldorfi gyárában szereltek villamos berendezést (1979-ben?). Egyedi módon ez a jármű egy elektropneumatikus kontaktorvezérléssel valósított meg ellenállásvezérlést.Az Ikarus - Kiepe prototípus trolibusz (IK-280.T4)
Műszaki adatai:
Mint több prototípust, Szeged ezt a trolibuszt is kimazsolázta a Budapesten félreállított "egyedi flottából". A szegedi trolihálózaton - egyik első csuklós járműként - 1982-ben kezdte meg működését. Állományba azonban hivatalosan csak 1984. VII. 19-én vették T4-281-es pályaszámon. A trolibuszt 1992. XII. 31-én selejtezték.
hossza: 16.500 mm állóhely: 110 szélessége: 2.500 mm ülőhely: 35 magassága: 3.500 mm motortípus: BGK 75-37,5 ff sajáttömeg: 12.200 kg teljesítménye: 150 kW
A Hitachi trolibusz volt talán az Ikarus első szaggatós berendezéses próbálkozása 1977-ből (legalábbis az alvázszámából erre lehet következtetni), de úgy tűnik, hogy csak 1980-ra készült el próbaüzemre alkalmasan. A troli japán gyártmányú Hitachi szaggatóval lett ellátva, de készre szerelése a Ganz gyárban történt (?). Ez a jármű is el volt látva VW-segédmotorral, így szintén alkalmas volt áramszedő nélküli szükségmentere.Az Ikarus-Hitachi prototípus (IK-280.T7)
A trolibuszt 1985-ben Szegedre vitték, állománybavétele 1985. XII. 17-én történt, de utasokat csak 1986. közepétől szállított. Szegeden T7-281-es pályaszámot viselt. Állományban hivatalosan 1998. XII. 31-ig volt, de a kocsit meglehetősen elhanyagolták, már 1994-től üzemen kívül állt. 1999-ben szekrényét elbontották.
Ennek a kisérleti járműnek a története 1981-ben kezdődik. Az Ikarus, a BKV és a Villamosipari Kutatóintézet (VKI) közösen készítette ezt az egyedi hajtásrendszerű trolibuszt, melynek 300-as pályaszámot adtak. A troli különleges, kétmotoros konstrukcióval rendelkezett, hidraulikus hajtóműrendszerrel. Az egyik motort a próbák során kiszerelték a járműből.Az Ikarus - BKV - VKI kisérleti trolibusz (IK-280.T8)
A hidraulikus hajtásrendszer előzőleg csak dízelmozdonyokon volt ismeretes, de ezidőtájt az MAN-BBC-Voith cégek ugyancsak kisérleteztek Lausanne-ban egy hidraulikus prototípussal. Ezzel a megoldással az ekkoriban még a nagyon sok hibát produkáló szaggatós berendezéseket akarták kiváltani. Emellett a korabeli villamosfékkonstrukciókat - illetve az azokat kiváltó berendezéseket - kívánták megkerülni (amint azt fentebb olvashattuk, ekkoriban a szaggatók túlterhelésének elkerülése végett több prototípuson nem alkalmaztak villamosféket). A koncepció az volt, hogy a meglévő elektromotort egy a buszokéhoz hasonló hajtásrendszer kösse össze a tengellyel, amivel lehetővé vált volna az autóbuszgyártó ipar egyes sorozattermékeit a trolibuszokon is felhasználni (csökkentve gyártási költségüket). Hasonló okok miatt alkalmaztak TELMA-fékeket is trolibuszokon.
Ez a megoldás végül nem vált be. A 300-as további sorsa ismeretlen. Talán a VKI-hoz vitték vissza végül a trolibuszt.
|
|
|
|
Takács László
|
Takács László
|
|
|
A finn Strömberg gyár egy winterthuri és egy helsinki prototípus jármű mellett, az Ikarus-szal is gyártott kooperációban egy háromfázisú aszinkronmotoros trolibuszt. A jármű 1983/84-ben lett kész a Ganz gyárban, egyedülálló módon azonban IK-284-es járműszekrényt választottak. Ez a 18 méteres jármű az IK-280-ashoz képest alacsonyabb padlószinttel készült, mivel hátulra szerelték a motort, és az utolsó tengelyt hajtották. Ezzel magyarázható a Budapesten szokatlan háromajtós kivitel is. A mai napig ez volt az egyetlen tolócsuklós trolibusz a BKV-nál.Az IK-284 - Strömberg trolibusz (IK-284.T1)
Nem volt sikeres a konstrukció, a legnagyobb hátránya az elektronikus berendezéséből származott. Sok trolibusz járművön akkor sem szűnik meg teljesen a vonóerő vagy a fékerő, ha a járművezető lelép a pedálokról. Ennek az az oka, hogy mechanikusan jobb, ha nem szabadonfutó helyzetben vannak az alkatrészek: a kotyogás és rázkódás elkerülhető ha mindig meg van feszítve a hajtómű. Emellett egyszerűbb az elektronikus rendszer szabályzása, ha menet közben nem kapcsol le a háromfázisú motor.
A maradék vonóerő viszont azzal jár, hogy a trolibusz guruló helyzetben is vesz fel áramot. Ez az áramszint olyan magas volt, hogy a trolibusz az útjába eső váltókat néha magától elállította (Budapesten a váltóállításhoz egy adott szakaszon - a segédvezeték alatt - kell áramot felvenni). Ez a jelenség a nyugati hálózatokon nem lépett föl, ahol rádiós távállítást alkalmaznak.
A trolibusz 175 kW-os (?) motorral volt ellátva. Ennek is volt egy VW segédmotorja, így hálózattól függetlenül volt képes közlekedni. Valamikor 1990. után megkisérelték elektronikusan átszerkesztve újraéleszteni az időközben félreállított kocsit. Ekkor a BKV beszámozta a járművet rendszerébe 198-as pályaszámon. A képek tanulsága szerint újra is fényezték a trolibuszt. A rendszeres közlekedtetésről akkor mondtak le, amikor megkapták az eredeti finn nyelvű tervrajzokat, melyet itthon senki nem volt képes értelmezni. Ezzel együtt rövid ideig a 80-as vonalon még utasokkal is forgalomban volt. Az egyedi jármű végül a szétbontás sorsára jutott.
Felhasznált irodalom:
Danka Miklós - Glofák Péter - Kiss Miklós: Gumikerekes
járművek villamos hajtása (MK. 1980.)
Hajtó
Bálint állományi adatai
2005.XI.