Közúti pótkocsik (I.)



A következő két lapon a Budapesti Közúti Vaspályatársaság (BKVT) által beszerzett és használt pótkocsikat vonultatjuk fel. Az oldal címét az magyarázza, hogy a villamosvasúti zsargonban a versenykorszak elmúlása után is "közúti" és "városi" jelzővel különböztették meg a volt BKVT és a BVVV eredetű járműveket. Bemutatjuk emellett a többi kisebb budapesti társaságnál üzemeltetett azonos típusú pótkocsikat is.


Lóvasúti eredetű kocsik
 
BKVT K típus
BKVT L típus
BKVT O típus
BKVT pályaszámok
321, 343-350, 361-362
322-342
351-360
darabszám
11
21
10
hossza
6150 mm
8000 mm
8000 mm
tengelytáv
1500 mm
1800 mm
1800 mm
szélessége
2000 mm
2000 mm
...
tömege
2200 kg
2950 kg
2950 kg
ülőhelyek száma
14
20
...
BKVT 321 (Baross tér)
A 19-es vonalon a motorkocsi egy nyitott peronos K típusú pótkocsit (a 321-es pályaszámút) vontatva távolodik a fényképen a Keleti pályaudvar elött. A felvétel az 1910-es években készült; a képen látható, hogy ebben az időszakban a BKVT már nem egységes vörösbarna fényezést alkalmazott.

A BKVT 1896-tól kezdve indította meg a villamosüzemét a lóvasúti vonalakon. A lóvasúti üzemben kb. 350 kocsit közlekedtettek, ezek nagy részét ezen időszakban selejtezték, vagy eladták (Budapesten a BHÉV például 29 lóvasúti személykocsit vett át, de a Margitszigeti Lóvasút is vásárolt felesleges járműveket). 42 személykocsit azonban a BKVT a villamosítás után is üzemben tartott.

A BKVT három típusba fogalalta ezeket a kocsikat:

  • a 11 db. K típusú pótkocsi rövid egyfogatú lóvasúti személykocsikból készült;
  • a 21 db. L típusú pótkocsi hosszabb kétfogatú járműből lett átalakítva;
  • a 10 db. O típusú kocsi valószínűleg ugyanabból a hosszabb kétfogatú kocsitípusból lett kialakítva, azonban ezeket nem pótkocsiként, hanem végállomási tartózkodókocsiként használták.
  • BKVT 328 és 338 (Fogaskerekű végállomás)
    A 328-as és a 338-as L típusú pótkocsi a Fogaskerekű-vasút állomásépülete elött.

    A lóvasúti kocsikat a Schlick-Nicholson gyár alakította át a villamosforgalomra alkalmasnak 1898-ban. A kocsiknak igen rövid távolságú, merev vezetésű tengelyei voltak. A lóvasúti erdetnek megfelelően az akkori villamosokhoz képest is igencsak kicsi tömegük és tengelyterhelésük volt. Valószínűleg eredetileg légfékberendezéssel nem szerelték fel a pótkocsikat, a képek tanúsága szerint azonban később ez is megtörtént. 1907-ben a pótkocsikat téli üvegezéssel is ellátták.

    1913-ban a K típusú kocsikat, illetve az L típusból is 17 járművet eladtak. Ezidőtájt 6 db. O típusú tartózkodókocsin is túladott a BKVT. A csökkenést pótlandó négy L típusú kocsit átminősítettek forgalmi járműből tartózkodókocsinak.
     

    (Erzsébet királyné útja)
    (Óbuda, Fő tér)
    Ez a rossz minőségű kép Zuglóban, valószínűleg az Erzsébet királyné úti végállomáson készült, 1910 elött. Egy Q típusú motorkocsi egy pótkocsival készül indulni.
    A leghátsó kocsi valószínűleg egy végállomási tartózkodó kocsi, minden bizonnyal egy O típusú lóvasúti eredetű kocsi.
    Ez a kép szintén 1910 elött készült, az óbudai Fő téri villamosvégállomáson. Ismételten mgfigyelhetünk egy volt kétfogatú lóvasúti pótkocsit a képen, amelyről azonban nehéz eldönteni, vajon forgalmi vagy végállomási tartózkodókocsi lenne. 
    A Fő téren egy delta alakú vágányelrendeződés volt (a képre kattintva láthatóvá válik a vágányelrendeződés további részei), így elvileg nem lenne indokolt a végállomáson pótkocsit lecsatolni. De akkor nem akadályozza az elhagyott pótkocsi a delta forgalmát? Lehetséges akkor, hogy a deltát egyáltalán nem is használták?

    1923-ban a BSzKRt megalakulásakor még nyolc lóvasúti eredetű kocsi volt állományban. Ezeket az 5300-as sorozatba tervezték átszámozni, azonban ez már nem történt meg. Ehelyett 1924-ben ezt a nyolc kocsit is selejtezték, az 5300-as sorozatba pedig a pótkocsivá alakított BKVT I típus került.

    Az átszámozás tervezet a következő volt: L típusból: BKVT 322, 326, 338 -> 5300-5303; O típusból: BKVT 352, 354, 355, 357, 358 -> 5304-5307.


    A BKVT R, R0, Ra sorozata
    (későbbi 4000-es, 4100-as és 4200-as sorozat)

      R típus R0 típus  Ra típus
    BKVT pályaszámok
    701-740
    741-811
    812-831
    gyártó
    Schlick, 1903-04
    Schlick, 1904-08
    Kistarcsa, 1909
    BSzKRT pályaszámok
    4000-4039
    4100-4170
    4200-4219
    darabszám (1941-ben)
    28
    71
    20
    ütközők közötti hossz
    8370 mm
    8370 mm
    8370 mm
    tengelytáv
    2920 mm
    2920 mm
    2920 mm
    szélessége
    2140 mm
    2140 mm
    2140 mm
    magassága
    2983 mm
    2993 mm
    3023 mm
    tömege
    5130 kg
    5130 kg
    5170 kg
    ülőhelyek száma
    20
    20
    20
    fékrendszer
    kézifék
    Böcker légfék
    kézifék
    Böcker légfék  (4131-4170)
    Knorr III-as légfék (4100-4130
    kézifék
    Böcker légfék
    4037
    4162
    A 4037-es (ex BKVT 738) R típusú pótkocsi a második világháború alatt. Ezt a kocsit 1943-ban átadták a BHÉV-nek, ott C 3012-es pályaszámot kapott.
    A 4162-es (ex BKVT 803) R0 típusú pótkocsi a ugyancsak a második világháború alatt. Ez a jármű még 1942 során eladásra került Nagyváradra, ahol az NVV 111-114 pályaszám valamelyikét kapta meg.
    4212
    A 4212-es (ex BKVT 824) pótkocsi a szintén a '40-es években. Ez a kocsi 1942-ben a BLVV állományába került 9892-es számon. Érdekes módon ez a jármű lett az egyik, amelyik a legtovább járt, mert 1949-ben Debrecen megvette, és 125-ös számon üzemeltette.

    Ez a három pótkocsitípus hasonló alvázkialakítással rendelkezett: a járművek padlószintje olyan alacsony volt, hogy elegendő volt egy szintű lépcsőt alkalmazni. Kezdetben a három típust nem is különböztették meg, csak a BEVV (Budapesti Egyesített Városi Vasutak) vezette be 1918-tól a megkülönböztető indexeket a típusjelölésben. A későbbi Ra típus eltérése volt a három oldalablak, míg a másik két típus négy keskenyebb ablakos volt.

    A kocsikon a BSzKRt sem végzett komolyabb átalakítást: megmaradt például a kertajtó a kocsikon, noha a motorkocsikon ekkor az ajtókat is szabványosították. A három típust 4000-es, 4100-as és 4200-as sorozatba számozták át 1923-tól eredeti számsorrendben.

    Részletes állományi adatok: R típus, R0 típus, Ra típus
    BKVT 308+709
    BKVT 5+7xx (Lipót körút)
    Ezeken a 1910 előtti képeken egy R típusú pótkocsikat vontatnak különböző motorkocsik: bal oldalt egy J típusú (BKVT 308), jobb oldalt egy N típus (BKVT 5). Különlegesség a fotókon, hogy a pótkocsik bal oldali első ajtajai véglegesen le vannak zárva, a kalauz mindig a hátsó lépcsőnél dolgozhatott
    Blaha Lujza tér
    Blaha Lujza tér
    A Blaha Lujza téren, a Rákóczi út forgalmában rendszeresen feltűntek az R típusú pótkocsik. A baloldali képen egy R vagy R0 típusú pótkocsit találhatunk, míg a jobb oldali képen egy Ra típusú pótkocsi megy ki a látótérből. Mindkét fotó a '20-as években készült.

    A 4000-es sorozatot 1939-ben kezdték kiselejtezni, illetve eladni. Ez a folyamat 1943-ig tartott.
     
    • 1939-40-ben 12 kocsit selejteztek, 1942-43 körül még egy kocsit szétbontottak;
    • 1943-ban 13 kocsit átadtak a BHÉV-nek a Hungária és Kőbánya kocsiszínből. Eladásukról 1943. január 13-án határoztak. A pótkocsikat Vágóhíd műhelyben építették át, de többségük eredeti sárga színüket megtartva került forgalomba. A BHÉV-nél 1943. október 28-án P XVI R típusjelet és C 3001-3013-as pályaszámokat kaptak. Ezek a kocsik a Ráckevei vonal megnövekedett helyi forgalmát bonyolították le. Csepel felé a szerelvények M+3P, Erzsébet felé M+2P vonatokban közlekedtek, M VI-osok által vontatva. Leromlott állaguk miatt 1944-ben már elrendelték selejtezésüket, ez végül 1945-ben történt meg;
    • 1943-ban egy kocsi a BLVV-hez került (4036 -> 9882). Ezt 1948-51 között selejtezhették;
    • a 4024-es pótkocsit Nagyváradra adták el;
    • 1942-43-ban 12 pótkocsit pedig Szabadkára adtak el.
    C 3009
    Csepelen a  P XVI R típusú C 3009-es (volt BKVT 834 -> 4033-as) pótkocsi a háború utáni szükségforgalomban. A szerelvényt gőzmozdony továbbította, a képen a mögé besorozott M VI-os motorkocsi, majd egy P XVI N típusú pótkocsi és a P XVI-os pótkocsi látható.

    47 (Szabadka)
    Nagyvárad 112
    Szabadkán, a 47-es pótkocsi látható ennek a képnek a jobb szélén. Ez is eredetileg egy BKVT R típusú pótkocsi volt, egyike azon 12 járműnek, ami 1943-ban került a városba.
    A 112-es számú pótkocsi Nagyváradon, melynek jelentősen átépítették a peronját a helyi állomány legömbölyített homlokfalához hasonlóra. Ez a jármű vagy R, vagy R0 típus eredetű.
    Nagyvárad 108
    Raymond de Groote
    Nagyvárad 105
    Raymond de Groote
    A 108-as pályaszámú pótkocsi 1969-ben, Nagyváradon. Valószínűleg ezt a pótkocsit átszámozhatták, ám a lekerekített homlokfala ellenére jól azonosítható budapesti eredete.
    A 105-ös pótkocsi láthatólag komolyabb peronátépítés nélkül maradt forgalomban. A kép szintén 1969-ben készült róla. Ez a kocsi szintén R vagy R0-ás típus volt korábban Budapesten.


     
    4156 (Debrecen)
    DKV 124
    A 4156-os pótkocsi Debrecenben, 1944-ben. A jármű még eredeti BSzKRt-s színeit és feliratait viselte, amikor a légitámadásban megsérült. A kocsit 1950-re javították meg, és 122-es számmal került forgalomba.
    A debreceni 124-es (ex BSzKRt. 4157-es) pótkocsi, valószínűleg az 1948-as üzembehelyezése alkalmából lefotózva.

    A 4100-as sorozatot is elkezdték eladni 1942-től:
     
    • 1943-ban a Debrecenbe vett meg négy pótkocsit. Még nem kerültek forgalomba (?), amikor 1944-ben a forgalmi telepet légicsapás érte, emiatt üzembehelyezésük az elszenvedett sérülésik következtében elhúzódott. Végül 1948-50 között került három kocsi forgalomba DHV 121-124-es számon (a 123-ast végül elbontották). A közlekedő pótkocsikat 1959-ben selejtezték.
    • 1943-ban három pótkocsit Nagyváradra szállítottak. Az egy R típusú kocsival együtt NVV 111-114-es pályaszámot kaptak, a fotók szerint egyes pótkocsiknak ráadásul az ottani motorkocsik kialakítási stílusának megfelelően legömbölyítették a peronjaikat.
    • 1947-53 között 47 kocsit selejteztek;
    • Szegedre került 1952-ben 12 pótkocsi, eredeti pályaszámukat megtartva (SZKV 4100, 4102, 4105, 4110, 4112, 4117, 4118, 4131, 4144, 4147, 4154, 4169). Ezeket a pótkocsikat 1955-58-ban selejtezték.
    SZKV 4118
    A 4118-as pótkocsi Szegeden, cégjelzés nélkül.

    1953-ban öt selejtezett R0-ás kocsit a MÁV vett meg. Ezeknek a szekrényét lebontotta, majd pőrekocsinak a BEV-re irányította. Így 1958-ban, a MÁV-BEV átszervezésekor ezek a kocsik a BHÉV-hez kerültek. Ebből a 4113-as -> MÁV Xne 93055 -> BHÉV 4441-es ma is megvan, pőrekocsiként történő kiállítását tervezik Szentendrén.

    Pőrekocsi Vágóhídon
    Pőrekocsi Szentedrén
    Ez a pőrekocsi gyanús - Vágóhíd műhelyben fotózták le a '70-es években. Alvázkialakítása és magassága hasonlít a 4100-as sorozatéhoz. Sajnos a kocsi pályaszáma az eredeti fényképen is leolvashatatlan volt. Mögötte egy debreceni acélvázas P III-as pótkocsi áll.
    És sajnos ennek a pőrekocsinak a pályaszáma is ismeretlen, jelenleg Szentedre kocsiszínben áll. Mégis megkockáztathatjuk, hogy ez a 4441-es pőrekocsi, a múzeum védettsége alatt.

    A 4200-as sorozatról: ezeket a pótkocsikat 1942-ben átadták az ekkor még formálisan önálló BLVV-nek, ott sorrendben 9880-9899-es pályaszámokat kaptak. A 4202-t azonban már elötte szétbontották, így a 9882-es pályaszámra a 4036-os kocsi került, ami addig a Részvényserfőzdénél állt melegedőkocsiként.


    Folytatás: "Közúti" pótkocsik (II.)
    Késztette: Németh Zoltán Ádám

    Felhasznált irodalom:
    [1] - A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
    [2] - Dr. Kubinszky Mihály - Lovász István - Villányi György: Régi magyar villamosok
    [3] - A 100 éves budapesti villamosvasút - Lovász István táblázatai
    [4] - Járműállományi kimutatás: 1941.