Közúti pótkocsik (II.)


Az R1, R2,R3-as és R4-es típusú pótkocsik

BKVT 916
BKVT 1326, 792 (Városliget)
A BKVT 916-os R2-es típusú pótkocsi új állapotában, 1912-ben. A fotó valószínűleg még a leszállítás elött, a gyárban készülhetett.
Az 1326-os R3-as a 792-es R0-ás típusú pótkocsival közösen, felcsatolásra várva a Városliget mellett. A fotó már 1923 után készült - a kocsik már sárgák, és BSzKRt. címerük van - de a pályaszámuk még eredetiek.
BKVT 140x
A kép az egyik R4-es típusú pótkocsit ábrázolja, a Hűvösvölgyi végállomáson. Különösen érdekes a képen látható kétpótkocsis szerelvény, a '20-as években ilyen hosszú szerelvényt már nem engedtek az emelkedős vonalra.

A BKVT 1911 és 1916 között további pótkocsikat szerzett be. Ezek közül három típus készült háromablakos szekrénnyel, az R1, R2, R3-as típus. Ezek alvázméretei hasonlóak voltak, a kivitelük csak kissé tért el. Az R1-es típusnak még laternás teteje volt, az R2, R3-asok már dongatetővel és ablakok feletti szellőztetőkkel voltak felszerelve. Az R3-as típus oldalfala (az 1000-esekhez hasonlóan) már vízszintes osztás nélkül, illetve az ablakok teteje ívesen lett kialakítva. Az utolsó, R4-es nyári pótkocsi sorozat már négy oldalablakkal lett ellátva, szintén osztás nélkül.

A pótkocsik műszaki adatai 1958-ból

 
R1
R2
R3
R4*
BKVT pályaszámok
832-861
862-971
1301-1330
1401-1410
gyártó
Kistarcsa, 1911
Kistarcsa, 1911-13
Kistarcsa, 1913
Kistarcsa, 1916
BSzKRt pályaszámok
4300-4329
4400-4509*
4600-4629
4700-4709
darabszám (1958)
11
19
39
67
12
17
10*
ütközők közötti hossza
8370 mm
8370 mm
8370 mm
9750 mm
tengelytáv
2920 mm
2920 mm
2920 mm
4000 mm
szélesség
2140 mm
2140 mm
2160 mm
2160 mm
magassága
3182 mm
3182 mm
3182 mm
3180 mm
tömege
6500 kg
6650 kg
6000 kg
6650 kg
6100 kg
ülőhely/állóhely 1958-ban (5 fő/m2)
15/48
12/51
15/48
12/51
15/48
12/51
28/30*
fékrendszerek
forgattyús kézifék
Böcker légfék
forgattyús kézifék
Böcker légfék (4400-4433)
Knorr III (4434-4509)*
forgattyús kézifék
Böcker légfék
forgattyús kézifék
Böcker légfék
*1941-es adat
Megjegyzés: a pótkocsikon eredetileg 20 ülőhely volt kialakítva.
Ahol két adat van megadva, az alsó a kettősfeljárósított kocsikra vonatkozik. A táblázatok nem egyértelműek azon szempontból, hogy hány kettősfeljárósított pótkocsi volt, illetve hogy melyik pályaszámúak voltak azok.

Részletes állományi adatok: R1-es típus, R2-es típus, R3-as típus, R4-es típus

4310 (23)
Hűvösvölgy
A 4310-es (?) pótkocsi a 23-as vonalon. Feltűnő, hogy a Q kocsik mellett (a képen látható motorkocsi) egy kissé magasabb építésűek a voltak a pótkocsik: a szerelvény így egy kissé aránytalan összbenyomást kelt.
Hűvösvölgy végállomás a két vilgáháború között: a 83-as villamosról leszállnak az utasok. Ez a szerelvény egy 1000-es motorkocsiból és egy 4400-as, Knorr III-as fékkel ellátott pótkocsiból áll.
2719+4446+4447
A 4446-os és a 4447-es pótkocsi 1948-ban, a Margit híd megnyitásakor. Ez a két pótkocsi a híd felrobbantásakor a Dunába zuhant
Az R1-es típusnak a BSzKRt. 4300-4329-es pályaszámokat osztott ki sorrendben 1923-ban. Ekkor kaptak a kocsik szabvány sárga-fehér színezést. A 110 db. R2-es sorozatú pótkocsi a BSzKRt-nál 4400-4509-es pályaszámot kapott. 

A 30 db. R3-as sorozatú pótkocsit 4600-4629-es pályszámokra számozták át. Mivel ezeknek nem volt vízszintes osztás az oldalfalukon, ezért az 1000-esekhez hasonlóan a típus már a BSzKRt alatt is kivételesen teljesen sárga fényezést kapott a sárga-fehér helyett. Hasonló telesárga fényezésű volt a 10 db. R4-es pótkocsi is a BSzKRt. időszakában, amelyek ekkoriban 4700-4709-es pályaszámmal közlekedtek. Az eredetileg nyári kivitelű R4-eseket 1927-től téliesítették, ideiglenes oldalablakokat szereltek fel - ám a fotók tanúsága szerint az ablakok kiszerelhetőek maradtak.

4504
A 4504-es pótkocsi Száva-kocsiszínben, a '40-es években. Érdemes megfigyelni a kétvezetékes fékrendszert.
Az R2-es típuson belül 75 pótkocsi a villamosokon kevésbé elterjedt Knorr III-as fékrendszerrel lett felszerelve (egy részükre csak utólag, 1929-ben, a nagykörúti kétpótkocsis üzemhez). Ezek a pótkocsik - a biztonsági vezeték elzárásával - csatolhatóak voltak a Böcker fékrendszerű motorkocsikkal is, így ez használhatóságukat nem korlátozta. Ezért volt a pótkocsik homlokfalán a biztonsági lánckapcsolathoz szükséges szakadás elzárócsap is. 

Ilyen fékrendszerrel ekkoriban a villamos motorkocsik közül csak az 1000-es és a BLVV 11-20-as kocsik rendelkeztek.

A BSzKRt. 1938-ban indította el pótkocsijainak kettősfeljárósítási programját. Még ebben az évben készült két kettősfeljárós kocsi az itt tárgyalt három BKVT típus közül is: a 4316-os és a 4462-es. Ezeknek a peronkialakítása még eltért a későbbi szériától. Még 1938-ban a tíz R4-es pótkocsit is átalakították. Az 1939-ig elkészült pótkocsik is még különleges kialakításúak voltak: a felszállósávok között egy kettős csőkorlátot alkalmaztak, ami egyben kapaszkodóként is szolgált. Maguk az átalakítási munkák ezután 1943-ig folytatódtak, míg a háborús körülmények már lehetetlenné nem tették a rendes főműhelyi tevékenységeket. A háború után még 1948-50 között készültek további kettősfeljárós kocsik, de egyik sorozat sem lett teljesen egységesen átépítve a háromablakos BKVT pótkocsik közül.
 
MKV 259
4700
Az MKV 259-es (ex 4316-os) pótkocsi a '60-as évek végén. Ez a jármű volt a kettősfeljárósítás egyik prototípusa 1938-ból.
A 4700-as pótkocsi Szépilona kocsiszínben, a '40-es években. A tíz pótkocsit még 1938-ban kettősfeljárósították. A képen a kocsi nyári kivitelében látható, ablakok nélkül.
4414
4327
A 2845-ös a 4414-es pótkocsit vontatja a 4-es vonalon, 1958 körül, a Körtéren. Érdemes a pótkocsi feljárók közötti kettős csőkorlátot megfigyelni - ez csak a korai kettősfeljárósított kocsikon látható.
Az 1940-ben kettősfeljárósított 4327-es pótkocsi egy '40-es években készített fotón.
4618
4402
Az 1939-ben kettősfeljárósított 4618-as pótkocsi, a második világháború alatt.
A kettősfeljárósítási munkák a háború után is folytatódtak. A képen az 1948-ban kettősfeljárósított 4402-es pótkocsi látható, cégjelzés nélkül.

tujázás
4627
A háború elött és után egyaránt "tujázásra", az ütközőkre való felkapaszkodásra kényszerült sok budapesti lakos. A bal oldalon két fiú kapszkodik egy 4400-as két légvezetékébe: eszerint valószínűleg egy nagykörúti kétpótkocsis szerelvény vége lett lefotózva. Jobb oldalt egy háború utáni MTI fotón a 4627-es, szintén a Nagykörúton. "Fuss vagy fizess" hirdeti a tábla, mégis ekkor már a hatalmas utasforgalom miatt kerültek többen a villamosok ütközőire.

Az FVV korszakban

4323
Székács András, Nagy Dénes Lajos
A 4315-ös és a 4323-as a Nagyvárad téren, a 63-as vonalon, 1958 körül. A kettősfeljárósításra nem került kocsikon megmaradt a kertajtó
A háborúban a három pótkocsitípus közül négy R2-es (4401, 4422, 4439, 4446), valamint egy R3-as (4624) pótkocsit nem javítottak ki, helyette 1945-ben selejtezték. Az R2-es sorzatban 1951-ben ekkor szokásos módon pályaszámtömörítést hajtottak végre, a 4506-4509-es pótkocsikat beszámozták az üresen maradt helyekre. Így a legmagasabb pályaszámú R2-es sorozatú pótkocsi a 4505-ös lett. 

1948-50 között ismét újraindultak a rendes korszerűsítési munkálatok, a 4300-4600-as sorozatban sok kocsit ekkor kettősfeljárósítottak.

4606
A 4606-os pótkocsi Szépilona kocsiszínben, az '50-es évek végén. A kocsik jellegzetes ívelt ablakait egyszerűbb fakeretesre cserélték le
A Knorr III-fékes 4400-as pótkocsik biztonsági légvezetékét az FVV alatt már nem használták. Ezért a második légvezetéket leszerelték, noha a csatlakozó lyuk megmaradt a kocsik homlokfalán. Az 56-os vonalon hamarosan az addig szokásos 4400-asok helyett a 4600-asok lettek az 1000-esek párjai, különsen mert ezek a pótkocsik kialakítása harmonizált a motorkocsikkal. Amikor az 1000-esek acélvázasításra kerültek, még ezután is rövid ideig (az R3-as sorozat 1960 körüli tömeges selejtezéséig) ezek a pótkocsik voltak Szépilona kocsiszínbe beosztva. 

A 4600-asok ívelt felső ablakkeret kialakítást azonban átépítették egyenesre, az '50-es években.

4501
Székács András, Nagy Dénes Lajos
A 4501-es pótkocsi 1958 körül a Keleti pályaudvar indulási oldalán, a 23-as vonalon
Noha műszaki állapotuk nem tért el lényegesen a többi pótkocsitól, a 4300-as és a 4600-as sorozatot a '60-as évek elején Budapesten kivonták a forgalomból, csak a nagypéldányszámú 4400-asokat tartották meg. 

A 4300-asokat 1959-60 során adták el vidékre: 20 kocsi Miskolcra, 6 kocsi Debrecenbe, 4 pedig Szegedre került.

1960-62 között pedig a 4600-asok jutottak hasonló sorsra: 10-et Miskolcra; 6-ot Debrecenbe, 1-et a BHÉV-nek adtak el, 12 pótkocsit pedig szétbontottak.

A 4700-as sorozatot már korábban, 1952-54-ben eladták vidékre: 1952-ben a 4700-4703-ast Miskolcra adták el, a maradék hatot pedig 1954-ben Szegedre.

A BKVT pótkocsik közül a 4400-asok maradtak legtovább üzemben Budapesten. Mivel a háború után is 106 üzemelt belőlük, így a Óbudától Pesterzsébetig sokfelé lehetett velük találkozni. A kocsik a kalauz nélküli közlekedés bevezetésekor oldalsó indításjelző lámpákat kaptak. Emellett a zárlámpákat is áthelyezték a homlokfal mögötti pozícióból a szélvédő alá - érdekes módon azonban nem szimmetrikusan középre kerültek. Az ablakok fölötti szellőzőt sok kocsin megszüntették.

A 4454-est 1962-ben, a többi 4400-ast már a BKV alatt 1968-72 között selejtezték. Három pótkocsi még Debrecenbe került 1969-ben, a BKV-tól. Utoljára 1972-ben Dél-Pesten közlekedtek, a 13-as, 31-es, 51/A vonalon, M+P vagy M+P+P szerelvények pótkocsijaiként. Az utolsók selejtezését a Rákóczi úti villamosforgalom megszüntetésekor felszabaduló járműtöbblet tette lehetővé.
 

2702+4496
2770+4460
A 63-as János-kórház végállomásán a 2702+4496-os szerelvény, a '70-es évek legelején. A szimplaajtós kocsik kertajtós kivitele egészen a selejtezésig kitartott.
A 2770+4460-as szerelvény a Boráros téren, már BKV címerrel, szintén a '70-es évek elején. Ezen a kocsin viszont még megmaradt az ablakok feletti szellőző.

Részletes állományi adatok: R1-es típus, R2-es típus, R3-as típus, R4-es típus


Az R1, R2, R3 és R4-es pótkocsik vidéken

A vidéki városok közül Miskolc 1952-ben vett át négy volt 4700-as pótkocsit, amelyeket kezdetben saját, majd 1954-től 140-143-as pályaszámmal üzemeltetett tovább. 1960-ban ezeket a pótkocsikat továbbadták Szegednek. Ezután 1959-60-ban vett át 20 db. 4300-as pótkocsit az FVV-től, itt MKV 251-270-es pályaszámokat kaptak. Ezeket követte 1962-ig tíz további 4600-as pótkocsi, melyeknek a 300-309-es pályaszámot adta az MKV. Ezen kocsik között vegyesen voltak kettősfeljárós és szimplafejárós pótkocsik is. A kocsikon komolyabb átalakítás Miskolcon nem történt, a járműveket M+P+P szerelvényekben közlekedtették. 1967-71 között selejtezték a szimpla feljárós kocsikat, 1973-75 közöttpedig a kettősfeljárós pótkocsikat.
 
MKV 142
Nagy István György
MKV 256
Az MKV 142-es (ex 4702-es) pótkocsija, mely 1960-ban Szegeden visszakapta 4702-es számát. A kép a Tiszai pályaudvarnál készült, már 1958 körül. A miskolci kocsikon az ideiglenes jellegű ablakokat és szellőzőket a többi típushoz hasonlóra alakították át. 
Miskolcon az MKV 256-os pótkocsi a '70-es évek elején, elötte szintén egy szimplafeljárósnak megmaradt R1-es pótkocsi van besorozva egy kassai motorkocsi mögé.
MKV 300
MKV 307
Az MKV 300-as R3-as típusú szimplafeljárós pótkocsija (ex 4620), mely 1960-ban vett át Miskolc.
A 307-es R3-as típusú kettősfeljárós pótkocsi (ex 4614) Miskolcon, a Baross-telepen.

DKV 158
DKV 165
Két fénykép a debrecenbe került pótkocsikról: baloldalt a DKV 158 (ex 4323), jobboldalon a DKV 165 (ex 4622). A pótkocsit vontató szerelvények Debrecenben csak az 1-es vonalon közlekedhettek.

Debrecenbe mindhárom pótkocsitípusból jutott. 1960-ban hat darab 4300-as (DKV 154-159), 1960-62-ben hat 4600-as pótkocsit (DKV 160-165), valamint 1969-ben még három 4400-as pótkocsit (DKV 166-168) vett át. Ezeket a pótkocsikat 1967-74 között selejtezték.

Az évtized első felében ezek a pótkocsik az 1-es vonal forgalmát erősítették főként. 1967-től kezdve azonban nyolc ikerkocsit háromkocsis szerelvénnyé alakítottak egy pótkocsi közbecsatolásával. Az első ilyen háromkocsis szerelvény a 313+158+314-es volt (ex 2618, 4323, 2623), 1967. II. 27-én állt forgalomba a 6-os vonalon. Mindhárom volt BKVT pótkocsitípust felhasználták közbenső pótkocsiknak.

Ilyen szerelvények 1975-ig voltak állományban, az egyvágányú vonalakon.
 

DKV 315+159+316
Szántó Ferenc
DKV 313+169+317
A DKV 315+159+316-os szerelvénye (ex 2716, 4326, 2739), az 5-ös vonalon közlekedve. A fotó a 1971-ben készült
A DKV 169-es pótkocsija (ex 4440), a 4-es vonal forgalmi kitérőjében. A szerelvény vegyes összeállításban 1970 után közlekedett, amikor két kocsi összeütközése miatt két különböző típusú ikerkocsit összevontak. A képen valószínűleg a 313 (ex 2618) és a 318-as (ex 2852) motoros rész látszik.
DKV 251+164+253
Szántó Ferenc
A képen a DKV 164-es pótkocsija (ex 4619) a debreceni 251+253-os ikerekocsi közé csatolva.

Szeged 1954-ben vett át hat R4-es pótkocsit, eredeti pályaszámaikat megtartva (4704-4709). 1960-ban Miskolc is átadta az ott közlekedő négy 4700-as pótkocsit, melyek Szegeden - nem eredeti sorrendben - visszakapták 4700-4704-es pályaszámaikat. Ezek a pótkocsik 1962-68 között kerültek selejtezésre.

A város 1960-ban négy további pótkocsit vett át a 4300-asok közül. Ezeket ott SZKV 4301-4303-as pályaszámokkal látták el, noha nem ezek voltak az eredeti pályaszámaik (1960-ban pályaszámrendezés volt Szegeden). Mindegyik forgalmi kocsi kettősfeljárós volt. Szegeden nem közlekedtek túl sokáig, már 1962-64-ben selejtezték őket.
 
SZKV 4704
SZKV 36+4302+4303
Hans Lehnhart
Az SZKV 4704-es pótkocsija, melyet 1954-ben vett át az FVV-től. A kocsin megfigyelhetőek az ideiglenes ablakok, melyek nem egységes kialakításúak voltak a sorozaton.
Az SZKV 4302-es és 4303-as (ex 4304, 4310) pótkocsija a 36-os szegedi motorkocsi mögött. Ez az erősítő szerelvény a Rókusi kocsiszín kihúzóján várja a Pestről érkező vonatokat, 1962-ben.


A BKVT pótkocsikkal megegyezőtípusok a BBVV-nél és a BURV-nál

  BBVV U típus
(BHÉV P VII) >>
BBVV E típus 
(BHÉV P VIII) >>
BURV pótkocsi >>
eredeti pályaszámok
BBVV 107-116 -> 
BHÉV 3107-3116
BBVV 119-143 -> 
BHÉV 3119-3143
BURV 201-210 -> 
9300-9309
gyártó
Kistarcsa, 1912
Kistarcsa, 1915
Kistarcsa, 1912
FVV pályaszámok
4506-4515
4640-4664
4630-4639
darabszám
10
25
10
kocsiszekrény adatok
megegyeznek a BKVT R2 típussal 
megegyeznek a BKVT R3 típussal
megegyeznek a BKVT R3 típussal
fékrendszer
forgattyús kézifék
Knorr III légfék
forgattyús kézifék
Knorr III légfék
forgattyús kézifék
Böcker légfék
C 3113 (Budafok kocsiszín)
C 3119 (Budafok kocsiszín)
A '20-as - '30-as években a BHÉV többször is végigfotózta a saját járműállományát, így gyakorlatilag minden típusáról ismert fénykép. A baloldalt a C 3113-as P VII-es; jobboldalt pedig a C 3119-es P VIII-as pótkocsi látható.

1912-15-ben a BBVV, az újonnan beszerzett nagy motorkocsiknak pótkocsikat is vásárolt. Úgy tűnik, ahogy a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban javítottak a pótkocsik szerkezetén, a BBVV úgy alkalmazkodott: az első 10 kocsi (U típusú pótkocsi) a BKVT R2 típusával volt megegyező kialakítású, míg a második 25 darabos széria (E típusú pótkocsik) az R3-asra hasonlított.

A '30-as évektől kezdve jelentek meg a P XII-es pótkocsik a budafoki vonalcsoporton. Ezeket a nagy járműveket az utasközönség hamarosan megkedvelte, és csak Pullmann-kocsikként emlegették. Innentől származhat a kis pótkocsik becenevce is: Budafok felé az utasok sosem tudhatták, hogy a "Pullmannokkal", vagy a "skatulyákkal" fognak-e utazni.
 
A 4511-es (volt P 3113-as) pótkocsi 1957-ben, még az FVV tulajdonában, a Körtéren, a törökbálinti vonatban. Jól látható a Knorr III rendszer két fékvezetéke. A középső ablak alatt egy "nem dohányzó" felirat is olvasható az eredeti képen.

A BBVV U típusú pótkocsijai megegyeztek kivitelükben a BKVT R2-es pótkocsijaival, eredetileg azonban 21 ülőhellyel rendelkeztek. 1917-ben a BHÉV átvette őket: pályaszámaikat egy 3-assal egészítette ki; 1925-től pedig a P VII-es típusjelet adta nekik. 

1952-ben átkerültek a budafoki vonalcsoporttal az FVV-hez. Itt az R2-esek mögé lettek számozva (4506-4515), noha megmaradt HÉV-zöld színük, és továbbra is a budafoki vonalon üzemeltek. 1958-ban a tíz pótkocsi visszatért a BHÉV-hez, majd 1963-ban a vonalcsoport második átadásával az FVV visszavett kilenc pótkocsit. Ekkor nem sorban 4510-4518-as pályaszámokat kaptak a pótkocsik (egy pótkocsit már 1963-ig selejteztek). A többi pótkocsit 1965 körül vonták ki a forgalomból.

A 4650-es (volt P 3130-as) pótkocsi 1957-ben az FVV tulajdonában, a Körtéren, a törökbálinti vonatban. Ezek a pótkocsik is HÉV jellegüknek megfelelően fűtéssel is rendelkeztek.
A BBVV E típusú pótkocsijai az R3-assal megegyező kivitelűek voltak (szintén 21 ülőhellyel). A BHÉV P VIII-as típusjelet osztott ki nekik. Ezek a pótkocsik is végig a budafoki vonalcsoporton közlekedtek. 

1952-ben az FVV az R3-asok mögé számozta be a sorozatot (4640-4664). 1958-ban a BHÉV visszavette őket volt BHÉV-es pályaszámaikkal. 1963 januárjában ezek is újra az FVV-hez kerültek, azonban - mivel ekkor az R3-as kocsikat már eladta, illetve selejtezte az FVV - ezeket nem vette már állományba. Így a P VIII-as kocsik javarészt ekkor lettek selejtezve.

1963 márciusban azonban a BHÉV a Csepel-Határ úti vonalra hat pótkocsit ismét visszakért a járműhiány elkerülésére. Ezt a hat pótkocsit csak 1965-ben vonták ki a forgalomból, szétbontották őket.


9306
A BURV 9306-os (előtte 207-es) pótkocsija Angyalföld kocsiszínben, a '40-es években.
A Budapest - Újpest - Rákospalotai Vasút (BURV) 201-210-es pótkocsijai az R3-assal megegyező kivitelűek voltak, kivéve az ablakok felső íveltségét - itt egyenes volt a felső szegély. Ezek a pótkocsik is - oldalfali vízszintes osztás hiányában - teljesen sárga fényezéssel közlekedtek már a BSzKRt. korszakban is; az önállóságot jelzendő azonban BURV cégjelzéssel és pályaszámmal. 

1940-ben kapott 9300-9309-es pályaszámot a tíz pótkocsi. A kocsik nem kerültek kettősfeljárósításra.

Az államosításkor (1950-től) a pótkocsikat az FVV az R3-asok mögé számozta be (4630-4639).

P3147
A P 3147-es (előtte 202 -> 9301 -> 4631-es) pótkocsi 1959 körül, zöldre fényezve a BHÉV-nek történő átadáshoz. A főműhelyben még szépséges fényezése van a kocsinak: észrevehető a kocsi oldalfalán visszatükröződő épületek.
1954-ben a budafoki vonal Budatétényig történő kettősvágányosításához kapcsolódóan a budatétényi betétjárat járműállományának biztosításához a 4638-4639-es pótkocsit HÉV-es kivitelűre szerelték fel: Knorr III-as fékeket, abroncsos kerékpárokat, 1000 V-os átkapcsolható világítást stb. kaptak. 1958-ban ezeket is átvette a BHÉV P 3144-3145-ös pályaszámon, logikusan P VIII-as típusjellel, és továbbra is Budafokon közlekedtek. 

1959-ben a Csepel-Határ úti vonal megnyitásához még hat pótkocsit átvettek P 3146-3150, 3186-os pályaszámmal. Ezeknek valószínűleg nem építették át a légfékrendszerét. 1960-ban átkerült a maradék kettő is: P 3187-3188-os pályaszámon.

1961-ben még egy szimpla feljárós pótkocsi került a BHÉV-hez: a BKVT eredetű 4628-as P 3189-es pályaszámon.

A pótkocsikat még a '60-as években selejtezték.

9307 (48) Kiskörút
4633 (49), Astoria
A háború után a BURV pótkocsijait már nem kizárólag az észak-pesti BURV vonalakon járatták, helyette - a képek tanulsága szerint - a dél-budai vonalakra kerültek. Baloldalt a 9307-es a 48-as vonalon, a '40-es évek legvégén, a kiskörút átépítésének idején. Jobbra az '50-es években a 49-es villamos szerelvénye az Astoriánál, a 4633-as pótkocsival a végén.



Mi látható ma ezekből a pótkocsitípusokból?

MKV 267
Fodor Illés
A miskolci 267-es pótkocsi Szentendrén

A kettősfeljárós volt 4308-as budapesti pótkocsi jelenleg Szentendrén van kiállítva. Itt az MDV 267-es számot viseli, noha ez a kocsi soha nem volt a Miskolc-Diósgyőri Vasút tulajdonában.

Miskolc környékén még több pótkocsi is megvan (valószínűleg hétvégi telkeken): a múzeum még két kocsit szeretne megszerezni: 

  • az MKV 302-est (volt BKVT 1309 -> 4610) eredeti BKVT korabelire szeretnék visszaalakítani, és a 1074-es pótkocsijának soroznák be;
  • az MKV 259-es (ex 4316) is megvan valahol: ez volt 1938-ban a kettő közül az egyik prototípus kettősfeljárósított háromablakos pótkocsi. Ezért ennek a peronkialakítása is eltér a többi kocsitól, a homlokfalai a szélein lekerekítettek.1971-ben ezért ez a kocsi volt az első selejtezett kettősfeljárós pótkocsi Miskolcon.
8625
Szelényi Gábor
A 8625-ös lóré 1999-ben Ferencváros kocsiszínben
A BBVV 115-ös pótkocsiját (-> BHÉV C 3115 -> 4514 -> P 3115 -> 4518) 1963-ban átvette az FVV, azonban már személyszállító pótkocsiként nem sokáig haszálta tovább. Ennek a pótkocsinak az alvázára 1965-ben egy vasszekrényes teherkocsit építettek fel 8400-as pályaszámmal. Eredetileg az volt a vállalat szándéka, hogy nagyobb sorozatban építenek az ekkor selejtezett 4400-4600-as sorozat alvázára ilyen kialakítású teherkocsikat, azonban ez nem történt meg.

1963-ban a 8400-as teherkocsit 8625-re számozták át. 

8625
Izsó Zoltán
A 8625-ös mint a metrós Mukik pótkocsija.

1999-ben az ekkor nagyrészt használaton kívül álló teherkocsit Cinkotán zöldre fényezték át, és a Metró újság reklámozására használták fel.


Előzmény: "Közúti" pótkocsik (I.)
Késztette: Németh Zoltán Ádám
Képek: Fodor Illés, Hans Lehnhart, Izsó Zoltán, Nagy Dénes Lajos, Szántó Ferenc, Székács András, Szelényi Gábor
 

Felhasznált irodalom:
[1] - A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
[2] - Dr. Kubinszky Mihály - Lovász István - Villányi György: Régi magyar villamosok
 [3] - A 100 éves budapesti villamosvasút - Lovász István táblázatai
[4] - 100 éve indult útjára a BBVV
[5] - Járműállományi kimutatás: 1941., 1958-60.
[6] -  Berta József, Kertész István - 100 éves Miskolc város tömegközlekedése