A Budapesten 1896-ban átadott Milleniumi Földalatti Vasút volt a
kontinens első metrója. Utána azonban hosszú szünet következett a
metróépítés terén. A II. világháború után a főváros újjászületésével
együtt merült fel újra földalatti vasút építésének a gondolata. Az első
nagyteljesítményű, kelet-nyugati irányú metróvonal (a 2-es)
építését és nyomvonalát az 1950 szeptember 17-én kelt 2018/1950. számú
minisztertanácsi határozattal döntötték el. A vonalat a Népstadion és a
Déli pályaudvar között 8 állomással, 7,8 km hosszúra tervezték. A
beruházás lebonyolítására létrehozták a Földalatti Vasút Vállalatot (a
későbbi Metró és HÉV Igazgatóság jogelődjét). A - moszkvai metró
mintájára történő - építés a tervezéssel együtt 1950. szeptemberében
nagy lendülettel
kezdődött (más források szerint már a határozat előtt, májusban
kezdetét vette). A munkálatok bányászati módszerekkel, kézi fejtéssel,
több
munkahelyen indultak egyszerre, így az alagutat is több helyről
kezdték el mélyíteni. A kitermelt talaj elszállítására, továbbá a
beépítendő
anyagok és eszközök lejuttatására anyagszállító aknákat létesítettek,
melyek felszíni kivezetésénél palánkokkal körbevett telephelyeket
hoztak létre.
Az első ilyen a Szent István téren létesült, a Bazilika
tőszomszédságában.
A munkaterület látképe
egy MTI fotón
|
Ugyanez kicsit távolabbról
|
Kép 1953. körülről a másik irányból
|
És ugyanez a helyszín
2010-ben |
A telephelyek egy részéhez az akkori villamosvonalakról iparvágányokat
vezettek, hogy a kitermelt földet elszállíthassák, illetve a szükséges
anyagokat és eszközöket az építkezéshez szállíthassák. Bár a képeken
sajnos nem látszik, de ilyen iparvágány volt a Szent István téren is,
mely a Bajcsy-Zsilinszky úti villamosvonalból ágazott ki. A vágány
1952. körül épült meg és a Bazilika északi (jobb) oldalán haladt
a munkaterületig.
Elrendezési vázlat
1959-ből
|
Az iparvágány
kiszolgálásának végrehajtási utasítása
|
Illetve két kép a Bajcsy-Zsilinszky úti kiágazásról.
Ide kanyarodott be a
vágány
|
Ugyanez a Bazilika felől
tekintve 1956-ban
|
További aknák voltak a nyomvonal mellett több helyen is - gyakorlatilag
minden leendő metróállomásnál -, de hogy
pontosan melyekhez csatlakozott iparvágány, arról nincsenek megbízható
információk.
Szállítóakna a Deák téren
1952.
körül. Itt azóta a Kempinski szálló épült fel
|
Munkaterület az
Astoriánál az ELTE mellett
|
A Blaha Lujza téri munkaterületről magáról nem áll rendelkezésemre
fénykép, de itt is volt iparvágány, mely a Népszínház utcával
szemben ágazott ki. Ezt a Nagykörút 1959. évi korszerűsítésekor
bontották el, mint az az alábbi rajzon látható. Az iparvágány minden
lehető irányban csatlakozott a villamosvonalakhoz.
A Blaha Lujza téri
vágányhálózat ábrázolása 1959-ből
|
A volt sajtópalota előtt
látszik az iparvágány
|
A Kossuth téri munkaterületet ábrázolja a következő két fénykép:
Épül a metró a Parlament mellett
|
A munkaterület a Kossuth
tér Akadémia utca felőli végében volt,
ahol ma az állomás feljárata található
|
Iparvágány szolgálta ki a Széna téri építkezést is (a mai Mammut 2
helyén). Ez a vágány - néhány vélelemmel ellentétben - nem a Ganz
Villamossági Művek iparvágánya volt.
Épül a metró a Széna térnél 1953.
körül
|
Az iparvágány a Mártírok
úti villamosvágányba volt bekötve
|
A Vérmezőn is létesítettek telephelyet a Déli pályaudvar mellett. A
következő két kép az ötvenes évek elején készült.
Igen, az ott a Déli
pályaudvar :-), balra a telephely
|
A metróépítő telep a Vár
irányába tekintve
|
Az ide vezető iparvágány az FVV Déli pályaudvari végállomási
hurokvágányából ágazott ki.
Elrendezési vázlat
1959-ből
|
Az iparvágány
kiszolgálásának végrehajtási utasítása
|
Ezen a fotón nehezen, de
ki lehet venni az iparvágányt:
a kerékpáros előtt vezet át, a felsővezetéke jól látszik
|
A villamosvasút állományába tartozó kis raktömegű, nyitott teherkocsik
kiegészítésére 1951-ben a MÁV-tól huszonöt 3-3,5 m tengelytávú
teherkocsi érkezett. A forgalomba lépés előtt a MÁV Landler Jenő
Járműjavító Üzem a kocsiszekrény szélességét 2300 mm-re csökkentette és
rakodást gyorsító billenthető oldalajtókat szerelt fel. A metróépítés
egyik szűk keresztmetszete a kitermelt kőzet elszállítása volt.
1953-ban további 40 teherkocsi átadásáról intézkedtek.
Voltak olyan telephelyek is, ahol a metróépítéshez nem kellett külön
iparvágányt fektetni, hanem a villamoshálózat más (jllemzően
végállomási, vagy ritkán használt üzemi összekötő) vágányait használták
fel rakodási célra. Ilyen telep volt a Baross téren, ahol a Festetics
utca-Mező Imre
(Fiumei) út közti közvetlen összekötővágányon rakodtak.
Rakodás a Baross téren az
1950-es évek elején
Érdekes volt a Batthyány tér esete. Itt az 1946-ban a Kossuth híd miatt
épített hurokvágányt kerítették el és használták rakodási célokra.
Figyelemre méltó, hogy a két alsó képen még/már nem látszik a nagy,
emeletes tégla felvonulási épület.
A Batthyány tér még a
hurokvágánnyal, balra a Kossuth híd felhajtójával
|
Majdnem ugyanaz a
beállítás, mint az előző képen, de már a metróépítés felvonulási
épületeivel és az iparvágánnyá alakult hurokkal
|
A Kossuth hídról fotózva
a tér irányába. Látszódnak a felvonulási épületek
|
Valamikor a 60-as
években, balra az építkezési teleppel
|
Az előző képpel azonos
helyen és időben, csak kicsit elfordulva
|
A kirermelt földet elszállítása után le is kellett rakni valahol.
Erre egyrészt az
Akna utcai lerakó
volt alkalmas, másrészt pedig létesítettek egy iparvágányt Lágymányoson
is, a mai Infopark helyén. Itt korábban már létezett egy vágány, ami a
Petőfi hídi villamosvágányokat kötötte össze a MÁV Andor utcai
vontatóvágányával (bővebben erről
itt lehet olvasni),
ezt azonban a II. Világháború után felhagyták, miután a Petőfi hidat
1945. január 14-én felrobbantották.
Lágymányoson ebben az időben a volt Duna-medret töltötték fel, az 50-es
évek elején pedig itt hozták létre a Földalatti Vasút Vállalat
telephelyét is. Az iparvágány a Karinthy Frigyes úti forgalmi vágányból
ágazott ki, és Lágymányoson áthaladva becsatlakozott a MÁV Andor utcai
vontatóvágányába.
Elrendezési vázlat
1959-ből
Az iparvágány
kiszolgálásának végrehajtási utasítása »
|
|
A föld deponálásán kívül itt tároltak küldönféle építési anyagokat, így
az alagútépítéshez használt vasbeton tübbingeket is.
A metróépítés 1950-től nagy lendülettel folyt a Rákóczi út
vonalában, és épült az alagút a Duna alatt is. Az építés 1953. közepéig
erős ütemben haladt. Az 1953. júniusi kormányprogram lassította a
metróépítést, a kőzet- és törmelékszállítások mintegy 60 %-kal
csökkentek. 1954 elején a
Minisztertanács 521/9/1954 számú határozatával a beruházási források
elapadása miatt elrendelte a beruházás
ideiglenes szüneteltetését. Az építkezés 1954 februárjában állt le.
Ekkor már kész volt a tervezett vonal alagútjainak és mélyépítésű
műtárgyainak kb. 40%-a, két magyar (Ganz) gyártmányú motorkocsi és egy
prototípus mozgólépcső. 1954. harmadik negyedévétől a metróépítők
szállítási megbízásai megszűntek. Az ezt követő tíz évben csak az állag
megóvására törekedtek, s
újabb munkához hivatalosan csak 1963-ban kezdtek ismét.
A metróépítés folytatásáról az MSZMP 1959. évi VII. kongresszusa
döntött. Ugyan a beruházási programot csak 1963-ban hagyták jóvá, de az
eltelt négy év alatt állagmegóvás címén ismét végeztek építési
munkákat. Ezt
támasztja alá az is, hogy a felsorolt iparvágányok - a Széna téri
kivételével - 1959-ben még üzemben voltak. Olyannyira, hogy a metró
Baross téri munkahelye 1960-ban napi 240 t törmelék elszállítására
szerződött az FVV-vel.
Az 1963-as munka hivatalos újrakezdésekor azonban már nem vették
igénybe a
kötöttpályás szállítási módot, az alagutat fúrópajzs segítségével
alakították ki, a kitermelt anyagot pedig egy helyen koncentráltan,
illetve közúti járművekkel
szállították el.
A Lágymányosi iparvágány kapcsolata a villamoshálózattal a 4-es
villamos Irinyi József utca-Schönherz Zoltán út (ma Október 23. utca)
szakaszának 1959.04.30-i átadásakor szűnt meg.
Indul a 4-es 1959-ben.
Az iparvágány nyoma itt nem látszik, de a lágymányosi telephelyek
kivehetőek a háttérben
Az iparvágány vasút felőli
kapcsolata azonban továbbra is megmaradt. Érdekes, hogy ilyen formán
1962-ben még FVV nyilvántartásban volt, amit az alábbi rajz is
szemléltet.
Egy 1962. körüli rajz a
Lágymányosi iparvágányról
A BKV 1974-ben selejtezte, majd később elbontották egy közel 280
m hosszú szakasz kivételével, melyet a Ganz Hídszerkezet gyártó
telephelye még sokáig használt vasúti kocsik félreállítására.
A többi iparvágányt a 60-as évek elején már valószínűleg nem
használták, azok az 1962-es kimutatásban már nem szerepeltek - bár
némelyikük nyoma még néhány évvel később is megvolt.
A Szent István téri iparvágányt az FVV még sokáig használta, mert a
korábbi telephelyen felsővezetéki anyagokat tároltak. Azt végül a
Bajcsy Zsilinszky úti villamospálya
1961. évi korszerűsítése során bonthatták el. A Vérmezőnél lévő
iparvágány kiágazása még évekkel később is megvolt a korabeli rajzok
tanúsága szerint.
A Déli pályaudvari
végállomás 1961. évi helyszínrajza
|
Egy másik
helyszínrajz 1964. körülről
|
Egy 1966. körüli ábrázolás
|
A Széna téri vágány is sokáig megvolt még, bár kiágazását már korábban
kiépítették a villamospályából.
A Széna téren a kiépített
kitérő helye 1964-ben
|
Helyszínrajz 1964. körülről
|
A 12-es buszviszonylaton
már Ik 180-asok járnak, az
iparvágány maradványa azonban még megvan a kockakőben
|
A 2-es metró Örs vezér tere-Deák tér közti első szakaszát végül 1970.
április 2-án, míg a második, Deák tér-Déli pályaudvar szakaszát 1972.
december 22-én adták át.
Felhasznált
irodalom:
Végrehajtási utasítás teherszállítási dolgozók részére, az
FVV
kiadványa, Budapest, 1959.
A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, a BKV kiadványa,
Budapest, 1987.
Keller László: A Budapesti Helyiérdekű Vasút és a villamosvasút
teherforgalmának történetéből, Városi Közlekedés 87/6. szám.
BKV archívum
Németh Zoltán Ádám gyűjteménye
metros.hu
Budapest
földalatti világa
4-es metró oldala