Budapest, II. ker. Henger u. 2.
Megszűnt az 1990-es évek elején
A Damjanich utcai telephez hasonlóan a Pálffy telepet is nehéz besorolni egyetlen kategóriába, hiszen volt villamos főműhely, lóvasúti kocsiszín, áramfejlesztő telep, villamos kocsiszín, trolibusz főműhely és áramátalakító egyaránt. Tekintsük most át a történetét.
Lóvasút
A budai lóvasúti vonalak kiépítésével egyidejűleg a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) két forgalmi telepet is létesített. Az egyik kocsiszín a későbbi Pálffy telep területén jött létre. A BKVT 1869-ben itt egy 40 kocsi tárolására képes színt, és egy 130 ló befogadására alkalmas lóistállót épített.
Villamosítás
A lóvasúti vonalakat a XIX. század végén sorban villamosították. Ehhez kapcsolódóan a BKVT 1896. július 20-ra a Pálffy utcai telepen 39 kocsi befogadására alkalmas villamos kocsiszínt építtetett.
Egy 1900-as kimutatás szerint 75 m vezeték nélküli, és 627 m felsővezetékkel felszerelt vágány volt a telepen.
Áramfejlesztő telep
A villamos üzemhez az energiát a telephelyen épített áramfejlesztő telep biztosította. A Pálffy telep feladata a teljes budai hálózat, és az újpesti szakaszok ellátása volt. A szenet vasúti kocsikkal szállították az erőműbe.
Az erőműbe az első kiépítéskor hat db. 10 at. Babcock-Wilcox vízcsöves kazánt telepítettek.. A gépházban négy fekvő tandem gőzgép volt elhelyezve, amelyek közül kettő 750 lóerős, kettő 350 lóerős volt. A nagy gőzgépek 8 pólosú Siemens és Halske dinamókat hajtottak meg. Ezek a J 110 típ. dinamók 400 V feszültségen (ekkora volt akkoriban a felsővezetékes vonalak feszültsége) 1250 A áramot állítottak elő. A kis gőzgépek J 99 típ. 500 Amperos 6 pólusú dinamókat hajtottak. Az erőművet - a két kisgéppel - 1896.05.30-án, míg a nagy gépeket 1896.09.15-én helyezték üzembe.
További villamos kocsiszínek kiépülésével egyetemben a Pálffy kocsiszín szerepe fokozatosan csökkent. Az áramfejlesztő bővítésével 1907-ben az ott lévő 34 kocsiférőhelyes színt lebontották, további kazánokat és egy 1500 lóerős gépet helyeztek üzembe, mely 5500 V-os váltóáramot állított elő (azután az áramátalakítókban ezt alakították egyenárammá). Ekkor a telep kocsiszín jellege megszűnt. 1910-ben az összes vágányhossz már csak 557 m-t tett ki. 1914. óta a Pálffy áramfejlesztő telep környező villamosvonalak mellett a Szentendrei HÉV vonalát is táplálja villamos energiával. 1918-ban a hasznos vágányhossz már csak 298 m volt.
Az I. világháború alatt, majd az azt követő időszakban A Pálffy utcai áramfejlesztő telep szénnel való ellátása akadozott. A fővárosi villamosforgalmat szervező Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) 1922-ben a BHÉV-től 44 szénszállító teherkocsit bérelt. E járművek több éven át Pálffy tér-körvasút-Óbuda-Annavölgy-Sárisáp útvonalon fordavonatokban közlekedtek.
Áramátalakító
A BSZKRt. az áramfejlesztő telepeit fokozatosan megszüntette, villamos energiát az országos közforgalmú hálózatból vásárolt. Így 1931. év végén a Pálffy telepen is megszűnt az áramfejlesztő telep működése, a továbbiakban áramátalakítóként üzemelt.
1934-ben a Henger utcából a telepre vezető csonkavágányt felbontották, az itt lévő sarok-területrésszel a telep területét csökkentették.
Villamosvasúti főműhely
A II. Világháború okozta károk helyreállítása, a megsérült járművek soron kívüli javítása óriási feladatot rótt a villamosvasúti főműhelyekre. A kapacitások bővítése céljából 1948-ban a volt BKVT kocsiszín helyén a Henger utcában 3500 m2 alapterületű új főműhely épült, ez lett a Pálffy főműhely.
« A környező vonalak és az iparvágány ábrázolása 1952-ből
Troliüzem
1953-ban a troliüzem vette birtokba, az FVV itt troliműhelyt rendezett be. A trolibuszok kipróbálására a kocsiszín körül (Henger utca - Tölgyfa utca - Fekete Sas utca) egy próbavezetéket építettek. Érdekességként megjegyzendő, hogy ez a telep a többi trolibusz vonallal nem volt üzemi kapcsolatban, így a trolikat a Margit hídon keresztül vontatóval hozták-vitték.
A csuklós trolibuszok gyártásában fő szerep jutott a Pálffy főműhelyre. 1961-64. között a FAÜ Sallai főműhelye által gyártott járműszekrénybe itt szerelték be az IK 60T szóló trolibusz-alkatrészeket.
1960-ban bevezették a trolibuszok pótkocsis üzemét. Ehhez a szolo
trolik hársó részét meg kellett erősíteni és egy megfelelő
vonókészüléket kellett beépíteni.
Az 1960-as években - a villamosvasúti és a HÉV-ágazat kerékpárjavítási igényeinek kielégítésére a Pállfy főműhelyből a kor színvonalának megfelelő kerékpárjavító műhelyt alakítottak ki. Vágányhossza 1966-ban 759 m volt, ekkor még mindig trolibusz műhelyként is működött.
A trolibuszok javítását idővel egyre inkább az 1962-ben megnyitott Pongrác telep vette át. A trolivezetéket a környező utcákban az 1970-es évek közepén szerelték le.
A korabeli leírás szerint: "A Mártírok útjáról a Bem J. utcába, valamint a Pálffy-telepre vezetõ iparvágány szakasz kifogástalan állapotban van. A telepen lévõ iparvágányok elhanyagolt, kifogásolható állapotúak. Két csonkavágány használaton kívül van, a felsõvezetéket leszerelték."
A következő változást a Kelet-Nyugati metró második szakaszának építése hozta. Ehhez kapcsolódva a Szentendrei HÉV vonalat kéreg alatt meghosszabbították a Batthyány térig. A Margit híd budai hídfőjének északi oldalán lévő felszíni HÉV végállomást megszüntették. Ezzel együtt 1971-ben felszámolták a Bem utcai és a Budai rakparti villamosvonalakat is a Batthyány tér-Margit híd között. Ezzel megszűnt a Duna jobbparti körvasút is. A Pálffy telep vágánykapcsolata a külvilággal elveszett.
A telep továbbra is a BKV tulajdonában maradt. Főműhelyi tevékenysége az 1990-es évek elején megszűnt.
Két kép a már használaton kívüli telepről 1996-ból.
Légifotó a telepről 1999. körülről
A telepet a BKV 2000-ben értékesítette. A bontásról és a régészeti feltárásról készült az alábbi képes beszámoló.
2002-ben ide a régi falak részbeni megtartásával új irodaház-komplexumot építettek. Az áramátalakító azonban továbbra is üzemel - az irodaház alagsorában.
Megszűnt az 1990-es évek elején
A Damjanich utcai telephez hasonlóan a Pálffy telepet is nehéz besorolni egyetlen kategóriába, hiszen volt villamos főműhely, lóvasúti kocsiszín, áramfejlesztő telep, villamos kocsiszín, trolibusz főműhely és áramátalakító egyaránt. Tekintsük most át a történetét.
Lóvasút
A budai lóvasúti vonalak kiépítésével egyidejűleg a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) két forgalmi telepet is létesített. Az egyik kocsiszín a későbbi Pálffy telep területén jött létre. A BKVT 1869-ben itt egy 40 kocsi tárolására képes színt, és egy 130 ló befogadására alkalmas lóistállót épített.
Villamosítás
A lóvasúti vonalakat a XIX. század végén sorban villamosították. Ehhez kapcsolódóan a BKVT 1896. július 20-ra a Pálffy utcai telepen 39 kocsi befogadására alkalmas villamos kocsiszínt építtetett.
 |
 Helyszínrajz 1896-ból « A BKVT villamos kocsiszínje,
mellette a Henger utcai vonal
|
Egy 1900-as kimutatás szerint 75 m vezeték nélküli, és 627 m felsővezetékkel felszerelt vágány volt a telepen.
Áramfejlesztő telep
A villamos üzemhez az energiát a telephelyen épített áramfejlesztő telep biztosította. A Pálffy telep feladata a teljes budai hálózat, és az újpesti szakaszok ellátása volt. A szenet vasúti kocsikkal szállították az erőműbe.
Az erőműbe az első kiépítéskor hat db. 10 at. Babcock-Wilcox vízcsöves kazánt telepítettek.. A gépházban négy fekvő tandem gőzgép volt elhelyezve, amelyek közül kettő 750 lóerős, kettő 350 lóerős volt. A nagy gőzgépek 8 pólosú Siemens és Halske dinamókat hajtottak meg. Ezek a J 110 típ. dinamók 400 V feszültségen (ekkora volt akkoriban a felsővezetékes vonalak feszültsége) 1250 A áramot állítottak elő. A kis gőzgépek J 99 típ. 500 Amperos 6 pólusú dinamókat hajtottak. Az erőművet - a két kisgéppel - 1896.05.30-án, míg a nagy gépeket 1896.09.15-én helyezték üzembe.
További villamos kocsiszínek kiépülésével egyetemben a Pálffy kocsiszín szerepe fokozatosan csökkent. Az áramfejlesztő bővítésével 1907-ben az ott lévő 34 kocsiférőhelyes színt lebontották, további kazánokat és egy 1500 lóerős gépet helyeztek üzembe, mely 5500 V-os váltóáramot állított elő (azután az áramátalakítókban ezt alakították egyenárammá). Ekkor a telep kocsiszín jellege megszűnt. 1910-ben az összes vágányhossz már csak 557 m-t tett ki. 1914. óta a Pálffy áramfejlesztő telep környező villamosvonalak mellett a Szentendrei HÉV vonalát is táplálja villamos energiával. 1918-ban a hasznos vágányhossz már csak 298 m volt.
Az I. világháború alatt, majd az azt követő időszakban A Pálffy utcai áramfejlesztő telep szénnel való ellátása akadozott. A fővárosi villamosforgalmat szervező Budapesti Egyesített Városi Vasutak (BEVV) 1922-ben a BHÉV-től 44 szénszállító teherkocsit bérelt. E járművek több éven át Pálffy tér-körvasút-Óbuda-Annavölgy-Sárisáp útvonalon fordavonatokban közlekedtek.
A
kép a Pálffy téri vágányhálózat és a Pálffy utcai áramfejlesztő telepre
vezető iparvágány elrendezését mutatja az 1920-as évek elején »
 A Pálffy erőmű kazánháza |
 Az áramfejlesztő gépterme |
A BSZKRt. az áramfejlesztő telepeit fokozatosan megszüntette, villamos energiát az országos közforgalmú hálózatból vásárolt. Így 1931. év végén a Pálffy telepen is megszűnt az áramfejlesztő telep működése, a továbbiakban áramátalakítóként üzemelt.
1934-ben a Henger utcából a telepre vezető csonkavágányt felbontották, az itt lévő sarok-területrésszel a telep területét csökkentették.
 |
 Térképrészlet 1937-ből « Helyszínrajz a környező vonalakkal
1935-ből
Egy 1935-ös kimutatás szerint a Pálffy telepen 5 váltó, és 1 keresztezés volt. |
 |
 A vágányhálózat 1945-ben « A környező vonalak és az iparvágány ábrázolása egy 1941. évi rajzon A HÉV vágányok itt nem kerültek ábrázolásra |
A II. Világháború okozta károk helyreállítása, a megsérült járművek soron kívüli javítása óriási feladatot rótt a villamosvasúti főműhelyekre. A kapacitások bővítése céljából 1948-ban a volt BKVT kocsiszín helyén a Henger utcában 3500 m2 alapterületű új főműhely épült, ez lett a Pálffy főműhely.
« A környező vonalak és az iparvágány ábrázolása 1952-ből
Troliüzem
1953-ban a troliüzem vette birtokba, az FVV itt troliműhelyt rendezett be. A trolibuszok kipróbálására a kocsiszín körül (Henger utca - Tölgyfa utca - Fekete Sas utca) egy próbavezetéket építettek. Érdekességként megjegyzendő, hogy ez a telep a többi trolibusz vonallal nem volt üzemi kapcsolatban, így a trolikat a Margit hídon keresztül vontatóval hozták-vitték.
A csuklós trolibuszok gyártásában fő szerep jutott a Pálffy főműhelyre. 1961-64. között a FAÜ Sallai főműhelye által gyártott járműszekrénybe itt szerelték be az IK 60T szóló trolibusz-alkatrészeket.
Ezen
a nem túl jó minőségű képen látszik a Pálffy telep körüli trolibusz
próbapálya egy részlete »
Ezen
a képen látszik az egyik trolibusz átalakítása a Pálffy
főműhelyben »
Az 1960-as években - a villamosvasúti és a HÉV-ágazat kerékpárjavítási igényeinek kielégítésére a Pállfy főműhelyből a kor színvonalának megfelelő kerékpárjavító műhelyt alakítottak ki. Vágányhossza 1966-ban 759 m volt, ekkor még mindig trolibusz műhelyként is működött.
 Egy katonai térképrészlet a Pálffy teleppel az 1960-as évekből |
 A környező vonalak és az iparvágány ábrázolása 1961-ből |
A trolibuszok javítását idővel egyre inkább az 1962-ben megnyitott Pongrác telep vette át. A trolivezetéket a környező utcákban az 1970-es évek közepén szerelték le.
Az
iparvágány és a telep belső vágányhálózatának rajza 1970-ből »
A korabeli leírás szerint: "A Mártírok útjáról a Bem J. utcába, valamint a Pálffy-telepre vezetõ iparvágány szakasz kifogástalan állapotban van. A telepen lévõ iparvágányok elhanyagolt, kifogásolható állapotúak. Két csonkavágány használaton kívül van, a felsõvezetéket leszerelték."
A következő változást a Kelet-Nyugati metró második szakaszának építése hozta. Ehhez kapcsolódva a Szentendrei HÉV vonalat kéreg alatt meghosszabbították a Batthyány térig. A Margit híd budai hídfőjének északi oldalán lévő felszíni HÉV végállomást megszüntették. Ezzel együtt 1971-ben felszámolták a Bem utcai és a Budai rakparti villamosvonalakat is a Batthyány tér-Margit híd között. Ezzel megszűnt a Duna jobbparti körvasút is. A Pálffy telep vágánykapcsolata a külvilággal elveszett.
A telep továbbra is a BKV tulajdonában maradt. Főműhelyi tevékenysége az 1990-es évek elején megszűnt.
Két kép a már használaton kívüli telepről 1996-ból.
 |
 |
Légifotó a telepről 1999. körülről
A telepet a BKV 2000-ben értékesítette. A bontásról és a régészeti feltárásról készült az alábbi képes beszámoló.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Fotók:
Szelényi Gábor, Németh
Zoltán Ádám, Ley András
2002-ben ide a régi falak részbeni megtartásával új irodaház-komplexumot építettek. Az áramátalakító azonban továbbra is üzemel - az irodaház alagsorában.
Felhasznált
irodalom: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, a BKV
kiadványa 1987.
A 100 éves budapesti villamosvasút története, a BKV kiadványa 1987.
K. Juhász Erzsébet: Százéves (lenne) a Duna jobbparti körvasút, Vasúthistória évkönyv
A budapesti közúti vasút 100 éve, az FVV kiadványa, 1966.
Lovász István: A magyarországi helyi közforgalmú vasutak járművei I., Vasúthistória Évkönyv 1995.
Dr. Kubinszky Mihály-Lovász István-Villányi György: Régi magyar villamosok, Budapesti Városvédő egyesület, 1999.
BSZKRt. jegyzőkönyv 1936.
Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, 1896.
http://www.villamosok.hu/troli/
A 100 éves budapesti villamosvasút története, a BKV kiadványa 1987.
K. Juhász Erzsébet: Százéves (lenne) a Duna jobbparti körvasút, Vasúthistória évkönyv
A budapesti közúti vasút 100 éve, az FVV kiadványa, 1966.
Lovász István: A magyarországi helyi közforgalmú vasutak járművei I., Vasúthistória Évkönyv 1995.
Dr. Kubinszky Mihály-Lovász István-Villányi György: Régi magyar villamosok, Budapesti Városvédő egyesület, 1999.
BSZKRt. jegyzőkönyv 1936.
Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, 1896.
http://www.villamosok.hu/troli/