A nagysurányi eredetű Wolfner család első, Újpestre települő tagja Wolfner Gyula volt, aki a Váci út-Károlyi utca sarkán, a későbbi Táncsics Bőrgyár területén lévő telket megvásárolva, 1840-ben gyapjúmosó vállalkozásba fogott. Később csatlakozott hozzá testvére, Wolfner Lajos is és létrehozták a Wolfner Gyula és Társa Közkereseti Társaságot. Első termékük a birkabőrből készített szattyánbőr volt. Az új gyár nagyon gyorsan fejlődött, fokozatosan az egész országra kiterjedtek üzleti kapcsolataik.

Az első világháborúnak köszönhető a cipőgyártás megindítása: az első termékek bakancsok, illetve csizmák voltak. A gyár elnyerte a "Magyar Királyi Honvédség Egyetlen Bőr-Hadfelszerelési Gyára " címet is. A gyorsan gyarapodó üzem hamarosan kinőtte eredeti telkét és a Károlyi utca túloldalán, illetve a Baross utca mentén terjeszkedni kezdett. A bakancsgyártást 1914-ben telepítették át a későbbi Duna Cipőgyár területén lévő tűzödébe.


A fenti képen a II-es (balra) és a IV-es telep (jobbra) iparvágánya látszik, a III-as telep valamiért nem szerepel. A telephelyek elrendezése az alábbi ábrán látható.


Az 1927-es év mérföldkövet jelentett a Wolfner gyár, de a magyar cipőgyártás történetében is. A faszeges cipők mellett megkezdődött a ragasztott és flexivarrott talpú cipők gyártása is. A nyugatról megvásárolt cipőipari gépek akkori termelésbe állításával indult meg a cipőgyártás alapvető korszerűsítése. 

Az 1930. december 31-i állapot szerint a II-es telep vágányhossza 478 méterre növekedett és négy kitérőt tartalmazott (a kiágazási váltóval együtt). A III-as telep vágányhossza 426 méterre csökkent, szintén négy kitérővel, míg  a IV-es telep vágányhossza 343 méterre változott és 3 kitérő volt beépítve.

Az 1929-33. közti gazdasági válság a Wolfner gyár életében is éreztette hatását. 1933. körül a IV-es telep megszűnt, iparvágányát elbontották, a II-es telep kiágazását szintén kiépítették a pályából, viszont a belső vágányhálózat továbbra is megmaradt, mely össze volt kötve a III-as telep vágányaival.


A válság utáni fellendülés során a gyár a legnagyobb termelését az 1930-as évek végére érte el, amikor 650 fő napi 200 pár polgári cipőt és 1000 pár bakancsot termelt.

1944-es állapotok

A második világháború alatt problémák voltak a nyersanyagellátással és az energiaellátással is. 1943-tól csökkent a termelés, majd a gyárból jelentős készleteket nyugatra hurcoltak. 1944. végén a termelés leállt.


1948. március 26-án a Wolfner Bőrgyárat államosították, neve ekkor lett Táncsics Mihály Bőrgyár, valamint ekkor választották le róla a Duna Cipőgyárat is.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben

Kiszolgálási utasítás 1959-ből

Az iparvágány kiterjedése 1962-ben 620 méteres volt. Kiszolgálása Angyalföld MÁV-állomás - Angyalföld forgalmi telep - István út - Táncsics Mihály utca - Baross utca útvonalon történt. Kocsiforgalma 1960-62. között 240-320 kocsi/év körül mozgott.


A Duna Cipőgyár az 1960-as évek derekára nemcsak a magyar, de az európai nagy cipőgyárak szintjére kűzdötte fel magát. Ebben az időszakban a létszám 4430 fő volt, a termelt párszám elérte az évi 4,5 milliót, melyből 1,2 millió pár már exportra - döntően szovjet piacra - készült.

Egy 1971-es ábrázolás

A gyár belső vágányhálózata az 1970-es évekig apránként csökkent. 1971-re egy újabb csonkavágány szűnt meg.


1974-75-ban azután az iparvágány jelentős részét selejtezték, ami vélhetően a kazán fűtési módjának korszerűsítésével függött össze: nem volt szükség a továbbiakban a szénszállításokra. A III-as kapun bejövő vágány kettéágazott és utána csonkán ért véget.

Kiszolgálómenet halad az István tér felé a cipőgyár előtt

Az iparvágány kiágazása a Baross utcából 1978-ban

Az 1970-es évek végére a villamosvasúti teherszállítás volumene csökkent. Egyre több vállalat a közúti szállítási módra tért át. Az újpesti hálózat nagy részén 1982-ben megszűnt a teherszállítás. A Duna Cipőgyár iparvágányának kiszolgálási szerződését a BKV 1981.12.31-vel felmondta, a vágányt 1981. IV. negyedévében selejtezték, majd el is bontották.

A rendszerváltás után a privatizáció során 1992-ben a cég utóda a Dunafitt Cipő Kft. lett, amely néhány év után tönkrement.

A volt cipőgyár épülete 1998-ban	A Baross utca látképe 2000-ben, balra a volt cipőgyárral

A gyártás megszűnt, a telephelyen sok kis cég telepedett meg.

A III-as kapu vágány nélkül 2011-ben

Látkép 2011-ben a Baross utca felől

A II-es kapu helye is még jól kivehető volt 2011-ben