|
A BKVT Q és H jelű motorkocsitípusa |
|
Izsó Zoltán
|
A 418-as, eredetileg D típusú motorkocsi újjáépítvea
szentendrei múzeumban 1905 körüli állapotában.
|
A Budapest Közúti Vaspályatársaság 1896. május
30-án adta át első villamosított lóvasúti vonalát Újpesten, ezután 1898-ig
a teljes hálózata villamos üzeműre lett átalakítva. Ezzel kapcsolatban
nagyszabású motorkocsi és pótkocsi beszerzésre került sor, ekkor vásárolták
a későbbiekben Q típusra egységesített villamosokat is. A Q típus 190 kocsival
a BKVT legnagyobb sorozata lett. A villamosok szekrényét a Schlick-Nicholson
gyár illetve a Ganz gyár gyártotta, a későbbi átalakításokat a BKVT műhelye
végezte.
Az eredeti villamoskocsik kezdetben igen furcsa, robusztus alvázakkal
rendelkeztek: rövid 1680 mm-es tengelytávolságú úgynevezett Drezdai-alvázzal
(ezt szokás volt futóvázként emlegetni, mivel a szekrény nem közvetlenül
a Drezdai-alvázra épült). Gyártásuk idején ugyanis még nem alkalmazták
a később a magyar villamosvasúton elterjedt beálló tengelyeket. A villamos
vonalakon jellemző ívsugarak viszont megkövetelték merev tengelyvezetésnél
a rövid tengelytávot, ellenkező esetben a járművek könnyen beékelődhettek
volna a kanyarokban. A D és D' típus alvázai részben az A
és B típus alól kiépítettek voltak, mivel azok a hosszabb szekrényű
kocsik ilyen szűk tengelytávval erősen billegtek. A villamosok alsó- és
felsővezetékes áramszedőkkel rendelkeztek, motortípusuk a Siemens gyártmányú
20 LE-s B 17/30-asok voltak. Az egymotoros kocsikon a két tengelyt lánchajtás
közötte össze. A kétmotoros járműveket eredetileg pótkocsi vontatására
tervezték. Ezzel a villamosberendezéssel a villamosok elérték az akkori
engedélyezett maximális sebességet: 25 km/h-t, sőt hegyi vonalakkal is
megbírkóztak. A Q típuson eredetileg nem volt légfék, a Böcker féket az
1900-as évek elején szerelték fel az összes kocsira.
Az alábbiakban az áttekinthetőség kedvéért többé-kevésbé időrendben
vannak felsorolva az egyes típusok beszerzései, illetve átalakításai, jellegzetes
külső ismertetőjegyeikkel. Az átalakítások során a kocsik (a H kocsik építése
kivételével) megtartották az eredeti pályaszámukat. A vesszős típusjelzésekkel
ellátott kocsik csak az utastérben tértek el az alaptípustól: ezekben mindkétoldalon
hosszpad volt, míg a vessző nélkül jelölt típusban az egyik oldalon keresztpadok
voltak.
-
1896-ban 10 nyitott peronos pótkocsit (91-100),
20 nyitott szekrényes nyári pótkocsit (101-120) és 10 zártperonos
pótkocsit (131-140) vettek. Azonban ezidőtájt inkább motorkocsikra
volt szükség, a pótkocsis üzem még eléggé korlátozott volt. Ezért egy évre
rá elkezdték ezen pótkocsik átalakítását.
-
1897-ben a pótkocsikat egymotoros motorkocsikká építették
át: a 10 nyitott peronos jármű végét beüvegezték; a 20 nyári pótkocsi alvázára
új zárt szekrény került. Ez a 40 kocsi (91-120, 131-140)
lett a BKVT C motorkocsitípusa. A kocsik hat oldalablakkal és tetővilágítóval
rendelkeztek.
|
Kétféle pótkocsi Újpest kocsiszínben (137, 97, 100).
A pótkocsikat motorizálták, de mindhárom motorkocsiból
a '20-as években ismét pótkocsi lett (5436, 5406, 5409).
Az elsőt 1942-ben selejtezték, a második 1954-ben Ózdra került, a harmadik
Ck206-os
MÁV pályaszámmal Békéscsabán közlekedett tovább.
|
-
1898-ban a 20 alváz nélkül maradt nyári szekrény (101-120)
alá új egymotoros alváz került. A járműveket átszámozták az ekkor sorrendben
következő 464-483 pályaszámokra. Ez lett a BKVT H típusa,
egy teljesen nyári szekrényű motorkocsi. Emiatt természetesen tetővilágítóval
és ablakok feletti szellőztetővel nem rendelkeztek.
|
A 101 -> 464-es H típusú kocsin még
nem változtatták meg a szekrény pályaszámát. A 464-est még láthatjuk alább
mozgótengelyesre
alakítva.
|
-
1897-98-ban új egymotoros motorkocsikat vásároltak: 23db.
D és D' típusú motorkocsit (401-421, 462, 463).
Ezek a C típussal megegyezően hatablakos szekrényűek voltak tetővilágítással
(egy kivétellel - a 462-es már négyablakos szekrényű lett).
-
1898-ban vásároltak 20 motorkocsit enyhén megnövelt tengelytávú
(1800 mm) drezdai alvázas, kétmotoros (pótkocsi vontatásra alkalmas), négyablakos
kivitelben. Ez lett az M típus (141-160).
|
A 404-es D típusú jármű eredeti drezdai alvázzal.
A villamost pótkocsivá alakították át 1927-ben (5443),
majd 1955-ben eladták a szegedi GV-re: itt Cak 212-es lett.
|
-
1898-ban 40 db. szintén négyablakos szekrényű növelt tengelytávú,
de egymotoros villamost vásároltak: az E és E' típust (422-461).
-
Utolsó új beszerzésként 1898-1900 között 67 db. D és
D' egymotoros típust vásároltak (484-550). Ezek szintén négyablakos,
rövidebb (1680 mm) tengelytávú drezdai alvázas kocsik voltak, tetővilágító
szerkezetük azonban megváltozott: a peron fölé benyúló, a homlokfalra ráhajlított
kivitelben készültek el.
|
Egy (majdnem biztosan) E típusú kocsi 1903-ból.
|
-
1905-1906 között az összes C, D, D', E, E', M kocsit átalakították
beálló tengelyűre. A 185 db. kétmotoros villamos kapta a Q típusjelet,
5 jármű (94-96,99-100) egymotoros maradt (Q1-es
típus - ezeket 1912-ig szintén kétmotorossá alakították). Egyben több kocsin
motorcsere illetve átalakítás is történt, a B 17/30 motorok helyére nagyobb
teljesítményű SH illetve Unió motorok kerültek.
|
A mozgótengelyesre átépített 510-es Q (volt D') típusú
jármű.
Ez a jármű 1389-es számon került a BSzKRt. állományába,
majd pótkocsivá alakították (5368 majd 5348). 1957-ben eladták
Debrecenbe (DKV 149), ahol 1967-ig közlekedett.
|
-
1907 elött a H típus alá is mozgó tengely került, ekkor
változott típusjele H1-re, majd 1911-15 között kétmotorosra
lettek alakítva SH motorokkal (H3 típus). Pályaszámuk továbbra
is 464-483 maradt.
|
A fentebb látható (volt 101-es)
464-es H típusú villamos mozgótengelyesen.
A kocsi később 1700-as pályaszámú lett, majd pótkocsivá
alakították (5480), és Miskolcra került (MKV 100). Itt 1960-ban
selejtezték.
|
Részletes állomány adatok a Q típusra egységesített
járművekről
Részletes állományi adatok a H típusról
|
|
A BKVT 138-as motorkocsija a Kálvin téren, a Népliget-Üllőiút-Kálvin
tér viszonylaton. A kép készültének idején adhatták át az átépített
és alsóvezetékesen villamosított vágányhálózatot.
A BKVT 138-as motorkocsi 1927-ben pótkocsi lett
(5437), majd 1955-ben a békéscsabai kisvasútra került (Cak 218).
Jelenleg Ba 42-es számon a nagycenki múzeumvasúton üzemel.
|
Ez a felvétel a BKVT 418-as villamosát ábrázolja,
az egyik külterületi felsővezetékes vonalon, talán a Kőbányai úton. Ez
a kocsi van ma kiállítva Szentendrén.
A 418-as D típusú kocsi 5457-es számon
lett pótkocsi a '20-as években, majd 1954-ben az ONV-re került (16).
Miután 1987-ben felkutatták, ezt a kocsit alakították vissza Q típusú állapotára.
|
|
|
A H típusú kocsik könnyen
megismerhetők tetőszerkezetükről. A képen a 477-es pályaszámú kocsi látható,
a Keleti pályaudvar elötti vágánydzsungelben.
A 477-es motorkocsi 1713-as
számot kapott, majd 1948-ban 5493-as számon pótkocsi lett. 1951-ben
került Miskolcra (MKV 107).
|
A villamosvasutak az első évtized során többször
kísérleteztek életmentő készülékekkel. A képen az 519-es motorkocsi látható
egy hálószerkezettel.
Ez a kocsi 1398-as számot kapott a BSzKRt. idején,
majd 1947-ben pótkocsivá alakították (5375 -> 5335). 1957-ben
Debrecenbe került pótkocsinak (DKV 147).
|
A Q és H típus a BSzKRt idejében
A Q kocsik számára a BSzKRt az 1200-1400-as sorozatot jelölte ki, azonban
az 1200-as sorozatot végülis nem adták ki, mivel az oda szánt járműveket
pótkocsikká alakították át. A pótkocsivá alakítással valószínűleg a még
üzemelő kisteljesítményű B 17/30-as motorokat is kiselejtezték. Sok alkatrészüket
szabványosították - a lépcsőket és az ajtókat lecserélték, életmentő keretetszereltek
fel rájuk, stb. Az egyes altípusok a következő pályaszámokat kapták:
-
1925-27-ben a volt C típusú járműveket (91-120,131-140)
és majdnem az összes hatablakos volt D kocsit (401-420) pótkocsivá
alakítva 5400-5439, 5440-5459-es pályaszámon
közlekedtették.
|
Az 5434-es pótkocsi Hungária kocsiszínben.
Ez a kocsi 1955-től a Békéscsabai kisvasúton közlekedett,Cak
217-es számmal.
|
-
A volt M típusú motorkocsik (141-160)
1300-1319-es
pályaszámokat kaptak.
|
A Hősök terén a '20-as években az 1301-es
(volt M típusú 142-es) motorkocsi egy R2-es
pótkocsival.
A jármű végig motorkocsi maradt, 1301-> 1360II,
majd 1956-ban Debrecenbe került DKV 53 -> DKV 73 -> DKV 36,
1963-ban selejtezték.
|
-
A volt E típusú villamosok és három D típusú jármű
(421-463)1320-1362-es pályaszámokat kaptak.
Az 1333-1362-es kocsikat 1938-ban hegyipályásra alakították:
kettőstekercselésű sínféket, valamint biztonsági fékkapcsolást szereltek
fel rájuk. Az 1320-as és 1362-es motorkocsik hatablakos szekrényűek
voltak - csak ezek a hat oldalablakos járművek maradtak meg motorkocsinak,
a többi pótkocsi lett.
-
A 484-550-es pályaszámsorozatú volt D típusú kocsik az 1363-1429-es
pályaszámokat kapták.
|
Az 1345-ös (volt E típusú 446-os pályaszámú)
motorkocsi Szépilona kocsiszínben, hegyipályásra
átépítve. A felvétel a II. világháború alatt készült.
Ez a villamos a Kispesti kocsiszíntűzben elégett.
|
-
1919-ben a 474-es H3-as típusú villamost
próbaképpen zárt oldalfallal és ablakokkal látták el, majd 1924-ben a teljes
sorozatot zártszekrényűvé alakították. A BSzKRt. a húsz kocsinak az 1700-1719-es
pályaszámot adta. A kocsik jellegzetessége maradt, hogy továbbra sem voltak
sem szellőztetővel, sem tetővilágító szerkezettel ellátva.
|
Egy H3 típusú motorkocsi a Hősök terén
egy
R2-es pótkocsit
vontat, a '30-as években, a 23-as vonalon.
|
Ikresítés a BSzKRt idején: "Gizi és Zsuzsi"
|
|
Az 1393+1394-es ikerkocsi (Gizi).
|
Az 1402+1403-as ikerkocsi (Zsuzsi).
|
1938-tól a BSzKRt mérnökei kisérletezésbe fogtak, több ikerkocsit is
gyártottak különböző jellegű távkapcsolású vezérléssel ellátva. A próbákhoz
nem csak Q típusú kocsikat használtak fel. A következő megoldásokkal készültek
ikerkocsik:
-
Négymotoros közvetlen kapcsolású ikerkocsi: a kapcsolási elv lényeges
átalakítása nélkül, két-két motor az eredeti áramkörben párhuzamosan volt
bekötve egy motor helyére. A konstrukció problémája az volt, hogy a biztonságos
villamosfékezéshez legfeljebb csak két motor lehet egy áramkörben, így
az esetleges zavar elkerülése végett egy segédhenger a fékezéskor inkább
lekapcsolta a hátsó kocsit.
-
A 3500-asokhoz
(és a későbbi UV-khez)
hasonló távkapcsolás: itt is megmaradt az eredeti kapcsolási séma,
azonban az erősáramot kapcsoló kontroller helyett a menetkapcsoló kisfeszültséget
kapcsolt. A kapcsoló vezérelte jelek pedig egységkapcsolókat (kontaktorokat)
működtettek mindkét kocsiban.
-
Az Adél (BLVV 25+26)
konstrukciója: a hátsó motorkocsiban egy szervóhenger lemásolta az
első motorkocsi kontrollermozgását (ez a konstrukció valószínűleg kizárólag
az Adélon üzemelt).
-
Monterose-távkapcsolás: a hátsó kocsi egy vezetéken keresztül összehasonlította
a menetáramát az első kocsiéval, és addig tekerte egy szervó a hátsó kontrollert,
amíg a két kocsiban azonos menetáram nem ment.
A Monterose távkapcsolást alkalmazták 1940-ben az 1404+1405 kísérleti
ikerkocsin, ezt az ikerpárt azonban 1942-ben szétszedték. Az első kétféle
távkapcsolást alkalmazták 1938-39-ben a Gizi (1393+1394)
és a Zsuzsi (1402+1403) becenevű átjárós ikerkocsikon. A
Gizié volt eredetileg a kontaktoros távkapcsolás, azonban 1940-ben ezt
a kocsit is átalakították négymotoros közvetlen kapcsolásúra). A Q kocsik
átalakításai között készült egy kisebb tengelytávolságúra átalakított kisérleti
motorkocsi is (1415).
A Gizin és a Zsuzsin a háború után megszüntették a két kocsi közötti
átjárót, amikor már mindegyik véglegesen négymotoros közvetlen kapcsolású
volt. Az ikerkocsi kialakítások közül ezt a konstrukciót alkalmazták a
háború utáni ikresítésekkor, mivel ez volt a legegyszerűbb, a legkevesebb
új alkatrész beépítést igénylő kialakítás - a háború utáni alkatrészhiány
ezt tette a legfontosabb szemponttá. Ilyen négymotoros kivitellel ikresítették
a Q kocsik mellett az N (1100-as)
és S (1800-as) típusú
villamosokat is.
1941-es műszaki adatok
|
Q motorkocsi
|
Q motorkocsi
|
Ikerkocsi
|
H3 motorkocsi
|
pótkocsi
|
pályaszámok
|
1300-1324
1367,1368
1410-1429
|
1325-1366
1369-1392
1395-1401
1406-1409
|
1393+1394
1402+1403
1404+1405
|
1700-1719
|
5400-5459
|
darabszám
|
46**
|
77
|
6
|
20
|
59**
|
ütközők közötti hossz
|
8280 mm
|
8280 mm
|
2x8280 mm
|
8340 mm
|
8280 mm
|
szélessége
|
2250 mm
|
2250 mm
|
2250 mm
|
2250 mm
|
2250 mm
|
tömege
|
10000 kg
|
10000 kg (*)
|
10400 kg
|
9600 kg
|
6400 kg
|
tengelytáv
|
3060 mm
|
3060 mm
|
3060 mm
|
3060 mm
|
3060 mm
|
motorok
|
SH
|
U (Unió)
(korábbi jele GE 58)
|
U (Unió)
(korábbi jele GE 58)
|
SH
|
-
|
teljesítménye
|
2 x 30 LE
|
2 x 37 LE
|
(2+2) x 37 LE
|
2 x 30 LE
|
-
|
ülőhelyek
|
19
|
19
|
2 x 17
|
16
|
21
|
fék
|
emelentyűs kézifék
Böcker légfék
villamosfék
|
emelentyűs kézifék
Böcker légfék
villamosfék
(* sínfék)
|
emelentyűs kézifék
Böcker légfék
villamosfék
|
emelentyűs (?) kézifék
Böcker légfék
villamosfék
|
emelentyűs kézifék
Böcker légfék
|
* - Az 1333-1362-es hegyipályás, ezek
önsúlya 10500 kg.
** - Az 1302, 5444-es 1941 dec. 31-ig selejtezve.
Részletes állomány adatok a Q típusra egységesített
kocsikról
Részletes állományi adatok a H típusról
|
|
Az 1300-as motorkocsi a Vigadó elött.
Az 1300-as kocsit 5320-as számon pótkocsivá
alakították, majd Debrecenbe került (DKV 135).
|
Különleges ez a fotó, mivel már a BSzKRt. fényezését
figyelhetjük meg ezen a hatablakos Q motorkocsin. A kép vagy a két hatablakosnak
megmaradt kocsi egyikét ábrázolja, vagy még a pótkocsivá átalakítások elött
készült.
|
|
|
A kép a Németvölgyi úton készült 1925-ben, az
59-es villamos kettősvágányúra való átépítésekor. A vonalon a kép szerint
párban jártak ez időben a Q típusú villamosok.
|
Az 1406-os kocsi a Hermina út és az Ajtósi Dürer
sor sarkán, a '40-as években.
Az 1406-ost pótkocsivá alakították (5381
-> 5343), ez Miskolcra került (MKV 123).
|
|
|
A Moszkva tér a '40-es években, színesben. Közepen
egy hegyipályás Q kocsi, a 81-es Zugligeti vonalon.
|
A 81-es vonal másik végállomása, a hegyipályás
1348-as motorkocsival.
Ez a kocsi elpusztult a háborúban.
|
|
|
A képen Gizi nevű "csuklós" villamos átjárója
látható (1393+1394) valószínűleg a Kiskörúton, a 61-es vonalon.
|
A 27-es villamos pótkocsija egy 5400-as hatablakos
Q kocsi. A '20-as években készült képen a Blaha Lujza téren üzembe helyezett
kampós rúddal működtethető fényjelző készülék is látható.
|
A II. világháború alatt és után
A II. világháború után háborús sérültként 14 motorkocsit és egy pótkocsit
selejteztek. A kispesti kocsiszíntűzben elpusztult 6 további Q típusú motorkocsi
is. Az 1945-ben selejtezett járművek közül három motorkocsiból úgynevezett
csarnoki kocsit készítettek: a vásárcsarnokokhoz vasúti vágányokat fektettek,
és többek között ezeket a kocsikat is élelmiszer szállításra használták.
Két fedett és egy ablakmagasságig lebontott szürkére festett kocsi üzemelt,
ezek később szabályos nyitott teherkocsivá lettek átépítve.
A háború után a korszerűtlen motorkocsik közül 1947-től csak a hegyipályásakat
tervezték meghagyni, a többit pótkocsivá kívánták alakítani. Azonban a
vonóerőhiány miatt mégis csak több villamos megmaradt motorkocsiként:
-
a háborút átvészelő 23 hegyipályás villamos (1333-1362 ->
1300-1322)
egészen 1956-ig közlekedett;
-
ezen felül 1323-1329-es pályaszámon közlekedett hét megmaradt
nem hegyipályás Unió motoros kocsi 1955-56-ig;
-
az SH motoros járművek közül 1360-1366 pályaszámra számozva
közlekedett 1955-ig hét további motorkocsi;
-
az 1363-1428-as villamosok közül a Gizin és Zsuzsin felül
készült 12 ikerpár (többszöri átszámozás után) 1400-1427-es
pályaszámon. 1949-1958 között jártak Budapesten.
-
A többi kocsit a tervezettnek megfelelően pótkocsivá alakították. A járművek
(számtömörítés és eladás után) 5320-5356-os pályaszámot viseltek,
és 1957-ig közlekedtek Budapesten.
-
Az 1700-as típusú villamosok közül kilencet (?) 1944-ben pótkocsivá alakították
az 5480-5499-es pályaszámcsoportba számozva 1944-ben. 1945-47-ben
a maradék motorkocsik közül öt kölcsönben volt Miskolcon, azonban a kispesti
kocsiszíntűz után ezek a motorkocsik visszakerültek Budapestre. 1948-49-ben
végül az összesből pótkocsi lett, majd 1949-51-ben Miskolc átvette a vilamosokat.
1941-ben az 5407, 5408 és az 5425,
5426-os
pótkocsikból két ikerpótkocsit építettek. A pótkocsik közé állandó merev
csatlórudat építettek, sőt a második pár közé egy nyitott átjáró is készült.
A kocsik zöld színűre festve a Csepeli-Pacsirtatelepi HÉV vonalon közlekedtek.
1949-ben ezeket a járműveket a BHÉV át is vette P XVI Q típusjellel, eredeti
BSzKRt-s pályaszámukon. 1952-ben a Budafoki vonalcsoporttal a két ikerpótkocsi
visszatért az FVV-hez, aztán 1953-ban eladták őket Ózdra.
Időközben a pótkocsik többsége, majd a motorkocsik is selejtezés helyett
vidékre kerültek. 1958-ban volt utoljára Budapesten személyforgalomban
a Q típus. Sok jármű vidéken azonban nem került forgalomba, vagy csak egy-két
évig közlekedett selejtezésükig.
Műhelykocsinak lett minősítve három volt hegyipályás villamos, 7400-7402-es
pályaszámon. A 7402-esnek -az egyik oldalán- középen egy ajtót is
vágtak az oldalfalába rakodás céljára.
A Q típusú kiskocsik vidéken
Részletes állomány adatok a Q típusra egységesített
kocsikról
Részletes állományi adatok a H típusról
Miskolc
-
A volt H3 típusú villamosok mindegyike pótkocsivá építve Miskolcra
került 1949-51-ben. Az 1949-ben ideérkezett kocsik elsőre 80-86-os
számot kaptak, majd az 1951-ben érkezett járművekkel együtt a 100-117-es
pályszámokat kapták meg. Ezeket a pótkocsikat 1959-60-ban selejtezték [7].
-
1949-ben 38-as számon került az MVV-hez és 57-58-as
számon az MDV-hez három Q típusú motorkocsi. Ezeket - egyes források szerint
- 1954-ben átadták a DKV-nek, de ott forgalomba nem álltak.
-
Miskolcra került 1955-ben hat volt 5300-as pótkocsi, 120-125-ös
pályaszámmal. Ezek 1960-61-ig közlekedtek [7].
Debrecen sok Q kocsit vett át, azonban a kocsik rossz műszaki állapota
miatt több villamos rövid üzemidő után selejtezésre vagy átépítésre került.
Ez sorozatos átszámozásokkal járt együtt, amit szinte lehetetlen nyomonkövetni.
A
részleteket itt érdemes keresni.
-
Motorkocsik 1949-től kerültek Debrecenbe. Az első az 1309, 1303
volt
41,
42-es
pályaszámon. 1955-57-ben került több motorkocsi Budapestről ide: a motorkocsiként
megmaradt kocsik 36-45-ös pályaszámúak lettek. Ezeket a szóló
villamokocsikat 1963-ig selejtezték.
-
Az 1949-ben Debrecenbe került 41, 42-es motorkocsihoz egy-egy J
típusú (42II, 44) pótkocsit csatoltak,és vezérlőpótos
szerelvényként közlekedtek. 1955-ben a DKV
54-eshez
(ex 1160) az 5319-es pótkocsit vezérlőpótkocsiként csatolták,
ez a szerelvény 45+46 -> 75II+76II-osként
közlekedett. További három ilyen szerelvényt alakítottak ki volt budapesti
1300-as motorkocsi és 5300-5400-as pótkocsi összecsatolásával (51-54,
59-60).
A vezérlőpótkocsis szerelvények közül az utolsót 1971-ben selejtezték.
Végül pedig egy vezérlőkocsis szerelvényt Pécsről kaptak
1960-ban (95+96).
-
Debrecenben az átvett szóló motorkocsik egy részéből ikerkocsi is készült:
a volt 5300-as pótkocsikból (79+80),
illetve 1957-ben volt hegyipályás motorkocsiból is (36+38;
69+70).
-
1958-59-ben hat pár budapesti ikerkocsit is átvett a DKV, ezek 67-68,
83-92-es
pályaszámúak lettek. Az átvett ikerkocsik között volt a Gizi (87+88)
és a Zsuzsi is (89+90). Az ikerkocsikat 1961-71 között selejtezték.
-
Volt Q típusú pótkocsiból 1955-57 között vett át Debrecen. Ezek a pótkocsik
132-151-es
pályaszámon közlekedtek. Ezek közül a 137-es egy hatablakos (volt
5400-as) kocsi volt, a többi négyablakos (volt 5300-as sorozatú). A pótkocsikat
1969-ig leállították.
|
|
A 42III-es motorkocsi a debreceni kocsiszínben.
Ezt a volt hegyipályás villamost 1957-ben vették át, és 1963-ban selejteztek.
1344 -> 1308II -> DKV 83->
DKV 42III
|
A DKV 37-es motorkocsija, melyet 1959-től szakszolgálati
állományba vettek, ezért is alakítottak ki neki egy oldalfali rakodóajtót.
1969-ig közlekedett.
1343 -> 1307II -> DKV 76 ->
DKV 37
|
|
|
A DKV 53-as motorkocsi, az 54-es vezérlőpótkocsival.
Ez az egyetlen szerelvény, amely hatablakos Q kocsikból állt: a két a BSzKRt-nál
motorkocsiként megmaradt hatablakos kocsi közül az egyik lett az 5420-as
pótkocsival összekapcsolva. 1971-ben selejtezték.
(1362 -> 1322II ->) DKV 53
(5420 -> DKV 136 ->) DKV 54
|
Egy volt budapesti ikerkocsi a 6-os vonal végállomásán:
a 67+68-as szerelvény. Ezt a villamost 1965-ben vonták ki a forgalomból.
(1363) -> 1340II -> 1410II->
DKV 67
(1390) -> 1341II -> 1411II->
DKV 68
|
Hans Lehnhart
|
|
Nyulas végállomason a Debrecenben ikresített 79+80-as
pályaszámú villamos. Mindkét jármű pótkocsiként érkezett Debrecenbe, majd
helyben szerelték fel ikerkocsinak. Az ikerkocsin csak egy szedő üzemelt.
(1314 -> 5332 -> 5322II->)
DKV 49 -> DKV 79;
(1321 -> 5338 -> 5318II->)
DKV 50 -> DKV 80
|
A kép a 4-es villamos városi végállomásán készült,
a 89+90-es pályaszámú szerelvényről. A hosszú hátsó peronablakból látható,
hogy ez a kocsi a Zsuzsi nevű kísérleti ikerpár
volt eredetileg.
1402 -> 1332II -> 1402II->
DKV 89
1403 -> 1333II -> 1403II->
DKV 90
|
|
Hans Lehnhart
|
A DKV 133-as számú pótkocsija egy háromkocsis
szerelvény végén.
1426 -> 5361 -> 5331 -> DKV 133
|
A '60-as években egyetlen hatablakosnak megmaradt
pótkocsi, a DKV 137-es, a Nagyállomási hurokban.
5412 -> DKV 137
|
-
Szegedre 1957-ben két volt hegyipályás Q motorkocsi került, ezek 40-41-es
pályaszámot kaptak. 1967-től pályaszolgálati célokra használták ezeket
a villamosokat, majd 1970-ben és 1968-ban selejtezték a két kocsit.
-
Budapestről 1958-59-ben öt pár ikerkocsit vettek üzembe. Szegeden ezek
először 311-320-as számot kaptak, majd 1960-tól 411-420-as
pályaszámot viseltek. Selejtezésükre 1963-70 között került sor.
-
1957-ben három Budapesten leállított 5300-as pótkocsi került üzembe volt
budapesti pályaszámukon (5330, 5344, 5345). Ezeket
1958-ban illetve 1964-ben vonták ki a forgalomból.
|
|
A 41-es motorkocsi egy 4700-as (R4-es)
pótkocsival az 1-es vonalon, a Széchenyi tér háromvágányos részén.
1354 -> 1315II -> SzKV 41
|
A 40-es motorkocsi pályaszolgálati állományban,
a 903-as nyitott teherkocsival, Szeged pályaudvar elött.
1340 -> 1305II -> SzKV 40
|
|
|
A Széchenyi téren, az 5-ös vonal végállomásán
a 312+311-es ikerkocsi - 1958-63 között járt Szegeden.
(1420 -> 1470 ->) 1420 -> SzKV 311->
SzKV 411
(1416 ->) 1421II -> SzKV 312->
SzKV 412
|
Ugyanez az ikerkocsi a Dugonics téren, a 7-es
villamos vonalán, immáron 411+412-es számmal.
|
Pécsre is került Q kocsi: itt pótkocsiként üzemeltek. Először a budapesti
5442-es
kocsi érkezett 1951-ben, egy N
típusú villamossal, mely korábban a BKVT
48-as egyedi kialakítású
bizottsági
kocsija volt. Ez a két kocsi egy szerelvényben közlekedett: a motorkocsi
a 11-es, a pótkocsi
58-as számot kapott. A többi pécsi kocsihoz
hasonlóan a végállomásokon a motorkocsi körüljárta a pótkocsit.
1954-ben az 11-es motorkocsi budapesti felújítása során az 5452-es
pótkocsit kapcsolták a motorkocsihoz, mely a PKV 61-es számot kapta.
A szerelvény ekkor vezérlőpótkocsis kialakítású lett: a motorkocsi egyik
menetkapcsolóját a pótkocsi peronjára helyezték át. Ezzel elkerülhetővé
vált a végállomási körüljárás. Érdekesség volt, hogy a 61-es pótkocsi
tetővilágítóját a bizottsági kocsihoz tették hasonlóvá az átépítés során:
a peron fölé húzódó módon alakították ki. Ilyen formában Budapesten hatablakos
Q típusú villamos nem üzemelt. Módosították a pótkocsi oldalfalát is, íveltségét
a motorkocsiéhoz tették hasonlóvá. Ezt a szerelvényt 1960-ban 95+96-os
számon Debrecen üzemltette tovább 1965-os selejtezéséig. Az 1954-től pár
nélkül maradt 58-as Pécsett a Bacsó Béla utcai remíz első vágányának
legvégén állt 1960-ig, a pécsi villamosközlekedés megszűntetéséig [8].
Nagy István György
|
|
A 61-es Pécsen ikerkocsivá lett felszerelve (volt
5452-es pótkocsi). 1954-ben került Pécsre.
|
A 11+61-es szerelvény.
|
Q típusú kocsik a MÁV Gazdasági Vasúthálózatán
Huszonöt volt 5400-as pótkocsit keskenynyomközűre alakítva a MÁV Gazdasági
Vasutaknak adtak el 1954-ben. Ezek kezdetben Békéscsabára, Szegedre és
Kecskemétre kerültek, a későbbiekben viszont többször is vándoroltak a
hálózatok között. A kéttengelyesként megmaradt járművek Ck 201-206-os,
a forgóvázasra átépített kocsik Cak 207-225-ös pályaszámot
kaptak elsőre, majd sokat idővel továbbszámoztak.
Nagy István György
|
Lakos Rudolf
|
A békéscsabai kisvasúton a Bk 221-es (ex 5435)
pótkocsi.
|
A Ba 54005-ös személykocsi, a Mezőhegyesi GV-n
(ex 5418 ?).
|
Az Ózd-Nádasdi vasút állományában
Ózd környékének vasúthálózata mindig különleges színfolt volt Magyarországon,
vegyesen normál és 1000 mm-es keskenynyomtávú pályákkal kiépítve, egyes
szakaszokon fogaskerekű üzemmel. A nagyvasúti üzemmel való kapcsolódás
és a személyforgalom miatt Bánréve és Ózd között még 1887-ben normál nyomtávúra
épült át a vasútvonal, ám a megmaradt szakaszon (Borsodnádasdig) keskenynyomtávú
vonal maradt, teherforgalommal. Ezen a vonalon 1953-ban szerveztek gőzmozdonyvontatású
személyforgalmat a munkások szállítására, négy óránként, napi hat indulással.
A forgalom 1972-ben szűnt meg [4].
A személyforgalom lebonyolítása érdekében a Q kocsik közül 10 db. 5400-as
került a vasútra, melyek közül nyolcat vettek üzembe 1954-ben (valószínűleg
ONV 9-16-os számon) [4].
|
|
Az ONV 13-as pótkocsija, üzemben.
|
A 13-as személykocsit a selejtezése után Nagyvisnyó
és Dédestapolcsány között autóbusz-váróként használták.
|
Hol találhatóak ma volt Q típusú kocsik?
Ózdon, az Ózd-Nádasdi Vasút vonalán üzemelt (többek között) ONV 16-os
pályaszámú személykocsija, ami történetesen a BKVT 418-as D típusú
villamosa volt. Pénzügyminisztériumi támogtásból 1989-ben a jármű 1906-os
korabeli állapotára lett újjáépítve. A kocsi teljesen üzemképes, sőt eredeti
SH motorokat is találtak hozzá. Jelenleg Szentendrén látható kiállítva.
Nagycenken, a múzeumvasúti szerelvényben két volt Q kocsi is be van
sorozva. A vonatban a forgóvázas Ba 42-es és a kéttengelyes B
22-es az 5437 és 5438-as pótkocsi volt.
Tótkomlóson volt kiállítva az FVV 5405-ös (ex BKVT 96),
mint B 52001 kisvasúti személykocsi. Itt az idők során romos állapotba
került, a tetőszerkezete be is rogyott. 2001. április 5-én elszállították
innen a királyréti kisvasútra, Paprétre, remélhetően jövőbeli felújítására.
Készítette: Németh
Zoltán Ádám
Az oldalon közölt adatok tájékoztató jellegűek, a bizonytalan
adatok esetén jelölöm külön a forrást.
Esetleges pontosításért kérem, forduljon e-mailben a
szerzőhöz, vagy a webmesterhez!
Felhasznált irodalom:
[1] - A 100 éves budapesti villamosvasút története (Lovász
István táblázatai)
[2] - Ditmayer Ferenc: A Beszkárt villamos kocsiberendezései
[3] - Járóművek kimutatása az 1941. évi december hó 31-i
állapot szerint
[4] - Vass Tibor: Az ózdi iparvasút története
[5] - A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada
[6] - Dr. Kubinszky Mihály, Lovász István, Villányi György:
Régi magyar villamosok
[7] - Berta József, Kertész István - 100 éves Miskolc
város tömegközlekedése
[8] - dr. Kevey Balázs visszaemlékezése alapján