Mozdonyok a villamosvasutakon

Az iparvágányok kiszolgálására a villamosvasút is használt nagyobb vonóerejű villamos mozdonyokat.

Eredeti adatok:

A BURV két nagy, 11-12-re számozott, a későbbiekben "BÚR-bivalynak" becézett mozdonnyal rendelkezett. Ezek is az újpesti iparvágányok kiszolgálásában vettek részt. A mozdonyok sajátossága volt, hogy szélesebbek és magasabbak voltak az átlagos villamoskocsiknál, így csak korlátozással közlekedhettek a hálózaton.

A mozdonyokat 1940-ben 7210-7211-re számozták.

Az '50-es évektől kezdve a mozdonyok az FVV-hez tartozó budafoki vonalcsoporton teljesítettek szolgálatot, mivel itt nem maradt 1000 V-os berendezésű mozdony. Így 1958-ban a vonalcsoport tartozékaként átkerült a BHÉV-hez a két mozdony. Itt L V B típusjelet, és L 2005-2006-os pályaszámot kaptak. 1963-ban, a vonalcsoporttal ismét visszakerültek a mozdonyok az FVV-hez, eredeti 7210-7211-es számaikon.

A két mozdony a '70-es években ismét visszakerült a BHÉV-hez. Ekkorra a - valószínűleg az '50-es években felszerelt - merev BHÉV-es középütközőt villamosvasúti tányérütközőre változtatták. A motorjaikat valamikor TC 7,5/14-esre cserélték le. A két mozdonyt a '80-as évek végén - '90-es évek elején selejtezhették, tudomásom szerint elbontották.

A BHÉV L 2006-os mozdonya az 1958-as átadás után, a budafoki áramátalakító iparvágányán.	A 7211-es 1963 után Budafok kocsiszínben. A kocsi továbbra is HÉV középütközővel és MÁV-os sarokütközőkkel van felszerelve.
Lakos Rudolf
A 2005-ös mozdony Vágóhídon, a '70-es évek végén.	A HÉV 2006-os mozdonya Vágóhídon. A mozdony már villamosvasúti középütközős kivitelű a korábbi HÉV-es merev középütköző helyett.

1957-ben a BÚR-bivalyok alvázainak főbb méreteivel megegyező mozdonyt gyártott a Dózsa-főműhely. Az FVV-nél 7080-as számot kapott a mozdony.

A mozdonyra két 500 V-os TSA 100-as motort szereltek fel. A kocsi acélvázas szekrényű volt. A mozdony az átcsoportosított 7210-7211-es mozdonyt pótolta az Újpesti iparvágányok kiszolgálásában. A '80-as évek közepéig lehetett szolgálatban, ezután selejtezték, és el is bontották.

	Lakos Rudolf
A 7080-as mozdony a földalatti kihúzóvágányán, 1957-ben.	A 7080-as mozdony 1978 tavaszán Angyalföld kocsiszínben. Néhány évvel később már itt félre volt állítva ez a mozdony.
Lakos Rudolf
A mozdony Angyalföld MÁV-állomás vágányain.	A 7080-as mozdony Újpesten, a Táncsics és a Baross utca kereszteződésében. A balesetet a nagyvasúti kocsik eltérő szélessége okozta. A vonat vége itt látható.

Ismételten egy olyan mozdony következik, amely csak érintőlegesen kapcsolódik a villamosvasúthoz, de az állományában nem volt sosem.

A BBVV 3-4-es mozdonya megegyezett a BURV 11-12-es mozdonyával. Ezek a mozdonyok alkalmasak voltak a vonalcsoport külső szakaszán lévő 1000 V-os iparvágányok kiszolgálására. A mozdonyokat 1917-ben szállították, levizsgáztatásukra azonban csak 1925-ben került sor, ekkor már BHÉV 2003-2004-es számon, illetve L V típusjellel. Rövidesen (1930-ig) a mozdonyok nagyobb teljesítményű 130 LE-s TS 150 motorokat kaptak.

A 2003-as mozdony elkerült a budafoki vonalcsoportról az '50-es évekre, így 1952-ben a MÁV vette át V23.001-es számon. 1958-ban ismételten BHÉV L 2003-as számon vették vissza. A mozdonyt a '80-as években selejtezhették, el is bontották.

A 2004-est a BHÉV Csepeli főműhelye 1939-ben átépítette dízelmozdonnyá, ezzel lehetővé vált a személyforgalomban dízelvontatásra áttérni a ráckevei vonalon. A kocsi acélvázas, áramvonalas kocsiszekrényt kapott. A mozdony belső terébe egy Ganz gyártmányú VI Jar 170/240-es típusú 240 LE-s motort építettek. A vontatómotorok TS 150-es típusok maradtak. A dízelmotor hűtése végett a tetőre mindkét oldalon egy-egy zsaluzott hűtő került. A mozodny 42-es pályaszámot kapott, és DL V-ös típusjellel tartották nyilván.

1945-ben a németek elhurcolták a mozdonyt, de csak Nagycenkig jutottak el vele, itt találták meg a front elvonulása után. 1952-ben a mozdonyt átvette a MÁV-BEV: M 271.5002 majd M 242.5002-es pályaszámon. 1958 után ismét DL 42-es. A mozdonyra vonatfűtési célból 1958 után ideiglenesen áramszedő került - ez üzemeltette a Ráckevei BHÉV vonatok villamos fűtését a belső felsővezetékes szakaszon. Az áramszedő használatát a 1976 után szűntették meg, miután a ráckevei vonalat villamosították, illetve a taksonyi vonalon is megszűnt a személyszállítás.

A '60-as évek közepétől kezdve a hatóság megtiltotta a pályaszámokban lévő betűjelzéseket, így a mozdony oldalsó pályaszáma L 42-ről 42-re módosult. A mozdonyt ezután munkavonatokban használták, majd 1983-ban átkerült a Fehér úti főműhelybe tolatómozdonynak. 1985-ben félreállították majd 1987-ben a vágóhídi műhelyben újra üzemképessé tették. A mozdony a mai napig megvan, időszakosan kiállítva látható Szentendrén, a múzeumban.

A BHÉV 2004-es mozdonya a '20-as években. Ezt a mozdonyt később dízelüzeművé építették át.	Az L 2003-as mozdony a BHÉV 1958-as újjászervezése után.
A DL 42-es mozdony 1949-ben, Vágóhíd végállomáson, az újonnan megérkezett P XV-ös kocsikkal. Ekkor a DL 42-es a két áramfejlesztő mozdonnyal egyetemben felül ezüstszínű fényezést kapott.	A BHÉV 42-es dízelmozdonya 1958 után Dunaharasztiban.
A 42-es mozdony a '70-es évekbeli zöld-fehér fényezéssel.	A BHÉV 2003-as mozdonya a '70-es évkeben.
Friedrich Haselberger	Adrian Senn
A 42-es mozdony 1979 novemberében, az Örs vezér terén.	A 42-es mozdony 1997-ben, Pesterzsébeten.

1943-ban a BSzKRt. számítva a bekövetkező légicsapásokra két négytengelyes dízel-elektromos mozdonyt szerzett be a Ganztól. A mozdonyok fő feladata az lett volna, hogy a légitámadások miatt esetlegesen a táplálásról leszakadt hálózatrészeken a forgalom ideiglenesen fenntartható legyen a mozdonyok elektromos hálózatra történő rátáplálásával. A mozdonyok 7400-7401-es BSzKRt. pályaszámokat kaptak. Leszállításuktól fogva azonnal az ekkor a BSzKRt. kezelésében lévő BHÉV ráckevei vonaláralettek kölcsönadva.  A háború után a mozdonyokat a BSzKRt vidékre is járatta a fővárosba történő élelmiszerszállítás és szénszállítás céljából.

A mozdony 600 LE-s Jv 170/240 dízelmotorral lett felszerelve. Vontatómotorként négy 500 V-os TC motor szolgált. Ezek a mozdonyok lettek motorikusan a MÁV M 44-es szériájának a prototípusa.

1949-ben végleg átadták a két mozdonyt a BHÉV-nek, DL VII-es típusjelet kaptak, de 1952-ig megmaradt a BSzKRt-s pályaszámuk. A MÁV-BEV ideje alatta mozdonyok M 471.5001-5002, majd M 475.5001-5002, még később M 460.5001-5002-es pályaszámúak voltak. 1958-ban kerültek vissza a BHÉV-hez, itt azonban L 43-44-es számot kaptak. 1960-tól 1976-ig áramszedővel voltak ellátva a ráckevei vonatok fűtésének biztosítása céljából a villamosított szakaszon.

A mozdonyokat azonban több alkalommal is használták áramfejlesztésre. Az '50-es években a mozdonyok a halottak-napi tömegforgalom idején rendszeresen az alállomással párhuzamosan rátápláltak az új-köztemetői vonalra. Az alant található fotók között látható egy alkalom, amikor a két mozdony a '70-es évek végefelé az Akna utcai iparvágányon áll, itt látható, hogy a mozdonyok oldalán van egy csatlakozó, ahol a légtápkábel összeköthető volt a mozdonnyal. Ha a két mozdonyt sorbakapcsolták, 1000 V-os táplálásra is alkalmasak voltak.

A BKV idején 1976-tól - a ráckevei vonal teljes hosszban történő villamosítása után - teherszolgálatban alkalmazták a két mozdonyt. Közülük a 43-as egészen a '90-es évig folyamatosan üzemelt.

A 43-as mozdony jelenleg is üzemben van, a Cinkotai kocsiszínben tartózkodik. Itt a '90-es években megszaporodott kábellopások miatt még mindig jut feladat neki: a ritkán használt vonalrészeken - ahol a felsővezetékrendszert kényszerűségből el kellett távolítani - továbbít szerelvényeket. A 44-es mozodnyt 1986-ban félreállították a vágóhídi dízelműhelyben. Ezután 1991-ben Csepelre került, üzemképesen, majd itt is tárolták a '90-es években, végül nagyrészt használaton kívül. Állapota ismételten erősen leromlott. 1999-ben átszállították Szentendrére, jelenleg a HÉV kocsiszín hátsó vágányán áll.

A 7400-as mozdony és az új P XV-ösök BSzKRt-s cégjelzéssel 1943-ban Dunaharasztiban. A képre kattintva felfedezhető egy a vonat végére kapcsolt dízel-motorkocsi is - a három DM III-as típusú kocsi valamelyike.	A BHÉV 43-as mozodnya az Erzsébet-híd terheléspróbáján,1964-ben. A mozodnyon ekkor vonatfűtési célból egy áramszedő is talalható.
A 44-es és a 43-as mozdony Akna utcánál a '70-es években. A mozdony oldalán látható az a csatlakozó, ahonnét a tápkábel elindul a hálózatba.	A 43-as mozdony teherszolgálatban, 1991-ben, a Kén utcánál.
Szelényi Gábor	Szelényi Gábor
A 43-as mozodny 1999-ben a Sashalmi deltában vonatokat fordít.	1999-ben a 44-es mozodnyt Csepelről Szentendrére szállították. A kép Aquincumnál, a vasúti felüljárón készült.

Rövidítések: