Mozdonyok a villamosvasutakon

Két nem önjáró hóseprőtípus üzemelt Budapesten. Az első a BKVT által használt egyirányú körbeforgatható hóseprők. A másik kétirányú típust a BHÉV 1925-ben szerezte be, melyek eredetileg nem voltak önjárók. Ez utóbbiakat azonban 1950 körül motorosra építették fel. Közülük egy - a 4011-es - megszakításokkal néhány évig a villamosvasút állományába is tartozott.

Eredeti és 1941-es adatok:

A BKVT Kelenföldi műhelye 1901-ben gyártott egy-, majd 1902-ben hét nem önjáró hóseprőt. Ezen kocsik pályaszáma BKVT 2-8 volt. A hóseprők szerkezete úgy volt kialakítva, hogy seprő az alváz körül körbeforgatható volt. Ennek megfelelően  be kellett állítani a seprőt a megfelelő irányba, és a járművet egy motoros kocsival tolni kellett. A kocsin lévő áramszedő csak a seprőmotor meghajtására szolgált.

A 8-as seprőt átadták a BURV-nak, ott eredetileg pályaszám nélküli, majd 1-es számon került állományba 1922 előtt. A BSzKRt. a 2-7-esnek 7101-7106-os számot adott. A BURV 1-est csak 1940-ben számozták be 7250-re. 1958-ban módosították pályaszámát 7107-re.

1953-ban ezek a gépek "ihlették" a Dózsa főműhelyt, hogy egy ilyen kialakítású új hóseprőt gyártson Miskolcra. Ez lett az MKV M2-es járműve. 1998-ban selejtezték, de megőrizték, Szentendrén van jelenleg kiállítva. A nem önjáró hóseprők közül majdnem az összeset a '60-as évek közepén selejtezték, a 7070-es sorozatú BSzKRt-s mukik hóseprővé átépítése után.

A BKVT 2-8-as nem önjáró hóseprője eredeti kivitelében.	A 7105-ös Baross kocsiszínben a 2837-es kocsi mögött, 1950 körül.

1964-ben a 7107-est ideiglenesen 7101-esre számozták, majd 1964-ben eladták Debrecenbe, ahol DKV 400-as számot kapott. Itt 1969-ben selejtezték.

A DKV 400-as hóseprője.

Hóseprők állomásítása 1963-ban:

 

pályaszám és eredet	kocsiszín
7015-7018 BVVV-s mukiból átépített hóseprő	Vágóhíd
7070-7073, 7076, 7079 BSzKRt-os eredetű mukiból átépített hóseprő	Kelenföld, Száva, Zugló, Füzesi (?), Ferencváros, Vágóhíd
7101, 7103-7106, 7107 nem önjáró, alváza körül körbeforgatható, BKVT eredetű hóseprők	Szépilona, Kelenföld, Száva, Óbuda, Baross, Angyalföld
7111 BHÉV eredetű nagy hóseprő (önjáróvá építve)	Budafok
7112-7114 BVVV eredetű, BSzKRt. által átépített hóseprő	Újpest, Kelenföld, Baross
7115-7116 BVVV eredetű hóseprő	Ferencváros, Zugló
7117 acélvázas hóseprő	Hungária
7118 volt BLVV-s hóseprő	Kispest

1925-ben a BHÉV három nem önjáró hóseprőt vásárolt a közúti szakaszok tisztán tartására. A 4011-es a budafoki vonalcsoportra, a 4012-es a rákosszentmihályi vonalra, a 4013-ast pedig a pesterzsébeti vonal takarítására szerezték be. A járműveken csak kefehajtó motor volt felszerelve, de egy másik járműnek kellett tolnia őket. A BHÉV L Hs típusjelet osztott ki nekik.

1948-ban Cinkotán a 4012-est, 1950-ben pedig Budafokon a 4011, 4013-ast szerelték fel TS 100-as vontatómotorokkal, így önjáróvá váltak a járművek. (A TS 100-as motorokat az M III-as motorkocsik ikresítéséből nyerték.) A MÁV 1952-ben átvette a két MÁV-BEV vonalra került hóseprőt: a 4012-4013-ból V 24.001-002 lett.

A 4011-es 1952-től FVV tulajdonú lett: itt először 7500-as, majd 7090-es lett. 1958-ban visszakerült a BHÉV-hez, immáron L 2011-es számon. Majd 1963-ban - a budafoki vonal másodszori visszaadásával - ismét az FVV-hez került, ezúttal 7111-es számon. A két MÁV-os hóseprő-mozdony 1958-ban szintén visszakerült a BHÉV-hez: L 2012-2013-as pályaszámokat kaptak. A későbbi felújítások során a járművek TC 7,5/14 - 1100 V-os motort kaptak. A 2011-es seprő a BKV alatt visszakerült a HÉV-re: a '90-es években már javarészt a Csepeli vonalra volt beosztva.

Ezeket a hóseprőket könyv szerint 1997-ben selejtezték, azonban a rákövetkezendő pár évben havazás esetén néha ismételten üzembe helyezték őket. 2001-re azonban végül kettőt elbontottak, a hardmadik 2011-es hóseprőt pedig a Szentendrei múzeumban állították ki.

Azzal együtt, hogy a három hóseprő hasonló méretű, berendezéseikben eltérések voltak. A 2011-es eredetileg a budafoki vonalcsoporton közlekedett, ennek megfelelően az itt általánosan használt Knorr III-as fékrendszerrel volt felszerelve. A másik két seprő a BHÉV-en a '20-as években használt Knorr IV-es fékkel volt ellátva. Ez a két féktípus hasonló működésű volt, mindkettő közvetlen működésű volt, biztonsági légvezetékkel. A 2012-est azonban a '40-es években valószínűleg átalakították, ugyanis a gödöllői vonalon áttértek a Lambertsen fékrendszerre, valószínűleg ez történt a 2012-essel is. Ennek a rendszernek megfelelően a két-két fékvezetékek a kocsi homlokfalának szélére került.

A 2011-esen és a 2013-ason azonban a két légvezeték középen volt elhelyezve: ezeken még valószínűleg továbbra is a közvetlen működésű biztonsági vezetékes Knorr III-as vagy Knorr IV-es rendszer üzemel. A 2011-esen lehet, hogy szintén már Knorr IV üzemel.

A BHÉV 4011-es nem önjáró hóseprője 1930 körül Budafok kocsiszínben.	A 2013-as önjáróvá átépített mozdony-hóseprő Vágóhíd telepen 1958 után.
A 7111-es hóseprő Budafok kocsiszínben, 1963 után.	A 2013-as hóseprő a 70-es évek végén, Csepelen.
A 2012-es hóseprő Ráckevén.	A 2012-es hóseprő belseje. A hóseprőmotort itt - ellentétben a villamosvasúti gépekkel - csak egy falon lévő kapcsoló üzemelteti.
Fodor Illés	Varga Ákos Endre
A 2011-es hóserő 1997-ben, Csepelen.	A 2011-es 2001-ben a szentendrei múzeumban.

BHÉV hóseprő állomásítások 1999-ben:

 

pályaszám	kocsiszín
2011	Csepel
2012	Ráckeve
2013	Dunaharaszti
2014	Szentendre
2015	Cinkota