Közúti pótkocsik (II.) |
A BKVT 1911 és 1916 között további pótkocsikat szerzett be. Ezek közül három típus készült háromablakos szekrénnyel, az R1, R2, R3-as típus. Ezek alvázméretei hasonlóak voltak, a kivitelük csak kissé tért el. Az R1-es típusnak még laternás teteje volt, az R2, R3-asok már dongatetővel és ablakok feletti szellőztetőkkel voltak felszerelve. Az R3-as típus oldalfala (az 1000-esekhez hasonlóan) már vízszintes osztás nélkül, illetve az ablakok teteje ívesen lett kialakítva. Az utolsó, R4-es nyári pótkocsi sorozat már négy oldalablakkal lett ellátva, szintén osztás nélkül.
|
|
|
|
|
---|---|---|---|---|
BKVT pályaszámok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
19 |
67 |
17 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6650 kg |
|
|
12/51 |
12/51 |
12/51 |
|
|
Böcker légfék |
Böcker légfék (4400-4433) Knorr III (4434-4509)* |
Böcker légfék |
Böcker légfék |
Részletes állományi adatok: R1-es típus, R2-es típus, R3-as típus, R4-es típus
|
|
|
|
A 4446-os és a 4447-es pótkocsi 1948-ban, a Margit híd megnyitásakor. Ez a két pótkocsi a híd felrobbantásakor a Dunába zuhant |
Az R1-es típusnak a BSzKRt. 4300-4329-es pályaszámokat
osztott ki sorrendben 1923-ban. Ekkor kaptak a kocsik szabvány sárga-fehér
színezést. A 110 db. R2-es sorozatú pótkocsi a BSzKRt-nál 4400-4509-es
pályaszámot kapott.
A 30 db. R3-as sorozatú pótkocsit 4600-4629-es pályszámokra számozták át. Mivel ezeknek nem volt vízszintes osztás az oldalfalukon, ezért az 1000-esekhez hasonlóan a típus már a BSzKRt alatt is kivételesen teljesen sárga fényezést kapott a sárga-fehér helyett. Hasonló telesárga fényezésű volt a 10 db. R4-es pótkocsi is a BSzKRt. időszakában, amelyek ekkoriban 4700-4709-es pályaszámmal közlekedtek. Az eredetileg nyári kivitelű R4-eseket 1927-től téliesítették, ideiglenes oldalablakokat szereltek fel - ám a fotók tanúsága szerint az ablakok kiszerelhetőek maradtak. |
A 4504-es pótkocsi Száva-kocsiszínben, a '40-es években. Érdemes megfigyelni a kétvezetékes fékrendszert. |
Az R2-es típuson belül 75 pótkocsi a villamosokon kevésbé
elterjedt Knorr III-as fékrendszerrel lett felszerelve (egy részükre csak
utólag, 1929-ben, a nagykörúti kétpótkocsis üzemhez). Ezek a pótkocsik
- a biztonsági vezeték elzárásával - csatolhatóak voltak a Böcker fékrendszerű
motorkocsikkal is, így ez használhatóságukat nem korlátozta. Ezért volt
a pótkocsik homlokfalán a biztonsági lánckapcsolathoz szükséges szakadás
elzárócsap is.
Ilyen fékrendszerrel ekkoriban a villamos motorkocsik közül csak az 1000-es és a BLVV 11-20-as kocsik rendelkeztek. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A háborúban a három pótkocsitípus közül négy R2-es (4401,
4422,
4439,
4446),
valamint egy R3-as (4624) pótkocsit nem javítottak ki,
helyette 1945-ben selejtezték. Az R2-es sorzatban 1951-ben ekkor
szokásos módon pályaszámtömörítést hajtottak végre, a 4506-4509-es
pótkocsikat beszámozták az üresen maradt helyekre. Így a legmagasabb pályaszámú
R2-es sorozatú pótkocsi a 4505-ös lett.
1948-50 között ismét újraindultak a rendes korszerűsítési munkálatok, a 4300-4600-as sorozatban sok kocsit ekkor kettősfeljárósítottak. |
A 4606-os pótkocsi Szépilona kocsiszínben, az '50-es évek végén. A kocsik jellegzetes ívelt ablakait egyszerűbb fakeretesre cserélték le |
A Knorr III-fékes 4400-as pótkocsik biztonsági légvezetékét az FVV
alatt már nem használták. Ezért a második légvezetéket leszerelték, noha
a csatlakozó lyuk megmaradt a kocsik homlokfalán. Az 56-os vonalon hamarosan
az addig szokásos 4400-asok helyett a 4600-asok lettek az 1000-esek párjai,
különsen mert ezek a pótkocsik kialakítása harmonizált a motorkocsikkal.
Amikor az 1000-esek acélvázasításra kerültek, még ezután is rövid ideig
(az R3-as sorozat 1960 körüli tömeges selejtezéséig) ezek a
pótkocsik voltak Szépilona kocsiszínbe beosztva.
A 4600-asok ívelt felső ablakkeret kialakítást azonban átépítették egyenesre, az '50-es években. |
|
Noha műszaki állapotuk nem tért el lényegesen a többi pótkocsitól,
a 4300-as és a 4600-as sorozatot a '60-as évek elején Budapesten kivonták
a forgalomból, csak a nagypéldányszámú 4400-asokat tartották meg.
A 4300-asokat 1959-60 során adták el vidékre: 20 kocsi Miskolcra, 6 kocsi Debrecenbe, 4 pedig Szegedre került. 1960-62 között pedig a 4600-asok jutottak hasonló sorsra: 10-et Miskolcra; 6-ot Debrecenbe, 1-et a BHÉV-nek adtak el, 12 pótkocsit pedig szétbontottak. A 4700-as sorozatot már korábban, 1952-54-ben eladták vidékre: 1952-ben a 4700-4703-ast Miskolcra adták el, a maradék hatot pedig 1954-ben Szegedre. |
A BKVT pótkocsik közül a 4400-asok maradtak legtovább üzemben Budapesten. Mivel a háború után is 106 üzemelt belőlük, így a Óbudától Pesterzsébetig sokfelé lehetett velük találkozni. A kocsik a kalauz nélküli közlekedés bevezetésekor oldalsó indításjelző lámpákat kaptak. Emellett a zárlámpákat is áthelyezték a homlokfal mögötti pozícióból a szélvédő alá - érdekes módon azonban nem szimmetrikusan középre kerültek. Az ablakok fölötti szellőzőt sok kocsin megszüntették.
A 4454-est 1962-ben, a többi 4400-ast már a BKV alatt 1968-72
között selejtezték. Három pótkocsi még Debrecenbe
került 1969-ben, a BKV-tól. Utoljára 1972-ben Dél-Pesten közlekedtek, a
13-as, 31-es, 51/A vonalon, M+P vagy M+P+P szerelvények pótkocsijaiként.
Az utolsók selejtezését a Rákóczi úti villamosforgalom megszüntetésekor
felszabaduló járműtöbblet tette lehetővé.
|
|
|
|
Részletes állományi adatok: R1-es
típus, R2-es típus, R3-as
típus, R4-es típus
Az R1, R2, R3 és R4-es pótkocsik vidéken
Nagy István György
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Debrecenbe mindhárom pótkocsitípusból jutott. 1960-ban hat darab 4300-as (DKV 154-159), 1960-62-ben hat 4600-as pótkocsit (DKV 160-165), valamint 1969-ben még három 4400-as pótkocsit (DKV 166-168) vett át. Ezeket a pótkocsikat 1967-74 között selejtezték.
Az évtized első felében ezek a pótkocsik az 1-es vonal forgalmát erősítették főként. 1967-től kezdve azonban nyolc ikerkocsit háromkocsis szerelvénnyé alakítottak egy pótkocsi közbecsatolásával. Az első ilyen háromkocsis szerelvény a 313+158+314-es volt (ex 2618, 4323, 2623), 1967. II. 27-én állt forgalomba a 6-os vonalon. Mindhárom volt BKVT pótkocsitípust felhasználták közbenső pótkocsiknak.
Ilyen szerelvények 1975-ig voltak állományban, az egyvágányú vonalakon.
Szántó Ferenc
|
|
||
|
|
||
|
A város 1960-ban négy további pótkocsit vett át a 4300-asok közül. Ezeket
ott SZKV 4301-4303-as pályaszámokkal látták el, noha nem
ezek voltak az eredeti pályaszámaik (1960-ban pályaszámrendezés volt Szegeden).
Mindegyik forgalmi kocsi kettősfeljárós volt. Szegeden nem közlekedtek
túl sokáig, már 1962-64-ben selejtezték őket.
|
Hans Lehnhart
|
|
|
A BKVT pótkocsikkal megegyezőtípusok a BBVV-nél és a BURV-nál
BBVV U típus
(BHÉV P VII) >> |
BBVV E típus
(BHÉV P VIII) >> |
BURV pótkocsi >> | |
---|---|---|---|
eredeti pályaszámok |
BHÉV 3107-3116 |
BHÉV 3119-3143 |
9300-9309 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Knorr III légfék |
Knorr III légfék |
Böcker légfék |
|
|
|
1912-15-ben a BBVV, az újonnan beszerzett nagy motorkocsiknak pótkocsikat is vásárolt. Úgy tűnik, ahogy a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyárban javítottak a pótkocsik szerkezetén, a BBVV úgy alkalmazkodott: az első 10 kocsi (U típusú pótkocsi) a BKVT R2 típusával volt megegyező kialakítású, míg a második 25 darabos széria (E típusú pótkocsik) az R3-asra hasonlított.
A '30-as évektől kezdve jelentek meg a P
XII-es pótkocsik a budafoki vonalcsoporton. Ezeket a nagy járműveket
az utasközönség hamarosan megkedvelte, és csak Pullmann-kocsikként emlegették.
Innentől származhat a kis pótkocsik becenevce is: Budafok felé az utasok
sosem tudhatták, hogy a "Pullmannokkal", vagy a "skatulyákkal" fognak-e
utazni.
|
A BBVV U típusú pótkocsijai megegyeztek kivitelükben a BKVT R2-es pótkocsijaival, eredetileg azonban 21 ülőhellyel rendelkeztek. 1917-ben a BHÉV átvette őket: pályaszámaikat egy 3-assal egészítette ki; 1925-től pedig a P VII-es típusjelet adta nekik. 1952-ben átkerültek a budafoki vonalcsoporttal az FVV-hez. Itt az R2-esek mögé lettek számozva (4506-4515), noha megmaradt HÉV-zöld színük, és továbbra is a budafoki vonalon üzemeltek. 1958-ban a tíz pótkocsi visszatért a BHÉV-hez, majd 1963-ban a vonalcsoport második átadásával az FVV visszavett kilenc pótkocsit. Ekkor nem sorban 4510-4518-as pályaszámokat kaptak a pótkocsik (egy pótkocsit már 1963-ig selejteztek). A többi pótkocsit 1965 körül vonták ki a forgalomból. |
|
A BBVV E típusú pótkocsijai az R3-assal
megegyező kivitelűek voltak (szintén 21 ülőhellyel). A BHÉV P VIII-as típusjelet
osztott ki nekik. Ezek a pótkocsik is végig a budafoki vonalcsoporton közlekedtek.
1952-ben az FVV az R3-asok mögé számozta be a sorozatot (4640-4664). 1958-ban a BHÉV visszavette őket volt BHÉV-es pályaszámaikkal. 1963 januárjában ezek is újra az FVV-hez kerültek, azonban - mivel ekkor az R3-as kocsikat már eladta, illetve selejtezte az FVV - ezeket nem vette már állományba. Így a P VIII-as kocsik javarészt ekkor lettek selejtezve. 1963 márciusban azonban a BHÉV a Csepel-Határ úti vonalra hat pótkocsit ismét visszakért a járműhiány elkerülésére. Ezt a hat pótkocsit csak 1965-ben vonták ki a forgalomból, szétbontották őket. |
A BURV 9306-os (előtte 207-es) pótkocsija Angyalföld kocsiszínben, a '40-es években. |
A Budapest - Újpest - Rákospalotai Vasút (BURV) 201-210-es
pótkocsijai az R3-assal megegyező kivitelűek voltak, kivéve
az ablakok felső íveltségét - itt egyenes volt a felső szegély. Ezek a
pótkocsik is - oldalfali vízszintes osztás hiányában - teljesen sárga fényezéssel
közlekedtek már a BSzKRt. korszakban is; az önállóságot jelzendő azonban
BURV cégjelzéssel és pályaszámmal.
1940-ben kapott 9300-9309-es pályaszámot a tíz pótkocsi. A kocsik nem kerültek kettősfeljárósításra. Az államosításkor (1950-től) a pótkocsikat az FVV az R3-asok mögé számozta be (4630-4639). |
A P 3147-es (előtte 202 -> 9301 -> 4631-es) pótkocsi 1959 körül, zöldre fényezve a BHÉV-nek történő átadáshoz. A főműhelyben még szépséges fényezése van a kocsinak: észrevehető a kocsi oldalfalán visszatükröződő épületek. |
1954-ben a budafoki vonal Budatétényig történő kettősvágányosításához
kapcsolódóan a budatétényi betétjárat járműállományának biztosításához
a 4638-4639-es pótkocsit HÉV-es kivitelűre szerelték fel:
Knorr III-as fékeket, abroncsos kerékpárokat, 1000 V-os átkapcsolható világítást
stb. kaptak. 1958-ban ezeket is átvette a BHÉV P 3144-3145-ös
pályaszámon, logikusan P VIII-as típusjellel, és továbbra is Budafokon
közlekedtek.
1959-ben a Csepel-Határ úti vonal megnyitásához még hat pótkocsit átvettek P 3146-3150, 3186-os pályaszámmal. Ezeknek valószínűleg nem építették át a légfékrendszerét. 1960-ban átkerült a maradék kettő is: P 3187-3188-os pályaszámon. 1961-ben még egy szimpla feljárós pótkocsi került a BHÉV-hez: a BKVT eredetű 4628-as P 3189-es pályaszámon. A pótkocsikat még a '60-as években selejtezték. |
|
|
|
Mi látható ma ezekből a pótkocsitípusokból?
|
A kettősfeljárós volt 4308-as budapesti pótkocsi jelenleg Szentendrén van kiállítva. Itt az MDV 267-es számot viseli, noha ez a kocsi soha nem volt a Miskolc-Diósgyőri Vasút tulajdonában. Miskolc környékén még több pótkocsi is megvan (valószínűleg hétvégi telkeken): a múzeum még két kocsit szeretne megszerezni:
|
|
A BBVV 115-ös pótkocsiját (-> BHÉV C 3115 -> 4514
-> P 3115 -> 4518) 1963-ban átvette az FVV, azonban már személyszállító
pótkocsiként nem sokáig haszálta tovább. Ennek a pótkocsinak az alvázára
1965-ben egy vasszekrényes teherkocsit építettek fel 8400-as pályaszámmal.
Eredetileg az volt a vállalat szándéka, hogy nagyobb sorozatban építenek
az ekkor selejtezett 4400-4600-as sorozat alvázára ilyen kialakítású teherkocsikat,
azonban ez nem történt meg.
1963-ban a 8400-as teherkocsit 8625-re számozták át. |
|
1999-ben az ekkor nagyrészt használaton kívül álló teherkocsit Cinkotán zöldre fényezték át, és a Metró újság reklámozására használták fel. |