A XIX. század második felében a területen sertéstelepek létesültek, amelyek az 1888-ban megnyílt Kőbányai Iparvasúttal vasúti kiszolgálási lehetőséget kaptak. A Jegenye utcai vontatóvágány is ekkortájt épült ki. A későbbi Mechanikai Hordógyár területe térségében 1890-re ki is épült egy iparvágány, amely Fritsche Hermann sertéstelepét szolgálta ki, az alábbi térképrészlet szerint..


A század végi sertésvésszel az ágazatnak leáldozott, számos korábbi iparvágány a XX. század elején megszűnt, köztük a fent nevezett is. A két világháború között a térségben egyéb ipari üzemek telepedtek meg. A Nemes Oszkár láda- és faipari rt. telephelyet hozott létre a Szállás és Jegenye utcák között, amelyhez 1928-ban a Jegenye utca felől iparvágányt fektettek.


Az 1940-es évek hálózati rajza a térségben már több iparvágányt is ábrázol. Az eredeti iparvágány mellett megjelent egy másik is, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete sertéshízlaló néven. Elképzelhető, hogy a sertéstenyésztéssel a két háború közt újra próbálkoztak.


1948-ban a ládagyár helyére az 1871-ben alakult Első Magyar Mechanikai Hordógyár Hermann János és fiai Részvénytársaság költözött, amely az államosítás után a Fűrész, Lemez- és Hordóipari Vállalat Mechanikai Hordóüzem néven működött tovább. A Hordógyár iparvágányát a Kőbánya-Hízlaló - Horog utca - Bihari út - Jegenye utca útvonalon szolgálták ki. Az 1950-es évekre a Mezőgazdák Szövetkezete megszűnt, iparvágányát felbontották.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben Kiszolgálási utasítás 1959-ből »

A Mechanikai Hordógyár gépparkját folyamatosan korszerűsítették, így a gyártás minden lehetséges munkafázisában a megfelelő célgépek segítették a kádárok munkáját. Az 1960-as évek elején a volt Mezőgazdák telephely is a hordógyárhoz tartozott, amely itt egy második iparvágányt létesített (a továbbiakban 2-es telep, a rajzon I. sz.vágány).


Az üzem fénykorában évente több mint 15.000 boros – és söröshordó legyártásával Közép-Európa egyik legnagyobb üzemévé vált. A gyár termékei a volt szocialista országok – Oroszország, Ukrajna mellett eljutottak több nyugati országba, pl. Svédországba, Németországba és a tengerentúlon Kanadába, valamint Ausztráliába is.


Az 1979-es állapot az alábbi légifotón is szemügyre vehető.


A hordógyár iparvágánya ebben az időben még megvolt, kocsiforgalma 1981-ben még 349 kocsi volt. Kiszolgálása végül 1985. május 31-én szűnt meg. A Jegenye utcai vontatóvágány csatlakozásait az 1987. évi pályafelújításkor bontották el.


A Mechanikai Hordógyár 1995-ben került újra magántulajdonba és felvette a DOLIUM Hordógyártó és Faipari Korlátolt Felelősségű Társaság nevet. Mind a mai napig üzemel a régi telephelyen, amelynek bejárata a Szállás utca felől nyílik.


A Jegenye utcát 2002-ben átépítették (szilárd burkolatot kapott), az iparvágányok maradékát akkor bontották el. 2001-ben azonban a kiágazási váltók a por alatt még megvoltak.

A hordógyár iparvágányának maradványa a Jegenye utcában 2001-ben	A hordógyár iparvágányának maradványa a Jegenye utcában 2001-ben, a Bihari út felé tekintve
A volt 2-es telep iparvágány-kiágazása a Jegenye utcában 2001-ben