Cséry Lajos vállalkozó 1893-ban szemétszállító iparvasutat létesített, amelynek segítségével a lovaskocsikon az Ecseri úti belső átrakó telepére fuvarozott szemetet vasúti kocsikba átrakva azt a Nagykőrösi úton át a város külső részén, Pestszentimre határán lévő lerakóba szállította. A pályát a telephely után szintben keresztezte az 1888-ban létesített Kőbányai Iparvasút ferencvárosi homokbányához vezető vágánya. A két vonal között összekötővágány létesült.



A XX. század első felében a szemétszállító iparvasút zavartalanul működött, telephelye kis mértékben átalakult, a vasúti vágányokat megrövidítették, az átrakóberendezéseket áthelyezték.



A következő jelentősebb változás 1938-ban következett be, amikor a BSzKRt. a Kőbányai Iparvasút és a szemétvasút vágánya fölé az Üllői úttól felsővezetéket szerelt, és megindította a Nagykőrösi út felé közlekedő 51-es villamosjáratot.


A villamosüzem megindulásához kialakították a Homokbánya forgalmi kitérőt, ahol az egymással szembe közlekedő villamosok kikerülhették egymást, illetve bevárhatták a vasutakon végzett vonatmozgásokat. Érdemes megfigyelni a vágányok vonalvezetését, amely előrevetíti a későbbi Lakásépítő vállalat iparvágányának elrendezését.



A homokbánya az 1940-es évek végén zárt be, az ide vezető, szemétvasutat keresztező vágányt elbontották. A villamosforgalom növekedése a járatok sürítését tette szükségessé, amelyhez meg kellett építeni a második vágányt. Az 1951-ben megvalósult beruházás nyomán kialakult elrendezésről tájékoztat az alábbi rajz.


A második vágány a korábbi pályatest vonalvezetését követi. A szemétvasúti beágazásnál egy csúcs felőli egyszerű vágánykapcsolat létesült. A homokbányai iparvágány addigra már megszűnt.


A szemét lovaskocsis begyűjtése és a gőzmozdonyú iparvasútra történő átrakása idővel egyre nehézkesebbé vált. A tehervonatok és a villamosok ráadásul egymást akadályozták. A Főváros az 1950-es években a szemétszállítás átszervezése és az iparvasút bezárása mellett döntött.


A Csehszlovákiából beszerzett pormentes szemétgyűjtő teherautók üzembe állításával 1957-ben a szemétvasút forgalmát beszüntették, az átrakót bezárták, a vágányokat a Csengettyű utca vonaláig visszabontották. A szemétvasút átrakó telepét a továbbiakban a szemeteskocsik tárolására és karbantartására használták. A telephely azóta is az FKF tulajdonában van.


A szemétvasút megszűnésével egy időben, 1957-ben kezdték el a József Attila lakótelep építését a Mária Valéria telep helyén. Az első négy évben tégla épületek épültek, majd 1961-től elkezdték egy új technológia, a kohóhabsalak-nagyblokk alkalmazását. Ezek az elemek még nem házgyárakban készültek, hanem a helyszín közelében létesített keverőtelepen. Ez a keverőtelep valószínűsíthetően a korábbi ferencvárosi homokbánya területén épült fel. Kiszolgálására kiválóan megfelelt a szemétvasútból visszabontott, de a Csengettyű utca vonaláig meghagyott iparvágány.


A kiszolgálás megkönnyítése érdekében a csonkavágányok vége előtt egy egyszerű vágánykapcsolatot létesítettek, amely lehetővé tette akár a mozdonyok körüljárását is.


Ekkoriban az iparvágányon a József Attila lakótelep felépítésén dolgozó, ÉM 44. számú Állami Építőipari Vállalat rakodott.

Az 1964. évi rajz pontatlan, mert az iparvágánynak nem volt kettős kiágazása a villamospályából. 1967-ben azután létrejött a Budapesti Házépítő Kombinát  2. számú, Ferencvárosi Házgyára, ahol a többi házgyár szovjet típusú paneleitől eltérően a dán Larsen-Nielsen féle technológiát alkalmazták. Ennek speciális technológiai tapasztalatait a további gyárak létesítésénél kívánják hasznosítani a korabeli szakemberek. A házgyár évi 1700 lakás kapacitással működött. A sors furcsa fintora, hogy a József Attila lakótelep első ütemének építkezése 1967-ben, a házgyár átadásának dacára lezárult, és az építkezésben 12 év szünet következett.


A lakótelep építésének szüneteltetése ellenére az időközben Budapesti Lakásépítő Vállalatra átnevezett cég házgyára tovább üzemelt, az iparvágány pedig az ide érkező küldeményeket fogadta. Az iparvágány elrendezése 1973-ig nem változott, alapvetően az 1938-ban kialakított nyomvonalat követte, akkor azoban átépítették és új nyomvonalra helyezték az Epreserdő utcai villamospályát, amivel együtt átalakult a házgyár iparvágány-kiágazása is.


Az alábbi két rajzon a villamospálya és az iparvágány 1973-as átépítés előtti és utáni állapota tanulmányozható. A kiágazás előtti vágánykapcsolatot is megfordították csúcs felőliről gyök felőlire.

.
Az alábbi, 1976-os légifotón egy rakodóberendezés is megfigyelhető a vágányok végének közelében.




A felsoroltakon kívül időszakosan a BKV Plasser gépláncához tartozó 5 t raksúlyú alacsonyoldalú rostaljszállító járműveket is itt tárolták.



A vandálok jóvoltából a BUR mukik idővel egyre rosszabb állapotba kerültek.


A funkcióját vesztett iparvágányt mindezek után 1997-ben elbontották.


Az elbontott iparvágány helyén pár év múlva már csak néhány talpfa emlékeztetett a sínekre, azon kívül mindenhol gaz és szemét ...


A kiágazás helye még sokáig felfedezhető volt a villamospálya mentén, például a felsővezetéket tartó széles keresztsodronyokról.