A XIX. század második felében a környéken sertéstelepek létesültek, amelyek az 1888-ban megnyílt Kőbányai Iparvasúttal vasúti kiszolgálási lehetőséget kaptak. A Horog utcában (Schuszter János téren) létesült az iparvasút telephelye. Ezen a környéken sertéshízlaldák álltak, amelyek közül egyre többen iparvágánnyal csatlakoztak a vasúthoz. A csatlakozók közül a Schuster János tér 2 szám alatti telepen Tóth László sertéskereskedő telepedett meg, akinek a környéken több telepe is volt. Az iparvágányt az alábbi térképrészlet szemlélteti.


A telephely 1913-ig Tóth László tulajdonában maradt, de a vasúti szállításokat már 1905-ben beszüntette.


A század végi sertésvésszel az ágazatnak leáldozott, számos korábbi hízlalda és iparvágány a XX. század első felében megszűnt. A két világháború között a térségben ipari üzemek telepedtek meg, amelyek részben a korábbi telepek létesítményeit, iparvágányait használták. 1914-ben költözött a korábbi Tóth féle telephelyre a Schmidt és Császár Rt., amely gőzmalmokat működtetett Ferencvárosban a Soroksári út 44. és Józsefvárosban a Szeszgyár utca 4 alatt. Ezt a telket központi raktárként használták.

Ez a felállás működött a II. világháborúig, amely időszak alatt a vágányok elrendezése nem változott, amit az alábbi, 1944. évi vágányrajz is szemléltet.


Ugyanez az időszak az alábbi légifotón is tanulmányozható.


A raktárak iparvágányait 1944-től már nem használták, majd 1950-ben elbontották azokat.