A Szandtner Károly sómalom iparvágánya
Budapest X. ker, Horog utca 14.
Megszűnt 1949-ben (és átkerült MÁV kiszolgálásba)
A
telep látképe a Horog utca felől 2022-ben
A XIX. század második felében a környéken sertéstelepek létesültek, amelyek az 1888-ban megnyílt Kőbányai Iparvasúttal vasúti kiszolgálási lehetőséget kaptak. A Horog utcában (Schuszter János téren) létesült az iparvasút telephelye. Ezen a környéken sertéshízlaldák álltak, amelyek közül egyre többen iparvágánnyal csatlakoztak a vasúthoz, azonban a későbbi sómalom telke ekkor még üresen maradt.
A század végi sertésvésszel az ágazatnak leáldozott, számos korábbi
hízlalda és
iparvágány a XX. század első felében megszűnt. Ekkoriban, 1909. körül
létesíthett - az egyébként tésztagyártással foglalkozó - Szandtner
Károly egy sómalmot a Horog utca 4. szám alatt, ahova a Kőbányai
Iparvasút telepéről egy iparvágányt is fektettek. Az iparvágány a
telepen belül kettéágazott, majd a másik végén a összeágazott, lehetővé
téve a mozdonyokkal történő körüljárást.
Korabeli térképi ábrázolás az iparvágányról
Az üzem a II. világháborúig zavartalanul üzemelt.
Az iparvágány ábrázolása 1944-ben
A sómalmot végül 1948-ban államosították, és megalakult a Sóértékesítő Nemzeti Vállalat. A Kőbányai Iparvasút a BSzKRt-hoz, majd 1949-től az FVV-hez került. Az államosítással és az átszervezésekkel kapcsolatosan szűnhetett meg a sómalom iparvágány-csatlakozása a Horog utcai telephez, helyette pedig a MÁV Kőbánya felső - Kőbánya-Hízlaló összekötővágányából ágaztatták azt ki, így onnantól nem a villamosvasút, hanem a MÁV szolgálta azt ki. 1950. augusztus 15-én alapították meg a Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalatot, amely átvette a telephelyet és az iparvágányt, amelyet két csonkavágányos kivitelűre építettek át. A feldolgozót napi 5 vagon só feldolgozására és csomagolására építették. Az alábbi képen az iparvágány egy légifotón látható.
1972. évi légifotó
Az 1980-as években már napi 18-20 vagonnyi volt az üzem feldolgozási kapacitása. Az évi 50-55 ezer tonna mennyiségű, 6 mm szemcseátmérőjű, nyers bányászott kősót Erdélyből, Lengyelországból és az NDK-ból szállították vasúton a kőbányai üzembe, ahol megőrölték azt és csomagolták, majd kiszállították azt a kereskedelemnek és az ipari felhasználóknak. A kősó mellett évi 55-60 ezer tonna párolt fínom tengeri sót is csomagoltak a Compack időközben Horog utca 14-re átszámozott üzemében.
Sócsomagolás
1982-ben
Az 1980-as években a Horog utcai egyik BKV kihúzóvágányt átépítették és bővítették, amely onnantól kezdve lekeresztezte a Compack iparvágányát. A keresztezés maga MÁV tulajdonban volt. Az 1987. évi elrendezést az alábbi ábra szemlélteti.
Vágányrajz 1987-ből
Az üzem túlélte a rendszerváltást, 1990 után még tovább működött. Az 1990-es állapot az alábbi légifotón vehető szemügyre.
Légifotó 1990-ből
A termelés és a vasúti kiszolgálás valamikor az 1990-es években szűnhetett meg.
A képen az iparvágány balra ágazik ki a telephely felé 1996-ban
A sóörlés megszűntét követően a területen egy ideig autóüveg-javító működött, majd 2016-ban a régi üzemépületek egy részét lebontották.
A telephely és az iparvágányok látképe a Szállás utca felől 2021-ben a Google utcaképén
Az iparvágányok maradványa 2022-ben még látható volt.
Az iparvágány látképe 2022-ben
Helyszínrajz
Felhasznált irodalom: K. Juhász Erzsébet: A Cséry-féle szemétszállító iparvasút, a kőbányai gőzmozdonyú iparvasút és a köztemetői gőzmozdonyú vasút, Vasúthistória Évkönyv
Mapire.eu
nol.hu/archivum
nol.hu/kultura
Készítette: Fejes Balázs, 2022. február