Budafok a XIX. században híres szőlőtermelő vidék volt, majd a század végi, a szőlőt kipusztító filoxéra vész után borkereskedő területté vált. A borok tárolását a Tétényi fennsík mészkő talajából korábban kitermelt kőzet nyomán visszamaradt barlangokban és üregekben berendezett borpincék biztosították. A föld alatt egész pincerendszerek alakultak ki, amelyek összhossza elérte a 100 km-t. A kis magángazdaságok államosítása és összevonása után 1948-ban létrehozták a Budafoki Állami Pincegazdaságot, amely ekkortájt építhette ki a Nagytétényi úti HÉV vonalból a pincerendszer Duna felőli kijáratához vezető 141 méter hosszú iparvágányát.


A cég neve 1949-től Állami Borforgalmi Vállalatra változott.


1964-től a vállalat Magyar Állami Pincegazdaság néven, majd 1971-től a Középmagyarországi Állami Pincegazdaság Budafoki üzemeként működött tovább.


Az iparvágány kiszolgálása Budafok-Háros állomásról történt a Nagytétényi úton keresztül. Különböző átszervezések és egybeolvadások következtében 1973-ban Pest-megyei Pincegazdaság Budafok néven önálló vállalattá alakult.

A kiszolgálás rendszerint úgy történt, hogy a Hárosról elöl-hátul mozdonnyal közlekedő menet megállt az ipavágány-kiágazása előtt, majd a hátsó mozdony - még a váltó előtt - leakadt. Az első mozdony áthúzta a kocsikat a váltón, azt elállították, majd betolta őket az iparvágányra. Utána a másik mozdony is áthaladt a váltón majd ő is félreállt, a korábbi mozdonyra rázárva. Így várták meg a forgalmi kocsi elhaladását, majd utána mentek tovább Budafok kocsiszínbe.


A pincerendszer vágány felőli viszonylag szerény bejárata alapján nehéz kikövetkeztetni, mekkora rendszer is bújik meg a föld alatt.


A korábbi hévet 1963-tól felváltó 43-as villamos forgalma az elhasználódott pályaállapot miatt 1983. december 1-től "ideiglenesen szünetel". A Budafok-Háros állomás által kiszolgált iparvágányok forgalmának fenntartása céljából azonban tehermenetek céljára a vonalszakasz továbbra is üzemben maradt. 1987-től a cég felvette a Promontorbor nevet.


A közúti szállítási mód előretörése miatt az 1970-es évektől egyre kevesebb árut szállítottak vasúton. Ennek ellenére a Pincegazdaság iparvágánya még megérte a rendszerváltást, majd 1991. körül megszűnt a forgalma. A használaton kívüli iparvágány még sokáig megvolt.



A volt iparvágány helyét idővel benőtte a növényzet, ellepte a szemét, a kapuba pedig egy szellőző ventillátort építettek.


A természet egyre inkább visszahódította az épített környezetet.


Az iparvágányból már csak egy sínszál látszik, az is csak a gyalogos aluljáróhoz vezető ösvény miatt, a vasúti pályát már háromról négyvágányosra építették át, a 43-as villamosvonal helyén pedig - a támfal tetején - kerékpárút épült. Mielőtt azonban a volt iparvágány teljesen az enyészeté lett volna, csoda történt. 2017-ben munkások jöttek, kipucolták a vágányt és környezetét, daru érkezett és különféle vasúti járműveket pakoltak itt le.


A projekt Budafoki Borváros néven fut és a terv egy mini vasúti skanzen keretében bemutatni a bor vasúti szállítását, valamint a pincerendszert. A három teherkocsi és egy mozdony Szentendréről érkezett, ahol a HÉV járműtelep tárolórészén voltak félreállítva. A tervek szerint a jövőben fel is újítják őket.